Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 7. ^ÉPÜJSÁG 3 Kis ország mammutvállalata Húszéves a Hungarocamion A verejtékcseppek elszállnak a légben A meggypiros alumínium A hazai és a külföldi uta­kon gyakran találkozhatunk zöld-sárga kamionokkal. A húszesztendős Hungaroca­mion t Európában is a nagy- fuvarozók között jegyzik. Ma már nem az egyetlen ma­gyar cég, amely külföldre fuvarozza a hazai terméke, két, s onnan importárut hoz. Ám ma is a legnagyobb, s állja a versenyt a konkuren­ciával. Amikor 1966-ban a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium megalapította, már eleve a nemzetközi fu­varozásra szerződtek. Azó­ta viszont sokat változott a világ, s hol van már az a 300, jórészt korszerűtlen te. herautó, amit a Tefu-tól örö­kölitek. .. 1600 teherautóval — Rég bezúzták, — mond­ja Pető Ernő, a Hungaro­camion üzletpolitikai osztá­lyának helyettes vezetője. — Ma már 1600 jármű­vünk járja a világot, s min. det saját erőből vásároltuk. Persze olyan tőkeerősek nem vagyunk, hogy ne szorultunk volna hitelre, de mindig pontosan törlesztettünk. A kocsiállományunk több mint húsz százaléka hűtő berende­zésű. A többi jármű se mind hagyományos, ponyvás ka­mion. Egyre több a speciális, konténer konfekció és élő- állatszállító kamion valamint vegyi és élelmiszerszállító tartálykocsi. A járműpark fe­le Rába, míg a többi Merce­des, Volvo és Renault. A hűtőszerelvényeink java Mercedes, nagyon kedvező az üzemeltetése. Sajnos a kamionjaink öregebbek az ideális kornál, márpedig ez nemcsak a költségek miatt hátrányos. A nemzetközi fu. varozásnak ugyanis nagyon szigorúak a szabályai, így például hétévesnél idősebb hűtő járművek nem is kap­nak szállítási engedélyt. Egy kívülállónak talán úgy tűnhet, hogy a Hungaroca­mion kényelmes helyzetben van, hiszen a megvalósítástól máig főleg a magyar külke­reskedelem szolgálatára áll. Tehát nem maradhat munka nélkül. Ámbár a tavalyi ada­tok azt mutatják, hogy a megbízások negyven százalé­kát külföldi cégektől kap­ták. — A magyar cégek is vá_N lógathatnak a fuvarozók kö­zött, s még az sem számít, hogy valutában kell fizetni­ük — mondja Pető Ernő. Amikor egy magyar vállalat importál, tucatnyi engedélyt kell beszereznie, ám amikor külföldi fuvarozót bíz meg, akkor még a 100 ezer márkás megbízáshoz sem kell enge­dély. Az európai fuvarozók többsége pedig kisvállalat, néhány járművel, s így fö­löttébb rugalmasak. Termé­szetesen sem a kapacitásuk, sem a szolgáltatásaik nem hasonlíthatók a magunkfajta mammut fuvarozókhoz. Helytállnak a versenyben Egyébként a Hungaroca­mion meglehetősen speciális helyzetben van a magyar vállalatok között. Az ország­határokon túl kell boldogul­nunk, hiszen például egy 4,5 ezer kilométeres közel-keleti útból mindössze 200 kilomé­ter fut hazai tájakon. Szocia. lista nagyvállalatként kapi­talista környezetben kell helytálinunk. Még a magyar termékeket is gyakran tő­kés speditőrök, vállalatok megbízásából fuvarozzuk. És természetesen sok külföldi fuvart is vállalunk, így rend­szeresen szállítunk Nyugat- Európából a Közel-Keletre. Az ottani magas fuvardíj le. hetővé tette, hogy itthon évekig nem emeltük az ára­inkat. Ma már sajnos keve­sebb a megbízás a háborúk miatt, új fuvarozók léptek be. Egyre több török, lengyel és bolgár kamionnal találko­zunk. Öntőkről nyáridőben ás hőségben — Az utóbbi esztendőkben olyan híreket is hallani, hogy a Hungarocamion több piacról kiszorult a konkur- rencia miatt, s ezért kény. szerűit idén 300 sofőrt köl­csönadni a BKV -nak... — Nem szorultunk ki egyetlen piacról sem, de az igaz, hogy kevesebb a fuvar, s több a vállalkozó. Húsz külföldi kirendeltségünk gondoskodik arról, hogy mit vállalunk el. Áron alul nem fuvarozhatunk. Kirendeltsé­geink érdeme, hogy kamion­jaink ritkán járnák üresen. A hazafelé tartó járatok 80 százaléka árut hoz. Lehető­ségeink persze olykor korlá­tozottak, hiszen kétoldalú ál­lamközi egyezmények szabá­lyozzák, s ezek nem mindig liberálisak. Triesztben közös vállalatot működtetünk a Terimpexszel Eurocar néven, míg bécsi székhellyel leány­vállalatot alapítottunk Pek- lar Transport néven. Egyet­len lehetőséget sem hagyunk ki, hogy még jobban meg­vessük lábunkat a szinte na­ponta változó piacon. Idén a kereskedelmi szervezetünket is átszerveztük, így például külön osztály foglalkozik a hűtő- és speciális járatokkal, hogy gyorsabban intéződje­nek az ügyek. Körzeti irodák — A magyar külkereske­delmi vállalatok ma már nem egyeduralkodónk az export-import lebonyolítás­ban, hiszen egyre több vál­lalat kap önálló külkereske­delmi jogot és ez bizonyára az önök piaci munkáját is megváltoztatja. — Beláttuk, hogy a régi módon már lehetetlen boldo­gulni. A külkereskedelmi cé­gek ugyanis a fővárosban vannak, s keveset tudnak a megyékben tevékenykedő termelő vállalatokról, akik feladják és fogadják az árut. Számunkra is előnyösebbnek látszott, ha közvetlen kap­csolatot építünk ki. Ugyan­akkor az önálló külkereske­delmi jog révén a vállalatok maguk is kénytelenek fog­lalkozni a nemzetközi fuva­rozással, de tapasztalat hí­ján nincs könnyű dolguk. A fontosabb közúti átkelőknél már régóta vannak kiren­deltségeink, amelyek a for­galomszervezésben és a vám­kezeléskor segítik a sofőrje­inket. 1984-ben viszont azt is elhatároztuk, hogy kiépítjük körzeti fuvarvállaló irodák hálózatát. Idén tavasszal nyitottuk meg Győrben az első irodát. Tapasztalataink kedvezőek. További 3-4 iro­da felállítását tervezzük a fontosabb ipari centrumok­ban, előreláthatólag Szege­den, Miskolcon és Pécsen. — A győri iroda csak fu­varszervezéssel foglalkozik? — Nem. A tájékoztatás legalább olyan fontos fel­adata. A megyékből is gyak­ran felhívtak bennünket, ér­deklődnek, hogyan kell sza­bályosan szállítani. Tudják, hogy mi Ismerjük a külföl­di előírásokat, s ez a cso­magolásra is vonatkozik. Ha a körzeti irodáink tanácsot adnak, akkor egyúttal ajánl­ják a saját szolgáltatásain­kat, s ha nem is mindig, de gyakran fuvar is lehet a tájékoztatásból. Többnyire úgy ajánljuk magunkat, hogy próbálják meg. Háztól házig fuvarozzuk az árut és gyorsan. Nálunk nincs átra­kás, mint a vasúton és arra is képesek vagyunk, hogy az árut terítsük, azaz árut kí­vánság szerint több helyen lerakjuk. Bevezettük az exp­ressz áruszállítást is, amely gyorsaságban csaknem felve­szi a versenyt a légi szállí­tással. DALIA LÁSZLÓ A legidősebb öntő, Müller János azt mondja, hogy a leg­jobb szakember is „megfáz­hat” az új munkánál. Az ön­tés olyan fekete ló, amit so­hasem ismerhetünk meg iga­zán. — Az ember kezébe kapja a mintát és arról olvasni kell tudnia — mondja. — De, ak­kor még mindig nem lehe­tünk biztosak a dolgunkban, mert nem tudjuk, hogy ami­kor beöntjük az anyagot az miképp fog viselkedni. így aztán nem tudom meg soha, hogy ki a legjobb ön­tőmester ... Hiába kérdezem Müller Jánost, ő csak bólo­gat. Ugyanezt feszi Wolf Ká­roly, aki mezőgazdasági tech­nikusból lett öntőszakmun­kás. A legfiatalabb, a kato­naság előtt álló Rácz Ferenc is ingatja a fejét. Annyit tudok máris, hogy bent a műhelyben van leg­alább 50 Celsius fok, és ha kimegyek az udvarra a 35 Celsius fokra, akkor hűsölök. Bent az izzadságcseppek is elszállnak a légben. — Az embert két oldalról is fűti az anyag — mondja Cser János, aki tiszte szerint betanított öntő. — Előttem van a szerszám, amely ugyanolyan meleg, mint a folyékony alumínium, mögöt­tem pedig ott van a kemen­ce. 111 aztán nincs olyan ember, aki ne izzadna meg a munkában. Még akkor is verejtékezik, ha csak néz bennünket. Verejtékeznek Szekszárdon, a Szakály Testvérek Építő­ipari Szövetkezet öntödéjé­ben. Harmincán dolgoznak itt, ebből 24-en az öntödében, a többiek a lakatosműhelyben. Munkát vállalnak a Pestvi­déki Gépgyártól, olajégőhá­zakat és hozzátartozó alkat­részeket öntenek. Régi jó partnerük az MMG-AM, ne­kik műszerházat készítenek. Kapcsolatuk van a Mirköz szövetkezettel, a Fém- és Villamosipari Vállalattal és még számtalan céggel. Az öntöde éves termelése 15 millió forint és év végére 3,5 millió forint üzleti nyeresé­összecsuk, beleönti az anya got és kész az alkatrész. Pe dig minden szerszám más. olyan, mint a „kisasszonyok”, rakoncátlan. Az egyiknek ke­vesebb, a másiknak több ko killamáz (sverc) kell, aztán nem mindegy hogy, milyen hőfokon van az alumínium. A vastagabb falú öntvénynél magasabb hőfokon kell önte ni, olyankor a 800 Celsius fo­kot is eléri. Állok a műhely sarkában és a mestereket figyelem. A formát készítik. Homokot döngölnek, mintát illeszte nek. Aztán a kezükben egy kecses kanálkával — mind­egyiknek kimondhatatlan ne ve van — kiigazítják az éle­ket, a beöntőszárakat, fino­man mozog a csuklójuk, ser. cég a nedves homok és olyan formát vesz fel, amit az ön­tő akar. Amikor kész, meg­felelő öntőkanalat vesznek a kezükbe, belemártják a for­tyogó alumíniumba és szin­te fél perc alatt kész az ön­tés. Szétbontják a formát, megtisztítják az öntvényt és újra dolgoznak vagy fél órát, hogy alig egy perc alatt el­dőljön, jó-e amit csináltak. Mikor már elviselhetetlen a hőség, kiállnak a műhely elé. A Nap jól befűtött, mert árnyékban 30 Celsius fok van, de ők hűsnek érzik. Na­ponta megisznak több liter vizet és amikor az ezüstfe­hér alumínium megypirossá válik, kezdődhet az öntés ... vagy folytatódhat, a követ­kező minta kerül sorra ... Az öntőkről az izzadság- csepp soha sem ér le a föld­re, elpárolog a légben. get kell hozniuk. A félévben 7,5 millió forint értékben ter­meltek és l',3 millió forint volt az üzemi nyereség Fejős Károly üzemvezető szerint régi, jól összeszokott gárda dolgozik itt. Ehhez a munkához csak összeszokott gárdával sza­bad nekifogni. Az öntö­de veszélyes üzem. Az alu­mínium — mert azt öntenek — 720—800 Celsius fokon önthető igazán. És egy pilla­nat elég ahhoz, hogy balese­tet okozzanak. A legfiatalabb, a betaní­tott öntő, Rácz Ferenc már második éve jár Decsről Szekszárdra. Wolf mester azt mondja a fiúról, hogy jó ke­ze van. Ezt én nem értem, de a mester megmagyarázza. — Feri betanított öntő és hamar megtanulta a szakmát. Először apróbb munkát bíz­tunk rá, most már egyre bo­nyolultabb feladatot is ellát. Kár, hogy megy katonának, egy-két éven belül kiváló öntő lehetne. — Az is leszek — mondja a fiú —, hiszen szeretek itt dolgozni. — Mi szeretni való van ezen a szakmán? — kérde­zem. — A változatosság. Nincs egyetlen azonos darab. — Az öntőmesterség nehéz fizikai munka« mégis azt mondják a jó öntőre, hogy finom keze van — mondom Wolf Károlyinak. Hosszasabb magyarázat kö­vetkezik. Az öntési sebesség­ről beszél Wolf Károly. A lendület fontosságáról, arról, hogy a készítendő alkatrész falvastagsága határozza meg az öntés milyenségét. Nem mindegy, hogy az öntő nyu­godt és biztos kézzel tudja-e a mintát kivenni a formából. Mert ha remeg a keze, akkor megroncsolja az éleket, és akkor nem lesz mintahű az alkatrész. Sok ága-boga van ennek a szakmának. Erről a szálkai Müller Já­nos győz meg. A szakmát 1952-ben kezdte Vácon, IX évig dolgozott a Gábor Áron Vasöntödében és mégse pró­bálja meghatározni a szak­ma mesterének az ismérvét. Mert itt van a kokillaön- tés, ami egyszerű, de mégis ^megizzaszt ja” az embert. Erről Cser Jánossal beszél­gettem. Müller János a forma felső részét illeszti a helyére Wolf Károly a legtöbb fi­gyelmet követelő öntés közben A legfiatalabb: Rácz Ferenc Cser János: „Fűtés elöl, fűtés hátul" — Egyszerűnek mutatkozik a kokillaöntés. Kész fém­szerszám van, amit az ember Hazafi József Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents