Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

6 KÉPÚJSÁG

1985. szeptember 14.

— Szívesen olvasgatom szerkesztőségünk archívumának lapkivágásait... A múlt idők érdekességei mellett nyomon követhető itt egy- egy község, város, üzem, intézet története is. Így bukkantam arra a cikkre, amely 1967-ben jelent meg, s melyben a következőképpen nyilatkozik az akkori felsőfokú technikum egyik nő hallgatója: „Elég nagy a szám ahhoz, hogy boldoguljak”. A felsőfokú oktatás azóta megszűnt, s teljesen nyilvánvaló, hogy ma már a boldogulás kulcsa nem a hangerősség, hanem a szakértelem.

— Azok a tanulók, akik most nálunk végeznek, érettségizett szakmunkásbizonyít, ványt kapnak állategészségőr és állattenyésztő, pontosabban szarvasmarha-tenyésztő szakmákban. A mezőgazda- sági szakközépiskolák célja kettős: egyrészt érettségizett szakmunkásokat képezünk mezőgazdasági nagyüzemek részére, másrészt szakirányú továbbtanulásra készítjük fel a tanulókat. Tehát a legkiválóbb gyerekeink az agrár- tudományi egyetemeken, főiskolákon, az állatorvostudományi egyetemen tanulnak tovább, a többiek munkába állnak. Tapasztalataink szerint a nálunk végzett középkáderek kiválóan megállják a helyüket.

I

— Hány diák tanul pillanatnyilag az intézetben?

— A szakközépiskola tanulói létszáma 236, ez nyolc osztályt ölel fel. Emellett itt működik az élelmiszeripari szakmunkásképző iskola, amely húsipari, húsfeldolgozó, illetve sütőipari szakmunkásokat képez. Itt három évfolyamon kilenc osztályba 250-en járnak. A jelenlegi összlétszám tehát 486 körül mozog.

— Tekintettel arra, hogy a szakközépiskola állattenyésztéssel foglalkozó szakembereket képez, nem lenné-e ésszerűbb ehhez igazítani a szakmunkásképzést is. Hisz ebben az esetben azok, akik lemorzsolódnak a szakközép- iskolából, továbbra is itt maradnának, s a már megszokott körülmények között, az ismert tanárok irányításával sajátíthatnák el a szakmát.

— A jelenlegi koncepció a következő: a lengyeli szakközépiskola és szakmunkásképző intézetben hagyományai vannak a szakmunkásképzésnek, így hát ott tanulnak többek között a szarvasmarha- és sertéstenyésztők. A húsipar kizárólag Szekszárdra koncentrál, a Húsipari Vállalat tanulóigénye évfolyamonként a két osztályt megköveteli. A Sütőipari Vállalat központja ugyancsak Szek- szárdon van, ezért a megye- székhelyhez legközelebbi mezőgazdasági oktatási intézmény feladata lett az élelmiszeripari szakmunkások

képzése. Ez látszik a leglo- gikusabb megoldásnak — annak ellenére, hogy ez nekünk azt is jelentette, hogy laboratóriumokat kellett létesíteni, magasan képzett hús- és sütőipari szaktanárokat alkalmazni.

— Végez-e valamiféle felmérést a megye szakigazgatási szerve azzal kapcsolatban, hogy hány középfokú végzettségű szakemberre, Illetve szakmunkásra van az üzemekben szükség? S a mezőgazdasági üzemek jelzik-e, hogy mennyi középkádert tudnának foglalkoztatni?

— Ezt a feladatot a megyei tanács munkaügyi osztálya végzi, minden évben minden

üzemnek kérdőíveket küldenek ki és fölmérik a várható szakmunkásigényt. A húsipar és a sütőipar ipari jellegű munkát végez, éppen ezért a tervezésük precízebb, mint a mezőgazdasági üzemeké. A mezőgazdasági üzemekben ma még nem tudják például azt, hogy négy-öthat év múlva melyik termelési ág lesz felfutóban, s hogy mennyi szakemberre lesz szükségük. Ezért az üzemek bejelentett igényei nem mérvadóak, s a létszám is kevesebb, mint amennyi tanuló képzésére van lehetőség. Ennek ellenére a szakközép- iskolás osztályokat 36-os létszámmal indítjuk, s hogy ez helyes, bizonyítja az a tény, hogy a végzett tanulóinknak eddig még nem voltak elhelyezkedési problémái.

I

— Egy tanulóra átlagosan hány munkahely jut?

— Ilyen mutatószámúnk, sajnos, nincs.

— Milyen a vidékiek, Illetve a szekszárdiak aránya? A felvételi rendszer hogyan szelektálja a tanulókat, — létezik ugyanis egy afféle szóbeszéd, hagy azokat a gyengébb tanulókat, akiket nem vettek fel gimánzlumba, illetve más szakközépiskolába, biztos hely várja Palánkon.

— A 480 tanulóból körülbelül 50-60 a szekszárdi. A kollégiumunkban most az átépítés időszakában csak 160- 170 fiú tanulót tudunk elhelyezni, a város leánykollégiumában 40 tanulónk kap ellátást. Ez pedig 270 tanuló, tehát hozzávetőleg 200-an bejárók. A bejárók zöme 30 kilométeres körzetből utazik az iskolába, megfelelő körülmények között. Azt, hogy nálunk a felvétel tudatos, a következőkkel tudom igazolni: a hozzánk érkező jelentkezési lapokon első helyen a mi iskolánkat jelölik a diákok. Minden osztályban három-négy helyet tartalékolunk azok számára, akik másodikként jelölik a mi intézményünket. Ami a tanulók tanulmányi eredményét illeti, a legjobbak négy körüli vagy afölötti tanulmányi átlaggal érkeznek hozzánk, főleg az állategészségőr szakra. Az állattenyésztőnek jelentkezők átlageredménye négyes, vagy valamivel ez alatt marad. A beiskolázással tehát nincs gond. Az viszont igaz, hogy sütő-, illetve húsipari szakmunkástanulónak a gyengébb tanulmányi eredményű gyerekek jelentkeznek, de az idei tanévben már itt sem volt beiskolázási problémánk.

— A mezőgazdaságnak igen sok józan paraszti ésszel és gyermekkorban megszerzett gyakorlati ismerettel rendelkező fiatal szakemberre van szüksége. A falvakban menynyire ismerik a palánki iskolát?

— Minthogy 1930 óta folyamatosan képzünk itt me- zőeazdászokat, iskolánk országszerte ismert. Hadd jegyezzem meg, hogy többek között Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója is Palánkon kanta az első szak- bizonyítványát. A technikumot jól ismerték a megye határain túl is, a szakiközépiskola ugyancsak ismert. Az élelmiszeripari képzést, ami 1981-ben indult, már jobban meg kellett ismertetni az általános iskolát végző tanulókkal. A húsipari vállalat például rendszeresen kijár az általános iskolákba, s a szülői értekezleteken részt vesznek a mi tanáraink is.

— Lesz-e technikusképzés Palánkon?

— Iskolánk vezetősége mindent elkövet azért, hogy ismét legyen itt technikus- képzés, — ha már annak idején úgy döntöttek, hogy felsőfokú technikusképzésre nincs szükség. A technikus- képzés dolgában legutóbb dr. Papócsi László miniszterhelyettessel folytattunk megbeszélést, s abban állapodtunk meg, hogyha a külső és belső feltételek adottak lesznek, beindulhat nálunk is a technikusképzés. Az egyik ilyen feltétel a tanistálló, — ezt Kajmádon már megvalósítottuk. Tizennégy ezer kötetes könyvtárunk, olvasótermünk, klubszobánk már van, az átadás alatt lévő új tanépületeink is biztosítják a technikusképzés feltételeit. A bonctani, élelmiszer-, hús- és tejvizsgáló laboratóriumaink felszerelése igen korszerű. Mivel tudomásom szerint a minisztérium lépésenként óhajtja megvalósítani a technikusképzést, ha nem is az első, de a második lépcsőben nálunk is megvalósul a technikusképzés.

— A levelező tagozat két éve megszűnt, s igen nagy örömmel olvastam, hogy ismét lehet jelentkezni erre a képzési formára. Hányán választották a továbbtanulásnak ezt a módját, és mi ennek a kritériuma?

— Tévedés ne essék: a le- levező tagozat csak átmenetileg szünetelt, hisz most is van negyedikes levelező osztályunk. Számítva arra, hogy belép az új rendszerű levelező technikusképzés, csökkentettük a levelező tagozat létszámát, s nem minden évben, de ebben a tanéviben ismét indítottunk első osztályt. Két szakcsoportban 44- en jelentkeztek. A közismereti tantárgyakat együtt tanulják, a tanulók fele növénytermesztő, illetve állat- tenyésztő, a másik fele pedig mezőgazdasági gépész lesz. Ezt a képzési formát mindaddig fenntartjuk, amíg levelező technikusképzésre nem lesz lehetőség. Ez kétéves lesz, és a szakközépiskolai érettségi képesítő bizonyítványra épül.

— Megdöbbentő adotot olvastam nemrég: az egyik Tolna megyei téesz dolgozó tagjainak a fele nem végezte el az általános iskolát. Tudom, hogy a képzés végleges megoldása nem az Önök feladata, de mit lehetne kezdeni azokkal a mezőgazdasági dolgozókkal, akik befejezték az általános iskolát, és szakképesítés nélkül dolgoznak az üzemekben?

— Mindenekelőtt el kell végezniük a dolgozók esti általános iskoláját, majd beiratkozni a szakmunkástanfolyamra, amit szinte minden munkahely indít. Azoknak, akik az intézetünkben levelező tagozatra jelentkeznek, mezőgazdasági szakmunkás- oklevéllel, kétéves szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük, és a betöltött 17. életév is feltétel. Az érettségi szerzésének ez az alapkritériuma. A levelezők természetesen gyakorlati képzésben is részesülnek, de nem olyan szinten, hogy az teljes egészében pótolni tudná az előképzés hiányosságait.

I

— Mit jelent az iskola számára a tanistálló, s az egyes gazdaságok közül melyek azok, amelyekre a gyakorlati oktatásban számítani lehet?

— Eddig az elsős tanulóknak az alapfogásokat üzemi körülmények között kellett elsajátítani, ami elég kellemetlen, hisz olyan állatok móllett tanultak, amelyek például az üzem tejhozamát lényegesen befolyásolták. A tanistálló a sertés-, a juh-, a baromfi-, a szarvasmarha- gondozási, -éllátás alapmunkáinak elsajátítására alkalmas. Ezt követően mennek a diákjaink üzemi gyakorlatra, ahol a termelést nem hátráltatják, hanem előre mozdítják. A tanévközi gyakorlatokat a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátban, a decsi téeszben végzik a diákok, de a megye valamennyi téeszében szeretettel fogadják tanulóinkat.

I

— Evekkel ezelőtt kertészeti tagozat is működött Palánkon. Hallani 'arról, hogy ismét megindul a kertészképzés. Erre mennyire készült fel a szakközépiskola?

— Jó néhány évvel ezelőtt az intézetben ^profiltisztítást” hajtottunk végre: volt itt állattenyésztő, állattartó- telepi gépész- és kertészképzés is. Ez a hármas profil túl nagy terhet rótt az intézményre, hisz a négy különbőz» képzésfajta, négyféle speciális szaktanári kart igényelt. Agrármérnökök, állatorvosok, kertészmérnökök, gépészmérnökök tanítottak itt, a profil, a felszerelés, a tárgyi és a személyi feltétel rendkívül sokféle volt. Minthogy itt a közelünkben Baján úgyis van kertészképzési, ez nálunk megszűnt. A szakmunkásképzés viszont Lengyelen megoldható. Most úgy tűnik, a kertészek iránti igény a megyében ismét erősödik. A demográfiai huliám levezetésére — amennyiben szükséges — indítunk gyümölcs, szőlő és borászati osztályt. Ehhez a tankertünk adott s a környező üzemek is vállalnak gyakorlati képzést.

— Szegjük be beszélgetésünket egy ugyancsak 1967- béli Népújság-idézettel: „Délelőtt felszalagozott hintókkal robogtak be a diákok a megyeszékhelyre, fogataikat népviseletbe öltözött első évfolyamos fiúk kisérték lóháton ... Este a Sió csárdában sárgulási bált rendeztek, együtt szórakoztak a szülőkkel és a hozzátartozókkal.” Mit sikerült átmenteni ebből a szép hagyományból?

— A sárgulási ünnepség a főiskolára jellemző, főiskola pedig manapság Palánkon nincs. Van viszont nálunk Csapó Dániel-nap, ahol a mi tanulóink hajtják a fogatokat, lóbemutatókat tartunk, s a lovakon azok a tanulók ülnek, akik országos versenyeken is indulnak. Ennek az időpontja mároius 22-én van, s ekkor igyekszünk hagyományainkat lehetőségeinkhez mérten szépen, és szerényen ápolni.

I

— Kívánom, hogy mindig így legyen!

D. Varga Márta

Múltunkból

A század elején is értették a huza-vonát, különösen akkor, ha nem volt hajlandóságúk arra, hogy végrehajtsanak egy rendeletét. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium üdvözlendő rendeletet dolgozott ki a tantermek zsúfoltságának megszüntetésére. A rendelet kimondotta, hogy új tantermet kell építeni vagy bérelni, pe- diagóguslakást kell biztosítani és új tanítói állást kell szervezni Ott, ahol túlzsúfoltság jelentkezik. A rendelet lehetővé tette, hogy a már működő felekezeti iskolát bővítse az egyházmegye vagy a hitközség, de ha vonákodik az új tanterem létesítésétől, községi iskolaként kell működtetni az új létesítményt. Áltálában nem volt különösebb gond, de egyik-másik hitközséggel meggyűlt a megyei közigazgatási bizottság baja. így történt ez Kisszékely esetében is.

A tanfelügyelőség a rendelet szellemében eljárva, tájékoztatta a közigazgatási bizottságot a kisszékely i helyzetről. A bizottság hatá- rozatilag kötelezte a községet az iskola bővítésére. Ezzel kezdődött a bonyodalom.

Mind a politikai község, mind a hitközség megfellebbezte a határozatot. A község arra hivatkozott, hogy községházát kíván építeni majd, s csak ezt követően, ehhez kapcsolódóan tudja felépítetni a tantermet, csak ekkor tud pedagóguslakást biztosítani, s majd akkor alkalmazza a harmadik tanítót. Részletesebben indokol a hitközség. Arra hivatkozott, hogy a község lakóinak 9 tized része katólikus, és az ő pénzükön épül a községháza, emiatt olyan teher hárulna a rossz anyagi körülmények között élő emberekre, amit nem tudnának elviselni. Adjon tehát haladékot a közigazgatási bizottság Kisszékelynek, egyúttal ezt a hitközségnek biztosítsák, mert az addigi két terem mellett a harmadikat is szeretnék az egyház keretében működtetni.

A fellebbezést a közigazgatási bizottsághoz nyújtották be, de a minisztériumihoz továbbították. A VKM elutasította a fellebbezést, de hangsúlyozta: „ ... ha az érdekelt felekezet az iskolát tisztán felekezeti alapon fejleszteni kívánja, ehhez törvényes joga van.”

A közigazgatási bizottság az elutasító határozatot négy szervnek küldte meg azzal, hogy 1903. szeptember 1-ig közöljék álláspontjukat.

Az egyházmegyei tanfelügyelőség — az ügyet elfektetve — nem nyilatkozott. Ezért a közigazgatási bizottság jóval egy esztendő elteltével újra felszólította (1904. szeptember 30-án) nyilatkozattételre, mert ellenkező esetben községi iskolát hoznák létre Kisszékelyben. Most már válaszolni kellett. Októbe 27-én írták a választ — felemás módon. Idézzük:

„A nép rohamosain szegényedik, s ennek következtében Amerikába vándorol. Ez az oka, hogy 1900-ban Kis- székelyen 67, folyó évben pedig 30 gyermek született, vagyis a lakosság fogy. A szegénység oka annak is, hogy már 237 tanköteles van, a legteljesebb szorgalmi időben legtöbb 180 gyermek jár iskolába, s az összes kísér- leték, hogy a tankötelezettségi törvényt betartassék, a gyermekmunka nélkülözhetetlensége miatt hajótörést szenvedtek, nem is szólva arról, hogy a 11—12 éves gyermekek a törvény által engedett munkaidőben való felmentést rendszeresen

igénybe veszik, mikor is az iskolahelyiség bőven elegendő. A Wiinpffen Simon gróf- féle uradalom cselédsége gyermekei 23 tankötelest tesznek ki, 14 gyermek pedig más vallású, s e két szám állandóan ingadozó, de ezeknek leszámítása a tankötelesek számát jelentékenyen kevesbíti. Ezek szerint a lakosság fogyásának tekintetbe vétele, és az iskolalátogatás nagy hullámzása azon

eredményt adják, hogy szigorúan megállapított szükség Kisszékeiyen egy ül. tanterem felállítására és ni. tanítói állás szervezésére nemcsak hogy fenn nem forog, de hátrányos is volna, mert egy-két év alatt úgy leesihe- tik a lakosság száma, hogy két tanítónál többre nem lesz szükség és a III. tanító a föltétlenül szegénynek bizonyult nép terhére lenne.”

A pécsi tanfelügyelő ennek ellenére ígéri, hogy ,,a jövő évben (1905-ben) hajlandó átépíteni” — s ezért haladékot kér.

A közigazgatási bizottság nem tartotta elfogadhatónak az egyházmegyei tanfelügye- lőség állásfoglalását, ezért kimondotta hogy: „1905. szeptember 1-jére egy községi iskolát állítson fel”. Kisszékely politikai község. Az elöljáróság belátta az intézkedés szükségességét, hiszen az eddigi két tanteremben két tanító irányításával 224 gyermek tanult! A helyzet tarthatatlan volt, annál is inkább, mert a VKM rendeleté legfeljebb 80 tanulót engedélyezett egy tanterembe — itt 112 volt!

Most már sürgős lett a dolog a hitközségnek is, látva, ha tovább húzza az időt, kicsúszik kezéből az iskola. Ezért, mint azt az egyházmegyei tanfelügyelőség 1904. november 26-i jelentéséből tudjuk: „Kisszékely hitközség iskolaszéke november 20-án tartott ülésén határo- zatilag kimondta, hogy a III. tantermet felállítja, és a III. tanítói állást szervezi”, s kéri a közigazgatási bizottságot, hogy a községi iskola szervezésére hozott határozatát vonja vissza.

A közigazgatási bizottság azonban most nem vonta vissza a határozatát, sőt, megerősítette azt. Emiatt a káptalani helynök tett további lépést.: ígérte, ha katolikus jelleggel működhet az új tanteremben az iskola, akkor az egyházmegye 1000 korona segélyt biztosít.

Ez az ajánlat tetszett a községi elöljáróságnak, s kérte a megyét, fogadja el.

Hajthatatlan volt a köz- igazgatási bizottság. Határozatában felhívta a figyelmet a pécsi egyházmegyének 1904. szeptember 1-ig alkalma nyílott arra, hogy az ügyben ér: demben cselekedjék, de még most sem (1904 végén) tett olyan ígéretet, hogy 1905. szeptember 1-ig felépíti az új tantermet.

A taktikázás mindkét oldalon világos.

A hitközség 1905. január 12-én a VKM-hez fordult, kérve, függessze fel a köz- igazgatási bizottság határozatát, és engedélyezze a vallási felekezet szerinti megoldást.

A VKM — a megye javaslatára — február 28-án határozott és közölte a káptalani helynökkel, hogy „ha a kisszókelyi rkath. egyházközségi iskoláját folyó évi szeptember hó 1-ig a harmadik tanteremmel kibővíti és a harmadik tanítói állást betölti, illetve ennek eszközlését Méltóságod által is jóváhagyott jegyzőkönyvben kötélezőleg biztosítja” — akkor a jogerős megyei határozat végrehajtását felfüggeszti.”

Eközben párhuzamos intézkedések történtek.

Végre, 1905. április 29-én a pécsi tanfelügyelőség megküldte a március 27-i hitközségi nyilatkozatot az iskola felállításáról.

Ügy .tűnt, most már minden rendben lesz. Június 28-i községi jelentés szerint az építkezés megkezdődött és van harmadik tanító is. Az építési költség fedezéséhez egyházi adót vetett ki a hitközség valamennyi adózójára.

De ezzel újabb bonyodalom kezdődött. Schilling József és több társa megfellebbezte az adókivetést, mert rájuk — más vallásúak lévén — a katolikus egyház nem vethetett ki egyházi adót...

K. Balog János