Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. szeptember ZI. "ísíÉPÜJSÁG 3 Egyetértéssel és kizös akarattal írta: Virizlay Gyufa, a SZOT titkára A szervezett dolgozók többmilliós tábora, társadalmunk nagyobb figyelemmel fordul a szakszervezetek felé: szeptemberben megkezdődtek az alapszervezeti választások és a kongresszusi előkészületek. A magyar szakszervezetek bonyolult körülmények között léptek a választások időszakába. A korábbi éveknél nehezebb feladatot jelent bérezéssel, szociálpolitikával, a jobb munkafeltételek megteremtésével, vagy a dolgozók művelődésével foglalkozni. Sokat vállalnak magukra a szakszervezeti tisztségviselők, viszont eredményeink a korábbiaknál szerényebbek. A szakszervezeti munka színvonala a közel ötmillió szervezett dolgozó közös akaratán, felelős cselekvésén múlik. Gondjaink megoldásában azonban mindig a dolgozó embereknek a társadalomért érzett felelőssége és magatartása volt a meghatározó. Ma is ez a mi legfőbb tartalékunk. A legjobbakra építsünk A szakszervezeti mozgalom mindenkori fő célkitűzése, hogy a dolgozókkal együtt valósítsa meg a törekvéseit. A közel negyed- millió szakszervezeti bizalmi ebben a legfőbb szövetségesünk, azok, akik együtt élnek, együtt dolgoznak társaikkal. Ez a mindennapos, egyéni megközelítésű mozgalmi munka újabb ösztönzést kapott a választások so. rán. A szakszervezeti mozgalomban mindig voltak és vannak olyan dolgozók, akik másokért is áldozatot holtak, nem sajnálták rá az időt, a fáradságot, akik vállalták a vitákat, mások meggyőzését. Voltak és vannak, akik min. dennapi munkájukkal kivívták dolgozótársaik megbecsülését, szavuknak hitele van. Példájukkal megmutatják, hogy lehet és érdemes pontosan, szépen dolgozni, a munkának nemcsak a kereset a haszna. Rájuk lehet építeni, szavukra odafigyelnek a dolgozótársak. Ilyen emberek az igazi szakszervezeti bizalmiak- is, akik nevükhöz, funkciójukhoz méltóan dolgoznak a mozgalomban. Amikor a mozgalom továbbfejlődése, a szakszervezeti munka színvonalának emelése van napirenden, megkülönböztetett a jelentősége annak, hogy cselekvő- képes, a közösség ügye iránt elkötelezett tisztségviselők kerüljenek minden funkcióba. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy. a dolgozók ezúttal is olyan munkatársukra adják szavazatukat, aki képes csoportja tagjaival közösen kialakítani álláspontját, akinek szavára hallgat a gazdasági vezetés, és akinek tekintélye van dolgozótársai körében is. A választások bizonyítják, hogy a bizalmi — miként minden szakszervezeti vezető — igazi tekintélyét, rangját nem a jog- és hatáskörök adják, hanem azok a dolgozók, akik megválasztották, és akik a mindennapos munkában is mögötte állnak. A szakszervezeti tisztségviselők, a választott testületek jogai valójában a szervezett dolgoPénteken befejeződött a nemzetközi matematikai konferencia a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A matematika egyik fontos területe, a csoportelmélet kérdéseivel foglalkozó tanácskozást Szele Tibornak, a Kossuth 'Lajos Tudományegyetem egykori neves professzorának az emlékére rendezték, a tudós halálának harmincadik évfordulója alkalmából. zók jogai, amelyeket a választott szakszervezeti szervek és vezetők az ő nevükben és érdekükben gyakorolnak. Erről sohasem szabad elfeledkeznünk. Jobban élni lehetőségeinkkel Sok kérdésről esik szó a választások során kibontakozó társadalmi méretű párbeszédben: élet. és munkakörülményekről, az országos politika és a megyei, városi élet megannyi tennivalójáról, a munkahely jelenéről és jövőjéről. Terveink azonban csak munkánk minőségének, hatékonyságának további javításával válhatnak valóra. A magasabb szintű érdekvédelemnek is a végzett munka a reális alapja. Sokan említettek munkahelyi tartalékokat, amelyek kihasználása javára válik a társadalomnak, a kollektívának és az egyes dolgozóknak. Miközben alapvető vívmánynak tekintjük a munkához való jogot, mind gyakrabban kell szólnunk arról is, hogy ki miként, milyen színvonalon, milyen hatásfokkal teljesíti a kötelességét. Bátrabban kell különbséget tennünk