Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-08 / 185. szám
1985. augusztus 8. NÉPÚJSÁG 3 Jövőre minden középfokon Séta a kádfürdők körül Számítástechnika az iskolákban Az egészség fele Pókháló az ablakon Negyvenkét esztendős egyetemi adjunktus isimerő. söm személyi számítógépet vásárolt magának. Tudván, hogy nyélvész, és szótárkészítéssel is foglalkozik, azt hittem e munkájához hasznosítja. A gép valóban komoly segítség lehet a szótárírásiban is, de a tanár nem elsődlegesen ezért szerezte be az egyáltalán nem olcsó marinát: — Valójában leendő tanítványaim számára vettem, akik majd négy-öt év múlva kerülnek az egyetemre, és akik már ismerik a számító, gépet, sőt használni is tudják — mondta. — Egyszerűen lehetetlenné válik a munka, ha nem tudok velük lépést tartani. Az általános műveltség része Nyilvánvaló: a közeljövőben még nem engedheti meg magának minden Oktató, hogy saját számítógépet vegyen — nincs is erre szükség —, ami azonban a vásárlás célját illeti, az nyilvánvalóan helyes. Az Országos Pedagógiai Intézet vitaanyagában olvashatjuk: „... a számítástechnikai alapműveltség az általános műveltség szerves része”. Majd alább: „A számítástechnikai és mikroelektronikai eszközök újfajta technikai-tárgyi kultúra hordozói. Ezt a kul. itúrát a technikai és az általános emberi kultúrába beilleszteni, alapélveit az általános műveltség részévé tenni — az isikola feladata”. Magyarán: a számítógép és a számítástechnika diadalmasan és visszavonhatatlanul bevonult az iskolába, mert a jövő felnőttje aligha lehet meg a számítástechnikai ismeretek minimuma nélkül. Legalább olyan szinten kell majd értenie a számítógép kezeléséhez, mint ma a hang- vagy a képmagnóéhoz. Ez a kijelentés az első ol. vasasra talán túlzásnak tűnik. Ha azonban alaposabban belegondolunk abba, milyen Magyarországon az elkövetkező években bevezetik a fogyasztási cikkek és a beruházási javak egységes kódrendszerét. A Magyar Kereskedelmi Kamarában működő egységes termékkódirodában az MTI munkatársának elmondották, hogy a beruházási javak jelölésére Magyarországon egységes termékazonosító kódrendszert dolgoztak ki, míg a fogyasztási cikkekre a világ számos országában már alkalmazott nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszert vezetik be. A két, egymással kapcsolatban lévő rendszer alkalmazása minden eddiginél pontosabb népgazdasági szintű készletnyilvántartást tesz lehetővé, s nagyban hozzájárul a vállalati készletgazdálkodás hatékonyságának javításához. A munka már megkezdődött, 1986-ig 300 beruházási termékkör azonosító kódrendszere készül el. ,A hazai termékazonosítási jeleket úgy alakítják ki, hogy azok illeszkedjenek a nemzetközi rendszerhez. A közelmúltban jelent meg az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelete, mely előírja, hogy az egységes termékazonosítási kódrendszert 1988. január 1-ig milyen termékeknél kell bevezetni. Ebben a munkában mintegy öt-hatszáz vállalat, gyártómű vesz részt. Vállalatközi kapcsolataik szervezésében fokozatosan áttérnek az egységes kódrendszer alkalmazására. gyors ütemű napjaink technikai fejlődése, nyilvánvaló, hogy az ezred fordulóra a számítógép már Közép-Kelet. Európában >is mindennapi használati tárgy lesz. Szerepe lesz még a magánháztartásokban ds, a gyárakban, irodákban, intézetekben pedig mérhetetlenül megnő a munkája. Váljék általánossá! Teljesen szükséges és reális tehát a művelődési kormányát célkitűzése: „1990- ig a középfokú oktatási intézményekben váljék általánossá a számítástechnikai alapismeretekre való felkészítés”. Éhez a célhoz már megtettük az első lépéseket. Talán furcsa is, ha leírjuk: nálunk a számítástechnikai oktatás kezdetei a hatvanas évekbe nyúlnak vissza. Akkor kéz. dődöfct meg — a szakoktatásban — a 'kísérleti jellegű képzés. Például: 1966-ban már speciális ügyvitelgépesí- tési és szervezési osztály létesült. ** Azóta persze már jóval előbbre tartunk. Minőségi változást jelentett, amikor az 1982—83-ás tanév végén a gimnáziumok, a szakközép- isoiák és az önálló igazgató, sú szakmunkásképző iskolák HT—1080, illetve ABC— 80 típusú iskolai számítógépeket kaptak. Jelenleg az említett iskolákban összesen 1528 számítógép áll rendelkezésre, s az intézmények több mint harmadában 2—4 ■gép, tíz százalékában pedig öltnél is több működik. Az 1984—85-ös tanévben átlagosan 265 tanulóra jutott egy gép, s ez nemzetközi összehasonlításban sem megvetendő arány. A célt tekintve a gépek korszerűsége is megfelelő. Természetes azonban, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a továbbfejlesztés a cél. Szakkörök és táborok A számítógép-ismeret, illetve a számítástechnika A fogyasztási cikkeknél a nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszer bevezetése nemcsak> a hazai készletek nyilvántartásának korszerűsítése miatt fontos. Erre az exportálókat készteti az is, hogy Nyugat-Európá- ban és Eszak-Amerikában csak vonalkóddal ellátott termékeket lehet értékesíteni. Jelenleg már mintegy 500 olyan terméket gyártanak Magyarországon, amelyet vonalkóddal látnak el. Többek között ilyen cikkek a Caola Hemovit és Óceán készítményei, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat árucikkei és a Hungarofruct konzervjei, amelyeket döntő többségében exportra szállítanak. Ma még elsősorban a külföldön értékesített fogyasztási cikkeket látják el vonalkóddal, mert hazai hasznosításának feltételeivel a kereskedelmi vállalatok még nem rendelkeznek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tervezi, hogy anyagilag is támogatja kereskedelmi, raktározási, ipari mintarendszerek kialakítását, amelyeket a későbbiekben széles körben alkalmazhatnak. Hazánk 1984. január 1. óta tagja a Nemzetközi Termékszámozási Társaságnak. Azóta a hazai szakemberek egyre aktívabban kapcsolódnak be a nemzetközi szervezet munkájába. Ennek elismeréseként a 25 tagországot tömörítő társaság végrehajtó bizottsági ülését idén decemberben Budapesten rendezik meg. alapjait ma lényegében a szakkörökben sajátították el a tanulók. Szerte az ország, ban másfél ezer kezdő és há- romszázöfven haladó szakkör működik, összesen 27 ezer résztvevővel, s növekszik a mikroelektronikai és számítástechnikai klubok száma is. Kívánatos lenne, hogy a klubok és az iskolák között harmonikussá váljon az együttműködés, hogy a klubtagok használhassák az iskolai számítógépeket. Az if. júság érdeklődését és ügyszeretetét a nagy sikerű pályázatok és a nagy érdeklődés mellett zajló számítás- technikai táborok is mutatják. A jövő útja azonban kétségtelenül az, hogy a számítástechnika óktatása szervesen beleépüljön a tanórák rendjébe. Mivel azonban az ötnapos tanítási hét egy-egy napján az óraszámok amúgy is túlságosan nagyok, arra nincs lehetőség, hogy a számítástechnika önálló tantárgy legyen. Éppen ezért a Művelődési Minisztérium tavaly november 30—i határidőre „az általános műveltség részét képező számítás- technikai alapismereteknek a különböző közismereti és a megfelelő szakmai tantárgyak tanterveibe való, koncentrikus rendszerű, átfedések nélküli beépítésére” kért javaslatot. A javaslat elkészült, azt a pedagógusok és a számítás- technikai szakemberek meg. vitatták, s éppen napjainkban juttatják vissza az Országos Pedagógiai Intézethez, hogy a végleges dokumentumokat az 1985/96-os tanév végéig kidolgozzák. Ezek alapján az 1986/87-es tanévben — felmenő rendszerben — valamennyi középfokú iskolában megkezdődhet a számítástechnikai alapismeretek oktatása. MORVAY ISTVÁN Kapacitásbörze Tovább bővült a Compor- gan Rendszerház Közös Vállalat keretében működő INKA kapacitás, és eszközbörze partnereinek köre. Az öt éve működő számítógépes rendszernek ma már több mint 400 hazai vállalat és szövetkezet a tagja. Az INKA, amely felesleges kapacitások értékesítésével, kooperációs partnerek keresésével foglalkozik, a szakma legjelentősebb szervezetévé vált az országban. A börze partnereinek mintegy 40 százaléka nagyvállalat. Hasonló arányban képviseltetik magukat a szövetkezetek is. Bővült a kisebb szervezetek, gmk-k, kisiparosok részvétele is, ami ugyancsak növelte a kooperációs kapacitáskínálatot. A kooperációs piacon az elmúlt években fokozatosan egyensúly alakult ki. Egyes területeken — forgácsolás, műanyag fröccsöntés — ma már a kínálat számottevően meghaladta a keresletet. Ennek ellenére továbbra sem egyszerű a kooperációk szervezése. A gyártásra vállalkozók ma még sok esetben gyengébb minőségű technológiát kínálnak, mint amire partnereiknek szükségük lenne. Számottevően növekedett az idén az építőipari kapacitás iránti kereslet, itt ma már hiánnyal számolnak. Az INKA minden hónap utolsó hétfőjén a szervezet II. kerület Bég utcai székházában rendszeresen szakmai napot tart, amelyen a kooperációs partnerek találkozhatnak, elmondhatják tapasztalataikat. Ezek a rendezvények egyben a vállalatok közötti együttműködés szervezésének gyorsításához is hozzájárulnak. A szűkebb, tágabb környezetünk tisztaságáért szervezett mozgaLmak sorát lehet említeni: „Tiszta udvar, rendes ház”, vagy „Szép, virágzó városunkért”, és a többi, és a többi. A nagy közösségek tisztaságában, egészségében apró, de mégis meghatározó mozaiknak tekinthető az egyének higiénés szokása. Ennek alapja pedig a lakásokban kialakított mosdófül- ke, fürdőszoba. Volt egy népfürdő Pakson, a Villany utcában — a 6-os út tövében — ma is olvasható a felirat, egy jellegzetes homlokzatú épület bejáratánál; NÉPFÜRDŐ. Az ablakokban pókháló, a tetőn tátongó nyílások. A ház elhagyott. Valamikori funkciója szerint ide jártak tisztálkodni, akiknek igénye volt, de lehetősége nem. Iskolák diákjai csoportosan vonultak kis csomagjaikkal, benne a legfontosabb tisztálkodási felszereléssel. A település fejlődésével, a lakások korszerűsödésével az épület szerepét veszítette. Fenntartása gazdaságtalanná vált. A régi városrészben azonban még maradt néhány utca — Táncsics, Bástya, hogy csak kettőt említsünk —, ahol még gondot jelent a fürdőszobák kialakítása, így tehát marad az igény is a népfürdő kínálta szolgáltatás iránt. Örkényi József, a Víz- és Csatornamű Vállalat paksi üzemmérnökségének vezetője mondja: — A Jámbor Pál utcában egy volt lakóházat kaptunk könyvjóváírással a városi tanácstól. Ezt alakítottuk át, a KISZ-szervezet és a szocialista brigádok összefogásával társadalmi munkában. A két kádfürdő és egy zuhanyozó helyiség kialakításának az anyagköltségét — 60 ezer forintot — kellett kifizetni. Ezt a tisztasági fürdőt 1983. november 5-én adtuk át. Szerdán és szombaton 13 —20 óráig van nyitva. — Milyen a forgalma? — A pénztárkönyv tanúsága szerint ez év februárjában 83 fő használta a fürdőt, az 813 forint bevételt jelent. Májusban 54 fő, júniusban .(58, júliusban 56-an tisztálkodtak a Jámbor utcai fürdőben. Szappan, törülköző, vészcsengő Szekszárdon a strandfürdő rekonstrukciójának egy részeként — 624 ezer 639 forint felújítási költséggel — az elmúlt év december 1-én adták át a három kádfürdőt. Az ezt követő első negyedévben kétszáznegyvenhatan Schell Istvánná fertőtlenít használták a kádakat. A második negyedévben néhány fővel csökkent a használók száma. — Elsősorban idős és egyedül élő emberek jönnek — néz fel a pénztári feljegyzések közül Hegyi Ferencné, a fürdőüzem vezetőjét helyettesítő főpénztáros. — Néha előfordul, hogy egy-egy cigány család a gyerekeit is hozza. Állandó, szinte törzsvendégnek számít egy-két idős ember Sióagárdról, Becsről. — Mit kapnak itt a fürdő használatához? — Szappan, törülközőlepedő kölcsönzése biztosított. Az előtérben automata hajszárító van. A csempézett kis fürdőszobákban ruhafogas, ülőke teszi kényelmesebbé a tisztálkodást. A kádak mellett van egy vészcsengő is, arra az esetre gondolva, ha valamire szüksége van a vendégnek, esetleg rosszul- létkor tudjon jelezni. Volt egy kedves eset... Megszólal a csengő, — gyorsan összefutunk, hogy mi a baj. Az idős néni arra kérte valamelyikünket, hogy a hátát mosnánk meg ... Akad olyan is, aki szívesebben jön ide, mint a gyerekeihez. Itt közben elbeszélgetünk vele, és látni rajta, hogy jól érzi magát. — Kint a nagy medencékben gyakori a vízcsőre. Volt Olyan kánikulai nap, amikor több százan voltak a strandon és üres volt a medence. — Le kellett engedni a vizet, fertőtleníteni, mert valaki belepiszkított. Egy ilyen plusz vízcsere 25—30 ezer forintba kerül és még hozzá a vendégek bosszúsága. Lehetetlen kiszűrni az ilyen rendbontókat. A kádfürdőnél ilyen panasz nincs. Ott egy bácsi azért morgott kedvesen, mert neki kicsi volt a kád. — Viszonylag nagyon olcsó a tisztasági fürdő, hiszen a belépőjegy tíz forint, aztán a szappan kettő, a törülköző öt, a hajszárító szintén két forint. Mennyi ideig lehetnek a fürdőben mindezért? — Nincs meghatározva, de általában egy óránál tovább nem használják a kádakat. — A kis érdeklődés tehát lehetővé tenné, hogy a fertőtlenítés, takarítás után még sokkal többen megforduljaA fürdő bejárata a Jámbor utcában nak itt, a tisztasági fürdőben. — Igen, de ma már olyan sok a fürdőszoba, hogy strandra csak az úszást és nyáron a napozást, fürdőzést kedvelők jönnek. ...és a statisztika — Valóban olyan sok fürdőszoba van már a lakásokban? A kérdésre Soós Lőrinc, a Statisztikai Hivatal szekszárdi tájékoztatási osztályvezetője válaszol: — A népszámlálási felmérésekben ilyen jellegű számok is szerepelnek. Az 1980- as adatok szerint, Tolna megyében 81 ezer 900 lakott lakás volt. Ebből 46 ezer 44- ben volt mosdófülke vagy fürdőszoba. Szekszárdon — ugyanebban az időben 10 042 lakásban 8309 fürdőszoba volt. Halmozódást is említeni kell, mert van olyan többszintes családi ház, ahol több fürdőszoba is var.. — A tisztaság fél egészség — tartja a közmondás, vallják mindazok, akik ennek igazát tapasztalták. Ezért a féil egészségért azonban elegendő néha a szemléletbeli változás és élni a felkínált, kihasználatlan lehetőségekkel. DECSI KISS JÁNOS Egységes hazai termékkódrendszer
