Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

1985. szeptember 18­NÉPÚJSÁG 3 A tanintézeti mozgalmi kísérletek tapasztalatai A városi diákélet gazdagítására, az is­kolák közötti kapcsolatok javítására a múlt év szeptemberében Hódmezővásárhe­lyen és Sopron valamennyi középfokú tan. intézetében kísérlet kezdődött. A mozgal­mi munka megújítását zászlajára tűző kez­deményezésben három gimnázium, hét szakközépiskola, négy szakközépiskola és szakmunkásképző intézet, két szakmun­kásképző intézet, valamint egy középis­kolai kollégium vesz részt. A kísérlet első esztendejének tapaszta­latairól a KISZ KB középiskolai és szak­munkástanuló tanácsán tájékoztatták az MTI munkatársát. Elmondották: az okta­tási intézmények többsége fontosnak tar­totta a KISZ törekvéseit, és szívesen vál­lalkozott az új elképzelések megvalósításá­ra. A tanévkezdet előtti felkészítés során a célokat elfogadták a diákvezetők, a KISZ-t közvetlenül segítő pedagógusok, az iskolák állami vezetői. Megegyezett a véleményük abban, hogy a tanintézeti KISZ-munka nem éri el a szükséges és lehetséges szín­vonalat, a mozgalmi tevékenység csak ke­vesek ügye. Megfogalmazódott az is, hogy az ifjúsági szervezetben veszít fontosságá­ból a munka politikai jellege. December végére meghatározták a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő fel­adatokat az iskolákban, megteremtették a diákkörök működéséhez szükséges felté­teleket. Alapvetően pedagógusok kezde­ményezésre — de a diákok véleményére is építve — létrehozták az iskolai élet ha­gyományos területein működő közössége­ket, például a szakköröket, az amatőr cso­portokat, a sportszakosztályokat. A tanulók ötletei alapján új kezdeményezések is szü­lettek: egy-egy tanintézetben például a családi életre neveléssel foglalkozó diák­kör, rockzenekar alakult. A csoportok nemcsak a szabad idő hasznos eltöltésére alakítottak ki programokat, hanem rend­szeresen társadalmi munkát is végeztek, részt vettek a vöröskeresztes mozgalom­ban, segítettek a rászoruló időseknek, ne­velőotthonokat, óvodákat patronáltak. Az iskolákban gyarapodtak a tanulóközösség egésze számára szervezett színvonalas programok. Gondot okozott azonban, hogy a KISZ-tagok és a KISZ-en kívüliek kö­zött egyaránt akadtak olyanok, akik a szí­nesebbé váló diákélet ellenére sem talál­ták meg helyüket az iskolai mozgalmi te­vékenységben. A csoportok irányítását vég­ző iskolai KISZ-bizottságok többsége saj­nosnem vált alakítójává a közösségek tevé­kenységének. Nőtt viszont az IKB-k dön­téseinek jelentősége az iskolai éleit egé­szét érintő kérdésekben. Természetesebbé válit a tantestület és a tanintézeti KISZ- bizottságok együttműködése. A kísérlet során megnövekedett felelős­ség hárult a KISZ városi bizottságai mel­lett működő diáktanácsokra. Ezek tagjai fontos szerepet vállaltak a tanulói KSZ- szervezetekre vonatkozó döntések kiala­kításában, határoztak például a városi diákrendezvényekről, az építőtáborokról, a kitüntetések adományozásáról. A diákta­nácsok működésének kedvező tapasztalata, hogy az iskolák nyitottabbá váltak, meg­ismerték egymás kezdeményezéseit, mun­kamegosztás alakult ki közöttük. A moz­galmi kísértet eredményeiről beszámoló pedagógus pártszervezetek szerint a tanin­tézetekben élénkebbé vált a közéleti tevé­kenység, az eddigieknél több diák kap­csolódott be a KISZ-munka szervezésébe, nőtt a KISZ-tagságot tudatosan vállalók száma. A direkt politizálás fórumai ' hát­térbe szorulták ugyan, de kialakultak a politikai ismeretszerzés diákos formái, így például filozófiai, valláskritikai körök, s politikai totót szerveztek a tanulók. Ked­vező tapasztalata a kísérletnek az is, hogy az új tevékenységi formákban a pedagó­gusokat kevésbé terhelik a szervezeti kö- vetélményekbő eredő formaságok, így több energiát fordíthatnak a tartalmi munkára, a változatos diákélet megteremtésének segítésére. A kísértet ebben a tanévben az eredeti elképzelések szerint folytatódik azzal a módosítással, hogy a KISZ-tagfelvétel szer­vezeti rendjét az egyes iskolák sajátos­ságaiknak megfelelően önmaguk alakíthat­ják ki. Kismányok, Nagymányok, Váralja Csernik József és Lőrinc Imre az eddig elkészült szakasz végén natot két-három órára mel­lékvágányra állították, vég­telennek űnt minden perc. Hiszen ahogy a hazautazás mindinkább valósággá vált, mind gyakrabban éltük át gondolatban, lélekben előre a hazával, a szülőfölddel va­ló találkozás, egyesülés örö­meit és félelmét is. Meg­vannak-e szeretteink? Mi van egyáltalán otthon? Van-e egyáltalán otthon? Egy ilyen hosszas romániai várakozás alkalmával ért bennünket a hír: ledobták Hirosimára az atombombát. — Atya úristen! Hát még sincs vége? — riadt fel ben­nünk a már elért béke fél­tése. (A hadifoglyok nem tudták, hogy Távol-Keleten még folyt a háború, amikor mi már a világbékét ünne­peltük.) Egyszer aztán a hosszú szerelvény nagyon lassan gördült be az egyik állomás­ra, és a Himnusz egyre erő­södő akkordjai hallatszottak. A hadifoglyok az augusztusi hőség miatt sarkig kitárt vagonajtóknál, ahogy meg­hallották a Himnuszt, egyé­nileg szépen mind vigyázz- ba álltak E sorok írója ak­kor már a maláriától és a vérhastól legyengülve napok óta csak segítséggel tudott felállni. Most segítség nél­kül feltápászkodtam, vi. gyázzba álltam és úgy lát­tam, hogy kint vigyázzban állnak a fák, a kukoricatáb­lán a sorok és a lámpaosz­lopok, az emberek mind így köszöntik most a békét, a háború végét, a roncs ország, a roncs fiait. Magyarországra érkeztünk, az első magyar állomásra. A boldogságérzés majd megölt bennünket. A helybeliek aj. kán nevek és nevek hallat­szottak. Nincs-e a vonaton ez meg ez, x, y honvéd, az x y őrmester, ki tud erről, meg erről? Az asszonyok és lányok, valószínű egyéni kezdeményezésre, kiflivel, pereccel kínálgattak, miköz­ben a szeretett nevek utáni érdeklődés ki nem apadt, míg a vonat tovább nem gördült a végcél, Budapest felé. A vonat lassan elindult, boldog, integető és csalódott merev, mozdulatlan arcokat hagyott az állomásán. Vlsz- szarogytam a fekhelyemre. Hangosan felsóhajtottam: ha, te mesebeli, füstös, csúnya jószág, most már aztán Bu­dapestig meg ne állj! A mezőtúri állomáson mégis megállt a szerelvény és engem név szerint keres­tek, közölték velem, hogy tovább nem utazhatom a vonattal. Saját érdekemben, mert az utazást Budapestig nem bírom ki. Egyébként is az egyik betegségem fertő­ző. Természetesen vonakod­tam, utazni akartam, de két egészségügyi honfitársamnak nem kellett durvasághoz fo­lyamodnia, hogy 35-40 ki­lómmal udvariasan el tud­jon bánni. Itt Mezőtúron, az állomás közelében, úgy lát­szik sebtében, 5-6 fő keze­lésére alkalmas kis kórházat állítottak fel. Itt helyeztek el. Az egyik kedves nővér azonnal adataimat kérdezte és közölte velem, hogy táv­iratilag értesíti szüléimét. Táviratilag, ütötte meg a fü­lemet a szó. Hát akkor itt minden nem dőlt össze — ötlött fel bennem. Távirati­lag, már ez is jó jel volt, 1944. óta romokon botorkáló lényemnek. A nővérek ked­vessége feledtette velem a mesevonatot, beletörődtem, hogy nem mehetek vele Bu­dapestre. * 1945 szeptemberében anyám kíséretében, viszon­tagságos utazás után este ér­kezett a vonat szülőfalumba, Tamásiba. Az állomás gyé­ren kivilágított, a falu sö­tét volt. A villanyt már 1944-ben bevezették a falu­ba, de a munkás agrárpro­letár negyedbe, melyet Bu­dának hívnák ma is, csak a felszabadulás utáni években került villany. Ennek a mun. kásnegyednek a peremén, a Kinizsi utcában születtem, ma is így nevezik az utcát. Ez Budának a szélső házso­ra. Az utca másik felén már a kismezőnek nevezett me­zőgazdasági szántó terül el, a házsor felé hosszú, enyhe lejtőt képezve, (az itt lakók Pillehegynek is nevezik). Ahogy lassú léptekkel anyámmal felkapaszkodtunk a dombra — a Pillehegyre — a világosabb égbolt hátteré­ben a házsorral ellentétes oldalon szokatlan látvány tárult elém. Hatalmas szal­makazlak sorakoztak az ut­ca másik oldalán, mintegy másik házsort képezve, olya­nok, mint amilyeneket ré­gen a kulákok, vagy jobb gazdák szérűskertjeiben lát­tam gyerekkoromban, cséplés után. Hatrozottan felismer­tem, hogy ezek szérűskertek. Mégis megkérdeztem anyá­mat, aki se kezét, se szemét le nem vette roncs fiáról: — Mik ezek itt, Anyám? — Hát szalmakazlak, az ott a középső, a legnagyobb, a miénk. Megdöbbentem. — A miénk? — Hát persze. Te még nem tudod, hogy kaptunk földet. Errefelé mindenki. Az egész utca, mi 15 holdat, mert, hogy sokan vagyunk, nagy a család, meg hogy szegény Apád miatt is... Megálltam, sokszor láttam ezt a csendes utcát, a szülői ház utcára néző két kis ab­lakából el lehetett látni a miklósváfi fenyveserdőig. Sokszor láttam este utcai te. referék alkalmával. A haj­nali napszámbamenések ide­jében, meg ünnepnapokon is. A szérűskertek sora most egészen megváltoztatta a ré­gi utca képét. Ilyen szépnek eddig még soha nem lát­tam. Bementünk a háziba. Akkor úgy éreztem (talán úgy akartam) megérkeztem az örök béke birodalmába. Testem, lelkem pihenésre vágyott. Nem tudtam még, hogy hazámat átalakító csen­des. békés, szép viharnak, a népi demokratikus forra­dalomnak első ieleit látom szülőföldemen. Ügy roskad- tam a részemre készített pu­ha ágyba, hogy nem tud­hattam még, hogv sem Pihe­nésben, sem békességben nem lesz részem. Részesévé válók hamarosan (alig né­hány hét múlva) ennek a történelmi folyamatnak, osz­tályom „a közösség miből eszméletem, nyelvem szár­mazik, és táplálkozni fog” — ösztönei és tudatos parancsai szerint. PALKOVICS ISTVÁN Kismányok, Nagymányok, Váralja, e három község a Mecsek lábainál közös taná­csi igazgatás alatt áll. E vi­dék nemcsak a szénbányá­szatáról, a brikettgyártásá­ról ismert, hanem a falu la­kóin kívül a vízügyi szak­emberek is jól tudják, hogy az ásott kutak vize rossz. A megoldást mindenféleképpen a vezetékes ivóvízhálózat ki­alakítása jelentené. Váralján teljes hálózat megépítésére van szükség, Nagymányok egy részén van vezetékes ivóvízhálózat. Kismányokon csak ásott kutak vannak, rossz vízzel. Az egyik 1984- es tanácsülés kapcsán a kis- mánydki lakóknál a tanács felmérte a vízigénylők szá­mát. ötven százalék felett