Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

1985. augusztus 10. í TOIHa'N NÉPÚJSÁG 3 Nincs árvízveszély Sokan hallgatják-olvassák aggodalommal a Duna ára­dásáról szóló híreket azóta, hogy nagymennyiségű csa­padék hullott a folyam felső szakaszának vízgyűjtőterü­letén, és Ausztriában már halálos áldozatai is vannak az árvíznek. Az árhullám elérte ha­zánkat, és napokon belül tetőzik a Tolna megyei sza­kaszon. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szek­szárdi Szakaszmérnökségén Ragó Károlytól, a szakasz- mérnökség helyettes vezető­jétől érdeklődtünk, mi vár­ható megyénkben, szüksé­ges lesz-e a védekezés és egyben — élve az alkalom­mal — megkértük, vessünk egy „pillantást” arra a vál­tozásra, fejlődésre, ami a húsz év előtti, emlékezetes nagy dunai árvíz óta bekö­vetkezett. Csak a hullámtér — Itt van a legutóbbi víz­járási térkép — mondotta — amit naponta ad ki a VITUKI és amely szemléletesen ábrá­zolja a vízállás alakulását a Dunán és a betorkolló folyó­kon. Látszik, hogy az Inn folyón és annak a torkolatá­nál a legsúlyosabb a helyzet, Bécsben már kevésbé, jelen­leg — ma, pénteken reggel Paksinál 308, Domborinál 327 centimétert jelentettek tele­fonon. Ez közepes vízszint­nek felel meg. Arra számí­tunk, hogy a néhány nap múlva bekövetkező tetőzés­nél a paksi vízmérce 670— 700 centimétert mutat. — Ez így önmagában a laikusnak nem sokat mond... — Valóban, ám ha össze­hasonlítjuk az 1965. évivel, már igen. Akkor 872 centi­méterrel tetőzött a Duna ár­hulláma, tehát most mintegy két méterrel alacsonyabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a folyam több helyütt kilép a medréből, elönti az alacso­nyabban fekvő hullámtere­ket — a hullámtér a meder és az árvízvédelmi töltés közti terület — de többnyire csak a töltés lábát fogja „mosni”. Nem fenyegeti ve­szély a gemenci rezervátum vadállományát, noha az er­dő a hullámtérben van. Beszélgetésünk közben megcsörren a telefon, a há­tai gátőr jelentkezik. Az iránt érdeklődik, hogy szá­mítani lehet-e az árvízvé­delmi készültség elrendelé­sére. A válasz nemleges. Folytatva a beszélgetést, elmondja Ragó Károly, hogy nemrég került a földbe az árvízvédelmi szolgálat tele­fonkábelei, mintegy befejezé­seként annak a több száz­millió forintos beruházásnak, ami több mint két évtizede kezdődött. Megerősített védelmi rendszer Az eddigi légvezeték na­gyon sérülékeny volt. Vil­lámcsapás, szélvihar, az er­dőben egy fa kidőlése meg­szakította az összeköttetést. Különösen kritikus helyzet­ben, árvízkor volt ez veszé­lyes, hiszen olyankor a hi­ba elhárítására sárban-vfz- ben kellett a sérült vonal­részt megkeresni,' kijavítani, néha kilométereket gyalo- golva-gázolva. A Keselyűs— bátai szakasz kábelesítése elkészült, most folynak a munkák a Keselyűs—Dom­bon közti szakaszon, ezzel egy hónapon belül végeznek. Az 1954. évi nyári, az 1956. tavaszi jegesi, majd az 1965-ös „nagy” dunai árvíz parancsolóan tette szükséges­sé a védelmi rendszer meg­erősítését. Kiinduló adat volt az úgynevezett mértékadó vízszlnt — az addig előfor­dult legmagasabb vízállás, korrigálva azzal a — néhol akár egy métert is elérő „plusz”-szal, amennyivel magasabb lett volna, ha nem szakítja át a gátat, vagy bu­kik át rajta. Az árvízvédel­mi töltéseket úgy tervezték — és magasították-szélesírtet- ték — hogy a mértékadó ár­vízszintnél egy méterrel le­gyenek magasabbak. Megépült a Sió-torkolati mű — 1974-ben helyezték üzembe —>, amely elsősorban a Duna jeges áradásának felhatolását akadályozza meg a Sióba. Egyébként, a mostani árhullámot rendben „levezette” volna a régi gát­rendszer is, ugyanakkor a mai „simán” ellenállna, per­sze nem állandó készültség és helyenként beavatkozás nélkül — egy 1965-ihez ha­sonló áradásnak. Az árvízvé­delmi szolgálat meg van szervezve, rendszeres ellen­őrzés alatt áll, ellenőrzik az anyagi-technikai felszerelést, a szolgálat tagjainak fölké­szültségét), időnként gyakor­latokat tartanak. Itthon nem kellett bevetni A műszaki biztonsági szol­gálat védelmi osztaga — akkor még ÁKSZ (Árvízvé­delmi Készenléti Szolgálat) húsz éve ilyentájban „teljes gőzzel” működött. Ez a szer­vezet egyébként a riadó el­rendelése után pár órán be­lül indítható, bevethető. Azóta azonban a megye te­rületén nem alakult ki olyan veszélyhelyzet, hogy mozgósításra lett volna szük­ség. Az ország különböző te­rületein vett részt az árvíz- védelem, többek között 1970- ben a Szamos és a Tisza mentén, 1980-ban a Körö­söknél. Riasztották, majd teljes felszereléssel — a köz­úti és vízijárművektől a föld­gépeken keresztül a tábori konyháig-evőeszközökig — és személyzettel hamarosan megjelent a helyszínen. A védőműrendszer további fejlesztése Ha már itt tartunk — mondja befejezésül a sza­kaszmérnökség helyettes ve­zetője —, hadd szóljak to­vábbi terveinkről is. Bátától Paksig teljes biztonságot nyújtanak a töltések — még a Keselyűs—Dombori közti szakaszon kell növelni a ré­zsűt, itt még nem olyan, mint fölötte és alatta. Bölcs­két—Madocsát a régi, úgyne­vezett nyári gátrendszer védi. Bár itt az ártér szintje ma­gasabb, mint az említett Paks alatti szakaszon, de ide is ugyanolyan töltést tervez­tünk, több mint 20 kilométe­res hosszban. A beruházási programot jóváhagyták, biz­tosítva van a mintegy 100— 120 milliós beruházási költ­ségfedezet, az első objektum egy — két és fél millióba ke­rülő — zsilip lesz, aminek az építését még ebben a hó­napban megkezdjük. A töltés csaknem teljesen új nyom­vonalon halad majd, elké­szültével ennek a területnek is biztosítva lesz a teljes vé­delme. Jantner János A KERMI-vizsgálatok tapasztalatai A Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet az év első felében 511 budapesti és 242 vidéki kereskedelmi válla­latnál, s boltokban, raktá­rakban, TÜZÉP-telepeken, valamint kiskereskedőknél és vendéglátóhelyeken vizs­gálta a forgalomban lévő áruk minőségét. Tapasztalataik szerint az élelmiszerek zöme ezúttal is megfelelt a szabványelőírá- s oknak. A minőség azonban a korábbiakhoz hasonlóan változó, s ez a legtöbb eset­ben a technológiai fegyelem megsértésére vezethető visz- sza. A tavalyi első félévhez képest több a súlyhiányos kenyér, a péksüteményeknek csaknem fele nem felelt meg az előírásoknak. A bur­gonya minősége nem javult, a forgalomban lévő téli tá­rol ású termékek nagy része sérült, foltos volt. A koráb. bioiknál valamivel kevesebb kifogásra adtak okot a ven­déglátóipar szolgáltatásai: a felszolgált meleg ételéknél az adagok 16 százaléka tért el az előírásóktól, szemben a korábbi években tapasztalt 20, olykor 50 százalékkal. A csapolt söröket is jobban adagolják. A boltokban, raktárakban ellenőrzött háztartási gépek, kályhák, tűzhelyek közt ke­vesebb volt ezúttal a hibás, szállítás