Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

2 ^PÜJSÁG 1985. szeptember 18' Lázár György Tokióban (Folytatás az 1. oldalról) két ország történetében, be­leillik a kelet—nyugati pár­beszédbe s a társadalmi be­rendezkedésük különbözősége ellenére is jelentős mérték­ben hozzájárulhat a két or­szág és a nemzetközi kö­Lázár György válaszában köszönetét mondott a Ma­gyarországot, a japán—ma­gyar kapcsolatokat méltató szavakért, majd megállapí­totta, hogy a magyar nép tisztelettel és baráti érzések­kel viseltetik a japán nép iránt. Kifejezte meggyőződését, hogy japáni megbeszélései, hozzájárulnak a magyar és a japán nép közötti hagyo­mányos barátság elmélyíté­séhez, egymás jobb megis­meréséhez, és ösztönzést ad­nak a kapcsolatok további kiszélesítéséhez. Mint emlékeztetett, a nem­zetközi élet kiéleződésének okait — miként erről a ma délutáni megbeszéléseken is szó volt — a magyar és a japán fél nem egyformán ítéli meg, de abban teljes az egyetértés, hogy a két or­szág és nép számára, ame­lyek a múlt szörnyű hábo­rús tragédiáinak kitörölhe­tetlen emlékét hordozzák magukban, mindennél fonto­sabb a béke megőrzése, a népek, a nemzetek tartós és szilárd alapokon nyugvó zösség stabil gazdasági fej­lődéséhez; a találkozó nem­csak a kétoldalú kapcsola­tokat szolgálja, hanem hoz­zájárul a világbéke megőrzé­sére és a nemzetközi stabili­tás biztosítására irányuló erőfeszítésekhez is — jelen­tette ki Nakaszone Jaszuhiro. együttműködésének előmoz­dítása. Magyarország arra törek­szik — mondotta —, hogy szövetségeseivel karöltve cselekvő módon hozzájárul­jon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a leszerelés, különösen a nukleáris le­szerelés ügyének előrevite­Az elkövetkező napok hi­vatalos programja keretében a Minisztertanács elnöke ta­lálkozik a japán üzleti élet veztőivel, a legbefolyásosabb szigetországi gazdasági szer­vezetek és vállalatok képvi­selőivel. Lázár Györgyöt szerdán fogadja Hirohito ja­pán császár és ebédet ad a kormány elnökénék tisztele­tére. A programiban további találkozók is szerepelnek, s a tokiói tartózkodás záróak­kordjaként — vidéki körútja előtt — Lázár György sajtó- értekezletet tart. Japán politikai és gazda­sági körökben megkülönböz­tetett figyelem és várakozás előzte meg Lázár György látogatását. Vezető szigetor­szági kormánytisztviselők léhez, és minden tőle telhe­tőt megtegyen a különböző társadalmi rendszerű álla­mok közötti egyenjogú kap­csolatok fenntartása és fej­lesztése érdekében. Lázár György hangsúlyoz­ta, hogy meggyőződése sze­rint még számos lehetőség kínálkozik a politikai, a gaz­dasági, a tudományos-mű­szaki, a kulturális és az em­beri kapcsolatok fejlesztésé­re. — Mi azt szeretnénk, hogy mind teljesebben kihasznál­juk a lehetőségeket — mon­dotta Lázár György, s Hiro­hito császár, valamint a je­lenlévők egészségére, a két nép barátságára, Japán és Magyarország gyümölcsöző kapcsolataira, a békére emel­te poharát. reményüknek és meggyőző­désüknek adtak hangot, hogy a miniszterelnöki látogatás elősegíti a magyar—íjapán barátság további mélyítését, a két ország közötti sokolda­lú együttműködés szélesíté­sét. A szigetországi polgári saj­tó már előzetesen is több cikkben foglalkozott a ma­gyar—japán kapcsolatokkal, méltatva Lázár György lá­togatásának jelentőségét a kétoldalú viszony továbbfej­lesztését illetően. Az angol nyelven megje­lenő The Mainichi Daily News kedden vezető helyen közölte Lázár György fény­képét, s részletesen beszá­molt a magyar—japán poli­tikai és gazdasági kapcsola­tok erősödéséről. Lázár György válaszbeszéde A látogatás