Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

1985. szeptember 23. rsfEPÜJSÄG 3 Tájértekezlet Pécsett „Akkor város a város../' Korszerűsítik az élelmiszer-gazdaság szabályozóit A sokéves hagyományok­hoz híven ezúttal Pécsett tar­totta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szokásos tájértekezletét Ba­ranya, Tolna és Somogy me­gye több mint félezer szak­embere előtt a tárca idősze­rű kérdéseiről dr. Villányi Miklós államtitkár tartott előadást. A téma mindannyiónkat érdekel, kiváltképpen a me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri üzemek vezetőit, a tárcát kisegítő országos szintű vál­lalatokat, valamint a pénz­ügyi szerveket. Az államtit­kár mindenekelőtt értékelte az ágazat idei munkáját. Szólt sok gondunkról. így az aszály hatását elemezve arra az álláspontra jutott, hogy a jövőben figyelmet kell fordí­tani az öntözéses gazdálko­dásra, a növényféleségek jobb összetételére egy-egy te­rületen, valamint alkalmazni kell a fejlett agrotechnikát. Gondjaink voltak idén a ter­mékek exportjával is. Mi­után a mezőgazdasági ágazat nem naptári év szerint dol­gozik, ma már van rá mód felmérni, hogy idén az ter­melés közel 1-2 százalékkal meghaladja a bázisszintet. Előreláthatóan a jövő évek­ben a külpiac nem alakul kedvezően. Ezért — már a tennivalókról szólva — a jobb minőségű áruk terme­lését, az olcsóbban előállított ■termékek növelését kell el­érni. A szabályozók mind ar­ra ösztönzik a gazdaságokat, hogy jobb minőségű árut ter­meljenek. A szabályozók elsősorban az adózás szempontjából je­lentősek. Néhány árunál 2-6 százalékos termelési adó nö­vekedése várható. Az export­növelő tevékenységet is tá­mogatják, kedvezőbb hitellel. Más kérdés, hogy egyes mel­léküzemági tevékenység — mint például a csomagolóesz­közök készítésével kapcsola­tos munka — adóját növe­lik. Számos kedvezmény is lesz, a szigorításokkal egy időben. Ilyen például, hogy a tejter­melés fokozása érdekében ki­lencven fillérrel növelik li­terenként a támogatást. A hústermelés színvonalának növelésére pedig emelik a hízósertés — az első osztályú sertés árát kilónként két fo­rinttal —, viszont a foltos pigmenes átvételi árát egy forinttal csökkentik. Az élelmiszeripari ágazat beruházása a jövő évben kö­rülbelül az idei szinten ma­rad. Nagyobb kedvezményt, hitelt kapnak azok a gazda­ságok, amelyek az állattartó férőhelyek korszerűsítését, te­hát a meglévők felújítását végzik el. Az a cél ugyanis, hogy az elmúlt években e te­rületen tapasztalt lemaradást pótolják. A támogatás mér- téke-értéke ugyancsak a ki­váló minőségű áru termelé­sére ad ösztönzést. Sokéves probléma oldódik meg azál­tal is, hogy a baromfiiparban még az idén bevezetik a téli­nyári árat. November elsejé­től például a téli ár maga­sabb lesz, a nyárit majd a tavasszal vezetik be. Az ágazatban dolgozók ke­resetszabályozása jelenleg három formában történik. A gazdaságoknak jelezni kell a jövő év első negyedében, hogy a három közül melyi­ket választják. Ugyancsak a jövő évben kerül kimunká­lásra a napraforgó átvételé­nek új módja, a lényeg, hogy a nagyobb olajtartalmú nö­vényért többet fizetnek. S megteremtik annak a lehető­ségét is, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokból szár­mazó sertést is a vágóhídon akkor minősítsék, amikor már megállapítható az állat ér­téke. A felvásárlási ár módo. sítása természetesen lehet magasabb is, ha az állat a vágás során jobb minősítést kap, mint napjainkban, ami­kor jobbára szemrevételezés alapján állapítják meg minő­ségét. Az államtitkár szólt a hete­dik ötéves terv várható elő­irányzatairól, a középtávú tervek készítéséről. Különö­sen azt hangsúlyozta, hogy a Dél-Dunántúlon meglévő ter­melési lehetőségek jobb ki­használásával mint tartalék­kal, kell a jövőben számolni. Az értekezlet befejező részé­ben több gazdasági vezető mondta el véleményét a sza­bályozókkal, a termeléssel kapcsolatban, illetve arról, hogy egy-egy kisebb egysé­get miként érintenek majd a már érvényben lévő és vár­ható közgazdasági szabályo­zók.-Pj­Helyreállítás Berhidán Szombaton több mint hat- százan érkeztek Berhidára az ország különböző részei­ből, hogy társadalmi munká­val segítsék a földrengéstől megrongálódott lakóházak helyreállítását. Bauxitbányá­szok és katonák jöttek Ta­polcáról, több mint százan a csepeli munkásszövetkezet­től, szocialista brigádok ér­keztek a Veszprém Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat­tól, a Szombathelyi Faipari Kombináttól, a Bakony Mű­vektől, az Ajkai 'Timföld- gyártól, és a Balatonfüredi Hajógyártól. A munkálato­kat a Veszprém Megyei Be­ruházási Vállalat szakembe­rei szervezték: kijelölték a javításra váró házakat, meg­határozták a konkrét tenni­valókat és a szakemberek összeválogatásával komplex brigádokat alakítottak. Ber- hida hat utcájában legalább 200 házon dolgoztak. Vasár­nap hasonló létszámmal foly­tatták a munkát. Az Alkotó Ifjúság Egye­sülés felhívására érkezett sta­tikusok ezen a napon is dol­goztak. Az elmúlt hetekben már 500 lakás statikai vizs­gálatát végezték el, a mosta­ni hétvégén pedig Berhida valamennyi lakóházának ál­lagának ellenőrzését befeje­zik. összesített jelentésük hétfőn kerül a helyi tanács­testület elé. is tettünk rá, hogy a népet szolgáljuk. Hát ez a köve­telésük ugyebár elesik. A másik, a vörös csillagot mi le nem vesszük, mert eb­ben koncentrálódik mindaz a jelkép, ami nekünk ked­ves. A három színű zászló is, az ön kokárdája is ben­ne van. Tehát le nem vesz- szük — húztam alá nyoma­tékosan. — Három, a fegy­vereinket senkinek át nem adjuk soha. és ha önök bu­dapesti elvbarátaik mintá­jára megtámadnak, mi any- nyira lövünk önökre, ameny- nyire csak tudunk. Láttam a tisztek arcán, hogy a válasszal meg van­nak elégedve, még Tóth fő­hadnagy is, aki mindig a radikális megoldások híve volt. A fiatalember csak­nem vigyázzban, fegyelme­zetten állt, hallgatott engem és amikor befejeztem, azt mondta kissé csodálkozva és kicsit ijedten; — Ezt mond­jam el a népnek? — Igen ezt — válaszoltam röviden. És tiszttársaim ki­kísérték a laktanyából. Az ellenforradalmár küldöttség elment, és két éjszakát nyu­godtan töltöttünk, senki nem Jött a laktanyához, ugyanis ez elleníorradalmárok nem tudhatták, hogy csak ennyi­en vagyunk a nagy lakta­nyában, amennyit a vezető­jük a tárgyalás folyamán ott látott, és a kapuőrség. Másnap felhívtam a bel­ső karhatalom parancsnokát. Orbán ezredee élvtársat. Vá­zoltam neki a helyzetet, pa­rancsot, irányítást kértem. Arrój beszélt, hogy Buda­pesten még nagyobb baj van, mint Pécsett, Ügy néz ki, hogy illegalitásba mennek a kommunisták, próbáljak megszabadulni az ÁV-s egyenruháktól, vagy próbál­jam ÁV-s jellegétől meg­fosztani. Nagy megdöbbenés­sel hallgattam elöljáró pa­rancsnokom szavait. Talán a telefonon keresztül is megérezte megdöbbenése­met, és szólt: — Hall engem, hall engem? Válaszoltam. — Egyébként cselekedjen saját belátása szerint és az ottani állami és pártvezetés igénye szerint — mondotta elöljáróm. Befejezésül kér­tem, hogy valahonnan irá­nyítson át a pécsi laktanyá­ba két-három szakasz kar­hatalmi erőt, mert a törzse­men kívül itt nincs senki Ckapuőrség). Még a lakta­nyát sem tudom megvédeni, ahol azonban már sok fegy­ver volt, nemhogy még se­gíteni tudjak másokon. Az események gyors fejlődése miatt többé már nem tudtam beszélni elöljáró parancsno­kommal. (Egyszer egyik törzstisztjével, de akkor is Inkább én jelentettem). A laktanya átadás-átvételi munkája félbeszakadt. A honvédtisztek, a honvédtörzs egy szobába különvonultak, beszélték az eseményeket, és rádiót hallgattak. Én felvet­tem a kapcsolatot a pártbi­zottsággal, a BM megyei fő­osztályával, melyet akkor Bradács AV-ezredes vezetett. A lovászi karhatalmi bázis­ról közben háromszakasznyi karhatalmi erő érkezett. Lő­szert a határőrségtől szerez­tem. A határőrséget valahogy sem a rádió, sem a sajtó, sem az ellenforradialmárok nem támadtak úgy, mint minket. Az úgynevezett zöld ÁVO bűnei Is többször na­pirenden voltak, de a fő bű­nösök mi, a kékek lettünk. Tisztek és azok az egyszerű munkás-paraszt gyerekek, akik tényleges katonai szol­gálatot teljesítettek, hordták fokozatosan vállukon szinte a világ összes bűneit. A rendelkezésemre álló kar­hatalmi erővel aztán a pé­csi állami és pártszervek kí­vánságára segítséget nyúj­tottunk több vidéki tanács megtámadásának elhárításá­ban, llncselésektől megmen­tettük többször a tanácsi vezetőket, a Széchenyi téren több alkalommal szétszór­tuk a tüntetőket. Egyik al­kalommal a karhatalimisták több mint 100 tüntetőt - kí­sértek be a laktanyába a Széchenyi térről, döntő több­ségük az uránbányánál dol­gozó, katonai idejüket szol­gáló honvédek voltak, aki­ket tisztjeik vittek ki a tün­tetésre. Két nap múlva, mi­vel a BM nem vette át őket, szélnek eresztettem őket. A karhatalmi munkában az ott lévő 6—8 honvédtiszt is részt vett, külön kis fegyveres csoportot képezve. Fegyve­rekkel én láttam el őket, a leendő kiképzési bázis fegy­verkészletéből. Többször be­mentem különszobájukba, és beszélgettem, tárgyaltam velük. Kiemelkedett közülük tettrekészségével és a velünk való harc vállalásával kap­csolatban Lázár honvéd őr­nagy (vele az események után, mint egyik budapesti kerületi munkásőrparancs. nokkal találkoztam.) Az ÁV feloszlatása előtti napokban a helyi lapokban ilyeneket lehetett olvasni; „A karha­talom Pécsett ura a helyzet­nek". PALKOVICS ISTVÁN Csak segelépedelt emberekkel lehet jól dolgezni Bemutatjuk Lép Ferenc országgyűlési képviselőt Hosszasan beszélgettünk Lép Ferenc országgyűlési képviselővel a megelégedett­ségről. ízlelgettük, értelmez­tük, forgattuk a szó jelen­tését. A képviselő minden­féle „ruhába öltöztette” a megelégedettséget, s ahogyan lenni szokott, egyszer így mutatott, másszor úgy. S igazsága is volt többfélekép­pen. Az egyik megfogalma­zás — „ruha” — valahogy így szólt: Csak megelégedett emberekkel lehet jól dolgoz, ni... — Ezt az aforizmának is