volt a jelentkezők aránya, érthető is ez, mert eddig laj­tos kocsikon érkezett az egészséges víz. Az 1984-es évben megin­dult e térségben a kút fú­rása. Percenként 200 liter tör a felszínre. A vb-hatá- rozat kimondta, hogy a tele­pülésnél az intézmények egészséges vízellátását veze­tékes hálózattal kell biztosí­tani. E döntés alapján kezd­ték meg a vízvezeték építését a faluban az óvodáig. A be- runázás költségeit a Tolna Megyei Tanács építésügyi és vízügyi osztálya vállalta, a beruházást a Tolna Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat végezte. A közmű építési munká­latai megbolygatják a falu lakóit. Lőrincz Imre, kis- 'mányoki lakossal beszélge­tünk. — Minél előbb kell a víz, mert a falunak rossz vize van. A településen belül is változik a víz minősége. Van olyan kút, aminek a vizében a bab nem fő meg, és tíz házzal arrébb pedig megfő. Bekapcsolódik a beszélge­tésbe Csernik József is: — össze kellene hívni megint egy tanácsülést. Ugyan a ta­nácstól itt volt valaki és kérdezte tőlünk, hogy aláír­nánk-e a vízigénylést Mi mondtuk, hogy igen. Itt van s víz. és mégsem k.rhel rá senki. Kutat akartam ásni cbten az évben az udvaron. Gondoltam, hogyha hozzák a vizet, rákötök a vezetékes vízre. Most se víz, se kút. Lőrincz Vilmos: — Most olvastam az újságban, ott van Nagyvejke. Nézze meg, a községnek milyen útja van. És a vizet is bevezették. Kismányok nem érdemli meg? Részletfizetésre én is vállalnám a víz bevezetését. A tavalyi falugyűlésen je­lentkeztünk is. Most meg meglepődött a falu, itt a víz és mégsem hozzák felénk. Felkerestük a községi kö­zös tanács illetékes ügyinté­zőjét, Läufer Imrét. — A megfúrt kút kapart • tása 200 liter percenként. — mondja —. A faluban elké­Üj biotechnikai módszert dolgoztak ki egy ipari me- léktermék, a Péti Nitrogén- művek hódmezővásárhelyi furfurolgyárában keletkező furfurol-korpa hasznosításé, ra a szegedi biológusok. A dunántúli nagyüzemben, ahol kukoricacsutkából és más mezőgazdasági eredetű anya­gokból állítják elő a furfu- rolt, évente mintegy 5000 va­gon furfurol-korpa marad vissza. Az üzem jelenleg ennek körülbelül csak egy­ötödét képes többek között tüzelésre alkalmas brikett­ként hasznosítani. A gyár te­rületén ma már hegyként magasodik az évek alatt ősz. szegyűlt, mintegy 40 000 va- gonnyi környezetszennyező melléktermék. A szegedi akadémiai bi­szült a nyomvezetékkel együtt az óvoda előtti akna is. A továbbiakban a helyi tanács építőbrigádja vezeti az óvodába a vízvezetéket. Nekünk csak annyi szere­pünk volt, hogy figyelembe véve Nagymányok—Kismá­nyok—Váralja kistérségű vízmű koordinálását, felhív­tuk a vízmű figyelmét, hogy olyan nyomvezetéket helyezzenek el, amely fel­használható lesz később a fa­lu vízellátásánál. De addigra is két közkifolyó kút fog mű­ködni e szakaszon a lakosság és a csecsemők ellátására Jelenleg egy hidroíoros be­rendezés működik rtt. — A végső megoldás a kis­térségi vízmű lesz? — A három település víz­ellátásának gondját egy­szerre kell kezelni és megol­dani, társulást kell létrehoz­ni. Egy 1300 liter/percen- kénti teljesítményű kútra van szükség. A Tolna Megyei Tanács építési és pénzügyi osztályá­nak vízügyi csoportvezetőjé­vel, Klingl Bélával is beszél­gettünk. — A jelenleg üzemelő kút e: tudná-e látni Kismanyo- kot vízzel? Első lépcsőként megvalósítható-e, hogy a megépült szakaszon a lakók rákótnessenek a vezetékre? — Igen, és ezzel talán ja­vulna a falu lakosságmegtar­tó ereje is. Van erre egy köz­beeső lehetőség. Ha előbb kell a víz az embereknek, akkor megállapodást kell kötni a helyi tanáccsal. Eb­ben írásban rögzítik, hogy a leendő társulatba tagként belépnek. így nem kell köz­műfejlesztési hozzájárulást fizetni. Viszont kell majd vállalni az érdekeltségi hoz­zájárulás kcitségeit, de ezt csak akkor kell fizetni a többiekkel együtt, amikor a társulás létrejött. — Az utóbbi időben a víz­műtársulással készült veze­zottság, a szegedi kutatómű­helyek közreműködésével a biológiai kutatási eredmé­nyek gyakorlati hasznosítá­sára alakult koordinációs bi­zottság egyik munkacsoport­jának sikerült igazolnia, hogy megfelelő kezelés után a furfurol-korpa kiválóan alkalmas talajjavításra. A kutatók hat-hét fajta anyaggal — baktériummal és más adalékokkal — 'ke­verték, erjesztették a furfu- rol-korpát. Csaknem 300 fé­le adagolási variációban és keverési arányban vizsgál­ták meg ezeknek a hatását. Sikerült is találniuk olyan variánst, amellyel a beoltott furfurol-korpával dúsított talajon, adott időszak alatt a mustármag, a fehér len, a tavaszi búza, egyes zöldség­tékes ivóvízhálózat lakón­ként) költsége 30 ezer fo­rint körül mozog. — No nem kell megijednt ettől az összegtől. Feicttaib sem annyira ijesztő, mert tíz év alatt kell kifizetni és így havonta a 300 forintot is al'g éri el. — Van erre már példa? — Igen, 5ok helyen így ké­szült e! a faluban a vízve­zeték es Cikón is haso-ió módon oidittuk meg • fs.u egy részének vízellátási gondját. Kistérségi vízmü­vet tervezünk Nagymányok- ra. A regionális vízmű min­tájára, de kisebb léptékben. Jelenleg a tenvezés folyamat­ban van. Üj kutat kell fúrni. — Mikor kerül erre ser? — Legkésőbb a jövő év el­ső felében. A Víziközmű Társulat szer­vezését 1986-ban kell elvé­gezni. Gondot okoz, hogy Nagymányok egy részén már megépült a vízvezeték. Mivel az ezt a részt ellátó víz sem mennyiségileg, sem minőségileg nem megfelelő, előfordulhat, hogy a meglé­vő hálózatot rekonstruálni kell. Azért, hogy e részen is megfelelő vízminőséget • udjunk biztosítani, szükség lesz arra, hogy az Itt lakó­kat is bevonjuk a társulat tagjai közé, differenciált anyagi áldozatvállalással. * Tolna megye települései­nek vezetékes ivóvízellátá­sa az országos helyzethez vi­szonyítva az elsők között sze­repel. Az év végéig eléri a lakossági ellátottság 89 szá­zalékát. Beszélgetőpartnerem irodájában a megyei térké­pen egyre több lakóhely ne­ve mellé kerül a vízvezetéket szimbolizáló háromszög. Nemsokára Kismányok, Nagymányok, Váralja neve mellé is felkerül ez a jel? félék palántái és más jelző­növények ötször-hatszor na­gyobb zöldtömeget neveltek, mint a nem kezelt földbe tett kontrollnövények. A ta­pasztalat az, hogy a talaj- javításra alkalmassá tett furfurol-korpa hatására ug­rásszerűen megnövekednek a növények tápanyag-felvételi lehetőségei. A szegedi biológusok la­boratóriumban kidolgozott módszerének nagyobb terü­leteken való kipróbálását a Péti Nitrogénművek is több százezer forinttal támogatja. Ha a további kis. és nagy­parcellás kísérletek is iga­zolják a laboratóriumi ered­ményeket, Hódmezővásárhe­lyen berendezkednek a fur­furol-korpa üzemi méretű feldolgozására. SZEKÉR JÓZSEF Furfurol-korpából talajjavító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents