Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

1985. augusztus 10. NÉPÚJSÁG 7 Látogatóban a tamásiak központi rendelőjóben Tizenegy munkahely már „dolgozik” A folyosóra fűzött rende­lők számszerint négy bejára­ti ajtón közelíthetők meg, a főibejárat azonban a Móricz Zsigmond utca felőli oldalon, az épület Dózsa György ut­cához közeli részén áll. A porta legalábbis ezt igazolja. A kapuőrző és információs szolgálatot persze ez idő sze­rint még ideiglenes megbí­zással látják el a város egészségügyi alapellátásában tevékenykedő szakdolgozók; akik szívből nevetnek a hí­vatlan látogató tréfás borza­dásán, ami annak az öklöm- nyi betűs föliratnak szól, hogy a központi rendelőben dohányozni tilos. Ésszerű, okos a tilalom, s hol lehetne indokoltabban nemkívánatos­sá nyilvánítani a nikotin egészséget rongáló kártéte­Egy „méregfoggal” keve­sebb a jobb ... lét, ha nem itt? Hogy nem találkozik majd százszázalé­kos sikerrel a tilalom? Na­gyon valószínű. De a netán protesitálók is belátják idő­vel, hogy csúf dolog lenne csikktartókkal netán eltapo­sott cigarettavégekkel „deko­rálni” azt az 57 milliós be­ruházásként elkészült köz­ponti rendelőt, amibe a ta­másiak által kommunális kötvényként jegyzett 1,5 mil­lió is i„benne van”. A portával szemben tábla. A táblán, hogy mi található a földszinten és mi az első emeleten. Július 8-a óta a vá­ros egészségügyi alapellátá­sában dolgozóknak itt van a munkahelye. A szakrendelé­sek beköltözése Pincehelyről a jelenleginél százszor jobb munkafeltételeket biztosító tamási központi rendelőbe, annak is főleg az emeleti traktusába, folyamatosan történhet csak meg. S annak függvényében, hogy a ME­DICOR szerelői milyen ütem­ben végzik a különböző gé­pek szerelését, a berendezést. Mint azt korábban dr. Ha­jós Károly, a pincehelyi kórház rendelőintézet igazga­tója, a városi tanács főorvo­sa elmondotta, a szülészet, nőgyógyászat, a belgyógyá­szat és a sebészet lesz az el­ső beköltöző. A teljes i„üzem” föltehetően az év negyedik negyedévének végén indul­hat. Merik remélni, hogy nemcsak az új létesítményt ezekben a napokban egész­ségesen is meg-meglátogató tamásiak örömére, hanem annak a 45 ezer embernek az örömére is, akiket az ellátási területen élőkként érint a szakrendelések méltó helyre kerülése. Az épület főhomlokzata egyébként a Dózsa György utcára néz, itt elkészült már egy kisebb méretű parkoló és betonút vezet a D. és C- bejárathoz is. Utóbbi úgy van kiképezve, hogy a men­tők alig három-négy lépésre a sebészet ajtajáig szállíthas­sák a betegeket. A D-bejá- rat a gyermekszakrendelés terrénuma, ami azt jelenti, hogy az ide illetékes kis be­tegeknek nem kell kevered­niük a felnőtt betegekkel. Itt a gyermekszakrendelés szórni szédságában van az anya- és csecsemővédelem és a nőgyó­gyászat helye is. Ezen túl pedig, a főbejárati porta mellett mindjárt a kartono- zó, ami pillanatnyilag masz- szív állványerdőnek tűnik. Idegenvezetésünkre dr. Mózes György, a városi ta­nács elnökhelyettese és Tóth Istvánné asszisztens vállal­koztak és a ,',belakás” fela­datát végzők közül Tamási két gyermekszakorvosa, va­lamint rangidős fogszakor­vosa. Mondják, hogy jól vá­lasztottuk meg az időt, mert most alig van beteg. Ennek főként a gyermekszakorvo­sok örülnek. A fogászoknál más a helyzet. Náluk mindig is a délután jelenti a csúcs­időt és hát akkor bizony nem csak a pácienseknek van irtóztatóan nagy mele­gük. — Bizonyosan találnak majd erre a problémára va­lami megoldást — véli dr. Marton György, s többen is osztják a véleményét. Váróként szolgálnak a világos, levegős folyosók — Fönt vagyunk az első emeleten, a lépcsőháztól balra, ahol tárva-nyitva a tágas, levegős folyosó bal­konjának az ajtaja. A kilin­csen táblácska, ami imigyen „dolgozik rá” a dohányzást piros betűkkel tiltó táblák­ra: „Hogy harag ne essék, dohányozni ne tessék!” Ki volt a rímfaragó? Nem tudni és talán nem is kér­dés. Ezt a táblácskát a régi központi rendelőből hozták át, mint a berendezés fon­tos tartozékát. Kitűnő a hangulat. A ko­rábbinál sokkal, de sokkal jobb munkafeltételeket biz­tosító központi rendelő már most, „bejáratos” korát élve is vonzó és garancia arra. hogy a teljes beüzemelés után a járóbeteg-ellátásra itt jogosultak elégedettsége övezi. Mi található máris itt a négy félnőttkörzeti és két gyermekkörzeti orvos rende­lőjén kívül? Az anya- és csecsemővédelem, az ideggon­dozó és a B bejáraton kö­zelíthető meg a bőr- és ne- mibeteg-gondozó. Mivel ez a részleg csak hetenként két alkalommal fogadja a bete­geket, itt volt ésszerű kije­lölni az URH-val fölszerelt központi rendelő helyét is. Ez azt jelenti, hogy a rövi­desen elkészülő új gyógy­szertár szomszédságában az ünnepi átadásra készülő in­tézménnyel nemcsak a ta­másiak ismerkedhetnek ezek­ben a napokban. A gyógy­szertár felett, egyébként, mint erről már tudósítot­tunk korábban, 21 lakás épült. Most éppen a beépí­tett bútorok szerelése folyik a garzon- és két-, háromszo­bás lakásokban, melyeknek fele az egészségügyé lesz szolgálati lakásként, a többi állami bérlakás, mert új vá­rosunk sem mentes a lakás­gondoktól. Itt is tisztes a vá­rakozási idő az elismert igé­nyek teljesítéséig. Látogatásunk sokadik ne­gyedórájában is igen inten­zív szilvapálinka-illat kísér bennünket, pedig dehogy fo­lyik itt pálinkafőzés. Oda­kint a főfront tereprendezé­se után ilyen cefreillatú trágya került a sivár talaj­ra, hogy biztosan kizöidül- jön a fű. A fásításra csak ősszel kerül sor, és az igazi parkosításra jövő tavasszal. Addig még a kivitelező TO- TÉV-nak le kell bontania a Mi a baj, kislegény? Szabadság utca felőli részen a felvonulási épületkéit és elvégezve a domborzati vi­szonyok miatt igencsak mun­kaigényes tereprendezést, meg kell épüljön a parkoló, mert ami eddig kész, ha na­gyobb is két férfizsebkendő­nél, alkalmatlan a már most sem csekély parkolási gon­dok megoldására. Távozáskor tűnik csak föl, hogy a váróként funkcionáló folyosókon és a lépcsőház­ban rengeteg szebbnél is szebb szobanövény díszük. Taksálom a beszerzési költ­ségüket, de leintenek. Ki­számíthatatlanok a költsé­gek. Ami a szépet még szeb­bé tevő növényeket illeti, egytől egyig a tamásiak ajándékaként kerültek ide. Ezekben a napokban száll a hír szájról szájra, hogy ki mit adott otthon nevelt és féltett növényei közül és hát... senki se akar lema­radni. x J Vakációs sérült, jó kezek­ben Azt hiszem, ez nem rossz érzelmi start egy olyan köz- intézmény számára, mely a betegségek gyógyítását, meg­előzését hivatott a korszerű működési feltételek birtoká­ban magas szintűén ellátni. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: GOTTVALD KAROLY Nem látványos, de fontos feladat fi Elöntött mindent a víz...’ Régi igazság, hogy aminek több gazdája van, annak iga­zán egy sincs. A vízügyről szóló 1964. évi IV-es törvény értelmében a vízelvezetéssel, az árkok kialakításával, rendbentartásával is ez a helyzet. Megyénkben a Kö­zép-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság, a vízitársulatok és a helyi tanácsok osztoznak a vízelvezetés felelősségében. Egy-egy településen belül is a falu egy részéig a vízitár­sulat, azon túl pedig már mondjuk a tanács a „tulaj­donos”. Nem kell tehát ma­gyarázni, hogy az eltérő anyagi lehetőségek miatt csak az összehangolt; közös fellé­pés hozhat megfelelő ered­ményt. Hiábavaló ugyanis 100 méteren rendbehozni a vízelvezető árkot, amikor a következő szakaszon a lera­kodott iszap akadályozza a csapadékvíz továbbjutását. Fél megoldás tehát nincs... Adott a lehetőség a helyi lakosság bevonása, mozgósí­tása is, hiszen ugyanúgy ér­dekeltek ebben a dologban, mint mondjuk a vezetékes ivóvíz bevezetésében, vagy a járdaépítésben. Egyelőre azonban nehéz a mozgósítás, mert a feladat nem látvá­nyos, s ároktisztításra csak az utolsó pillanatban moz­dulnak az emberek, amikor baj van. Bár a tanácsok le­hetőségeikhez mérten áldoz­nak a vízelvezetésre — idén 15—20 millió forintot költöttek erre a megyében — a teljes megoldást mégis másutt kell keresni. Példa erre az a víz- rendezési társulat, amelyet a Dunántúlon elsőként Bátán alakítanának meg. Vagyis a feszítő kérdés megoldásába a lakosságot is be kívánják vonni az illetékesek. A jelenlegi helyzetet szem­léltetve egyetlen település helyzetének megrajzolásával az általános kép feltárására teszünk próbálkozást. Nem egyedi és kirívó eset a zombaiaké. A vízelvezető árkok tisztítása; karbantar­tása náluk rendszeresen el­maradt 'mindig. A Pató Pál uras magatartás megbosszul­ta magát. Évek hosszú sora alatt fel­töltődött az az elvezetőárok, amelyet az elfolyó csapadék kordában tartására készítet­tek, s az addig fantomból va­lódi veszedelem kerekedett: a május 16—17-i és 22-i nagy esőzésekkor. Úsztak az Udva­rok, az állatok, víz borította a lakások padlózatát, pánik- hangulat lett úrrá az érintet­teken... De a kegyetlen való­ságot végre cselekvés követ­te: az 1984-ben jóváhagyott 400 ezer forintos karbantartá­si munkálatokat, amelyek egy év alatt közel háromszorosá­ra emelkedtek, elkezdték. A megyei tanácstól 230 ezer fo­rintos támogatást kaptak, a közlekedési osztály külön százezer forinttal segítette ezt a tevékenységet, és ki kell emelni az építési és vízügyi osztály támogatását. Nem szabad azonban megfeledkez­ni a lakosság nagyarányú, mintegy 1,6 millió forintot kitevő társadalmi munkájá­ról* amellyel a házak előtt kitisztították az árkokat, a tanács pedig elhordta az isza­pot. A leginkább veszélyeztetett terület a József Attila utca páratlan oldala és a Kossuth Lajos utca mind a mai napig. Ebben a völgyben gyűlik ösz- sze a környék csapadékvize, amit idén még tovább súlyos­bított az is, hogy a valóságos karimát alkotó téeszterülete- ken, a korábbi gyakorlattal szemben nem évelő növénye­ket és őszi gabonát vetettek, hanem tavasziakat, s ezek a lezúduló csapadékvizet nem tudták felszívni, lekötni... A helyi termelőszövetkezet egyébként nagy gondot for­dít a falun kívül húzódó csa­padékelvezető árkok karban­tartására, amit az elmúlt években végzett melioráció méginkább időszerűvé tesz. A község területén végighú­zódó árok folyamatos kar­bantartására viszont a ta­nácsnak nincs elegendő pén­ze. Ebben az évben a legne­hezebb napokat az okozta, hogy a központban a gyógy­szertártól a 65-ös számú út alatti átereszben és az árok­ban felgyülemlett az iszap a tavaszi esőzések után, és az ott lakókat veszélyeztette. Wirth Jánosné idős, ma­gatehetetlen édesanyjával egyedül él a sarokházban, bo­rús arccal emlékezik: — Elöntött itt mindent a víz. Emberemlékezet óta nem volt hasonló, igaz, mi 52 óta élünk csak Zombán. Vitte a baromfit, úszott a WC, az ól és a lakásban is több mint félméter magasságban állt az iszap... Folytatva sétánkat a szé­pen rendbe tett árok mellett, érthetővé válik a torokszorító percek eredője. Bár a külön­leges, és százévenként egy­szer előforduló eseményekre, sorscsapásokra nem lehet fel­készülni, itt másról van szó. Az alapvető biztonsági intéz­kedések betartása szükséges, legalábbis ésszerű. A József Attila utca 25. szám alatt ugyanis a jó pár évtizedet megélt ház udvara egészében az elvezetőárokig, abból kö­zel két métert lehasítva hú­zódik. A szomszéd persze ab­ból kiindulva, hogyha az egyiknek lehet — a törvény ellenében —, akkor nekem is, úgyszintén beljebb csempész­te telke határvonalát S mi­vel tíz esztendőnél idősebb házakról van szó, a helyi ta­nács a paragrafusok értelmé­ben nem léphet fel ellenük... Az elnézett szabálysértés azonban mások tragédiáját Okozta. A szűk rés előtt ugyanis tölcsérszerűen széle­sedik a levezető árok medre, a fizika törvényeinek meg­felelően nagyobb esőzés ide­jén ott torlódik fel a víztö­meg, és árasztja el az ott élőket. — Még ma is felriadok ál­momból és azokra a napokra gondolok — mondja Szintai László zöldséges kiskereske­dő, maszek szikvizes. — Fel­építettük a házat, ha nehezen is, beindítottuk az üzletet, s néhány nappal azután jött az átkos esőzés... Minden úszott a bűzös lében, 120 cen­timéter magasan borította az iszap az üzlethelyiséget. Egy hónapon át ismerősök, roko­nok segítségével mertük az iszapot, igyekeztünk helyre rázódni. Most a linóleumot sem merjük feltenni, nem is festetünk, nem lenne értelme. A raktárunk az emeleten, a hálószobában van. Rette­gésben élünk, s tréfásan már azt a mondást emlegetjük, ha jönnek a felhők, hívjuk az orvost. Mindent megadnánk, csak rendeződne ez az ál­lapot ... Érthető a fiatal házaspár és az ott élő mintegy hatvan család aggodalma. Megoldást a tanácstól várnak, akik még a szűkös lehetőségek között is megpróbálnak lépni, de meg­nehezíti az hogy ezekben az utcákban a házak jórésze kö­zel száz éve épült, a terület beépítettsége pedig nem tesz lehetővé semmiféle gépi be­avatkozást. Az egyetlen lehe­tőség a kisajátítás lenne a szabályellenes megnövelt portákon, aimi a többi ház védelmét és a családok nyu­galmát jelentené. TAKÁCS ZSUZSA A központi rendelő homlokzati része

Next

/
Thumbnails
Contents