felfogható mondatot egyik pártb'izottsági ülésen hal­lottam itt, Dombóváron. Ezt nagyon fontosnak tartom magam is, s talán lesz lehe­tőségem tenni azért, hogy környezetemben, választóke­rületemben minél több meg­elégedett ember legyen. Per. sze, a megelégedettségen magam nemcsak anyagi, ha­nem lelki vonatkozást is ér­tek — természetesen. Sőt, a szóban foglaltatik számomra az is, hogy a különféle dol­gokról — legyen az közügy, vagy magánügy — őszintén tudjunk beszélgetni. Ne fél­jünk a gondok nyílt föltárá­sától. Pontosan értsük és érezzük, hogy például az anyagi lehetőség „ekkora”, s abból „akkorát” nem lehet csinálni. . S mindezekkel együtt kell érezni az elége­dettséget: látni, hogy a vá­gyak teljesültek, a törekvé­sek megvalósultak. — Lép Ferenc elégedett ember? — Jogos, ezek után külö­nösen jogos a kérdés. De egyértelműen kimondani nem merem sem az igent, sem pedig a nemet... Elége­dett vagyok, mert a lehető­ségek ismeretében látom az eredményeket, a fejlődést. És nem vagyok az, mert érzé­kenyen érzékelem a gondo­kat ... Az elégedettségnél marad­va, Lép Ferenc javasolta, hogy a részleteket boncol­gassuk. A család? Háromta­gú. Lép Ferenc felesége a dombóvári áfész áruházában dolgozik mint a konfekció­osztály vezetője. Kisfiúk, Zsolt tízesztendős, és ötödik osztályba jár. Harmonikusan élnek, az összetartozás érzé­se boldogsággal tölti el mind­hármukat. „Egyetlen dolgot nem engedek meg magam­nak soha: azt, hogy a mun­kám, a közéleti tevékenysé­gem a család rovására men. jen.” S ezért Lép Ferenc a késő esti órákat tölti anya­gok olvasásával, a különbö­ző fórumokra való felkészü­léssel. — Mindre alaposan fel­készülök. Ezt tartom kor­rektnek. De a szabad idő egy részét közösen töltjük el — jórészt Gunarasban, ahol van egy kis nyaralónk — és le nem mondanék a közös nya­ralásról, ami évről évre számtalan csodálatos él­ménnyel gazdagít mindany- nyionkat. A Idén nyáron, pontosabban a nyár végén észak-magyar­országi körutat tett a csa­lád ... Salgótarján — bá­nyászmúzeum, Balassagyar­mat — palócmúzeum, két Kapálás után kellemes a terefere nap Budapesten — Margit­sziget, vár, koronázási éksze­rek ... de három napot töl­töttek a Szelídi-tónál, mert a „fiammal mindketten hor­gászbolondok vagyunk”. De jártak Hortobágyon és Szil­vásváradon, bebolyongták a Szalajka völgyét... és talál­koztak Finta Gáborral, lát­ták a lovait... A lósportért sok-sok kilométert tettek már meg Lépék ... lelkes nézők, lelkes szurkolók. De menjenek bárhova, arra mindig kínosan ügyelnek, hogy az oda-, illetve vissza­utat más-más vonalon te­gyék meg. S még valami a családról. A családról, amelyik nem Dombóváron él, hanem Ka- pospulán. (Lép Ferenc „vő- ként" él ott.) — Csodálatos, amikor több generáció lakik együtt. Igaz, kis lemondást jelent ez min­denki számára, csakhogy még több örömet. S ez a döntő érv! Az elégedettség „részlete­zésébe” a munkahelyi tevé­kenység, az ottani sikerek is beletartoznak. S Lép Ferenc munkáját elismerik, ő pedig lelkesen, precízen teszi a dolgát... „Az elégedetlensé­gem a hibák, a gondok meg. szüntetésének környékéről valók, no és az új célok megvalósulását hajtják. Vagy­is: az egészséges elégedetlen, ség egy bizonyosfajta hajtó­erőt is jelent...” S mint néhány hónapos országgyűlési képviselő? Azt mondja, hogy az első idő­ben — tehát még most is — általában személyes jellegű problémákkal keresték fel. Nyilván válogatva, de fog­lalkozik velük, hiszen „az emberek magánjellegű prob­lémáit meg kell oldani. Részben a közérzetük miatt, részben pedig azért, hogy azok nehogy a köz frontján is gondot okozzanak... A dolgokat mindig összefüggé­seiben kell vizsgálni és lát­ni." És mint képviselő, ezt vall­ja Lép Ferenc: — Fontos, hogy az ember tudjon rangsorolni, de tud­jon „nem”-et mondani... A szép szólamokat pedig ellen, zem. Azzal hatást elérni — pillanatnyilag — lehet, de roppant etikátlan ... Még valamit mondanák... Az Országgyűlés ülésszakaira minden képviselő minden alkalommal két-két vendéget vihet. Ezt a lehetőséget ki szeretném használni. Az ál­talános iskolákból néhány gyereket hívok meg. Azért őket, mert a jövőt ők képvi­selik. Fontos, hogy lássák a munkánkat... Lép Ferenc munkahelye Dombóváron van, a MÁV- csomóponton. Beosztása: szertárfőnö’k-helyettes. Ami­kor munkájáról beszélt, lel­kes szavait figyelemmel hallgattam, és számtalan do­logra rákérdeztem, mert be­vallom, sok olyan — szá­momra — új dologról hal­lottam, ami a szertár szó hallatán eszembe sem jutott, nem is juthatott. Tehát: Bu­dapesten vannak az úgyne­vezett osztószertárak. Az or­szág hat vasúti igazgatósá­gán pedig egy-egy igazgató- sági szertár létezik — ilyen a dombóvári- is. De vannak szertárak a nagyobb vasúti csomópontokon is. A szertá­rak látják el a vasutat anyaggal, energiával, esz­közökkel. A dombóvári — ahol 11 raktárfőnökség mű­ködik — durván tízezerféle anyaggal, ..szerkentyűvel” foglalkozik. Megtalálható ott a gombostűtől a mozdonyák. kumulátorig minden. Ezeket nem egyszerű úgy „teríteni", hogy térben és időben sehol se jelentsenek hiánycikket. — Nem szeretném, ha a beszélgetésünkből bárki is azt a következtetést vonná le, hogy munkahelyemen és a közéletben mennyire túl­terhelt vagyok ... Igyekszem beosztani az időmet, s ele­get tenni mindannak, amit vállaltam — mondja Lép Ferenc, aki számtalan tevé­kenysége összehangolásában „tanulónak” nevezi magát. Ám valójában is tanuló: ne­gyedéves levelező hallgatója a számviteli és pénzügyi fő­iskolának. Viszont csöppet sem ta­nuló, hanem jól tájékozott és tenni akaró „tanár”, amikor Dombóvárról és kör. nyékéről, a tervekről és le­hetőségekről beszélgetünk. A városnak központi fűtőművet kellene építeni — ez benne foglaltatik a VII. ötéves tervkoncepcióban is —, szükség van a szennyvíztisz­títóra (már épül) és sínen van a szeméttelep létesítése is. „Akkor város a város, ha van vezetékes vize, fűtőmű­ve, megoldott a szennyvíz- elvezetése, korszerű útháló­zattal rendelkezik, no és a telefon ... Várhatóan a vá­rost még ebben az évben rá­kötik a cr ossfear -há 1 óza tr a Dombóvár két darab 1000— 1000 előfizetős konténert vá­sárolt, 980 telefonnak meg­van a kiépített hálózata, s reméljük, hogy a további ezer bekötését a posta is tá­mogatja anyagilag.” Hosszasan beszélgettünk a kistelepülések helyzetéről, feladatokról és gondokról, amit lelki ügyként tart szá­mon az országgyűlési képvi­selő. Elfogultságát senki nem vetheti a szemére, hiszen ő pontosan tudja, mit jelent kistelepülésen élni. Szülei­vel Szarvasdon, azaz pusztán éltek sokáig. V. Horváth Mária Fotói Dómba! István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents