Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
1985. augusztus 10. NÉPÚJSÁG 7 Látogatóban a tamásiak központi rendelőjóben Tizenegy munkahely már „dolgozik” A folyosóra fűzött rendelők számszerint négy bejárati ajtón közelíthetők meg, a főibejárat azonban a Móricz Zsigmond utca felőli oldalon, az épület Dózsa György utcához közeli részén áll. A porta legalábbis ezt igazolja. A kapuőrző és információs szolgálatot persze ez idő szerint még ideiglenes megbízással látják el a város egészségügyi alapellátásában tevékenykedő szakdolgozók; akik szívből nevetnek a hívatlan látogató tréfás borzadásán, ami annak az öklöm- nyi betűs föliratnak szól, hogy a központi rendelőben dohányozni tilos. Ésszerű, okos a tilalom, s hol lehetne indokoltabban nemkívánatossá nyilvánítani a nikotin egészséget rongáló kártéteEgy „méregfoggal” kevesebb a jobb ... lét, ha nem itt? Hogy nem találkozik majd százszázalékos sikerrel a tilalom? Nagyon valószínű. De a netán protesitálók is belátják idővel, hogy csúf dolog lenne csikktartókkal netán eltaposott cigarettavégekkel „dekorálni” azt az 57 milliós beruházásként elkészült központi rendelőt, amibe a tamásiak által kommunális kötvényként jegyzett 1,5 millió is i„benne van”. A portával szemben tábla. A táblán, hogy mi található a földszinten és mi az első emeleten. Július 8-a óta a város egészségügyi alapellátásában dolgozóknak itt van a munkahelye. A szakrendelések beköltözése Pincehelyről a jelenleginél százszor jobb munkafeltételeket biztosító tamási központi rendelőbe, annak is főleg az emeleti traktusába, folyamatosan történhet csak meg. S annak függvényében, hogy a MEDICOR szerelői milyen ütemben végzik a különböző gépek szerelését, a berendezést. Mint azt korábban dr. Hajós Károly, a pincehelyi kórház rendelőintézet igazgatója, a városi tanács főorvosa elmondotta, a szülészet, nőgyógyászat, a belgyógyászat és a sebészet lesz az első beköltöző. A teljes i„üzem” föltehetően az év negyedik negyedévének végén indulhat. Merik remélni, hogy nemcsak az új létesítményt ezekben a napokban egészségesen is meg-meglátogató tamásiak örömére, hanem annak a 45 ezer embernek az örömére is, akiket az ellátási területen élőkként érint a szakrendelések méltó helyre kerülése. Az épület főhomlokzata egyébként a Dózsa György utcára néz, itt elkészült már egy kisebb méretű parkoló és betonút vezet a D. és C- bejárathoz is. Utóbbi úgy van kiképezve, hogy a mentők alig három-négy lépésre a sebészet ajtajáig szállíthassák a betegeket. A D-bejá- rat a gyermekszakrendelés terrénuma, ami azt jelenti, hogy az ide illetékes kis betegeknek nem kell keveredniük a felnőtt betegekkel. Itt a gyermekszakrendelés szórni szédságában van az anya- és csecsemővédelem és a nőgyógyászat helye is. Ezen túl pedig, a főbejárati porta mellett mindjárt a kartono- zó, ami pillanatnyilag masz- szív állványerdőnek tűnik. Idegenvezetésünkre dr. Mózes György, a városi tanács elnökhelyettese és Tóth Istvánné asszisztens vállalkoztak és a ,',belakás” feladatát végzők közül Tamási két gyermekszakorvosa, valamint rangidős fogszakorvosa. Mondják, hogy jól választottuk meg az időt, mert most alig van beteg. Ennek főként a gyermekszakorvosok örülnek. A fogászoknál más a helyzet. Náluk mindig is a délután jelenti a csúcsidőt és hát akkor bizony nem csak a pácienseknek van irtóztatóan nagy melegük. — Bizonyosan találnak majd erre a problémára valami megoldást — véli dr. Marton György, s többen is osztják a véleményét. Váróként szolgálnak a világos, levegős folyosók — Fönt vagyunk az első emeleten, a lépcsőháztól balra, ahol tárva-nyitva a tágas, levegős folyosó balkonjának az ajtaja. A kilincsen táblácska, ami imigyen „dolgozik rá” a dohányzást piros betűkkel tiltó táblákra: „Hogy harag ne essék, dohányozni ne tessék!” Ki volt a rímfaragó? Nem tudni és talán nem is kérdés. Ezt a táblácskát a régi központi rendelőből hozták át, mint a berendezés fontos tartozékát. Kitűnő a hangulat. A korábbinál sokkal, de sokkal jobb munkafeltételeket biztosító központi rendelő már most, „bejáratos” korát élve is vonzó és garancia arra. hogy a teljes beüzemelés után a járóbeteg-ellátásra itt jogosultak elégedettsége övezi. Mi található máris itt a négy félnőttkörzeti és két gyermekkörzeti orvos rendelőjén kívül? Az anya- és csecsemővédelem, az ideggondozó és a B bejáraton közelíthető meg a bőr- és ne- mibeteg-gondozó. Mivel ez a részleg csak hetenként két alkalommal fogadja a betegeket, itt volt ésszerű kijelölni az URH-val fölszerelt központi rendelő helyét is. Ez azt jelenti, hogy a rövidesen elkészülő új gyógyszertár szomszédságában az ünnepi átadásra készülő intézménnyel nemcsak a tamásiak ismerkedhetnek ezekben a napokban. A gyógyszertár felett, egyébként, mint erről már tudósítottunk korábban, 21 lakás épült. Most éppen a beépített bútorok szerelése folyik a garzon- és két-, háromszobás lakásokban, melyeknek fele az egészségügyé lesz szolgálati lakásként, a többi állami bérlakás, mert új városunk sem mentes a lakásgondoktól. Itt is tisztes a várakozási idő az elismert igények teljesítéséig. Látogatásunk sokadik negyedórájában is igen intenzív szilvapálinka-illat kísér bennünket, pedig dehogy folyik itt pálinkafőzés. Odakint a főfront tereprendezése után ilyen cefreillatú trágya került a sivár talajra, hogy biztosan kizöidül- jön a fű. A fásításra csak ősszel kerül sor, és az igazi parkosításra jövő tavasszal. Addig még a kivitelező TO- TÉV-nak le kell bontania a Mi a baj, kislegény? Szabadság utca felőli részen a felvonulási épületkéit és elvégezve a domborzati viszonyok miatt igencsak munkaigényes tereprendezést, meg kell épüljön a parkoló, mert ami eddig kész, ha nagyobb is két férfizsebkendőnél, alkalmatlan a már most sem csekély parkolási gondok megoldására. Távozáskor tűnik csak föl, hogy a váróként funkcionáló folyosókon és a lépcsőházban rengeteg szebbnél is szebb szobanövény díszük. Taksálom a beszerzési költségüket, de leintenek. Kiszámíthatatlanok a költségek. Ami a szépet még szebbé tevő növényeket illeti, egytől egyig a tamásiak ajándékaként kerültek ide. Ezekben a napokban száll a hír szájról szájra, hogy ki mit adott otthon nevelt és féltett növényei közül és hát... senki se akar lemaradni. x J Vakációs sérült, jó kezekben Azt hiszem, ez nem rossz érzelmi start egy olyan köz- intézmény számára, mely a betegségek gyógyítását, megelőzését hivatott a korszerű működési feltételek birtokában magas szintűén ellátni. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: GOTTVALD KAROLY Nem látványos, de fontos feladat fi Elöntött mindent a víz...’ Régi igazság, hogy aminek több gazdája van, annak igazán egy sincs. A vízügyről szóló 1964. évi IV-es törvény értelmében a vízelvezetéssel, az árkok kialakításával, rendbentartásával is ez a helyzet. Megyénkben a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a vízitársulatok és a helyi tanácsok osztoznak a vízelvezetés felelősségében. Egy-egy településen belül is a falu egy részéig a vízitársulat, azon túl pedig már mondjuk a tanács a „tulajdonos”. Nem kell tehát magyarázni, hogy az eltérő anyagi lehetőségek miatt csak az összehangolt; közös fellépés hozhat megfelelő eredményt. Hiábavaló ugyanis 100 méteren rendbehozni a vízelvezető árkot, amikor a következő szakaszon a lerakodott iszap akadályozza a csapadékvíz továbbjutását. Fél megoldás tehát nincs... Adott a lehetőség a helyi lakosság bevonása, mozgósítása is, hiszen ugyanúgy érdekeltek ebben a dologban, mint mondjuk a vezetékes ivóvíz bevezetésében, vagy a járdaépítésben. Egyelőre azonban nehéz a mozgósítás, mert a feladat nem látványos, s ároktisztításra csak az utolsó pillanatban mozdulnak az emberek, amikor baj van. Bár a tanácsok lehetőségeikhez mérten áldoznak a vízelvezetésre — idén 15—20 millió forintot költöttek erre a megyében — a teljes megoldást mégis másutt kell keresni. Példa erre az a víz- rendezési társulat, amelyet a Dunántúlon elsőként Bátán alakítanának meg. Vagyis a feszítő kérdés megoldásába a lakosságot is be kívánják vonni az illetékesek. A jelenlegi helyzetet szemléltetve egyetlen település helyzetének megrajzolásával az általános kép feltárására teszünk próbálkozást. Nem egyedi és kirívó eset a zombaiaké. A vízelvezető árkok tisztítása; karbantartása náluk rendszeresen elmaradt 'mindig. A Pató Pál uras magatartás megbosszulta magát. Évek hosszú sora alatt feltöltődött az az elvezetőárok, amelyet az elfolyó csapadék kordában tartására készítettek, s az addig fantomból valódi veszedelem kerekedett: a május 16—17-i és 22-i nagy esőzésekkor. Úsztak az Udvarok, az állatok, víz borította a lakások padlózatát, pánik- hangulat lett úrrá az érintetteken... De a kegyetlen valóságot végre cselekvés követte: az 1984-ben jóváhagyott 400 ezer forintos karbantartási munkálatokat, amelyek egy év alatt közel háromszorosára emelkedtek, elkezdték. A megyei tanácstól 230 ezer forintos támogatást kaptak, a közlekedési osztály külön százezer forinttal segítette ezt a tevékenységet, és ki kell emelni az építési és vízügyi osztály támogatását. Nem szabad azonban megfeledkezni a lakosság nagyarányú, mintegy 1,6 millió forintot kitevő társadalmi munkájáról* amellyel a házak előtt kitisztították az árkokat, a tanács pedig elhordta az iszapot. A leginkább veszélyeztetett terület a József Attila utca páratlan oldala és a Kossuth Lajos utca mind a mai napig. Ebben a völgyben gyűlik ösz- sze a környék csapadékvize, amit idén még tovább súlyosbított az is, hogy a valóságos karimát alkotó téeszterülete- ken, a korábbi gyakorlattal szemben nem évelő növényeket és őszi gabonát vetettek, hanem tavasziakat, s ezek a lezúduló csapadékvizet nem tudták felszívni, lekötni... A helyi termelőszövetkezet egyébként nagy gondot fordít a falun kívül húzódó csapadékelvezető árkok karbantartására, amit az elmúlt években végzett melioráció méginkább időszerűvé tesz. A község területén végighúzódó árok folyamatos karbantartására viszont a tanácsnak nincs elegendő pénze. Ebben az évben a legnehezebb napokat az okozta, hogy a központban a gyógyszertártól a 65-ös számú út alatti átereszben és az árokban felgyülemlett az iszap a tavaszi esőzések után, és az ott lakókat veszélyeztette. Wirth Jánosné idős, magatehetetlen édesanyjával egyedül él a sarokházban, borús arccal emlékezik: — Elöntött itt mindent a víz. Emberemlékezet óta nem volt hasonló, igaz, mi 52 óta élünk csak Zombán. Vitte a baromfit, úszott a WC, az ól és a lakásban is több mint félméter magasságban állt az iszap... Folytatva sétánkat a szépen rendbe tett árok mellett, érthetővé válik a torokszorító percek eredője. Bár a különleges, és százévenként egyszer előforduló eseményekre, sorscsapásokra nem lehet felkészülni, itt másról van szó. Az alapvető biztonsági intézkedések betartása szükséges, legalábbis ésszerű. A József Attila utca 25. szám alatt ugyanis a jó pár évtizedet megélt ház udvara egészében az elvezetőárokig, abból közel két métert lehasítva húzódik. A szomszéd persze abból kiindulva, hogyha az egyiknek lehet — a törvény ellenében —, akkor nekem is, úgyszintén beljebb csempészte telke határvonalát S mivel tíz esztendőnél idősebb házakról van szó, a helyi tanács a paragrafusok értelmében nem léphet fel ellenük... Az elnézett szabálysértés azonban mások tragédiáját Okozta. A szűk rés előtt ugyanis tölcsérszerűen szélesedik a levezető árok medre, a fizika törvényeinek megfelelően nagyobb esőzés idején ott torlódik fel a víztömeg, és árasztja el az ott élőket. — Még ma is felriadok álmomból és azokra a napokra gondolok — mondja Szintai László zöldséges kiskereskedő, maszek szikvizes. — Felépítettük a házat, ha nehezen is, beindítottuk az üzletet, s néhány nappal azután jött az átkos esőzés... Minden úszott a bűzös lében, 120 centiméter magasan borította az iszap az üzlethelyiséget. Egy hónapon át ismerősök, rokonok segítségével mertük az iszapot, igyekeztünk helyre rázódni. Most a linóleumot sem merjük feltenni, nem is festetünk, nem lenne értelme. A raktárunk az emeleten, a hálószobában van. Rettegésben élünk, s tréfásan már azt a mondást emlegetjük, ha jönnek a felhők, hívjuk az orvost. Mindent megadnánk, csak rendeződne ez az állapot ... Érthető a fiatal házaspár és az ott élő mintegy hatvan család aggodalma. Megoldást a tanácstól várnak, akik még a szűkös lehetőségek között is megpróbálnak lépni, de megnehezíti az hogy ezekben az utcákban a házak jórésze közel száz éve épült, a terület beépítettsége pedig nem tesz lehetővé semmiféle gépi beavatkozást. Az egyetlen lehetőség a kisajátítás lenne a szabályellenes megnövelt portákon, aimi a többi ház védelmét és a családok nyugalmát jelentené. TAKÁCS ZSUZSA A központi rendelő homlokzati része
