Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
S^ÉPÜJSÁG 1985. augusztus 10. Űrhajós #sr a r* muto Szovjet tudósok a súlytalanság viszonyai közötti operációk végzésére alkalmas sebészeti asztalt hoztak létre. Igor Goncsarov, a Moszkvai Orvosbiológiai Intézet munkatársának közlése szerint a műtőasztal tulajdonképpen egy kompakt, összecsukható 'bőrönd, amelyben egy elkülönítő kamra és maga az aszital található. Itt van a sebész munkájához nélkülözhetetlen minden segédeszköz, valamint a steril levegő biztosítására szolgáló műszereik. Az asztalt szükség esetén a páciens magasságához igazíthatják. Az asztalon speciális eszközök vannak a betegnek a súlytalanság állapotában való rögzítésére. Az operáció sajátosságaitól függően az asztal a kívánt helyzetbe hozható a sebészeti műtét ef- vég zéséhez. Megváltozik Szibéria térképe Tervek az Ob-Arai csatorna építésére 2250 kilométer hosszú lesz a Szibériából Közép-Ázsiába vezető, legnagyobb mesterséges folyó, amelynek tervén most dolgoznak a Szovjetunióban. E csatorna több mint kétszer olyan hosszú, mint a türkmenisztáni Karate um csatorna, amely eddig a leghosszabb volt Földünkön. A világon először készül olyan terv, mely szerint az Északi Jeges-tengerbe ömlő Ob vízhozamának egy részét délre, Közép-Ázsiába, az Aral-tó medencéjébe irányítják majd. Az elvezetett víz mennyiségét tekintve — több mint 27 köbkilométer évente — szintén nincs hozzá hasonló a vízgaádklodási létesítmények építésének történetében sem a Szovjetunióban, sem külföldön. Ily módon lehetővé válik, hogy további 4,5 millió hektár ma még aszályos földet öntözzenek, elkezdjék egy sor szén-, olaj-, földgáz- és vasérclelőhely, valamint más természeti kincs kiaknázását a csatorna mentén Nyugat- Szibéria, Kazahsztán és Kö- zép-Ázsia területén. Az APN tudósítójával való beszélgetés során Grigorij Voropajev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a vízgazdálkodási létesítmények építésének vezető szovjet szakértője azt mondta, hogy a csatorna tervei 1986-ban elkészülnek, építését pedig évszázadunk végére befejezik. A Szibéria—Közép-Ázsia csatorna építésére szánt ősz- szeg 9—11 év alatt megtérül. Grigorij Voropajev hangsúlyozta, hogy a tudósok — e mesterséges vízi útvonal építésének problémáit az ország 150 tudományos kollektívája tanulmányozta több éven keresztül — közös következtetésre jutottak: az Ob vízhozama egy részének elvezetése nem hat lényegesen a folyó „egészségére”, nem vezet az éghajlat jelentős megváltozásához. Ezenkívül — mondta Voropajev — a tudósok és a szakértők rendkívüli óvatossággal dolgoznak, s így, ha a tervezést megelőző kutatások során bebizonyosodik, hogy az Obra ható terhelés nagyobb lesz a megengedettnél, kidolgoznak egy olyan változatot is, amely szerint a csatornát összekötik a Je- nyiszejjel, Szibéria másik hatalmas, Északnak tartó fo- lyójával. Stratégiánk a mesterséges létesítmények építése során abból indul ki — fejezte be a beszélgetést Voropajev —, hogy a természeti folyamatokba való bármilyen beavatkozást ezerszer meg kell vizsgálni és ellenőrizni. Kooperációban A járműiparban Lengyelország egyik hagyományos partnere Magyarország. Tízegynéhány év óta ez a kapcsolat kooperációs együttműködésben öltött testet. A magyar járműipar részt vesz a Fiat 126 P személygépkocsik gyártásában, melyekhez többek között sebességmérőket, feszültségszabályozókat, jelzőkürtöket szállítunk. Mindezek ellenében Lengyelország évente megfelelő mennyiségű kész személygépkocsit szállít Magyarországnak. Pillanatkép a kisfogyasztású gépkocsik gyárából, ahol a Fiat 126 P kiskocsit gyártják Jugoszláviai hétköznapok Vajdasági laptársunk, a Magyar Szó tiszteletre méltó nyíltsággal, mondhatni bátorsággal tudósítja olvasóit szűkebb és tágabb hazája hétköznapi gondjairól — olyanokról is, mint a gazdasági életet fojtogató infláció, a minduntalan felbukkanó áremelések, a lakosság megélhetési gondjai —, sőt az olyan kiélezett problémákról is rendszeresen beszámolnak, mint a nyugdíjasok, rokkantak, munkanélküliek sajátosan nehéz helyzete, és egyre rosszabbodó kilátásai. Az alábbiakban ezekről lesz szó — a Magyar Szóban közölt hírek, tudósítások, elemzések alapján. Az utóbbi három évben Viták a modernizálásról mid többet beszélnek Jugoszláviában a törvényhozás, általában az államügyek intézésének modernizálásáról. Mint ismert, az ország nyolc köztársaságra és tartományra tagozódik. A fontos központi döntéseket, például a népgazdasági tervezés irányelveit, az állami költségvetést, a köztársaságokkal történő egyeztetés és kölcsönös egyetértés alapján hozzák meg. Ez sok esetben kínosan hosszúvá teszi a törvényelőkészítés és vitáik, a döntéshozatal menetét. Mindenképpen valami változásra van tehát szükség, de annak mértékét és módját nem egyformán képzelik el. Sokan a szövetségi ügyintézés döntési mechanizmus alapvető megújúlását szeretnék elérni, mások a folyamatos változások, a kisebb lépések hívei, amint az például az új devizatörvény szövetségi parlamenti vitájában is érezhető volt. A várható, de semmiképpen sem elsietett alkotmánymódosítás főkérdése az, hogy a jövőben a szövetségi törvényhozás megmarad-e a jelenlegi, közös egyetértés elvén, vagy pedig a nagyobb és gazdagabb köztársaságok javaslata szerint áttérnek a többségi elvre. Hasonló viták várhatók abban is, hogy a szövetségi rendszer további erősítése milyen módon befolyásolja a köztársaságok egymáshoz A jugoszláv parlament Belgrádban ■■■■■ való viszonyát, egymástól való függőségét, milyen legyen a központi akarat érvényre jutásának módja, ho_ gyan erősödhet a továbbiakban a köztársaságok és tartományok kapcsolata. Alapvető kérdések ezek, mint ahogyan a devizatörvény módosítása sem csupán gazdasági, hanem nagyon is általános politikai problémát demonstrál —, nevezetesen att, hogy a deviza termelésben élenjáró köztársaságok milyen arányban adják le a szövetség, illetve a gyengébben fejlett köztársaságok kasszájába devizaifeleSlegük egy részét. Ez ugyanis igen fontos tényezője az életszínvonalnak, az infláció országos és helyi leküzdésének, a gazdasági élet fejlesztésének. Infláció és a nyugdíjasok Jugoszláviában ma az infláció a fő beszédtéma, és a politika középpontjóban áll. Ennek bizonyítására elég, ha csak egy számot említek: Ez év első három hónapjában az infláció emelkedésének rátá. ja 85 százalékos volt, ami Európában egyedülálló. Júniusban ugyan ez az arány 76 százalékra apadt, de a nemrégiben bevezetett áremelések hatására augusztusban további romlás várható. Ennek számos súlyos következménye van. Egyik — és talán a legfontosabb —, hogy csökken az életszínvonal. Különösen a rokkantaké és a nyugdíjasoké. Tehát azoké, akiknek hosszú távra állapi. tották meg járulékukat. Van ugyan döntés, amelynek alapján évente felül kell vizsgálni a nyugdíjak értékét, és ismételten hozzá kell igazítani a realitásokhoz. De ennék mértéke gyakorlatilag mindig kevesebb, mint amennyi a tényleges emelkedés. Az infláció egyre elviselhetetlenebb terheket ró a nyugdíjakat gondozó és kifizető nyugdíj-közösségekre 'is. Január elsejétől 18 százalékkal emelték a nyugdíjakat, az Infláció növekedésének mértéke viszont 74 százalékos, vagyis az egész emelést pár hónap alatt megemésztette az infláció — állapítja meg a Magyar Szó szemleírója. A nyugdíjasokat tehát sokkal kedvezőtlenebbül érinti a kialakult helyzet, mint az aktív termelőket. Bizonyos mértékig ez érthető is. A munkahelyeken — már csak a termelés érdekében Is — többször és gyorsabban kell orvosolni a jövedelmek értékének csökkenésével járó jogos panaszokat. A munka- nélküliek, rokkantak, nyugdíjasok viszont évente, ha egyszer élvezhetik a törvény- szabta nyugdíjkiigazítás mú_ lékony előnyeit. Az 1986—90. évi társadalmi fejlesztési terv vitájában érthetően sok szó esett a nyugdíjasokról, a nyugdíjak egybehangolásáról, az esetlegesen bevezetendő új szabályzókról, korlátozásokról. A vitában kikristályosodott, hogy a fel-felröppenő híresztelések ellenére a nyugdíjasok szerzett jogait nem kívánják korlátozni. A tervek között nem szerepel a nyugdíjaik, rokkantjárulékok ösz- szegének korlátozása sem. Ennek kézenfekvő oka van: a szocialista társadalomban a nyugdíjasoknak ugyanazt a társadalmi, gazdasági helyzetet kell biztosítani, mint az aktív dolgozóknak. A nyugdíj tulajdonképpen ugyan, olyan személyi jövedelem, — illetve annak speciális feltételek között kifizetett változata —, mint az aktív dolgozók számára juttatott bérek és egyéb jövedelemforások. Ezt a Szövetségi Végrehajtó Tanács és a JSZSZK Képviselőháza határozatában többször is megerősítette. Ez a humánus alapelv a hétköznapok gyakorlatában persze, nem mindig jut kellően érvényre. Már szó volt az infláció kedvezőtlen hatásáról, de arról is beszélni kell, hogy a nyugdíjak évenkénti kiigazítása sem folyik olyan mértékben és következetességgel, mint ahogyan azt a három évvel ezelőtt elfogadott törvény előírja. Az infláció növekedésének mértékéhez megközelítően alkalmazkodó nyugdijak kifizetése ugyanis olyan terheket* ró a nyugdíjbiztosítási közösségekre, hogy a csőd szélén áll. nak, és csak a folyamatos központi segély alapján tudják kifizetni a nyugdíj-kü- lönbözetet. Gyakorlatilag talán 1986 végére kerülnek olyan helyzetbe, hogy a kiegészített nyugdíjakat min. denütt kifizethessék. Tulajdonképpen majd csak a következő középtávú tervben intéződik el megnyugtatóan ez a fontos probléma. Addig, nőst addig várni kell... Áremelések Várni és további áremelésekkel megküzdeni. Most különösen nagy a felbuzdulás és az aggodalom, mert — mint tudjuk — július 19-én újabb jelentős mértékű áremelést hajtottak végre Ju- goszlávia-szerte. A liszt 48, az étolaj 41, a kenyér 35, a cukor 35, a hús 25—30, a szén ára 18 százalékkal emelkedett ezekben a napokban, és várható, hogy a postai szolgáltatás és az autóbusz- jegyek árának 20 százalékos emelésére is sor kerül. Az árképzés Jugoszláviában is központi és szabad árak formájában történik. Várható tehát, hogy a fentiek negatív formában hatnak ki a szabadpiaci árakra is. A közeli jövő tehát nem tűnik túlságosan rózsásnak. Van, aki most is azzal vigasztalódik, hogy ezek az intézkedések tovább javítják a köztársaságok közötti közteherviselés arányait), mások a mezőgazdasági termelők érdekeire hivatkoznak, de az igazság mégiscsak az, hogy amikor a hűtőházak tele vannak húsai, amikor akadozik az export, a húsárak emelése a belső piacot is gyengíti. Ez pedig sem a népgazdaságnak, sem a fogyasztóknak nem kedvez. Vasvári Ferenc
