Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 7. TOlNA 2 'NÉPÚJSÁG Megemlékezés Hirosimában az atomtámadás áldozatairól Egy amerikai kisfiú és egy japán kislány meggyújtja az áldozatok emlékét idéző két és fél méteres gyertyát a hi- rosimai Béke parkban. (Telcfotó) Németh Gyula 1908-1985 Egyperces csönddel, ha­rangzúgással, imákkal és bé­kefelhívásokkal emlékezett meg kedden délelőtt Hirosi­ma a negyven évvel ezelőtti amerikai atomtámadás áldo­zatairól. ötvenezren gyűltek ősze a világ minden részé­ből a japán város békepark­jában, azon a helyen, ahol 1945. augusztus 6-án 8 óra 15 perckor felrobbant a mindaddig elképzelhetetlen pusztítást végző bomba. „Nincs túlélés, ha nincs békés egymás mellett élés” — mondotta Araki Takesi, Hirosima polgármestere, aki felhívást intézett a világ if­júságához, hogy a barátság és a szolidaritás erősítésével támogassa a béke ügyét. A hirosimai találkozó résztvevőihez írásos üzenetet intézett Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár. A vi­lágszervezet legfőbb tisztség- viselője szerint Hirosima és Nagasziaki polgárainak, a soha el nem felejthető tra­gédia tanúinak az emberi­séghez szóló üzenete a kö­vetkező: Soha nem követ­kezhet be atomháború! Szerte a világon békeren­dezvényekre kerül sor ezek­ben a napokban. Hétfőn Augusztus 20-án Budapes­ten, a Kossuth Lajos téren — amint ez immár hagyomá­nyos — ünnepélyesen fel­avatják néphadseregünk új tisztjeit, ismét megrendezik a Parlament előtti Duna-sza- kaszon a vízi és légi pará_ dét, este pedig színpompás tűzijáték nyújt látványossá­got — közölték az újság­írókkal a Honvédelmi Mi­nisztérium és a Magyar Honvédelmi Szövetség buda­pesti vezetőségének képvise­lői kedden sajtótájékoztató­jukon, amelyet a Hullám ne­vű kirándulóhajón tartottak. Idén immár 17. alkalom­mal avatnak tiszteket az Athénban emlékeztek meg a hirosimai évfordulóról. Ma­nila, a Fülöp-szigetek fővá­rosa ugyancsak emléktünte­tés színhelye volt. Az Egye­sült Államok tucatnyi váro­sában tartottak békegyűlést. A csendes-óceáni Cook-szi- getek fővárosában megkezdő­dött a térség 13 országának ünnepnap délelőttjén 10 óra­kor a Parlament és az Álla­mi Zászló előtt. A vízi és légi parádé, a honvédelmi nap, amelynek rendezője a Magyar Honvé­delmi Szövetség budapesti vezetősége, 11.30 órakor kez­dődik. Tartalmát az idén is a békeharc és a honvédelem egységének gondolata hatá­rozza meg. A fanfárok hangjai után a Magyar Népköztársaság és az MHSZ címerével, nemzeti és vörös zászlókkal díszített szárnyashajó nyitja meg a vízi felvonulást a Dunán. A tanácskozása, amelynek na­pirendjén szerepel az a ja­vaslat, hogy nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté a Csendes-óceán déli részét. Kedden a norvég főváros­ban megkezdődött a „Béke­találkozó — 85” elnevezésű észak-európai ifjúsági fó­rum. pergő ritmusú program so. rán 60—70 úszóegység — köztük a Magyar Néphadse­reg úszó-, harc- és szállító- járművei —, s több mint félszáz légijármű vonul el a't Országház előtt, illetve fe­lett. Az idén először mutat­nak be műrepülőprogramot vitorlázógépekkel. Az alkotmánynapi ünnep­ségeknek már két évtizede elválaszthatatlan, színpom­pás záróakkordja a gellért­hegyi tűzijáték, amely 21 órakor kezdődik és fél órán keresztül színpompás fény­koronát varázsol majd Buda­pest fölé. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Victor Paz Esten- sorrót, Bölívia új köztársasá­gi elnökét; ugyancsak táv­iratban fejezte ki jókívánsá­gait a Bolíviai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. MANAGUA A nicaraguai hadsereg visszaverte a hondurasi bá­zisú FDN ellenforradalmi szervezetnek az észak-nica- raguai Jinotega tartomány ellen indított offenzíváját. A harcokban — mint azt Ma­nuel Salvatierra, a nicara­guai fegyveres erők körzeti parancsnoka elmondta — megöltek 130 ellenforradal­márt és 41-et fogságba ejtet­tek. A CIA által pénzelt szervezet fegyveresei rövid időre elfoglalták Trinidad várost, a tartományi székhe­lyen, Esteliben pedig felrob­bantottak három hidat, há­rom kórházat, egy gabona- raktárat és egy gyógyszertá­rat. A nicaraguai hadsereg az összecsapásokban negyven­négy katonáját elvesztette. MOSZKVA A szovjet kormány meghí­vására kedden munkalátoga­tásra Moszkvába érkezett Alfonso Van-Dunen, az an­golai MPLA-Murrkapárt Köz­ponti Bizottságának titkára, az afrikai ország külügymi­nisztere. LIMA Peruban a július közepe óta sztrájkoló közigazgatási alkalmazottak szakszervezete visszautasította a kormány fizetésemelési javaslatát. Alan García elnök kormánya tizenöt százalékos emelést ígért. Hétfőn sztrájkba lé­pett 15 000 magán autóbusz­sofőr, tiltakozásul az ellen az új törvény ellen, amely sze­rint kötelesek az utasoknak jegyet adni. Fizetésemelést követelve ugyancsak beszün­tette a munkát hétfőn 30 000 perpi banktisztviselő. Az egy hete hivatalba lépett új kor­mány válságos gazdasági helyzetet örökölt az előző kabinettől. 1985. augusztus 4-én el­hunyt Németh Gyula, a Szo­cialista Hazáért Érdemrend és a Felszabadulási Jubileu­mi Emlékérem tulajdonosa. Németh Gyula elvtárs 1908. május 13-án született Nagy- födémesen (Csehszlovákia). Munkáscsaládból származott. A 6 elemi elvégzése után ki­tanulta a kádár szakmát, és abban, illetve a mezőgazda­ságban dolgozott 1948-ig, Magyarországra, Udvari községbe való áttelepítéséig. Még szülőfalujában bekap­csolódott — 18 éves korában — az ifjúmunkás szervezet tevékenységébe. Kilenchetes politikai tanfolyamot végzett, s 1932-ig vezetőségi tagja volt a helyi ifjúmunkás szer­vezetnek Még Nagyiödéme- sen felvették 1932-ben a Cseh­szlovák Kommunista Pártba, és a felszabadulásig körzeti szervezői feladatokat látott el, patronálta az ifjúmunká­sok szervezetét, és részt vett a párt különböző akcióiban. A párt betiltása után tagja maradt az illegális pártnak, és folytatta a politikai tevé­kenységét. Magyarországon — Udva­riban — jelentkezett felvé­telre a Kommunista Párt he­lyi szervezetébe, és bekap­csolódott a helyi mozgalmi életbe. A DÉFOSZ helyi tit­kára lett, részt vett a terme­lőszövetkezet megszervezé­sében, az ellenforradalom után pedig a helyi párt- szervezet újjáalakításában. Nyugdíjazásáig különböző faipari munkahelyeken dol­gozott), és mindenütt részt vett a helyi politikai életben. 1968-ban ment nyugdíjba, egy ideig Udvariban élt, majd gyermeke családjához költözött Tamásiba. Temetéséről később törté­nik intézkedés. Mai kommentárunk Hatvan év - kétszáz kormány Sajátos jubileumhoz érkezett Bolívia. A hatvan évvel ez­előtt, 1925 augusztusában függetlenné vált országban most alakul meg a kereken kétszázadik kormány. Vagyis évi át­lagban több mint három kabinetet őrölt fel a politika mal­ma. A bizonytalanságáról ismert latin-amerikai térségben is ritkaságszámba megy ez az állandóan ingatag helyzet. Her- nan Siles Zuazo, aki három esztendeje a baloldali nemzeti forradalmi mozgalom támogatásával nyerte meg a választáso. kát, most a szavazatoknak csak töredékét kapta. Ide veze­tett a kezdettől fogva meghasonlott baloldal állandó marako­dása, a tehetetlen, igazi politika nélküli kormányzás. Mi­közben a szocialisták és a kommunisták az egymás' elleni harcra koncentráltak, a jobboldal látványosan előretört, és gyakorlatilag csak a szerencsének köszönhető, hogy nem a szélsőséges nézeteket valló Hugo Banzer került az elnöki székbe. A volt puccsista, majd hét éven keresztül diktátorként kor­mányozó exelnök hiába szerzett viszonylagos többséget, az abszolút fölényt nem tudta kicsikarni. Ebben a helyzetben az alkotmány értelmében az első három helyezett közül a törvényhozás választ elnököt, s így a centrista hírében álló Victor Paz Estensorro „futott be". A súlyos gazdasági helyzetben lévő ország számára aligha van gyors megoldás. Ráadásul a katonák ismét ugrásra készek, a hírek szerint ők jobban szerették volna, ha Banzer kerül az elnöki palotába. Victor Paz Estensorro ne­vében a „paz” ,— békét jelent. Nagy kérdés, vajon valóban képes lesz-e az idős államférfi békét teremteni az egymás­sal szüntelenül csatározó politikai pártok, összefonódott ér­dekcsoportok között. HORVÁTH GÁBOR Sajtótájékoztató az augusztus 20-i ünnepségekről Afrika terve Egységcsúcs a túlélésért Menekülttábor Szudánban, az asszonyok és gyerekek éle­lemre várnak Sok tekintetben rendhagyó volt az Afrikai Egységszer­vezet (AESZ) legutóbbi, sor­rendben 21. csúcstalálkozója. Korábban általában heves viták előzték meg a politi­kusok eszmecseréjét, s gyak­ran már az ügyrendről sem jött létre megállapodás, vagy ha igen, az is csak a plená­ris ülések szózuhataga kö­zepette. Sajnos, többnyire a fekete földrész megannyi sú­lyos gondjának hatékony megoldása helyett az orszá­gok bizonyos csoportjai közti ellentétek jegyében keltek föl a tárgyalóasztaltól a résztvevők. Gazdasági program Ám ezúttal példásan vizs­gáztak Afrika államai. Fele­lősségteljesen vitáztak és fe­lelős döntéseket hoztak. Igaz, olyan témát tűztek Ad- disz Abeba-4 tárgyalásaik napirendjére, amely nemcsak a kontinensen, hanem világ­szerte beszédtéma: a túlélés esélyét. A megfogalmazás nélkülözi a túldramatizálást, így szólt róla a csúcstalál­kozó több szónoka, de ezt a kifejezést használta a világ­sajtó is. Okkal. Afrikában ugyanis az 51 ország közül 19-ben számottevő az éhezés, öt országban a szakértők sú­lyosnak minősítették a hely­zetet, hétben pedig drámai­nak. Világstatisztikák arról is árulkodnak, hogy a föld­kerekség harminc legszegé­nyebb állama közül húsz az afrikai kontinensen találha­tó. S végül érdemes megje­gyezni: a fekete földrész or­szágainak adósságállománya ma már eléri a 170 milliárd dollárt. Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége van annak, hogy a 21. csúcstalál­kozót az AESZ teljes mér­tékben a „túlélés és fejlesz­tés kihívására” adandó vá­laszoknak szentelte. A leg­fontosabb eredmény, hogy a részt vevő állam- és kor­mányfők elhatározták: együttműködnek az országai­kat fenyegető teljes pénz­ügyi csőd megakadályozása érdekében. Azt is fontos si­kerként lehet elkönyvelni, hogy a csúcstalálkozón öt­éves programot fogadtak el Afrika gazdasági válságának visszaszorítására. A boldogulás kiindulópontja Persze, azzal mindenki tisztában van, hogy a föld­rész gazdasági egyensúlyá­nak helyreállítása rendkívü­li összefogást igényel, s nem évek, hanem tán évtizedek szükségeltetnek hozzá. A ter­vek azonban ambiciózusak. Közéjük sorolható annak a nemzetközi konferenciának az összehívása, amely az af­rikai országok adósságaival hivatott majd foglalkozni. Ezt a többi között Mengisz- tu Hailé Mariam etióp ál­lamfő, az AESZ most lekö­szönt soros elnöke szorgal­mazta, mondván: közös stra­tégiára, egységes föllépésre van szükség az adósságok részleges eltörlése ügyében. Többen is kifogásolták: a tő­kés országok és a nemzet­közi pénzügyi szervezetek beidegződéséből fakadó szi­gorú korlátozó intézkedések ezen a földrészen nem vál­nak be, ellenkezőleg, vissza­fogják a gazdasági fejlődést. örvendetes, hogy a csúcs- találkozón szinte kivétel nél­kül valamennyi felszólaló a mezőgazdaság szerkezeti át­alakítását sürgette. Valóban, alighanem ez lehet Afrika boldogulásának kiindulópont­ja. Az Addisz Abeba-i dön­tés értelmében az AESZ tag­államai 1990-ig 20-25 száza­lékkal növelik mezőgazda- sági beruházásaikat. Az éhe­zést, az évről évre többeket — milliókat — fenyegető éh- halált ugyanis segélyekkel, élelmiszeradományokkal vég­leg nem lehet kiküszöbölni. Felületi kezelés helyett az okok gyökeres megszünteté­se jelenti a kiutat. Edouard Szauma, a FAO vezérigazga­tója úgy vélte: az országok költségvetéseiknek legalább a negyedét fordítsák erre a célra. Sajnos, ma még több afrikai államban a fegyver­kezési kiadások jelentősebb arányt képviselnek a költ­ségvetésben, mint a mező- gazdaság fejlesztésére, az élelmiszeripar megteremté­sére szánt összegek. Afrika második felszabadítása Érthető, hogy az ezúttal csakugyan az egység jegyé­ben ülésező AESZ-csúcstalál- kozót a résztvevők „történel­mi” jelentőségűnek minősí­tették. Peter Onu, az AESZ most leköszönt főtitkára drámaian fogalmazott: „Ál­lamfőinket elítéli a történe­lem, ha nem képesek meg­tenni a közös lépéseket!” Julius Nyerere, Tanzánia el­nöke pedig „Afrika második felszabadításáról” beszélt, méltatva a nagyszabású ter­veket. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer már — 1980­ban Lagosban — születtek ésszerű, reális tervek az af­rikai éhezés megszüntetésére, az országok gazdaságának talpraállítására. Azóta sajnos sok helyi konfliktus és acsar- kodás színhelye volt a kon­tinens, s a tervek nem való­sultak meg. Most a kedve­zőbb légkör talán ahhoz is hozzásegíti az érdekelteket, hogy például Etiópia, Szudán és Egyiptom között — a há­rom államfő hosszú eszme­cserét folytatott Addisz Abe- bában — elsimuljanak a né­zeteltérések. Mert ahhoz nem fér két­ség: a nagyszabású elképze­lések megvalósításához a kontinens politikai légköré­nek változására is szükség van. Az AESZ 21. csúcsta­lálkozója ebbe az irányba hatott. GYAPAY DÉNES Zsákokba merik a gabonát Etiópiában, hogy a szárazság sújtotta területekre küldjék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents