Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
1985. augusztus 10. NÉPÚJSÁG s Kitüntettük a kollégát... Kovács JánOS kőműves 1950 március 15-én Kos- J suth-díjat kapott. A lapok címol. diaiéira került, a filmhíradó bemutatta, a rádióban nyilatkozott. A Kossuth-díjas brigád tagja volt a 18 éves Cukor Anna, a 16 éves Bátai Ilona és a szintén tinédzser Suszter Ilona. A brigádvezető 22 éves volt. Egy műszíak alatt nyolcezer kisméretű téglát „dolgoztak el”. Kovács János öltözőőr 1985 nyarán büszkén mutatja a megsárgult oklevelet: „Megdolgoztunk érte”. — Tudja, olyan lányokkal dolgoztam együtt, akik nem ismertek határt. Zuhogó esőben is emeltük a fa. lat. Versenyben voltunk. Az ujjuk hegye kipattant, vérzett, de hordták a habarcsot, adogatták a téglát. — mondja az 57 éves rokkant kőműves. — Büszke vagyok — mondja — arra, hogy engem, a komlói kőművest az Országházban köszöntöttek, az ország ismerte el a munkámat. Azók a házak még ma is állnak, a két kezem munkáját dicsérik. Ma már megmosolyognák azért a Kossuth-díjént. Fiatal, ép erős fiatalemberek mosolyognak, mert csak öltözőőr vagyok. — méltatlankodik Kovács János. — De az én életem akkor is becsületes munkával telt, és ezt mindenkinek tudnia kell. Kitüntetés. Elismerés. Becsület... Pleesni, biléta és boríték... Manapság az utóbbiak divatosak. Nem is a pleesni az érdekes, hanem a boríték. A kiváló dolgozó kitüntetés szinte már az évek után jár. Most „te" kaptál, jövőre „én” jövök, azután pedig „ő”. Olyan nem fordulhat elő, hogy valaki kétszer egymás után legyen kiváló. Mindig új ember kell. A szavazás általában gyorsan történjük, az emberek felemelik a kezüket, manapság az' sem divat, hogy méltassák a kitüntetendő munkáját. Az előterjesztő felolvassa a javaslatot, a termelési tanácskozáson résztvevők felemelik a kezüket, az ünnepségen tapsolnak neki, azután a folyosón pedig megállapítják, hogy nem érdemelte meg a kitüntetést. Jövőre „én” járok így, azután pedig „ő”. A BHG szekszárdi gyárának melegüzemében az asz, szonyok munkaköpenyének a hajtókáján szocialista brigád-jelvények. A bronz-, az ezüst-, az aranykoszorú. „Keményen megdolgoztunk érte” — mondják. És amiért az ember keményen megdolgozott, arra legyen büszke, mert ha ő nem büszke rá, akkor ki legyen az. Akkor megérdemli, hogy mások ujjal mutassanak rá: „Hát az is megkapta! Pedig...” A pediig ott motoszkál az emberekben. Hallottam olyan termelőszövetkezetről, ahol egyetlen ünnepségen nyolcvan kiváló dolgozó jelvényt osztottak ki. Plecs, nit... Mert egy téeszben egyszerre nyolcvan kitüntetés nem létezik. Ott csak a nyolcvanszor kétezer forint számít. Az elnök kedves mosolya és az ünnepségen az egyre csökkenő taps. A nyolcvanadikat már meg sem tapsolták. Elfáradtak az emberek. A tenyerük. X. Y. büszkén mutatja a levelet. A vállalat igazgatója köszöntötte meg a szervezésben végzett kiváló munkáját. A levél átadása előtt kapott borítékot is, benne ropogós bankót is. Erről azonban csak később számolt be. X. Y. Szekszárdon dolgozik, a vállalat igazgatója pedig Budapestről jött, hogy átadja a jutalmaikat és kezet fogjon azokkal, akik erre érdemesek voltak. A fiatalasszonynak a levél és az igazgatói kézfogás jelenítette az elismerést, a kitüntetést. Az istenért sem azt mondaná, hogy plecsnit kapott: kitüntette az igazgató. Van-e gyógyír a plecsniség ellen? Mert újra becsületet kellene szerezni a kitüntetéseknek. A kiváló dolgozó-jelvények, a bnigádimozgalam kitüntetéseinek, a „magasabb” kitüntetéseknek. Annak, hogy a munka elismerése elismerés legyen. Büszke lehessen az, aki kapta. Büszke legyen arra mindenki, akinek adták a kitüntetést. A kollektíva embere legyen a kitüntetett. De, akkor a kollektívának jobban bele kellene szólnia. Ki dönt ma kitüntetés ügyben? A vezetők? A társadalmi szervek? Vagy a lista, a keretszám? Azt hiszem, gyaJkran ez utóbbi. Betervezzük a kitüntetésért járó pénzt az éves pénzügyi tervekbe. Felterjesztjük, elküldjük a pénzt, ha kaptunk keretszámot. Ha nem kaptunk keretszámot, akkor teljesen mindegy, akkor nem lesz kitüntetett dolgozónk. Ha az üzemrész egy keretet kap, akkor lehet akár tíz kiváló dolgozó is, de csak egy kap. Ha az üzem két lehetőséget kap, de a kollektíva egyetlen egy kiváló embert sem talál akkor is kitüntetnek valakit, mert a keretet fel kell használni. Csodálkozunk, hogy a kitüntetett emberek szégyenlősen ballagnak el az ünnepségről. Fogadják a mosoly, gós gratulációkat, de érzik, hogy kevés benne az őszinteség. És amikor valaki olyan meghívót kap, amelyen kérik, hogy tűzze fel kitüntetéseit, csodálkozik... Hiszen már eljátszotta a gyerek! Vagy megvan még az asz- szony varró dobozában? Mert manapság nemigen divat a kitüntetéseket hordani, viselni. A pleesni mások előtt, még akkor is, ha büszkék vagyunk rá és áhítoztunk utána, mintha szé- gyelni való lenne. Otthon a házastársunknak és a gyerekeinknek örömmel mutatjuk, de a kollégánk előtt lesütjük a szemünket... Aztán elvárjuk, hogy a kollégánk ugyanúgy süsse le a szemét, mint mi, ha ő kap kitüntetést. Szerencsére találkozni ellenpéldával. Manapság —már igazgatót tanulunk választani... Előbb-utóbb a kitüntetésre javasolt munkatársunk mellett is csak akkor voksolunk, ha az arra valóban érdemes. Azért fontos ez, mert csak akikor érezheti, hogy elismertük a munkáját, ha a kitüntetés, s az aminek szántuk: a legjobban dolgozó munkatárs elismerése. Akkor büszkén viselheti majd a jelvényét, men mi is büszkék leszünk rá... a kitüntetett kollégára. HAZAFI JÓZSEF Iskolaépítők Dombóváron Finisben a TÁÉV fűtés- szerelői Dombóváron augusztus 16-án adja át a TAÉV az Udvari Vince Szakmunkás- képző Intézet új szárnyát. Ezekben a napokban szakiparosok kis hadserege végzi nagy buzgalommal a munkálatokat, mert történelminek fog számítani az 1985/86-os tanév fiatal ipari városunkban, ahol évek óta növekvő a szakmunkásutánpótlás igénye, A néhány nap múlva esedékes átadás után megkezdődhet a kollégiummal és tantermekkel bővített szakmunkásképző új szárnyának berendezése, majd a tanévnyitást követően a belakása. Fotó: Dombai 1. Festik az elmaradt folyosórészeket Akad igazítani való a bejárati homlokzaton iá Járdaépítés Brigád az udvaron, hogy itt is rend legyen Belül még szükség van a vakolókanálra Az épület északnyugati homlokzatáról már lebontották az állványokat