az egyes munkák társadalmi hasznossága közt, és kiemelt figyelmet szentelni, elsőbbséget adni mindazon törekvéseknek, amelyek tovább gazdagítják szocialista társadalmunk eredményeit. A munka számunkra több, mint az anyagi és szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításának eszköze. Az emberi értékeink igazában a munkában teljesednek ki, hasznosságukat legjobban munkánk fejezi ki. Életünk valamennyi területét fejlesztő jelentős változások idején az emberi magatartás, a műveltség, a kulturáltság rendkívül nagy értékké válik. Ennek fontosságát napjainkban is érzékeljük. A szakszervezeteknek elő kell segíteniük, hivatásukból fakadóan, hogy a gazdasági vezetés a munkások műveltségének növelését hosszabb távú folyamatként kezelje és támogassa, túl a technikai-technológiai változások, a szakmaváltások, átképzések kényszerítő hatásán. A műveltség gyarapításában kapjon nagyobb1 szerepet a munka, a munkahelyi környezet kultúrájának fejlesztése, a személyi kapcsolatok, a viselkedés kulturáltabb formáinak kialakítása. A munkahelyeken valósulnak meg terveink A szakszervezeti munka szempontjából is új helyzetet jelent a vállalatok növekvő önállósága, mert egyértelműbben és láthatóbban feltárja minden dolgozó számára: ha a kollektíva minden tagja jobban dolgozik, akkor az eredmények is nagyobbak, többet lehet elosztani, több jut szociális, kulturális célokra. Ebben a helyzetben megnőtt a munkahelyi közélet jelentősége. A termelés körülményeinek alakítása, a Az ötnapos konferencián a tizenöt európai és tengerentúli országot képviselő résztvevők negyvenöt előadás keretében ismertették a tudományág legújabb eredményeit. Az utóbbi években világszerte nagy visszhangot keltett az úgynevezett véges csoportok matematikai leírása. A debreceni tanácskozáson ezekről és a leíráshoz termékszerkezet formálása, a munka szervezése, a differenciáltabb elosztás érvényesítése, a munkahelyi társadalmi légkör állapota szinte naponként készteti az embereket állásfoglalásra, véleménynyilvánításra. A tisztességesen dolgozó emberek véleményére támaszkodva kívánjuk a munkahelyi közösségek morális érzékenységét erősíteni. Egyértelműbbé szükséges tenni, hogy mit, miért támogatunk. De azt is jobban kell érzékeltetnünk, amit elítélünk, elfogadhatatlannak tartunk. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy mentegessék a munkaszervezés hiányosságait, a hibás vezetői döntéseket, a hanyagságot. Arra törekszünk, hogy közös erővel legyünk úrrá problémáinkon, gondjainkon. A szakszervezetek befolyása és tekintélye a mindennapok gyakorlatában alakul, formálódik, amikor meghirdetett elveink szembe kerülnek a gyakorlat tapasztalataival. A tudatos munkához szükséges, hogy ki-ki értse terveinket, lássa saját szerepét és lehetőségét. A továbbfejlődés útján Sok mindent újra kell gondolnunk a szakszervezetek tevékenységében, és fel kell gyorsítanunk a korszerűsödés, a továbbfejlődés folyamatát. A megyei küldöttértekezletek, a szakszervezeti kongresszusok, és a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa a mostani választásokon elhangzó tapasztalatok, javaslatok, józan kritikák a megye, az ágazat, az ország reális lehetőségei alapján jelölik majd ki ennek konkrét tennivalóit. A szakszervezeti dolgozók elvárják, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, erősítsük belső életünk demokratizmusát, r fejlesszük szervezetünk mozgalmi arculatát. Elvárják a szakszervezetektől, hogy érzékelhetőbb módon legyenek részesei az érdekek körül folyó egyeztetéseknek, és önállóbb, kezdeményezőbb magatartást tanúsítsanak a döntések kialakítása során. Ezeknek a véleményeknek, igényeknek az ismeretében folynak a kongresszusi előkészületek. Munkánk nem lesz az eddigieknél könnyebb az elkövetkező időszakban sem, minden eredményért meg kell küzdenünk. Alapvetően jó politikai feltételei vannak a szakszervezeti munkának. Az emberek döntő többsége megérti, hogy gondjaink nagyobb részt olyanok, amelyeket együttesen oldhatunk meg. Az emberek nagy többsége képes és akar becsületesen dolgozni, tisztességesen élni. Ebben a munkában még jobban építeni kívánunk minden tisztességesen dolgozó ember közreműködésére. Mai feladatain, kát éreztetni, láttatni és cselekvésre ösztönözni — ebben van a szakszervezeti munka nagy feladata. Ezt nem lehet formálisan végezni, csak hittel, meggyőződéssel. Ezáltal tudjuk erősíteni a bizalmat a nehezebb időkben, a bonyolultabb feladatok végrehajtása közben is, ä szocialista eszmék iránt. t i konferencia kapcsolódó legújabb vizsgálatok elméleti eredményeiről cserélték ki tapasztalataikat a matematikusok. A csoport- elmélet nemzetközi hírű tudósainak részvételével megtartott konferencia a debreceni algebra-iskola jelentős elismerése is, amelyet Szele Tibor mellett olyan egykori professzorok munkássága fémjelez, mint Rédei László és Kertész Andor, Nemzetközi matematikai HETRÓLl!l=^:lil l!ll:l:VB HÍRRE! Az esztendő 38. hetének végén kicsit szubjektiven válogatok az események, illetve „nem események” között. Sőt, különösebben „választott” témáimat nem is kommentálom, mert úgy vélem, kommentálják azok saját magukat. Szóval mit is hozott ez a hét? Jó időt, gyümölcsérlelő meleget — egyebek között. Tehát a háziasszonyoknak is beköszöntött a befőzési csúcsidőszak, ahogyan a konzervgyárak is a második csúcsidény napjait élik. Szóljunk ezekről bővebben. Savanyú — paprika helyett — a szőlő A „Savanyú a szőlő” szólás-mondás most igazán nem a gyümölcsre értem, ahogyan a szólások általában átvi-tten értelmeződnek. Arról van szó, hogy most, amikor a paprika érik, amikor itt az apróhagyma, csalamádé és más savanyítani valók elte- vési ideje, az üzletekben nem kapható ecet. A boltosoknak még csak aranytantalék- juk sincs, pedig mostanság az ecet aranyat ér. Nézzék el nekem, hogy ez utóbbi mondást viszont komolyan használom. S nemcsak azért — elsősorban nem azért — mert családommal együtt a házilag eltett savanyúnak vagyunk a hívei. Hanem anyagi megfontolásból. Mert sokaknak van kiskertje, ahol megterem a paprika, hagyma stb. Ehhez már csak kapor, mustármag, egész bors, no és ecet szükségeltetik. S akkor is jóval olcsóbb a savanyúság a boltinál, ha az üvegbe való matériát is úgy vásároljuk meg a már említett fűszerekkel együtt. Persze, ha tavalyról nem maradt elegendő befőttes üvegünk, avagy „üvegparkunkat” is korszerűsíteni akarjuk — akkor igazán „savanyú a szőlő”! Mert ugye, roppant csábítóak és ügyesnek látszanak a kapható csatos üvegek. No, de ötvenvalahány forintért vásárolni darabját? Már-már érthetetlen és indokolatlan. (Azért státusszimbólumnak veszek egyet.) Visszatérve az „aranyat ér”-hez, azt kérem, számoljunk. Mi ésszerűbb, ha a savanyúságszükségletét úgy vásárolja meg az üzletben egy család, avagy megvásárolja a kellékeket? Ugye. nem lehetetlen egyik variációt sem átszámolni aranyra? S az átszámolás könnyebben menne, ha lenne ecet, azaz „Igyál egy kis ecetet, hadd mozogjon az eszed...” Péntek 13 óra 11 perc: Szekszárdon az 50-esbe érkezett ecet. Pillanatnyilag a felvásárlása „folyik”... Az ember! oldal Mint a bevezetőben is utaltam rá — csütörtöki számunkban pedig részletesen számoltunk be a Paksi Konzervgyárban folyó megfeszített munkákról —, a második csúcsidény „tombol” azokban az üzemekben, gyárakban, ahol most készül a télire való savanyúság részben a hazai, részben a külföldi piacokra. Vagonok... gépsorok ... műszakok ... termés- és termeléskiesés ... pótlás ... Címszavak ezek ugyan, de értünk belőlük. S értenek belőlük a konzervgyárak dolgozói — például Pakson, igen jól. Miről is van szó? Az úgynevezett emberi oldalról. Másként: azokról a tartalékokról, melyek az emberekben rejlenek. Konkrétan: a paksi konzervgyárba naponta harminc vagon paradicsom érkezik. Ennek feldolgozása csak úgy hozhat eredményt, ha a dolgozók önként vállalják a plusz munkát, a túlórázást. Hiszen a paradicsomnál a várakozási idő nem megoldás. Néhány órát engedhetnek meg csupán, hogy a termény minőségromlás nélkül kerüljön a szalagra. S a dolgozók önként, mondhatni természetesen vállalják ezt a pluszt, úgyhogy a gyárban szinte óramű pontossággal folyhat a munka. S hasonló a helyzet a paprikával is... Ismeretes, hogy az uborka betegsége miatt e termékből jóval a tervezett alatt sikerült „eltenni” télire. A kiesést paprikából kell pótolni. rendezvénnyel politizált az elmúlt napokban. A sokakat érdeklő és érintő sorozatból most egyet emelek ki, mégpedig azt az élelmiszeripari termékkiállítást, melynek három napon át a városi úttörőház adott otthont, s melyet meglepően sok kis- és nagydiák is megnézett. A megnyitón így fogalmazott Pancza Tibor, a KISZ városi bizottságának titkára: . .szeretnénk reprezentálni városunk élelmiszeriparát, bemutatni azokat a termékeket, végtermékeket, melyek a város élelmiszeripari, mezőgazdasági üzemeiben, vállalataiban a dolgos hétköznapok alatt készülnek ... betekintést engednek az ott folyó munkába ...” Hogy mennyire így igaz a dolog, azt bizonyítsa néhány kérdés, melyet a fiatal nézők tettek fel a szép, gusztusos kiállítás láttán. Volt, aki egy-egy termék előállításának fázisairól érdeklődött — elsősorban a kereskedelmi szakiskolában és szakközépiskolában tanuló diákok közül —, az általános iskolák felsőbb osztályosai közül többen a továbbtanulás lehetőségeiről igyekeztek tájékozódni — mondhatni azért, mert egy-egy szép termék ebből az irányból is hatott rájuk. Többen viszont azt kérdezték, hogy miért nem lehet a szekszárdi boltokban — egyáltalán nem, vagy csak alkalmanként — megvásárolni a kiállításon bemutatott áruféleségeket. (Hogy az utóbbira a válaszok meglehetősen változatosak voltak, nem csodálom. Különösen azt nem: hogy a kereskedelem nem rendel belőle ... Szóval a, sajnos, megszokott ördögi körhöz érkeztünk ismét, de az e pohárba végre az iparnak és a kereskedelemnek kell közösen tiszta vizet öntenie!) A termékbemutató kapcsán még annyit, hogy a kérdésekre felvilágosítással mindig szolgáltak: hiszen a kiállító üzemek, vállalatok egy-egy KISZ-tagja mindig vállalta az idegenvezető — ez esetben hálás — szerepét. , És egy ünnepélyes megnyitó... Paprika érkezett Paksra a homokmégyl termelőszövetkezetből Hasznos csábítás és tájékoztatás A szekszárdi városi KISZ-bizottság a két hétig tartó if júmunkás napok számtalan színes és a fiatalok számára roppant hasznos Papp György: „Nem látok, nem szólok, nem hallok.” Előre szólok: egészen másmilyen kiállításról mondanék valamit, mint amilyenről az előbb tűnődtem. Pontosabban most a kiállítás csak apropó. Az igazi téma a megnyitó. A napokban Papp György grafikáiból nyílt kiállítás a Tamási Galériában — azt hiszem, az ott élők örömére. A művész 21. önálló kiállítását Tandi Lajos, a Délmagyarország újságírója, a barát, a művész két és fél évtizedes munkásságot ismerő, művészettel foglalkozó pályatárs nyitotta meg. Magam szívesen megyek el megnyitókra, s bevallom, annak meghittségét akkor érzem igazán, amikor igaz barát szól a művész munkásságáról, s olyan valaki, aki valóban érzi és érti az alkotásokban rejlő, avagy az azokból kiáltó gondolatokat. S a Tamási Galériában látható — a magyar népi ábrázolóművészet motívumvilágát felhasználó — linómetszetek mintha „négykezest” játszanának a megnyitó szavaival, melyből néhány részletet idézek: „... -Hisz Kodály mondta, a kultúrát nem lehet örökíteni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. S ez is bebizonyosodott..., hogy a népet csak egészében lehet megismerni. A nép dalát csak az értheti igazán, aki ismeri szokásait, életét; a nép formáló keze nyomát, motívumteremtő erejét csak az fejtheti meg, aki tisztában van ruházatával, ismeri ételeit, építészeti szokásait, gondolkodásmódját, érzésvilágát — egész életét... Papp György a népdalok kincsestárától jutott el a népi ábrázolóművészet motívumkincséig. .. eljutott a népművészet szellemiségéhez, sajátos gondolkodásmódjához, nyelvi fordulataihoz, amelyet a grafika eszközeivel transzponál... S mivel a népművészet kollektív produkció, azonos magával a néppel. Papp György művészpályájának stációi arról győzhetnek meg mindenkit, hogy úgy tudott újat teremteni, hogy hű maradt önmagához, hogy ezt a bőséges örökséget a XX. századi ember képére formálta. . ." V. HORVATH MARIA