programja Tudományos ülésszak a Kominternről A Komintern VII. kong­resszusának 50. évfordulója alkalmából nemzetközi tudo­mányos ülésszak kezdődött az MSZMP KB Párttörténe­ti Intézete, az MSZMP Poli­tikai Főiskolája és a Magyar Tudományos Akadémia Tör­ténettudományi Intézete rendezésében kedden a Poli­tikai Főiskolán. A kétnapos konferenciát — amelynek elnökségében helyet foglalt Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára is — Szabó József, a Politikai Főiskola rektora nyitotta meg. Ezután Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára tartott elő­adást. Kiemelte: a Komin­tern pályáján különleges je­lentőségű fordulat volt az 1935. július-augusztusi VII. kongresszus. Nem kevés az az új mozzanat, amivel hoz­zájárult a kor nagy felada­tainak tisztázásához. Minde­nekelőtt ilyen a fasizmus jelenségének differenciált elemzése; a munkásegység olyan felfogása, amely elté­rő arculatú, egyenjogú szer­vezetek konkrét célra irány­zott harci szövetségét felté­telezte; a színhelytől függő­en sokféle funkció betölté­sére alkalmas, átmeneti jel­legű népfront-kormány és a mögötte fölsorakozó szuve­rén népi tömörülés gondola­ta; a háború elleni küzdelem, benne a fasiszta expanzióval szembenálló nagyhatalmak közötti szövetség forradalmi­an új elgondolása; a gyar­matosítás elleni harc öntör­vényű, de mégis az antifa­siszta küzdelembe illeszkedő koncepciója; a kommunista pártok felnőtté válását tük­röző új szervezeti megoldá­sok keresése. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden fo­gadta Zhu Angangot, a Kí­nai Népköztársaság új ma­gyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. KIJEV KijeVben kedden is élénk érdeklődés kísérte a magyar gazdasági és műszaki napok keretében rendezett kiállítást. A látogatók között volt Bo­risz Kacsura, az Ukrán Kom­munista Párt KB PB tagja, a KB titkára. Jevgenyij Ka- csalovszkij, az Ukrán Mi­nisztertanács elnökének el­ső helyettese, valamint az ukrán kormány több minisz­tere. A vendégekkel Marjai József miniszterelnök-helyet­tes is találkozott, aki dél­után hazautazott Kijevből. NEW YORK Paul Lusaka, az ENSZ- közgyűlés 39. ülésszakának elnöke hétfőn délután ünne­pélyes keretek között befe­jezettnek nyilvánította az ülésszakot. A világszervezet jubileumi, 40. ülésszaka ked­den délután — közép-európai időszámítás szerint este — kezdődött meg New York­ban. GENF Viktor Karpov vezetésével kedden érkezett Genfbe a szovjet küldöttség, hogy részt vegyen a nukleáris és űr­fegyverzetről az Egyesült Ál­lamok delegációjával csütör­tökön folytatandó tárgyalá­sok harmadik fordulóján. MANAGUA Nicaragua és Honduras kö­zös járőralakulatokat állít­hatna fel a két ország hatá­rán annak ellenőrzésére, hogy idegen fegyveres egy­ségek ne léphessék át ezt a határt — ezt javasolta Suazo Cordova hondurasi elnöknek Dániel Ortega nicaraguai ál­lamfő, aki hétfőn Managuá- ban sajtóértekezletet tartott. WASHINGTON Reagan, amerikai elnök hétfőn újságírók jelenlété­ben ismét Nicaraguát tá­madta, azt állítva, hogy a managuai r endszer veszélyt jelent a vele szomszédos kö­zép-amerikai országokra. Az elnök totalitárius és kom­munista kormányzatnak ne­vezte a sandinista vezetést. Tagadta, hogy az Egyesült Államok katonai akciót tervez a közép-amerikat or­szág ellen, de hozzátette: Washington minden tőle tel­hetőt megtesz, hogy Nicara­guát „távol tartsa a térség­beli felforgatástól”. Barta Istvánná kitüntetése Dr. Barta Istvánnét, az MSZMP Központi Bizottsá­gának politikai munkatársát nyugállományba vonulása al­kalmából, a pártapparátus­ban, különösen a nemzetkö­zi kapcsolatok terén végzett több évtizedes, eredményes munkája elismeréséül az El­nöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrend­del tüntette ki. A kitüntetést óvári Mik­lós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára kedden adta át. A Szojuz-T-14 rajtja Kedd délután óta öt szov­jet űrihajós tartózkodik a vi­lágűrben. Moszkvai idő sze­rint 16 óra 39 perckor a Szovjetunió területéről útnak indították a Szojuz—T—14 űrhajót, fedélzetén Vlagyi­mir Vaszjutyin parancs­nokkal, Georgij Grecsko fe­délzeti mérnökkel, és Alek- szandr Volkov kutató űrha­jóssal. A Szojuz—T—14 a Szal- jut—7 űrállomásra tart, amelynek fedélzetén már több mint száz napja, június eleje óta tartózkodik a vi­lágűrben Vlagyimir Dzsani- bekov és Viktor Szavinih. Az állandó legénység és a három „látogató” a várhatóan sz *r- dán megtörténő összekapcso­lást követő napokban közös kutatásokat végez majd. Kézigránátos merénylet Rómában Az olasz hatóságok kedden délelőtt letartóztattak egy fiatalembert, akit azzal gya­núsítanak, hogy ő hajtotta végre hétfőn este a római Via Venefón a Café de Paris elnevezésű kávéház előtt a harmincnyolc ember sérülését okozó robbantásos merényle­tet. Ismeretlen tettesek ugyan­is hétfőn este két kézigráná­tot dobtak — feltételezhető­en egy mozgó gépkocsiból — a kávéház bejárata előtti asztalok közé a járdára, és a robbanás következtében so­kan — elsősorban külföldi turisták — megsérültek. A 27 éves fiatalembert, aki állítólag palesztin, nem sok­kal a robbanás után vették őrizetbe a Via Veneto kör­nyékén. A gyanúsított sze­mély birtokában egy hamis marokkói útlevelet és nagy mennyiségű pénzt találtak. A fiatalember tagadta, hogy köze lenne az esethez. Egy belga férfit kórházba szállítanak, mert megsérült a merénylet során. (Telefotó Életutak, sorsfordulók (I ) Politikai, társadalmi felszabadulás Találkozás a felszabadul« szülőfölddel A Munkásőrség Országos Parancsnoksága a múlt évben Életutak, sorsfordulók címmel pályázatot hirde­tett mindazok számára, akik a felszabadulást követő évek politikai, gazdasági, társadalmi eseményeinek, majd a munkásőrség megalakulásának cselekvő ré­szesei voltak. A pályázaton nívódíjat nyert Palkovics István, Tolna megye első, jelenleg nyugállományú me­gyei parancsnoka. Tisztelt utód, ha majd mégis elolvasod életutamról szóló szerény kis írásomat és az az érzésed támad, hogy so­kat beszéltem, (írtam) ma­gamról, gondolj a címre és Victor Hugo szavaira, aki egy hasonló vád ellen így vé­dekezett: „Amikor magam­ról beszélek, rólad beszélek akkor is. Azt hiszed, hogy én nem vagyok te?” Ha ez rád már nem is vonatkozik teljességgel, atyáid, idősebb testvéreid életére igen. Kér­dezd csak őket, ha még mó­dod van rá. * Negyven évvel ezelőtt, 1945. április 4-én, amikor az én hazám felszabadult a né­met megszállás alól, s a fa­sizmus népeket irtó rendsze­re alól, én egy távoli, romok­ban heverő hős város, Sztálin­grád egyik hadifogolytáborá­nak lakója voltam. Egy bűn­ben született és bűnben pusz­tult feudálkapitalista rend­szer uralkodó osztályának bűnei miatt szenvedtem az éhségtől, vérhastól, maláriá­tól és a honvágytól. Az utóbbitól olyan kegyetlenül, hogy nem tudom leírni és mihez hasonlítani ezt a fáj­dalmas érzést. A szó fizikai értelmében fájt a lelkem. Búskomorrá tett ez az érzés. Nem beszélgettem hadifo­goly honfitársaimmal sem. Barátságot nem kötöttem senkivel. Szabad időmben (ami volt, mert 8 órát dol­goztunk naponta) csak áb­rándoztam, mindig a szülő­földet jártam, mely el nem kényeztetett addigi életem so­rán, mely most megszépült a távolban a távolság miatt és annyira hiányzott, hogy majd belehaltam a hiányér­zetbe. Egész hadifogságom alatt csak egy brosúra ter­jedelmű könyvet olvastam el, melynek ez volt a címe: Horthy a felelős. Talán ez a magábazárkózás volt az oka annak, hogy nem szereztem tudomást azonnal hazám fel- szabadulásáról. Mert hiszen il945 január-februárjában a magyar hadifoglyok lapjában, az „Igaz Szó” című újságban térképvázlattal ellátott tu­dósítást olvastam a magyar- országi harcokról, melyből látni lehetett, hogy nemso­kára bekövetkezik a nagy történelmi esemény. A lap viszonylag kevés példányszámban jelent meg, és nagyon kapós volt egy­részt a hazai és más hírek miatt, másrészt a cigaretta­sodrásra való alkalmatossá­ga miatt is. (Ugyanis do­hányt sokat kaptak a hadi­foglyok, de papírt nem.) Így a dohányosok „szövetsége” miatt több újsághoz nem ju­tottam hozzá. Aztán mégis hamarosan átéltem a felsza­badulás csodálatos érzését. 1945. május 9-én, vagy 10- én jutott el hozzánk a mun­kahelyekre a hír, hogy vége a háborúnak. (Kőművesként dolgoztam akkor a város­ban.) — Szóidat vojna kaput! Vége a háborúnak! — kiál­tották fel az állványokon dolgozó hadifoglyoknak a sztálingrádiak. ölelgették egymást a város lakói és egyik-másik hadifogolynak is jutott egy-egy ölelés. A nagy hatású hír következtében le­állt a munka. A hadifogoly­brigádok, brigádonként be­vonultak a lakótáborba (Egyébként egy-két őr kísé­retében a brigádok ezrei mentek együtt munkára és haza a lakótáborba.) Most brigádonként a munkaidő lejárta előtt otthagyták őrei­ket, abban a naiv hitben, hogy a délutáni vonattal már megkezdődik a hazautazás. — Hát megértük végre! — ölelgették egymást a hadi­foglyok és mindenkinek könny ült a szemében, vagy hullott, mint a nyári zápor. Voltak, akik kis csoportok­ban vallásuk szokása szerint imádkoztak. Az egyik mond­ta az imát, és a csoport mondta utána. A munka­helyről a lakótáborba haza­szivárgott hadifoglyokat a szolgálatos tisztek kissé ko­moran, nem az akkori han­gulatnak megfelelő derűvel fogadták, de a nagy népek fiaira jellemző türelemmel. Nem szidtak senkit, nem ve­szekedtek. — Sto eto? Mi ez? Miért hagytátok abba a munkát? — kérdezték nagy nyugalom­mal. — Oficir, hát vége a há­borúnak! — felelték a hadi­foglyok lelkendezve, mintha ők vitték volna az örömhírt a szovjet tiszteknek. — Igen, vége, de nincs még megkötve a békeszerző­dés, amely a hadifoglyok sorsáról dönt. Ha majd meg­lesz — és nemsokára meg­lesz —, akkor mentek majd haza — mondogatták tolmács útján a tisztek, de mi már ezt tolmács nélkül is megér­tettük. — Holnap mindenki megy majd szépen a munka­helyére és folytatja ott a munkát, ahol abbahagyta, A jövőben pedig az elő ne for­duljon, hogy otthagyjátok a munkát és őreitek nélkül és engedély nélkül járkáltok. A hadifoglyokra a katonai fe­gyelem a mérvadó — szólt a kioktatás. Na, ez kicsit lehűtött bennünket, de a ré­gi, komor, kilátástalan han­gulat nem tért vissza töb­bé még e sorok írójánál sem. A szerencsések közé tartoz­tunk, megértük azt, amit az egész világon milliók vártak: „Vége a háborúnak, vége a fasizmusnak”. 1945 augusztusában egy hosszú-hosszú hadifogoly­szerelvény robogott Sztálin­grádból a romániai Foksá- nit érintva Magyarország fe­lé. A vonat egyik utasa volt e sorok írója is. A végcél Budapest, ahol átadják a vonatot a magyar hatósá­goknak, és onnan majd min­denki egyénileg mehet to­vább szűkebb pátriájába — mondotta a vonat szovjet parancsnoka. Ennél csodálatosabb, lel- kesítőbb célt akkor a hadi­foglyok között senki nem tudott elképzelni. Ha a vo-

Next

/
Thumbnails
Contents