Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

1985. szeptember 11. OÉPÜJSÁG 3 Felkészülés a télre Póttanácstagok Dombóváron „Amit rajtunk kívül senki más nem végez ei” Szekszárdon a Városgaz­dálkodási Vállalat, a Költ­ségvetési Üzem, a Városi Tanács műszaki osztálya, va­lamint a Városi Tanács V. B. Városfenntartási Gazdasági, Műszaki Ellátó Szervezet (GAMESZ) képviselőinek részvételével került sor arra a megbeszélésre, melynek fő témája a télre való felkészü­lés volt. Hamvas Ferenc, a GAMESZ vezetője az alábbi­akban foglalta össze az ér­tekezleten elhangzottakat: — A GAMESZ feladata a Szekszárd városában találha­tó, tanácsi kezelésben lévő létesítmények — járdák, utak, parkok, vízfolyások — tisztaságának fenntartása. Jelenlegi legfontosabb fel­adatunk a közelgő hónapok­ra- való tekintettel a téli hó- és síkosságmentesítési fel­adatok megszervezése. Ezt a Városgazdálkodási Vállalat és a Városi Tanács Költség- vetési Üzeme által történő megbízás útján végezzük. Az ülésen megtörtént a területi beosztás: az 56-os számú út­tól keletre, valamint a Zal­ka Máté utca, a Béla tér és a Bezerédj utca által hatá­rolt rész hó- és síkosságmen­tesítése a Városgazdálkodási Vállalat feladata, az ettől nyugatra található területért Megkezdődött a gyógyszer, gyártó üzemek rekonstruk­ciója a Chinoinban. Mintegy 400 millió forintért — amelynek egy része bankhi­tel — felújítják az injekció­üzemet és a gyárnak azt a részét, ahol a hatóanyagból tablettákat, drazsékat állíta­nak elő. A jövő év végéig tartó munkálatok során kor­szerűsítik az üzemek épüle­teit, gépészeti berendezéseit, fokozzák a környezetvédel­met, ésszerűsítik az anyag- mozgatást, javítják a gépek kiszolgálását és a raktározás körülményeit, megbízhatóbbá teszik a gyártás dokumentá­lását, s új berendezéseket is munkába állítanak. A gyár­tás feltételeit javítják azzal is, hogy az injekcióüzembe az átépítés után nem a régi helyükre kerülnek vissza az egyébként korszerű berende­zések, hanem azokat úgy he­lyezik el, hogy a termelés zárt technológiai sorban tör­ténjék. Az általános felújí­táson túl új épülettel bőví­tik a tablettákat és a dra­zsékat előállító üzemet. Itt a magas színvonalú gyártó- . berendezéseket számítógép által vezérelt előkészítő rendszerrel egészítik ki, amely az előre betáplált re- ceptúráknak megfelelően emberi beavatkozás nélkül, nagy pontossággal méri és adagolja a gyógyszerek elő­állításához szükséges ható­anyagokat, s dokumentálja az egyes gyártási tételek, az úgynevezett sarzsok minősé­gét, összetételét. Ugyancsak a számítógép irányítására a Költségvetési Üzem fele­lős. Az értekezleten pontosí­tásra kerültek azok a fel­adatok, amelyek az elmúlt éves tapasztalat alapján ap­róbb bosszúságokra adtak okot a lakosság körében. (A Sió-kempingtől az AGRO- BER-ig tartó gyalogút, a Korvin Ottó és Bencze Fe­renc utcai járdaszakasz, a Tartsay lakótelepi ÁBC-t övező járda takarítása.) In­tézkedés történt arra nézve is, hogy a gépi hó- és sí­kosságmentesítési útvonal, terv milyen rangsorolást kapjon. A városban megszüntetjük a nátrium-klorid és a mag- nézium-klorid felszórását, helyette környezetkímélő anyagok, homok és fekete salak, illetve a kettő keveré­ke kerül használatra. Kije­löltük a hólerakó helyet is. Ennek területe a Palánk! út mellett, a Kommunális Szol­gáltató Vállalattól északra található. A hó. és síkosságmentesí­tési időszak 1985. november 15-től 1986. február 28-ig tart. A Városgazdálkodási Vállalat és a Költségvetési Üzem ezen időben önálló ügyeletet szervez saját terü­letére. bízzák a drazsírozást is, s ezzel biztosítják a térmékek egyenletesen jó minőségét. A felújítások eredménye­ként lehetőség nyílik a ter­melés 10—15 százalékos nö­velésére, s az export bőví­tésére is. A Ohinoin kiviteli lehetőségeit javítja az is, hogy a gyártási körülmények korszerűsítésével eleget tesz­nek olyan szigorú üzem­egészségügyi, technológiai és dokumentálási előírásoknak, amelyek előfeltételei annak, hogy a legmagasabb igényt támasztó tőkés országok cé­geivel is -kereskedhessenek. A vállalat exportja eddig is számottevő volt, termékeinek mintegy kétharmadát kül­földi partnerek vásárolták meg. Néhány gyógyszerféle­ségből, mint például a Gen­tamicin nevű antibiotikum­ból, illetve a No-spa és a Papaverin nevű görcsoldó készítményekből a világon jelentkező igények 20—50 százalékát a Chinoin termé­kei elégítik ki. E világhírű készítmények tőkés kivitelét a rekonstrukció után tovább bővíthetik, s újdonságokkal is jelentkezhetnek a külpia­cokon, A felújítások elvégzésével egy osztrák céget bíztak meg, amely részt vett a hazai szállodaépítési programiban is. A cég igen szoros határ­időt vállalt, s a tervezett üte­met a munkálatok megkez­dése óta napra készen tart­ja. Az üzemekben a rekonst­rukció ideje alatt is zavar­talanul dolgoznak. Alig néhány hónapja is­merjük a fogalmat: pótta­nácstag. Választójogi törvé­nyünknek egyik új intézmé­nye ez. Mint tudjuk, pótta­nácstag az a jelölt, aki a választókerületben megvá­lasztott tanácstag mellett megkapta az összes érvényes szavazatnak legalább az egy­negyedét. Ebben az évben választottak első alkalommal póttanácstagokat. Frellerné dr. Kovács Anna titkársági osztályvezetővel munkahe­lyén, a Dombóvár Városi Ta­nácson beszélgetünk a pót­tanácstagok helyzetéről, a ta­nácstagokhoz való viszonyá­ról és közéleti szerepválla­lásuk lehetőségeiről. — A póttanácstagi megbí­zatás törvényes elismerés. Alapvető funkciója — ma­gyarázza az osztályvezető —, hogy amennyiben a tanács­tag megbízatása bármilyen okból — lemondásával, visz. szahívásával — megszűnik, a póttanácstag újabb válasz­tás nélkül lép a helyébe. — ... és amíg a tanácstag megbízatása tart? — Addig a póttanácstag nem veheti át feladatainak ellátását. így például nem helyettesítheti őt a tanács­ülésen, a bizottsági ülésen, és nem vállalhatja a tanács­tag helyett beszámolójának vagy fogadóórájának megtar­tását sem. — Ez azt jelenti, hogy a póttanácstag közéleti tétlen­ségre, passzivitásra van kár­hoztatva ? — Ellenkezőleg. A válasz­tók iránta is megnyilvánuló bizalma arra készteti, hogy tevékenyen részt vállaljon a helyi közéletben. Erre sokfé­le lehetőség kínálkozik a ta­nácsi bizottságokban, nép­frontbizottságokban, lakó. és utcabizottságokban, lakás- szövetkezetekben, városszé­pítő bizottságokban, lakóhe­Bordi Imréné Polecsák Irén lyi egyesületekben és lehet­ne még tovább sorolni, hogy hol számítanak munkájukra. — Nem két dudásról van tehát szó ... ! — A póttanácstagok a tá­jékoztató és szervező mun­kában való részvétellel a ta­nácstagok tevékenységét, vá­lasztóikkal való kapcsolat- tartásukat is segíthetik, anél­kül, hogy magukra vállalnák a tanácstagi feladatok ellá­tását. Célszerű, ha a tanács­tag igényli és kezdeményezi a póttanácstag közreműködé­sét, ha kéri a véleményét. Frellerné dr. Kovács Anna, vagy ahogy itt a városban kedvesen nevezik, a „tanács, tagok anyja”, úgy is készült a beszélgetésre, hogy négy póttanácstagot is meghívott, ök pontosan a jelzett időre érkeznek. Egymásnak is be­mutatkoznak. Ez is igazolja, hogy mennyire „újszülöttek". Dombóváron 45 tagra szűkült az előző ciklus 61 tagjához viszonyítva a tanácstestület létszáma. Közülük 30 párt­tag, 15 pártonkívüli. A nők száma 13, a 30 év alatti 1 fő van. A négy jelen levő pót­tanácstag az osztályvezető irodájában körben foglal he­lyet. A rövid személyes be­mutatkozáskor nyomban ki­derül, hogy Sipos Vilmosné már tanácstaggá lépett elő, mert társa elköltözött, ő ma­gát „tűké dombóvárinak” vallja és szereti a közéletet. Már 1970 áprilisa óta tanács­tag, így nem csupán a saját körzetének problémáit, de az egész város gondjait is isme­ri. A 21-es számú körzet ta­nácstagja. A régi dombóvári városrész „árnyékos oldala­it”, az Erzsébet utca éppen csak komfortos lakásainak megoldást sürgető kérdéseire segíti a válaszadást. Az egy­kori Korona épületének sor­sát is aggódva figyeli, ötle­tei vannak a hasznosítására. Házi Zoltán r Exponáltabb pozíció lett a tanácstagság — mondja Frellerné dr. Kovács An­na Bordi Imrénét, a 42-es szá­mú körzet póttanácstagját legtöbben lánykori nevén ismerik, szólítják: Polecsák Irén. Ezt hangsúlyozza is és még azt is, hogy lokálpatrió­ta. ö is dombóvári születé­sű. Körzetét, a tüskei város­részt úgy mutatja be, mint a hátrányos helyzetűt, ahol na­gyon sok a tennivaló azért, hogy az ott lakók és az ar­ra járó idegenek az ott­honosság jegyeit érezzék. Ami legjobban bántja, a sá­ros utakon kívül az a kole­rákat, ami nagyon rontja az utcaképet és elveszi a teret a játszani akaró gyerekek­től... Házi Zoltán húsz éve él Dombóváron. A 34-es körzet póttanácstagja. Ö naponta eleven kapcsolatot tart ta­nácstagjával, mert alig száz méterre laknak egymástól az új dombóvári városrészben. Sipos Vilmosné a 6-os és 4-es utcák körze­tében. Néhány dolgot sorol csak az elvégzendő és tár­sadalmi összefogást igénylő feladatok közül. Így elsőként a József Attila Általános Is­kola zsúfoltságát említi, ami. ért az iskolát bővíteni kell. A szennyvíztelep, a szemét- tároló sem jár kevesebb gonddal. A kereskedelmi alapellátás itt megoldott, ha másutt néha akadozik is. Frucht Ferenc Mágocson született és tíz éve él Dom­bóváron. Az Ady Endre ut­ca és környéke az a város- központ, ahol tulajdonkép­pen minden megvan. Víz, villany, szilárd burkolatú utak, járdák, üzletek. A fia­tal póttanácstag mégis úgy érzi, hogy valamit megfon­toltabban kellett volna és kellene végrehajtani. A gyors városiasodás következtében, véleménye szerint fogyatkoz­nék a Dombóvárra egyéb­ként jellemző zöld felületek, a parkok, a játszótérnek va­ló területek. Ezért az új lé­tesítések mellett a régi ér­tékek védelmét is fontosnak tartja. Beszédeik élénksége a ten­ni akarást is feltételezi és egy kérdést is szül: — Nem éreztek csalódást, hogy a két tanácstagjelölt közül elsőnek mást válasz­tottak és nem önöket? Egymásra néznek, megvon­ják vállukat és valamennyi­ük nevében Bordi Imréné Polecsák Irén egy apró pa­pírlapot tesz az asztalra. Rajta kézírással egy idézet Szent-Györgyi Alberttól: „Keressük meg a világban, a társadalomban azt a he­lyet, amely a mi helyünk és ahol olyan feladatokat kell elvégezni, amit rajtunk kívül senki más nem végez el.” DECSI KISS JANOS Frucht Ferenc Egyszerűbb adminisztrációt! Sem a gyakorlatban, sem az oktatásban^ sem a tudományban nem ismert nálunk a kevés adminisztrációval működő, modern mezőgazdasági nagyüzem. E meghökkentő megállapításra jutottak a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának szakemberei egy nemrég készített elemzés során. A vizsgálódás szerint milliárdos nagyságren­dű megtakarítást lehetne elérni a jelenlegi adminisztráció egyszerűsítésével. Mindez azt is jélenti, hogy több ezer ember meg­válhatna irodai munkájától, s közvetlenül részt vehetne a termelésiben. Az egyszerű­sítés sokat könnyíthetne a vezetők terhein is, többet és alaposabban foglalkozhatná­nak érdemi munkájukkal, ugyanakkor megnövekedne az önelszámoló rendszer­ben dolgozó tsz-tagok érdekeltsége, mivel tisztábban látnák az eredményék alakulá­sát, saját szerepüket. A szövetkezetek szakemberei örömmel megszabadulnának az elavult, termelést hátráltató gyakorlattól, de az érvényben lévő jogszabályok megkötik a kezüket. Azaz, tetszik vagy sem, szolgáltatniuk kell a legkülönfélébb adatokat, kimutatásokat. Holott az igényelt adatok között jócskáin akadnak teljesen értelmetlen, felesleges számok is. A megtermelt zöldségekről például rész­letes kimutatást kéll közölni, csakhogy többségét olyan kisgazdaságokban terme­lik, amelyékről a statisztikát készítők nem kapnak semmiféle adatot. Márpedig, ha a retek 95 százalékát olyanók termelik meg, akik nem szolgáltatnak adatokkal, akkor mi értelme van annak, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek újra és újra jelentsék a retek vetésterületét, hozamát, költségeit? De vannak ennél nyakatekertebb kíván­ságok ;is. A KM például részletes adat­szolgáltatást kér minden tehergépkocsi­ról: jelenteni kell azt, hogy melyik jármű mennyi utat tett meg földes úton, meny­nyit kövesen, mennyit pormentesen. Ezt még a gépkocsivezetők sem tudnák ponto­san megmondani, nemhogy az adatközlők. Sok hasonló példát lehetne még fölsora­koztatni más területekről is: egyszerűbbé kellene tenni a táppénz-elszámolás jelen­legi rendjét, a hitelfolyósítás gyakorlatát, a bankok számára nyújtott adatközlést. A téeszek azonban hiába berzenkednek az ésszerűtlen, pazarló adminisztráció ellen, teljesíteniük kell a jogszabályokban meg­fogalmazott előírásokat. Cs J. Fonnyadt bimbók A Vanda, az Eleonóra, a Viktória, a Patricia, a Stefá­nia nevek nem viselik meg virágkereskedelmünket, hi­szen ezen utóneveket nem adományozták a szülők any- nyi leánygyermeknek, mint például a Máriát. Tehát eb­ből következik, hogy a virá­got termesztő és árusító „cé­geknek" a köszöntés-döm- pingre alaposan fel kell ké­szülniük. Igaz, őket nem kér­dezik meg (kár!, persze...) augusztusban, hogy felké­szültek-e a jeles napon kö­szönteni váayók ellátására, mint mondjuk ősszel az ille­tékeseket a tél fogadásáról. (Igaz, a válaszuk, nyilván az lenne, hogy „maximálisan”.) Mivel sem ilyen, sem más előzetes válasz nincs a birto­komban, ezért csak az utóla­gos tények közvetlen ismere­tében mondhatok némi véle­ményt a Mária-napi virág­ellátásról, s elsősorban a szekszárdiról. Pillanatnyilag az a legkevesebb, hogy szep­tember 12-én és környékén órákon át kellett sorban áll­mok a virágot vásárlók­nak. .. Az már kínosabb, hogy a köszöntők „elnézést, csak ilyent kaptam” szöveg­gel voltak kénytelenek föl­vezetni jókívánságaikat. S ke­zükben alig-alig bomló, szin­te színeláthatalan, zöldbe burkolt szekfűket — mert gerbera, frézia, orchidea... nemigen volt kapható — tartottak igen drága dicscso­magolásban. (Utóbbit öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy le­galább a csomagolás...) Szegény Máriák, Mariák, Marik, Marák, Mariskák bol­dogan tették — mit sem sejt­ve — vízbe a bimbókat, mondván, legalább tovább gyönyörködhetnek a szép és illatos virágokban. Viszont azok az álnok szekfűk nem nyíltak ki, sőt, másnapra, úgy bimbósan fonnyadni kezdtek. Hiába adagoltuk nekik a vízbe a cukrot, a sót, a kalmopirint. S hiába ad­tunk szegényeknek még egy nap „próbaidőt”, lelankad­tak, alig látszó szirmaik szé­le megbámult, s úgy elher­vadtak, mint a „parancso­lat”. Persze, lehet, hogy a fony- nyadást megparancsolták ne­kik — mégpedig abból az ap­ropóból, hogy minden név­nap csak egy napig tart? Erre — kissé cinikusan — mondhatnám, hogy minden csoda három napig tart. Te­hát a következő csúcs-név­napra el is felejthetjük a fonnyadt bimbók esetét. Lehet, hogy valóban elfelejt­jük, hiszen nem közügyről van szó, legfeljebb közérze­tünket megkeserítő jelenség­ről. Így nem is az illetékesek figyelmét hívom fel e szo­morkás tényre, hanem az Erzsébetekét: készüljenek a csalódásra, a bosszankodás- ra, s a „szép is lehetne" vi­rágok árait ne nézzék meg. mert azok igencsak illuzóri­kusak. Erre kéri őket egy Mária, akit úgy hívnak, hogy: — horváth — Rekonstrukció a Chinoinban

Next

/
Thumbnails
Contents