közben sérült ter­mék, mint korábban. A hír. adástechnikai cikkek minő­sége többségében megfelelt az előírásoknak; ugyancsak kielégítették a minőségi kö­vetelményeket a kerékpárok, bár néhány kisebb import­szállítmány a gondatlan ke­zelés miatt károsodott. Az ellenőrök minden má­sodik megvizsgált bútornál olyan hibát találtak, amely hatósági intézkedést tett szükségessé. A korábbinál több kifogás merült fel az aj­tókra és az ablakokra is. Az építőanyagok közt változat, tanul sok a sérült termék, el­sősorban a kíméletlen szállí­tás és raktározás következ­ményeként. A vegyipari áruk és a kozmetikai cikkek rit. kán adtak okot kifogásra. A KERMI szakemberei ez­úttal is sok esetben tapasz­talták, hogy az előírt tájé­koztatót nem mellékelik az árukhoz. Enélkül forgalmaz­tak például több ruházati terméket. kéziszerszámot, egyes építőanyagokat, im­port vegyicikkeket és kon- zervéket. Néhány esetben — például tejtermékeknél, szá. raztésztáknál — azt is ta­pasztalták, hogy rosszul ol­vasható, vaigy az előírttól el­térő a fogyasztók tájékozta­tását szolgáló megjelölés. Emiatt az árusítást több esetben ideiglenesen megtil­tották. A KERMI nemcsak a ke­reskedelemben lévő termé­kek minőségét vizsgálja, ha­nem azofcét is, amelyeket a gyártók még csak ezután kí­vánnak forgalomba hozni. A legutóbbi félévben 819 új élelmiszerről, 335 ruházati cikkről, illetve lábbeliről, és 882 iparcikkről adtak szakvé­leményt. Az élelmiszerek kö. zül a legtöbb újdonságot a konzerviparban és az édes­iparban állították elő, s mind több az új készítmé­nyek közt a baromfihúsból készült felvágottféle. A ter­melők igyekeztek gyarapítaná a választékot olcsó élelmisze­rekből is, ilyen például a kétféle alacsonyabb zsírtar­talmú tejföl. A forgalom­ba hozatal minőségi köve­telményeinek a megvizsgált minták 80 százaléka megfe­lelt, köztük néhány, példá­ul a paksi konzervgyár dara­bos, vegyes-savanyúsága, a debreceni konzervgyár ötféle melegszendvics-krémje ki­emelkedően jó minőségűnek bizonyult. A ruházati újdonságok kö­zül a bemutatott mintáknak csak 51 százaléka elégítette ki a minőségi követelménye, két. 31 százalékukat a hibák kijavítása után forgalomba- hozhatónlak ítélte a KERMI, további 18 százalékuk azon­ban semmiképp sem felelt meg az előírásoknak. Általá­ban jónak minősítették a háztartási és lakástextíliá­kat. A legtöbb hibát válto­zatlanul a cipőknél állapítot­ták meg: a bemutatott új modelleknek alig több mint fele felelt meg a követeimé, nyéknek. A vizsgálatok alapján a KERMI több mint 1000 eset­ben hozott hatósági intéz­kedést: a további forgalma­zást k hibák kijavításához, az áru leértékeléséhez kötőt, ték, illetve súlyosabb hiá­nyosságoknál a terméket a forgalomból kivonatták. Az illetékes szabálysértési ha­tóságoknál 54 feljelentést tet­tek, zömében a vásárlók megkárosítása miatt. HETRÓLI! I l!l 1:1 HÍRREI Sokat panaszkodtunk az elmúlt hetek­ben, rossz közérzetünk, fáradtságunk, gyengébb teljesítményünk okát a kániku­lával magyaráztuk. A hét elején aztán meg is jött a várva várt eső, ám Iangy fürdője helyett szeles, hideg időjárási front hírnökévé vált. Így az utóbb! néhány nap­ban kénytelen-kelletlen előkerestük a pu­lóvereket, vastag holmikat. És persze újra panaszkodtunk ... Ezúttal az álmosító, ri­deg időre, a kilátástalanul szemerkélő, vagy éppen szakadó esőre. Ilyenek va­gyunk. Igaz, a mezőgazdaságnak égető szüksé­ge volt a csapadékra, és a heteken át tartó száraz, fullasztó meleg nemcsak a földe­ket, de a beteg és idős emberi szerveze­A közösség összefogásával, társadalmi munkával szépült paeg a tengelici hor­gásztó tét is megviselte, az átmeneti ősz ellené­ben én mégis a „hosszú forró nyárra” sza­vazok. Nemcsak a több százezer, vízparton vagy más üdülőterületen fagyoskodó em­bertársammal való együttérzésből, hanem azért is, mert lesz még időnk és okunk bőven a didergésre, a fagyoskodásra. A hét hírei közül ezúttal úgy válogattunk, hogy valamiképpen mind az évszakhoz, a nyárhoz kapcsolódjon. Vásárlói A szezonvég közeledtét jelzik minden alkalommal a kedvezményes akciók, vásá­rok. Ilyenkor, különösen az árleszállítás első napján valóságos rohamot kell kiáll­ni az áruházaknak, mert elözönlik a vá­sárlók. A rutinosabb, tapasztaltabb „áru­házjárók” ugyanis tisztában vannak azzal, hogy ha az elsők között nem sikerül a polcók közélébe férkőzniük, az igazi jó vételekről lemaradnak. Mert igaz, hogy a szakemberek a várakozásnál jóval széle­sebb választékról, minőségi kínálatról be­széltek, ez nem altatta el a többség éber­ségét. Tisztáiban lehettek azzal, hogy a sze­zonális termékekből is azokat árazták le, amelyek raktáron maradtak, a divatos ru­hák, trikók, fürdőruhák Skálájából a ke­vésbé tetszetős színűeket, fazonúnkat ve­hették meg. Nagy vásárt a lábbeliknél re­mélhettek, hiszen ezek nem nagyon fagy­tak, idén ugyanis jelentősen megemelke­dett: az áruk. Jobban meg kell gondolnunk, hogy mi­kor és mennyire nyitjuk ki a pénztárcán­kat, ezért is érthető, hogy kivártuk a vá­sárt, és sok árucikket a számunkra elfo­gadhatóbb áron szereztünk be. Ezzel a kényszerítő hatással magyarázhatjuk a me­zőgazdaságiban is a hagyományossá vált „Szedd és vidd!” akció sikerét. Nemrégi­ben a bátai téesz barackosából tudósítot­tunk, ahol a tavalyinál gyengébb termés ellenére is nagy a forgalom, naponta száz­nál is több autóval érkeznek a környékből és távolabbról is visszajáró vendégek. Csa­ládok, ismerősök, baráti társaságok fognak össze, választják ezt a fárasztóbb, de ol­csóbb módját a vásárlásnak. Különösen az igényesebb háziasszonyok tudják nagyra értékelni a kedvező lehetőséget, hogy on­nan és annyi barackot vihetnek, amennyit kedvük és forintjuk enged. Ilyenkor sze­rezhetik be a lekvárnak, szörpnek, vagy befőttnek való húsos-leves gyümölcsöt, ké­szülhetnek télire. Ez mindkét félnek jó, hiszen a termelőszövetkezetben kevés az itt nélkülözhetetlen kézi munkaerő. Hátizsákkal, sátorral Azt mondjuk, hogy a hírek között tal­lózva, az évszakokhoz kötődőeket válasz­tottuk, hát most ismét egy vérbeli nyári téma következik. A Tiszán szerveztek vízi- túrát a bonyhádi gimnazisták, Szolnoktól Szegedig ereszkedett le a folyón a kis csa­pat. Voltak, akik először ültek kajakban, kenuban, és voltak nagy tapasztalaid eve­zősök. Egyiknek könnyű kis kirándulást, másiknak komoly erőpróbát jelentett az egy hét. De végigcsinálták mindannyian, s a rendszeres fizikai megterheléssel együtt számtalan élménnyel gazdagodtak. Ugyanúgy említhettem volna azokat a vándor táborozó diákokat, akik házukkal, (sátrukkal) a hátukon próbálták meghódí­tani az ország valamelyik vadregényes tá­ját, a Mecsekben, a Vértesben, vagy bár­hol másutt túráztak ... Más ez, mint egy összkomfortos üdülő bejárata elá gépkocsival vagy autóbusszal „begurulni”, s az egész évben megszokott tempóban — többnyire annál jóval keve­sebb mozgással — eltölteni két hetet di- áküdülőhen, vagy tábornak keresztelt gyermeklakótelepen nyaralni. Hogy meny­nyivel lesznek szegényebbek itt? A fel­fedezés életre szóló élményéből, a termé­szet, a lélegző világ leheletnyi rezzenései­ből, a mikrométerektől a meganagyságig építkező élő- és élettelen világ megisme­réséből maradnak ki. Izgalmas módja lehet a szabadság eltöl­tésének az utazás. Ehhez azonban minde­nekelőtt olcsó szálláshelyekre van szük­ség. Ésszerű kezdeményezés az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda részéről a legutóbbi: a vakáció alatt diákotthonokat kezdtek el turistaszállóként üzemeltetni. Eddig csak Budapesten vezették be az új­szerű megoldást, jövőre már lehetséges, hogy más nagyvárosokban is hasonló le­hetőséget biztosítanak nemcsak a külföldi csoportoknak, hanem a hazai turistáknak is. Követésre méltó példa, annál is inkább, mivel bizonyítja, hogy sokszor a milliós beruházások helyett a megoldhatatlannak látszó probléma orvoslásához az is elég, ha átszervezünk, gondolkodunk. A-oólszerObb megoldás Nemegyszer tudósítottunk a napokban társadalmi munkával elkészült utakról, ut­cákról. Legutóbb Tengelicről, Bátaszékiről. Bátáról érkezett hír arról, hogy a közösség összefogásával növekszik a település jár­dáinak, útjainak hossza, gazdagodik a köz­ség. Nem várnak a tanács közbenjárására, hanem maguktól cselekszenek az ott la­kók. Mindennapjaik megkönnyítéséért, a kulturáltabb környezet kialakításáért föl­det ásnak, alapoznak, betont kevernek — építenék. A tanács többnyire csak a szük­séges anyagokat adja, a munkaerőt maguk az érdekeltek. Nagy szó, hogy ezt mond­hatjuk, hiszen sikerült túllépni az „én há­zam — az én váram” szemléleten, az „ez az ón dolgom, az pedig a hivatalé” gondol­Országot-világot látni hátizsákkal kodásmódon. Nemcsak megértették, hogy a helyi közigazgatási szervezetnek nem futja egyszerre mindenre az erejéből, de sokan a lehetőségeket is megkeresték. Célravezetőbb ugyanis munkához látni, mint éveken keresztül panaszkodni, hogy ez nincs, meg az nincs. Tudják ezt sok helyen... Levonultak... Kellemetlen affér vetett véget a Szek­szárdi Dózsa—Kisdorogi MEDOSZ előké­születi mérkőzésnek. Mint arról a népsze­rű sportág hívei értesülhették, a kisdorogi csapat edzője a hetedik percben játékosait lehívta a pályáról. A szokatlan esemény magyarázata az a sportszerűtlen, eldurvult játék volt, amit a bajnokság második vo­nalában szereplő gárda kezdeményezett. A történtek azonban a labdarúgás és a sport határain túlmutatnak. Nem célunk a sporterkölcsöt, a játék tisztaságát ezen a helyen elemezni, megteszik azt mások. Az viszont figyelmeztető, hogy a hasonló adok-kapofk durvaságok, övön aluli ülések életünket is sűrűn megkeserítik. Legtöbb­ször még csak nem is a szemben álló el­lenfél fegyvereként, hanem hátulról, vá­ratlanul reánk mért „jóindulatként”. Akár meghátrálunk, akár visszaütünk, vagy igyekszünk túlélni, s magunkban tárolni a történteket, nyomtalanul nem haladhatunk el fölötte. Az apró, jelentéktelen, és az életbevágóan fontos csatározásaink füstje ugyan elszáll a pillanatnyi méreggel, a hamu és a korom azonban lerakódik ben­nünk láthatatlanul. Magunkban hordoz­zuk. TAKÁCS ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents