Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

2 ^PÜJSÁG

1985. szeptember 18'

Lázár György Tokióban

(Folytatás az 1. oldalról)

két ország történetében, beleillik a kelet—nyugati párbeszédbe s a társadalmi berendezkedésük különbözősége ellenére is jelentős mértékben hozzájárulhat a két ország és a nemzetközi köLázár György válaszában köszönetét mondott a Magyarországot, a japán—magyar kapcsolatokat méltató szavakért, majd megállapította, hogy a magyar nép tisztelettel és baráti érzésekkel viseltetik a japán nép iránt.

Kifejezte meggyőződését, hogy japáni megbeszélései, hozzájárulnak a magyar és a japán nép közötti hagyományos barátság elmélyítéséhez, egymás jobb megismeréséhez, és ösztönzést adnak a kapcsolatok további kiszélesítéséhez.

Mint emlékeztetett, a nemzetközi élet kiéleződésének okait — miként erről a ma délutáni megbeszéléseken is szó volt — a magyar és a japán fél nem egyformán ítéli meg, de abban teljes az egyetértés, hogy a két ország és nép számára, amelyek a múlt szörnyű háborús tragédiáinak kitörölhetetlen emlékét hordozzák magukban, mindennél fontosabb a béke megőrzése, a népek, a nemzetek tartós és szilárd alapokon nyugvó

zösség stabil gazdasági fejlődéséhez; a találkozó nemcsak a kétoldalú kapcsolatokat szolgálja, hanem hozzájárul a világbéke megőrzésére és a nemzetközi stabilitás biztosítására irányuló erőfeszítésekhez is — jelentette ki Nakaszone Jaszuhiro.

együttműködésének előmozdítása.

Magyarország arra törekszik — mondotta —, hogy szövetségeseivel karöltve cselekvő módon hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a leszerelés, különösen a nukleáris leszerelés ügyének előreviteAz elkövetkező napok hivatalos programja keretében a Minisztertanács elnöke találkozik a japán üzleti élet veztőivel, a legbefolyásosabb szigetországi gazdasági szervezetek és vállalatok képviselőivel. Lázár Györgyöt szerdán fogadja Hirohito japán császár és ebédet ad a kormány elnökénék tiszteletére. A programiban további találkozók is szerepelnek, s a tokiói tartózkodás záróakkordjaként — vidéki körútja előtt — Lázár György sajtó- értekezletet tart.

Japán politikai és gazdasági körökben megkülönböztetett figyelem és várakozás előzte meg Lázár György látogatását. Vezető szigetországi kormánytisztviselők

léhez, és minden tőle telhetőt megtegyen a különböző társadalmi rendszerű államok közötti egyenjogú kapcsolatok fenntartása és fejlesztése érdekében.

Lázár György hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint még számos lehetőség kínálkozik a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesztésére.

— Mi azt szeretnénk, hogy mind teljesebben kihasználjuk a lehetőségeket — mondotta Lázár György, s Hirohito császár, valamint a jelenlévők egészségére, a két nép barátságára, Japán és Magyarország gyümölcsöző kapcsolataira, a békére emelte poharát.

reményüknek és meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a miniszterelnöki látogatás elősegíti a magyar—íjapán barátság további mélyítését, a két ország közötti sokoldalú együttműködés szélesítését.

A szigetországi polgári sajtó már előzetesen is több cikkben foglalkozott a magyar—japán kapcsolatokkal, méltatva Lázár György látogatásának jelentőségét a kétoldalú viszony továbbfejlesztését illetően.

Az angol nyelven megjelenő The Mainichi Daily News kedden vezető helyen közölte Lázár György fényképét, s részletesen beszámolt a magyar—japán politikai és gazdasági kapcsolatok erősödéséről.

Lázár György válaszbeszéde

A látogatás programja

Tudományos

ülésszak

a Kominternről

A Komintern VII. kongresszusának 50. évfordulója alkalmából nemzetközi tudományos ülésszak kezdődött az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, az MSZMP Politikai Főiskolája és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete rendezésében kedden a Politikai Főiskolán.

A kétnapos konferenciát — amelynek elnökségében helyet foglalt Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is — Szabó József, a Politikai Főiskola rektora nyitotta meg.

Ezután Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tartott előadást. Kiemelte: a Komintern pályáján különleges jelentőségű fordulat volt az 1935. július-augusztusi VII. kongresszus. Nem kevés az az új mozzanat, amivel hozzájárult a kor nagy feladatainak tisztázásához. Mindenekelőtt ilyen a fasizmus jelenségének differenciált elemzése; a munkásegység olyan felfogása, amely eltérő arculatú, egyenjogú szervezetek konkrét célra irányzott harci szövetségét feltételezte; a színhelytől függően sokféle funkció betöltésére alkalmas, átmeneti jellegű népfront-kormány és a mögötte fölsorakozó szuverén népi tömörülés gondolata; a háború elleni küzdelem, benne a fasiszta expanzióval szembenálló nagyhatalmak közötti szövetség forradalmian új elgondolása; a gyarmatosítás elleni harc öntörvényű, de mégis az antifasiszta küzdelembe illeszkedő koncepciója; a kommunista pártok felnőtté válását tükröző új szervezeti megoldások keresése.

BUDAPEST

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden fogadta Zhu Angangot, a Kínai Népköztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét.

KIJEV

KijeVben kedden is élénk érdeklődés kísérte a magyar gazdasági és műszaki napok keretében rendezett kiállítást. A látogatók között volt Borisz Kacsura, az Ukrán Kommunista Párt KB PB tagja, a KB titkára. Jevgenyij Ka- csalovszkij, az Ukrán Minisztertanács elnökének első helyettese, valamint az ukrán kormány több minisztere. A vendégekkel Marjai József miniszterelnök-helyettes is találkozott, aki délután hazautazott Kijevből.

NEW YORK

Paul Lusaka, az ENSZ- közgyűlés 39. ülésszakának elnöke hétfőn délután ünnepélyes keretek között befejezettnek nyilvánította az ülésszakot. A világszervezet jubileumi, 40. ülésszaka kedden délután — közép-európai időszámítás szerint este — kezdődött meg New Yorkban.

GENF

Viktor Karpov vezetésével kedden érkezett Genfbe a szovjet küldöttség, hogy részt vegyen a nukleáris és űrfegyverzetről az Egyesült Államok delegációjával csütörtökön folytatandó tárgyalások harmadik fordulóján.

MANAGUA

Nicaragua és Honduras közös járőralakulatokat állíthatna fel a két ország határán annak ellenőrzésére, hogy idegen fegyveres egységek ne léphessék át ezt a határt — ezt javasolta Suazo Cordova hondurasi elnöknek Dániel Ortega nicaraguai államfő, aki hétfőn Managuá- ban sajtóértekezletet tartott.

WASHINGTON

Reagan, amerikai elnök hétfőn újságírók jelenlétében ismét Nicaraguát támadta, azt állítva, hogy a managuai r endszer veszélyt jelent a vele szomszédos közép-amerikai országokra. Az elnök totalitárius és kommunista kormányzatnak nevezte a sandinista vezetést. Tagadta, hogy az Egyesült Államok katonai akciót tervez a közép-amerikat ország ellen, de hozzátette: Washington minden tőle telhetőt megtesz, hogy Nicaraguát „távol tartsa a térségbeli felforgatástól”.

Barta Istvánná kitüntetése

Dr. Barta Istvánnét, az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársát nyugállományba vonulása alkalmából, a pártapparátusban, különösen a nemzetközi kapcsolatok terén végzett több évtizedes, eredményes

munkája elismeréséül az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki.

A kitüntetést óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára kedden adta át.

A Szojuz-T-14 rajtja

Kedd délután óta öt szovjet űrihajós tartózkodik a világűrben. Moszkvai idő szerint 16 óra 39 perckor a Szovjetunió területéről útnak indították a Szojuz—T—14 űrhajót, fedélzetén Vlagyimir Vaszjutyin parancsnokkal, Georgij Grecsko fedélzeti mérnökkel, és Alek- szandr Volkov kutató űrhajóssal.

A Szojuz—T—14 a Szal- jut—7 űrállomásra tart,

amelynek fedélzetén már több mint száz napja, június eleje óta tartózkodik a világűrben Vlagyimir Dzsani- bekov és Viktor Szavinih. Az állandó legénység és a három „látogató” a várhatóan sz *r- dán megtörténő összekapcsolást követő napokban közös kutatásokat végez majd.

Kézigránátos merénylet Rómában

Az olasz hatóságok kedden délelőtt letartóztattak egy fiatalembert, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő hajtotta végre hétfőn este a római Via Venefón a Café de Paris elnevezésű kávéház előtt a harmincnyolc ember sérülését okozó robbantásos merényletet.

Ismeretlen tettesek ugyanis hétfőn este két kézigránátot dobtak — feltételezhetően egy mozgó gépkocsiból —

a kávéház bejárata előtti asztalok közé a járdára, és a robbanás következtében sokan — elsősorban külföldi turisták — megsérültek.

A 27 éves fiatalembert, aki állítólag palesztin, nem sokkal a robbanás után vették őrizetbe a Via Veneto környékén. A gyanúsított személy birtokában egy hamis marokkói útlevelet és nagy mennyiségű pénzt találtak. A fiatalember tagadta, hogy köze lenne az esethez.

Egy belga férfit kórházba szállítanak, mert megsérült a merénylet során. (Telefotó

Életutak, sorsfordulók (I )

Politikai, társadalmi felszabadulás

Találkozás a felszabadul« szülőfölddel

A Munkásőrség Országos Parancsnoksága a múlt évben Életutak, sorsfordulók címmel pályázatot hirdetett mindazok számára, akik a felszabadulást követő évek politikai, gazdasági, társadalmi eseményeinek, majd a munkásőrség megalakulásának cselekvő részesei voltak. A pályázaton nívódíjat nyert Palkovics István, Tolna megye első, jelenleg nyugállományú megyei parancsnoka.

Tisztelt utód, ha majd mégis elolvasod életutamról szóló szerény kis írásomat és az az érzésed támad, hogy sokat beszéltem, (írtam) magamról, gondolj a címre és Victor Hugo szavaira, aki egy hasonló vád ellen így védekezett: „Amikor magamról beszélek, rólad beszélek akkor is. Azt hiszed, hogy én nem vagyok te?” Ha ez rád már nem is vonatkozik teljességgel, atyáid, idősebb testvéreid életére igen. Kérdezd csak őket, ha még módod van rá.

*

Negyven évvel ezelőtt, 1945. április 4-én, amikor az én hazám felszabadult a német megszállás alól, s a fasizmus népeket irtó rendszere alól, én egy távoli, romokban heverő hős város, Sztálingrád egyik hadifogolytáborának lakója voltam. Egy bűnben született és bűnben pusztult feudálkapitalista rendszer uralkodó osztályának bűnei miatt szenvedtem az éhségtől, vérhastól, maláriától és a honvágytól. Az utóbbitól olyan kegyetlenül, hogy nem tudom leírni és mihez hasonlítani ezt a fájdalmas érzést. A szó fizikai értelmében fájt a lelkem. Búskomorrá tett ez az érzés. Nem beszélgettem hadifogoly honfitársaimmal sem. Barátságot nem kötöttem senkivel. Szabad időmben (ami volt, mert 8 órát dolgoztunk naponta) csak ábrándoztam, mindig a szülőföldet jártam, mely el nem kényeztetett addigi életem során, mely most megszépült a távolban a távolság miatt és annyira hiányzott, hogy majd belehaltam a hiányérzetbe. Egész hadifogságom alatt csak egy brosúra terjedelmű könyvet olvastam el, melynek ez volt a címe: Horthy a felelős. Talán ez a magábazárkózás volt az oka annak, hogy nem szereztem tudomást azonnal hazám fel- szabadulásáról. Mert hiszen il945 január-februárjában a magyar hadifoglyok lapjában, az „Igaz Szó” című újságban térképvázlattal ellátott tudósítást olvastam a magyar- országi harcokról, melyből látni lehetett, hogy nemsokára bekövetkezik a nagy történelmi esemény.

A lap viszonylag kevés példányszámban jelent meg, és nagyon kapós volt egyrészt a hazai és más hírek miatt, másrészt a cigarettasodrásra való alkalmatossága miatt is. (Ugyanis dohányt sokat kaptak a hadifoglyok, de papírt nem.) Így a dohányosok „szövetsége” miatt több újsághoz nem jutottam hozzá. Aztán mégis hamarosan átéltem a felszabadulás csodálatos érzését.

1945. május 9-én, vagy 10- én jutott el hozzánk a munkahelyekre a hír, hogy vége a háborúnak. (Kőművesként dolgoztam akkor a városban.)

— Szóidat vojna kaput! Vége a háborúnak! — kiáltották fel az állványokon dolgozó hadifoglyoknak a sztálingrádiak. ölelgették egymást a város lakói és

egyik-másik hadifogolynak is jutott egy-egy ölelés. A nagy hatású hír következtében leállt a munka. A hadifogolybrigádok, brigádonként bevonultak a lakótáborba (Egyébként egy-két őr kíséretében a brigádok ezrei mentek együtt munkára és haza a lakótáborba.) Most brigádonként a munkaidő lejárta előtt otthagyták őreiket, abban a naiv hitben, hogy a délutáni vonattal már megkezdődik a hazautazás. — Hát megértük végre! — ölelgették egymást a hadifoglyok és mindenkinek könny ült a szemében, vagy hullott, mint a nyári zápor. Voltak, akik kis csoportokban vallásuk szokása szerint imádkoztak. Az egyik mondta az imát, és a csoport mondta utána. A munkahelyről a lakótáborba hazaszivárgott hadifoglyokat a szolgálatos tisztek kissé komoran, nem az akkori hangulatnak megfelelő derűvel fogadták, de a nagy népek fiaira jellemző türelemmel.

Nem szidtak senkit, nem veszekedtek.

— Sto eto? Mi ez? Miért hagytátok abba a munkát? — kérdezték nagy nyugalommal.

— Oficir, hát vége a háborúnak! — felelték a hadifoglyok lelkendezve, mintha ők vitték volna az örömhírt a szovjet tiszteknek.

— Igen, vége, de nincs még megkötve a békeszerződés, amely a hadifoglyok sorsáról dönt. Ha majd meglesz — és nemsokára meglesz —, akkor mentek majd haza — mondogatták tolmács útján a tisztek, de mi már ezt tolmács nélkül is megértettük. — Holnap mindenki megy majd szépen a munkahelyére és folytatja ott a munkát, ahol abbahagyta, A jövőben pedig az elő ne forduljon, hogy otthagyjátok a munkát és őreitek nélkül és engedély nélkül járkáltok. A hadifoglyokra a katonai fegyelem a mérvadó — szólt a kioktatás. Na, ez kicsit lehűtött bennünket, de a régi, komor, kilátástalan hangulat nem tért vissza többé még e sorok írójánál sem. A szerencsések közé tartoztunk, megértük azt, amit az egész világon milliók vártak: „Vége a háborúnak, vége a fasizmusnak”.

1945 augusztusában egy hosszú-hosszú hadifogolyszerelvény robogott Sztálingrádból a romániai Foksá- nit érintva Magyarország felé. A vonat egyik utasa volt e sorok írója is. A végcél Budapest, ahol átadják a vonatot a magyar hatóságoknak, és onnan majd mindenki egyénileg mehet tovább szűkebb pátriájába — mondotta a vonat szovjet parancsnoka.

Ennél csodálatosabb, lel- kesítőbb célt akkor a hadifoglyok között senki nem tudott elképzelni. Ha a vo-