Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

1985. szeptember 21.

e népújság

Schwarcz Mártonnal

— Az itt eltöltött első fél óra meggyőzött arról, fiogy nem lehetnek unalmasak a napjai.

— Ha azt mondom, hogy a mai viszonylag csendes nap, akkor nem túlzók: Vannak ennél sokkal „sűrűbb” napjaim is. Az eltelt öt év alatt még nem volt időm unatkozni, de nem is szeretnék.

I

— Akkor ez egyben egyfajta mentalitás, életviteli és munkaszemlélet is önnél. Jellemző ez a többiekre is?

— Nem merem azt állítani, hogy mindenkire ez jellemző. Vannak vezetők és munkatársak — szerencsére egyre többen — akik ezzel a szemlélettel élnek és dolgoznak, vagy igyekeznek ráhangolódni erre a hullámhosszra.

I

— Ez úgy értsem, hogy a hagyományos, elavult szemléletet illik már felváltani új elképzelésekkel és módszerekkel?

— Ebben a rohanó, szabályozóktól állandóan változó világban nem szabad a régi értelemben vett munkastílusban dolgozni. Nem arról van szó — és ezt szeretném aláhúzni — hogy akik eddig dolgoztak, azok nem jól csinálták. Szó sincs róla! Rengeteg jó dolgot valósítottak meg és ők is úgy mint bárki más, Hibáztak is. Mi is csinálunk Hibákat, nem egyet, sem kettőt, de azt tudni kell, hogy ma már másképpen kell dolgozni. A mai szabályozórendszer nem engedi meg azt, hogy régmúlt idők módszereihez próbáljunk visszatérni akkor, amikor a jelenben kell élni, és ha úgy tetszik,, a jelen előnyeivel kell tudni élni. Erre vagy rá tud valaki hangolódni, és akkor nyert ügye van, vagy ha nem képes ezt a ritmust felvenni, akkor mindig lépéshátrányban is marad. Mindig az érvényben lévő szabályozók és jogszabályok adta lehetőségekkel kell a lehetőségekhez mérten a legjobban gazdálkodni. Nem kihasználni, vagy visszaélni, hanem élni azzal, amit a ma lehetősége biztosít. Ami tegnap még jó volt, az nem lesz jó ma, és pláne holnap. így értelmezem ezt a változást, saját magamra is érvényesnek. Váltani kell.

I

— Ehhez sok apró lépés vezet. Megtalálhatók ezek?

— Igen. És keresni kell azokat. Nem szabad bebújni amögé, hogy eddig nem próbálkoztunk új lépésekkel. Meg kell próbáim, vállalva mindazt, hogy ezéknek az apró vagy éppen nagy lépéseknek bármelyike esetleg nem lesz jó. A rizikóval együtt kell vállalni. Nincs sem a kereskedelem, sem az áfész számára előre kitaposott út. Egy valami van, az pedig az eredményes gazdálkodás. Hogy van rossz lépés is? Van. Biztosan lesz is, de minél több lépés legyen az, amelyik a jó. Ehhez viszont lépni kell. Ha az nincs, akkor nincs jó lépés sem. Igaz, rossz sem.

— Maradjunk az eredményességnél. Az áfész a várost és városkörnyéket Is behálózza, ellátja, kiszolgálja. Sikeresen? Nyereségesen?

— A két fogalmat külön kell választanunk. Nem mintha a kettő nem élhetne

meg együtt — sőt ez lenne a jó — de a siker alatt azt értem, hogy a város és a 23 település 35 ezer lakosának az ellátását jól, lehetőleg a legteljesebb megelégedésre kell megoldani. Ez a siker. Amit a lehetőségek nyújtanak ellátási oldalról, azzal mi igyekszünk élni. Ez nem jelenti azt, ha valaki valahol valamit meg akar vásárolni, azt mindig meg is kapja. Ezt nem tudjuk biztosítani, ez fizikai és gazdasági képtelenség. Siker, ha bármelyik településen mindig és mindenki megkapja az alapvető élelmezési cikkeket, a háztartáshoz szükséges egyebeket is. Rendszeresen. Ebbe beletartozik a bolti kiskereskedelem, vendéglátás, felvásárlás és a szolgáltatás is. A gazdaságosság? Településeink döntő többségén nem lehet gazdaságosan üzemeltetni az egységeket a jelenlegi szabályozó rendszer mellett. Konkrétabban, a kistelepülések — az ezer lélekszám alattiak — melyből a mi körzetünkben 14 van, nem tudják kitermelni azt a nyereséget, amivel saját magukat fenn tudnák tartani. Ennek ellenére is elmondhatom, hogy nyereségesen gazdálkodunk, mert a megye szövetkezetei közül az első harmadban állunk nyereségességi szempontból a VI. ötéves tervciklus évében. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy vállalkozunk az előbb említett apró lépéseinkkel. Fokozatosan, következetesen indítottuk be a szerződéses egységeket a vendéglátásban, a balti kiskereskedelemben a jövedelemérdekeltséget mint új üzleti formát vezettük be. A várt eredménynyel, vagy néha afölött is. A hatvan bolti egységből csak hat jövedelemérdekeltségű, de a hat az összforgalomnak több mint a felét jelenti. 33 vendéglátóegységünk közül 21 szerződéses formában üzemel. Ezzel együtt tudjuk ellensúlyozni a kistelepüléseken keletkező veszteségeket. A nyereség jól jön, többet lehet fejlesztésre fordítani, több új egységet lehet építeni, a dolgozóknak is több bért lehet fizetni, az ellátás színvonalát lehet vele növelni, így fontos cél a siker, de a végeredmény lehetőleg közhasznú is legyen.

I

— A sikeres lépésekhez általában rögös úton lehet eljutni. Néha népszerűtlen döntéseket is kell hozni, aminek az ódiumát is lehet vállalni?

— Bármilyen szintű vezető ha nem tudja felmérni azt, hogy vannak negatív, népszerűtlen döntések — mindegy milyen a jelző — melyek nem váltanak ki abszolút tapsvihart, melyeket meg kell hozni, akkor ott gond van. Vállalni kell. Sokszor maga a munka produkálja az ilyen döntéseket, de néha személyeknek is nemet kell mondani.

— On hogyan került bele a szövetkezeti élet vérkeringésébe?

— Igen könnyen. Középiskolás koromban már találkoztam bizonyos fogalmakkal, hiszen a szekszárdi Be- zerédj közgazdasági technikumban végeztem kereskedelmi tagozaton, szövetkezeti szakon. Amikor odakerültem, nem nagyon tudtam mi ez, viszont eltelt 25 év, és

sokszor visszagondolok erre, és boldog vagyok, hogy eleve ezit tanultam. Érettségi után azonnal bekerültem a mozgalomba1, a Zöldért elődjénél, az akkori MÉK-nél. Különböző beosztásokban dolgoztam, majd amikor a zöldség-gyümölcs szakma 1966- ban átkerült az áfészefchez, én is szakmástól jöttem ide. Egy kis kitérő, kis kirándulás vollt, de a mozgalomban, mert 76-tól 81-ig az ipari szövetkezetek revizori irodájánál dolgoztam Szekszár. don. A munkakönyvi beírásom mindkétszer mint szövetkezeti tagot kísért.

I

— Maradjunk akkor ennél. Cgy hallom és tapasztalom, hogy népszerű, a munkatársai szeretik. Kapcsolatai Igazán munkatársiak.

— Ezt ön mondta.

— En csak hallottam.

— Nekem alapvetően fontos, hogy a munkatársaimmal — elsősorban a közvetlen munkatársakkal — szót értsek. Közösen próbáljuk meghatározni, hogy mit és hogyan csináljunk. A többi munkatársammal is kell az élő kapcsolat, velük is lehet, sőt kell beszélni ezekről a kérdésekről. Akkor jó a vezetés, ha nem próbáljuk titok burkába rejteni. A vezetés azt akarhatja, ami a közösségnek jó. Azt könnyű megvalósítani, amiről érzi és tudja mindenki, hogy azonos érdek vezérli. Persze olyan is ván, hogy egy intézkedés nem válik be. Akkor azt vissza kell vonni. Én jól érzem magam itt. Rossz helyzetben ez valószínűleg nem így lenne.

I

— Megfontolt véleményalkotó, rendkívül udvarias, mindig jólöltözött. Mi a véleménye erről?

— Én itt nem én vagyok, ugyan az egyéniségem jelen van, de a szövetkezetét képviselem. Az 500 dolgozót, a 7600 tagot, akik az áfészhez tartoznak. Ha nemcsak önmagamat képviselem, akkor annak megfelelően kell ennek a külső jegyekben is megnyilvánulnia. Amíg itt vagyok, ez a kötelességem. Tisztán és frissen megjelenni.

I

— A „csapat” is igyekszik mindennap tisztán és frissen megjelenni?

— Igen. Rengeteg példát hozhatnék erre. Vendégszerető és vendégváró emberek vagyunk, és nem tudjuk előre, hogy mikor érkezik hozzánk vendég. Mindig úgy kell eljönnünk, hogy azon a napon is jöhet vendég, aki a megjelenésünkből se vonhasson le negatív következtetést.

I

— Sok az újdonság itt, ezek beleillenek az új stílusú vezetésbe?

— Jövőt építeni csak akkor lehet, ha a múltját is ismeri az ember. Építeni csak akkor lehet, ha a jelen időszakban nem engedjük el magunk mellett az időt. A város fejlődése. a városiasodás éppen a VI. ötéves tervidőszakra esett, amivel párhuzamosan szükség volt a kereskedelmi hálózat bővítésére is. Ügy éreztük, hogy nem szabad

megengedni, hogy ne az áfész üzemeltesse ezeket. Az élet diktálja ezt a szemléletet. Amit ma megtehetünk, azt meg is kell tennünk, mert különben megteszi helyettünk más. Valószínű a VII. ötéves tervben már nem lesznek ilyen nagy beruházások, de akkor a város fejlődése sem lesz ilyen mértékű. Ehhez igazodni kell. Mi a környezetünkért csinálunk valamit, a 35 ezer emberért, ha úgy tetszik magunknak, de a közösség érdekeinek figyelembevételével.

— A szövetkezeti élet ereje, közismert elismertsége milyen jövőt ígér? A véleményére lennék kiváncsi.

— Ahhoz, hogy ezeket végig lehessen csinálni, ahhoz nemcsak ránk és a vásárlóerőre volt szükség. A tanácsok elvi és anyagi támogatása, a szövetkezetek segítsége is kellett. Van megyei érdekképviseleti szerv, amely nemcsak elvben segített, de ugyanez elmondható a megyei tanácsra és a SZÖVOSZ- ra is. Mi önmagunk ehhez kevesék vagyunk ma is, a jövőben is. Közösen azonban menni fog.

— Szeretettel beszél a vá- rosról. Véletlen?

— Egyszer- egy vendégünk mondta, hogy mi itt nagyon szerethetjük ,a várost és városkörnyéket. Erre én azt kérdeztem, hogy ki szeresse ha nem mi, akik itt élünk, akik formálásának aktív részesei lehetnek?! Sok olyan ember kell, aki hisz abban, hogy ez az 1977 óta városi rangú település és környéke fejlődhet. Mi a jobb ellátást, azzal jobb közhangulatot kívánunk teremteni. Mindenütt, hiszen mindenütt becsületes, helytállóan dolgozó emberek közössége igényli ezt.

I

— Egy városszerető szövetkezeti elnök élete mennyire közéleti?

— Már maga a beosztás is egyben közéletiséggel jár Akkor is lehet tenni, ha nincs konkrétan kijelölt közéleti funkciója valakinek. Nekem vannak funkcióim, de szeretnék is tenni a városért, az emberekért. Tagja vagyok a városi pártbizottságnak, a Skála-Kapós gazdasági igazgatóságának elnöke vagyok, és ezzel együtt is bonyhádi.

— Szórakozás?

— Van egy kis szőlőm, bérleményem, konyhakertem, ez nagyon kellemes kis időtöltés. Ha oda kimegyek, kicsit kapálok, kiszellőztetem a fejem. Ott végiggondolhatja az ember az egész napját, saját magával is vitatkozhat ... Gondolkodom hosszabb távra is. A másik a családom. Hét végi visszatérő program, hogy a szülőkhöz megyünk. Próbálunk valamit visszaadni abból, amit kaptunk, mert eddig a szabad idő mindig a tanulásra kellett.

— A jövőt formáló lépésekhez jó munkát és pihenést kívánva köszönöm a beszélgetést.

Szabó Sándor

Múltunkból

Megkezdődött a szüret. Vannák helyék, ahol gazdagon hálálja meg a tőke az egész évi gondoskodást, másutt az elfagyott tőkék csupasz ágai merednék az égre, s jobb esetben a tőkeagyról jönnék az új hajtások, s csak legfeljebb a jövő évi termés ígéretével.

Szüretelünk. Évente ismétlődő, igazán vidámságot keltő munka ez. A szekszárdi történelmi borvidéken is, né- hányák által még őrizve az egykori hagyományt, suda- ras ostordk pattogása és a tanyára kitűzött nemzetiszínű zászló jelzi, hogy itt az őszi munka egyik legszebhi- ke. A nagyüzemekben és a kisegítő gazdaságokban gondosan készültek a szüretre. Az előkészületeknek, és a szüretnek mindig szigorúan vett szabályai voltak. Volt idő, amikor a hatóságok mondották ki, mikor lehet kezdeni a szüretet, szigorúan ítélték meg, ha valakinek a kutyája a szőlőskertekbe tévedt. Az előírások betartására nemcsak a hatóságok vigyázták, de a hegyközségek is.

A szigorú előírások mellett igen gyakran elhangzottak különböző jó tanácsok. 1880-ban is kaptak tanácsot a szüreti munkához a szőlőtulajdonosok, és a vincellérek. Néhány hasznos tanácsot ezek közül ma is érdemes megfogadni.

A borászati kormánybiztos 1880-han alig 14 oldalnyi füzetben foglalta össze az általa — és a szakma által — jónak tartott tennivalókat. Lássuk, mit tanácsolt a szüretre.

A szőlőszedés cím alatt a többi között a következő olvasható :

„A szüretelés a szőlő teljes megérésekor és lehetőleg jó időben vegye kezdetét. Különös figyelem legyen arra, hogy a szőlőszedés a reggeli harmat felszáradása, vagy esetleg az éjjeli dér felengedése után kezdessék meg.”

A tisztaságra külön is felhívja a figyelmet. „Különösen fősúly fektetendő arra, hogy tiszta edénnyel és éles késsel rendelkezzenek a szedők, hogy élelmiszereiket és ruháikat az úgynevezett tanyán, mely a szőlőtől távol jelölendő ki, rendesen lerakják, nehogy a szedőedényben kenyeret, vagy más élelmiszert a szőlőbe vigyenek, és végül, hogy az említett tanyán étkezzenek és pihenjenek.”

A tanyán olyan helyet ért a szerző, ahova a szüretelők a holmijukat lerakják, tehát nem feltétlenül jelent épületet.

Azt javasolja a kormány- biztos, hogy a szüretelő által egyszer már elfoglalt sort el ne hagyja, „sem pedig sietve a többieket meg nem előzheti, szomszédjainak, ha ideje engedi, segítsen, és inkább pontosan, mint gyorsan szedjen”. Ezek a tanácsúik arra valók, hogy lehetőleg ne maradjon szedetlen tőke.

Van tanácsa a puttonyosok részére is a borászati kormánybiztosnak. Íme: „Ezek csak a szedők után járhatnak; az edények kiürítését szorgalmazzák és figyeljenek arra, hogy az edények telve soha se tartassanak; a szőlőfürtökről egyes szemeket ne vegyenek ie. A kóstolgatás általában tilal- maztassék, megengedve inkább egyes fürtök megevé- sét..

Van még egy fontosnak vélt szabály a 105 esztendős füzetecskében. „Szőlőedényekben szőlőt megtartani ne engedtessék meg; az étkezés idejére pedig az edények a szőlő aljában — de sohasem a tanyán helyezendők el.”

A borászati kormánybiztos a must készítésére, kezelésére is adott néhány tanácsot a gazdáknak. Mi minden kell a jó must készítéséhez? Véleménye szerint: „a szőlőnek szabadban való feldolgozásához rendszerint meg- kívántafó elegendő kádak és más apró faedények, szőlő- bogyózó rosta, szőlőmalom (daráló), vagy ennek hiányában taposózsákok, forróvízben kiáztatva és tisztára mosva készen tartandók”.

És ha igazán jó mustot akarunk készíteni, akkor „a szőlő osztályozására alkalmas táblák úgy állítandók fel, hogy azokon a puttonyokból kiöntött szőlőfürtöket minőségük szerint elkülöníteni lehessen.”

Természetesen az sem mindegy, hogy milyen hordóba kerül a must. A 105 éves tanács szerint „ajánlatos az új hordóknak szódaoldattal és diófalevél főzettel való kiforrázása, s tiszta vízzel többszöri öblítése. A más használt hordók pedig szigorúan megvizsgálandók és ha dóhasaik (penészesek), szétszedendők, forró vízzel lesúrolandók és zabszalmával, vagy venyegével jól ki- égetendők, sőt szükség esetén tiszta szesszel is, és az említett diófalevél főzettel kiforrázandók”. (Csak megjegyezzük: szép, szép, de kinek van erre ideje... ?)

A tanácsadó azt is javasolja, hogy legyen meg minden szükséges felszerelés a présházban, kölcsön ne kérjünk — és ne adjunk, különösen hordót ne!! A kölcsönkért hordó olyan mint a zsákbamacska, elronthatjuk vele az egész termést...

Vannak, akik a fehérbort szeretik. Ennek megfelelően kell készíteni a mustot is. Emígyen: i,,A szőlőszemek minőségük szerint külön ta- posandók. A taposózsákból kikerült szőlőhéjak újból — zsák nélkül — keményen át- taposandók, azután egy kettős fenekű kádba, melynek felső feneke apró lyukakkal van ellátva, oly módon ön- tendők ki, hogy a kád lyukas feneke által leszorítva legyenék; az így lezárt törkölyre saját mustja, zamatszedés végett felöntendő és az első erjedés bekövetkeztéig rajta hagyandó, különösen avégből, hogy az erjedés folytán kifejtett szesz feloldhassa a szőlő héjában rejlő zamatanyagokat és a magvakban lévő csersavat, mely a bor tartósságához elkerülhetetlenül szükséges.” Felhívja a figyelmet arra, hogy a szőlő szára véletlenül se kerüljön darálásra és erjesztésre, mert ez a fehérbort nagymértékben rontja.

A vörösbor — ugyancsak csutázott anyagból készül. 10—12 napig kell erjeszteni a törkölyön, lehetőleg fojtott eljárást kell alkalmazni, mert ezzel megelőzhető az ecete sedés.

Az erjedésről szólva a borkormánybiztos azt állította, hogy a 15—18 cukortartalmú must megforr közönséges pincehőmérsékleten, de a nagyobb cukortartalmú mustok azonban az ilyen pincékben csak több éven át forrnak ei. Ha azt akarjúk, hogy az erjedés ily soká ne tartson, fel kell emelni a hőmérsékletet a pincében.

A zajos erjedés után a bor néhány hétig pihenjen, majd fejtsük le. Mindaddig kezelni 'kell a bort, amíg az utó- erjedés is befejeződik. Ekkor következik a második fejtés. 3—4 hónap után jöjjön a harmadik fejtés. Ezután mát' szép, tiszta, tükrös bort kapunk.

A 105 éves tanácsok betartása valószínűleg ma is jobbá tenné a borok egy részét, kevesebb lenne a háromemberes bor...

K. Balog János