Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985. augusztus 13. / TOLNA A "wÉPÜJSAG 3 A Lófuttató Társaság kezdete... Az OMÉK-ek története A szalmáról - aratás után (I.) Félárbocon a bálázógépek - bevételkiesés a gazdaságokban A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátból az adonyi ter­melőszövetkezet szállítja Dunaújvárosba a nyersanyagot Hazánkban az első mező- gazdasági jellegű állatkiállí­tást a gróf Szédhenyi István által alapított Lefuttató Tár­saság rendezte, 1829-ben. A társaság később jókora in­gatlant vásárolt a Károlyi­aktól a mai Üllői út sarkán, és itt, a Köztelken rendezte meg a mezőgazdasági kiállí­tásokat és vásárokat. Idővel a társaság felvette az Orszá­gos Magyar Gazdasági Egye­sület nevet, s ő lett a főren­dezője a felszabadulásig töb- bé-kevésbé rendszeresen megtartott mezőgazdasági kiállításoknak, vásároknak. Jelmezes lovasjáték Lapozgatva a vásárok kró­nikáját, megannyi „premier­re” bukkanunk. Az első kül­földi kiállítót — egy osztrák juh tenyésztőt — 1841-ben üdvözölhettük hazánkban. Az első gazdasági, termény-, állat- és gépkiállítást 1857 júliusában rendezték; ettől számítja hivatalosan a tárca a mezőgazdasági kiállítások történetét. Az első — mai ér­telemben vett — tenyész­állatvásárt 1881 májusában tartották, a ferencvárosi marhavásártéren. Első ízben itt tűztek ki pénzjutalmat a legjobb szarvasmarhák és juhok díjazására: 100, illetve 25 arany tízfrankost. Volt vásár tehát a Köztel­ken, és a marhavásártéren, a Városligetben és a Tatter- salban, mígnem végleges he­lyére, a Pongrác út és a Li­gettelki dűlő kereszteződésé­hez került. A lázas gyorsa­sággal megkezdett építkezé­seket azonban hosszú időre félbeszakította az első világ­iháború. Csak 1921-ben sike­rült itt megrendezni az első tenyészállatkiállítást és -vá­sárt. Hanem, mai szemmel néz­ve furcsa rendezvény lehe­tett! Volt jelmezes lovasjá­ték és nyeretlen lovak díj­lovaglása, pólólovak bírála­Álilami Fejlesztési Bank és az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság által 1983- ban létrehozott szakosított pénzintézet — tovább bővíti tevékenységét, újabb fiinán- szíirozási formákkal segíti az innovációs folyamat gyorsí­tását. A kisbank az elmúlt idő­szakban hatvannál több szer­ződést kötött különböző mű­szaki fejlesztési elképzelések és azokhoz kapcsolódó beru­házások finanszírozására. En_ niek keretében mintegy 700 millió forint értékű tőkét he­lyeztek ki, amellyel 1,1—1,2 milliárd forintba kerülő fej­lesztésben vesznek részt. A kihelyezett pénzek 67 száza­lékát kutatásfejlesztésre for-, dftják, míg a fennmaradó há­nyad beruházások megvalósí­tását finanszírozza. Ezek kö. zül az idén 13 fejlesztés be­fejeződött, illetve fejeződik be. Többek között az Autó­villamossági Felszerelések Gyárában autóbuszoknál és más gépjárműveknél használt indítómotorok előállításához anyagtafcarékos technológiát vezettek be. Szintén a kis­bank segítségével a Csányi Állami Gazdaságban bővítet­ték a természetes gyümöl­csök felhasználásával készülő üdítőitalok választékát. A Taurusnál hulladék gumi­abroncsok hasznosításához aprítóberendezést fejlesztet­tek ki, amely iránt már több külföldi felhasználó is ér­deklődik. Szintén a szakosí­tott pénzintézet pénzügyi közreműködésével a Számí­tástechnikai Koordinációs In. tézetben kifejlesztették a Proper 16-os új számítógé­pet, amely iránt élénk a ke­reslet belföldön. A szakosított pénzintézet rövidesen egyesülésből betéti társulássá alakul. Ennek ta — küllem, testalkat, gyor­saság és vágtamunka alap­ján —, kutyakiállítás és soly- mászati bemutató, jelen volt a teljes magyar nagybirto­kosság és arisztokrácia, csak a mezőgazdasági dolgozó, a parasztember hiányzott. 1938. március 23—28.: dí­jazással egybekötött orszá­gos mezőgazdasági Kiállítás és XLVII. tenyészállatvásár — hirdették a korabeli újsá­gok. A vásár elnöke vitéz Te- leky Béla gróf, szenzációja pedig a kotorék- és patkány­fogó verseny volt. A díjazott tenyészállatok többnyire uradalmakból kerültek a ki­állításra, nagy ritkán jutott egy-egy díj valamelyik vár­megyei állattenyésztő egye­sület kollektívájának. 1944-ben a rendezőknek már csak tenyészállatvásárra futotta az erejűikből — me­zőgazdasági kiállítás nélkül. A vásári katalógus első íz­ben tüntette fel az 1921— 1942. közötti vásárokon nagydíjat nyert állattenyész­tők névsorát. A listán ilyen nevek szerepeltek: gróf Es­terházy Ferenc, gróf Appo- nyi Károly, herceg Festetics György és Tasziló. Gépek sokasága A felszabadulás persze e téren is gyökeres változáso­kat hozott. A vásárról eltűn­tek a nagybirtokosok és ver­senyistálló-tulajdonosok, a rendezvény azzá vált, ami­nek a nép állama szánta: a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari termékek, a legjobban bevált termelési módszerek seregszemléjévé. Olyan be­mutatóvá, amely egyszerre adott .hű képet dolgozó .pa­rasztságunk változó életéről, és a tudományos eredmé­nyek gyakorlati alkalmazá­sáról. Már az első kiállítások is megmutatták, hogyan szaba­dított fel a gép egyre több embert, a nehéz testi munka nyűge alól. megfelelően nevét Invest- Bank Műszaki Fejlesztési Barikra változtatja. A fej. lesztési kölcsönök mellett megkezdi a közreműködésé­vel kifejlesztett termékek kölcsönbérbeadását. Elsőként az SZKI Proper számítógép lízingeléséhez lát hozzá. Ter­vezik, hogy később már be­rendezéseket is kölcsönöznek. Űj finönszírokási formaként bevezetik a vállalkozói alap­átadást, amelynek révén ked­vező feltételekkel jutnak pénzhez a műszaki fejlesz­tésekre vállalkozók. A köl. csont ugyanis nem érdekelt­ségi alapjukból, hanem a fej­lesztés befejezése után, az új termék árbevételéből kell törleszteniük. A szakosított pénzintézet alaptőkéje ielenleg már szű­kösnek bizonyul, ezért töre­kednek a források bővítésé, re. Jelentősebb vállalkozások finanszírozásában a kisbank már nem egyedül, hanem má­sokkal társulva vesz részt, így például a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a vágó- hidakon keletkező vér hasz­nosításához, többék között kozmetikai cikkek előállítá­sához szükséges eljárás be­vezetéséhez az Állami Fej­lesztési Bankkal és az Agrár Innovációs Irodával közösen adott kölcsönt. Ennek keretében a műszaki fejlesztést a két kisbank fi­nanszírozza, míg a kutatási eredmény bevezetéséhez szükséges beruházásra a ké­sőbbiekben az Állami Fej­lesztési Bank ad pénzt. A kisbank eredményesen műkö­dik együtt az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottsággal is. Az OMFB számos témát átad a pénzintézetnek, hogy végezze el a műszaki fejlesz­tés bankszerű finanszírozását. Az ehhez szükséges tőkét a fejlesztés idejére az OMFB kölcsönadja. 1958-ban már mutatkoz­tak a forradalmi munkás— paraszt kormány politikájá­nak eredményei. A kiállítá­son minden addiginál na­gyobb helyet kapott az ál­lattenyésztés, a fejlődő élel­miszeripar és a zöldségter­mesztés. A nemzetközi gép­kiállításon a baráti országok 140-féle .mezőgazdasági nagy­gépe érzékeltette parasztsá­gunk előtt a nagyüzemi gaz­dálkodás .járható útját. Később döntés született, hogy a kiállításokat ötéven­ként rendezik. Fél évtizeden­ként valóban volt miről szá­mot adni, s megjelölni a to­vábbi fejlődés irányát. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek évről évre erő­södtek; 1970-ben hazánk élelmiszerkivitele már 22— 23 százalékát adta az ország összes exportjának. Világcégek A vásáron egymást érték a szakember-találkozók és a komplex gépbemutatók. Gaz­dagodott a kulturális és sportprogram: az egyre több nézőt vonzó lovasjátékok és fogatbemutatók mellett mű­soros karneválokra, ifjúsági és szövetkezeti napokra, kertbarát-találkozókra vár­ták az érdeklődőket. A látogatók száma nőttön nőtt, s 1970-ben túlhaladta az egymilliót, öt évvel ké­sőbb már egy és negyed mil­lió látogató között sorsolták ki a látogatók .nagydíját, a' hízott disznót. A 68. OMÉK- on a hét európai szocialista országon kívül nyolc európai tőkés állam 42 kiállítója is elhozta termékeit. Aztán megjelentek és he­lyet kértek maguknak a vi­lágcégek: az NSZK-beli BASF vegyigyár, a svájci Ciba-Geigy, a nyugatnémet Hoechst AG, a kanadai Holstein-iFriesian Ass., és az angol Shell és mások. Ügy találták: érdemes. NYÍRI ÉVA Javult a gyógyszerellátás Jelentősen javult az ellátás gyógyszerekből az év első fe­lében; a múlt évi központi intézkedések és a vállalati erőfeszítésék eredményeként most csaknem 40 százalékkal több hazái készítményt for­galmaztak itthon, mint a múlt év azonos időszakában, így a hazai alapvető és lé­nyeges medicinákból sikerült megszüntetni a hiányt, ezek­ből a készítményekből az esz­tendő első hat hónapjában elegendő mennyiséget kaptak a patikák és a kórházak, s ellátásuk most is kiegyensú­lyozott. Néhány nem alap­vető gyógyszerből azonban változatlanul előfordultak ké­sedelmes szállítások. Az ellátás javítására az adott lehetőséget, hogy a gyógyszergyárak erőteljesen növelték termelésüket, s eh. hez az alapanyag-ellátás is kiegyensúlyozottabb volt a tavalyinál. A gyógyszeripar vállalatai az év első felében csaknem 11 százalékkal több készítményt állítottak elő, mint egy évvel ezelőtt. A hazai igények jobb ki­elégítése mellett az export bővítésére is futotta a válla­latok erejéből. A szocialista országokba 8 százalékkal több gyógyszert szállítottak, mint a múlt év első felében. Bő­vült a behozatal is: szocialis­ta partnereinktől csaknem 5 százalékkal több készítményt és hatóanyagot vásároltak a gyógyszergyárak, mint egy 'évvel korábban. A gyógyszergyárak tevé­kenységében kiemelkedő fon­tosságú a KGST-országokkal kialakított termelési együtt­működés. 82 féle gyógyszer gyártásszakosítására kötöttek sokoldalú egyezményt a KGST-tagországok, s ebből 34 készítményt magyar gyógyszergyárak állítanak elő. a hazad, illetve szocialis­ta partnereik igényeinek ki. elégetésére. A gabona fajtájától, az időjárástól és számos egyéb októl függően egy hektáron megterem a 2,5«—3 tonna szalma is. A szalma sok ember hie­delme ellenére nem hulla­dék, hanem melléktermék, amely hasznosítható, számos formában újra értékké vá­lik. De vajon azzá válik-e minden szál szalma? A pillanatnyi helyzet kri­tikus. A Tolna megye terü­letén lévő kalászos gabonák szalmáját bálázzák; ahol gé­pi eszköz van összehúzásra, kazalozásra, ott szálában ka- zalozzák. Ha van hozzáértő kazálozó ember is — kevés van belőlük. A háztáji gazdaságokban a szalmatermés egy bar mad a használható fel, egyharmada a közös gazdaság állatállomá­nyának szükséges a nagy­üzemi istállókban, egyhar­mada pénzért eladható. A szalma körül manapság már nincs annyi tűz-füst, mint volt jó hat-hét éve, idén nem is égettek el any- nyi termést a tarlón, mint a megelőző években. Több oka van ennek. A legfontosabb, hogy a szalma pénz. Ügy 210 forint körüli összeget kap a gaz­daság bruttó értékben, egy mázsa szalmáért. De ezt oly sok minden terheli, hogy jó, ha tonnánkét a haszon el­éri a 350—500 forintot. Ez azonban szép summa ott, ahonnan 1500 tonnát is el tudnának adni a Dunaújvá­rosi Papírgyárnak. Ha el tudnának adni! Ugyanis pillanatnyilag az a helyzet, hogy a papírgyár cellulózgyártásra fele annyi termést vesz meg, mint ta­valy, mert hozzáfogtak a re­konstrukcióhoz, fél gőzzel működik a gyár. S éppen ez okozza most a termelő gazdaságokban a legtöbb gondot. A Szalma- cell GT-nek 34 taggazdasá­ga van, ezeket érinti a gond: — Tolna megye üzemei kö­zül Bölcske egy, Dunaföld- vár három termelőszövetke­zete, az ozorai téesz, a paksi Duna mente Téesz és az ot­tani állami gazdaság, a Szek­szárdi Mezőgazdasági Kom­binát és a szekszárdi Aíany- fürt, valamint a tolnanéme- di tsz. Ezek a gazdaságok a szalmatermés bőségének gondjával vannak tele, ugyanakkor az értékesítés- áruibevétel is napirenden van. Mármint a kiesés. Ugyanis a termelés felének más módon való megmentése, mint ipari szalmának való eladása, meglehetősen körülményes. Tolna megyében egyéb­ként úgy 65—70 ezer hek­tár kalászos szalmáját le­hetne bálázni-értékesíteni, ám a közgazdasági okok mi­att ipari szalma szempont­jából a fentebb említett gaz­daságok jöhetnek számítás­ba mint eladók, s ha a teljes kapacitással dolgozhatnának. gépeiket jól kihasználhat­nák, akkor volna értelme az ipari szalma „termelésének”. Most tehát válságos a hely­zet. A bálázógépek „félárbo­con” vannak — képletesen szólva — mintha a veszélyt jeleznék, de a tény is az, hogyha egy négymillió (!) fo­rintot érő Hesston bálázógé­pet csak 50 százalékosan használnak ki, az több mint ráfizetés! Így vannak ezzel a témá­val a bölcskei termelőszövet­kezetben. Ulbert Ádám, a tsz elnöke — egyben aSzal- macell GT vezetőségének is tagja — mondja: — Azzal kezdem, hogy mi négy évvel ezelőtt a Hess­ton 4800-as gépünket még kétmillió forintért vettük, most négymillió forint az ára. Azóta a különféle költ­ségek ára is 35—50 százalék­kal emelkedett. A gép ára ugye száz százalékkal, de nőtt az ára zsinegnek, az üzemanyagnak, nőttek az ál­talános költségek, a munka­bért terhelő költségek, ma­ga a munkabér is, az alkat­részek árának növekedése is köztudott... Most folyik a tárgyalás a gyárral, hogy emeljék a felvásárlási árat. Véleményünk szerint úgy 50 —60 forint mndmális összeg volna a mostani kívánalom, ezzel éppen, hogy nyereséget érnénk el, most veszteség­ben vagyunk. Például elad­hatnánk 1400—1500 tonna Ipari szalmát. A gyár azon­ban tőlünk csak 650—700 tonna szalmát vesz meg. Mit csináljunk a többivel? Persze, van megoldás a helyzet enyhítésére. Ha a la­kosságnak, tehát a tagoknak kiadják az egyharmad ter­més szalmát, akkor még megmarad az eladásra szánt­nak a fele, a 700 tonna kö­rüli mennyiség. Ebbe is be­leöltek zsineget, munkagép­órát, munkabért, üzemanya­got, általános és egyéb költ­ségeket... Tehát ez a szalma nem maradhat szanaszét a tarlón. Kazalba kellene rak­ni.' A kazalozás azonban az utóbbi években kiment a di­vatból. Illetve olyan kazla­kat raknak, hogy a régi jó kazalmesterek forognak a sírjukban. Mert mit látunk? összehordják egy kupacba a bálákat, a jobbik esetben négy sort, azaz négy bála magasságot, és négy széles­ségűt ráknak, erre terítenek fóliát, a fóliára kisbálát. És kész a kazal. A fólia besza­kad, az eső becsurog, a szal­ma elrothad és a veszteség a tapasztalatok szerint megha­ladja a 30 százalékot. A másik példa, amikor a szalmát lehúzatják a tábla szélére, elfoglalva legalább fél hektárnyi területet. Egy ezerhektár'os gabonatermesz­tő gazdaságban a2 ilyen jel­legű s^-rűk területe elérheti az öt-tíz hektárt. Ennyi föld marad megműveletlen. A harmadik szalmamentő akció, a kisbálázás. De ahány gazdaság, szinte annyiféle kisbálázógép alkatrész­gond, és ismét értékesítési gond. A háztájiba el lehet adni a kisbálát, a gyár nem veszi meg, hiszen öt éve a 0,4 tonnás kockabálákra dol­goztak ki technológiát. A háztáji gazdaságok hamar el­telnék a kiabálókkal. Mi le­gyen a többivel? A terme­lőszövetkezet, állami gazda­ság, ' ha volna ilyen, nem vesz szalmát, ára oly ma­gas, hogy a belőle keletke­ző szerves trágya is többe kerül, mint a műtrágya — az utóbbi kezelése, kiszórá­sa könnyebb, kevesebb em­beri erő kell hozzá stb. Tehát a szálmakrízis áll. A gt a termelőket képvi­seli, a gt-nek tagja a Pa­píripari Vállalat Dunaújvá­rosi Gyára, tagja a gt-nek a KSZE, az ország legdina­mikusabban fejlődő termelé­si rendszere. Itt állunk te­hát a szalma közepén, ösz- szecsapott a fejünk felett? (Következik: Enyhülő vi­ta a termelők és a gyár kö­zött). (Folytatjuk) PÁLKOVÁCS JENŐ Tolnanémediben bálázzák az ipari szalmát, onnan sem tudták a papírgyárba szállí­tani a tervezett mennyiséget Bővíti tevékenységét a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés A Műszáki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés — az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents