Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
IO "népújság 1985. augusztus 3. Bényei József: P ff // • I ff I Suru időben Homlokomról a kezed immár nagyon hiányzik. Sűrű időben élek, szinte szívszakadásig. Sóhajnyit megpihenni megbújnék oldaladnál. Beton világ ez. Perceket szaggat a lusta naptár. Szemedből halvány mosolyod szavaiddal kivetted. Már csak az álmaim tisziták, Csönd van. Nagyon szeretlek. Egyik este, amikor Petyelkin kissé ittasan hazafelé ballagott, a téren Ivan Sztyepanovicsot pillantotta meg. Ige ni, Sztyepanovicsot, annak az irodának az igazgatóját, amelyikben Petyelkin könyvelőként dolgozott. A direktor összegörnyedve ült a pádon, a feje majdnem a térdét verdeste, és kegyetlenül horkolt. Sapkája a földön hevert egy üres üveg társaságában. — Na, tessék! — kapta fel a fejét Petyelkin. — Minden világos: itt a sapkája, a szemüvege!... Szóval, így állunk, Ivem Sztyepanavics? Hát ezt is megértük, drága igazgató elvtárs?... Ejnye, ejnye! Nekem meg a múlt héten fegyelmit sózott a nyakamba! Hát persze... Nem tagadom, volt bennem egy kis szesz, amikor bementem dolgozni. Erre ő a drága direktor, zsupsz, gyorsan írásbeli figyelmeztetést nyomott a markomba. — És most, ugye Ivan Sztyepanovics ba- rátocskám, maga is bejött a csőbe, hehehe? — gondolta némi kárörömmel Petyelkin, mert még mindig a fegyelmi járt az eszébe. — Én most ünnepélyesen összehívom az iroda kollektíváját!... Nem, elnézést, a kollektívát ilyenkor lehetetlen összetrombitálni, lejárt a munkaidő... A kijózanítóba telefonálok. Beszólok nekik, hogy a mi drága Ivan Sztyepanovicsunknak egy kis gyógyításra van szüksége, hehehe! Hogy fog ez az ember holnap a beosztottak szemébe nézni?... Nem, inkább segítek rajta ... Nekem biztosan azt mondja majd: elnézést azért a fegyelmiért, majd korrigáljuk valahogy, nem felejtem éli, hogy nehéz perceimben mellém álltái, ba- rátocskám! — Hát akkor tényleg álljunk mellé! segítsünk! — döntött Petyelkin. — Ezt a sapkát zsebre dugjuk, nehogy elvesszen, Ivan Sztyepanovicsot pedig legjobb, ha a hátamra veszem ... Jó ég, ilyen nehéz emoer a airesior: r-ersze Duszra így nem jutunk fel, kénytelen leszek gyalog cipelni hazáig. Különben sem érdemes buszra szállni, mert véletlenül öszetalálkozunk valamelyik kollégával, s akkor kész a botrány, a pasas mindent kibeszél... Így hát elindulunk gyalog. Hazaviszem én Ivan Sztyepanovicsot, még szép, hogy hazaviszem! A feleségének pedig megsúgom; hogy én hoztam haza, én Petyelkin ... Igen, igen, Pe-tyel-kin! Így mondom, szótagonként, hogy emlékezzen a nevemre! Másnap aztán hivat a direktor, próbál mentegetőzni, hogy ne haragudj Petyelkin, az a fegyelmi tévedés volt, te az én emberem vagy, szólj csak bátran, ha valami kell; szívesen segítek... Ha óhajtod, elintézem, hogy Szocsiba is kapj beutalót, különben ha a főkönyvelő nyugdíjba megy, neked tartom fenn a helyét, érted? Ilyen gondolatokat forgatott a fejében Petyelkin, s közben megérkezett ahhoz a házhoz, amelyikben Ivan Sztyepanovics lakott. Petyelkin egyre nehezedő terhével felbotorkált a lépcsőn, nagy nehezen rátalált a lakásra, és becsengetett. Kis idő múlva nyílt az ajtó, s a küszöbön álmos, gyűrött arccal ott állt Ivan Sztyepanovics, annak az irodának az igazgatója, amelyikben Petyelkin könyvelőként dolgozott. — Jó ég; már megint maga az, Petyelkin? — kérdezte dühösen az igazgató. — Az még hagyján, hogy éjnek idején részegen csavarog ösze-vissza, meg hogy valamelyik szesztestvérét ide-odia cipeli a hátán. Ez a maga dolga. De miért olyan arcátlan, hogy még hozzám is becsönget?... Felháborító! Nemrég kapott fegyelmit italozás miatt, emlékszik? Idefigyeljen, Petyelkin!... A barátját most elviszi a legközelebbi kijózanítóba, maga pedig szépen hazaballag, világos? A többit majd holnap megbeszéljük! Fordította: Kiss György Mihály Borisz Gurejev: BIZTOS TIPP Neked egy aláírás kell? Rendben. Jegyezd: ötödik emelet, jobbra az első szoba. Az ajtó rendszerint nyitva, de te ne ess be rögtön rajta, ö ezt nem szereti. Kopogtatsz. De legjobb, ha éppenhogy benyitsz. Csöndben, észrevétlenül; érted? Nos, amikor már harmadjára hallod, hogy: „Jöjjön be!” — az ajtórésen óvatosan bedugod a fejed. Csak a fejed! A többi tartozék ilyenkor másodlagos! Az arckifejezésed — nos, az módfelett fontos ... Például: érdeklődő, tágranyílt szem, állkapocs mellre szegezve ... Igen, hát a bajszod vágasd le, a szakálladat hagyd meg, de csak módjával kérlek, csak módjával... És a hajadat is szedd rendbe — nyírasd kurtábbra, mondjuk majdnem kurtára... Tudod, szereti a nevetséges dolgokat. Azonkívül: az öltözéked, a lábbelid a legszolidabb legyen, de azért szemet gyönyörködtető... A szobában hárman vannak: a hölgy, a kopasz és a szemüveges. A te embered — a szemüveges. Nézz rá csodálkozón, kényszeredetten ... Ha rögtön megkérdezi, hogy: „Hozzám jött? — kérdezd vissza: ;,Önhöz?” No, hát ezt azért még gyakorold. Ha viszont nem kérdez rögtön, várj amíg szól. Az ajrtót óvatosan tedd be magad után. Sőt, kis ideig az ajtóban is maradhatsz, de úgy, hogy a fejed azért látszódjék. A nyakad húzd be, mintha becsípte volna az ajtó, azaz: vegyék észre, mennyire alázatos vagy. Igen, igen — alázatos! — Hát hogy képzelted? Aláírásra van szükséged, vagy nem? Na látod! Akkor tedd azt, amit mondok. Csak alázatosan, minél alázatosabban ... S ekkor ő azt mondja: „Jöjjön be, ne féljen, nem eszem meg” — így hát semmi vész, lépj be. Oldalvást persze, csak oldalvást; a kilincset szinte a zakód zsebével pöccintsd a helyére, majd belebotlasz a szekrénybe, ellavírozol a hölgy székéig, újra megbotlasz, és egyenesen a kopasz asztalára zuhansz, de úgy, hogy az előtte tornyosuló dosszié- és papírhalmaz a földre hulljon. Nem; nem a kopasz a te embered, hanem a szemüveges! Képzeld, előttem egy öregasszony ugyanezt tette. A kosárban lévő kakas, a demizsonnal, a diétás vajjal együtt kiborult. A demizson dugója kilazult, a vaj szétkenődött az asztalon, a kakas repdesni kezdett, rászállt a kopaszra, és mennykő nagy hangorf elkukorékolta magát... S képzeld, a kopasz felsegítette a mamit; és egy szempillantás alatt aláírta az egész cugehőrt. Na mit szólsz? De menjünk tovább, ö majd azt ajánlja, ülj le — de isten ments! Persze ne állj, mint egy facövek. Ezt nem szereti. Inkább húzódj kissé távolabb tőle, érted? Ha fél óráig így kibírod, s ő újra hellyel kínál — ülj le, de csak félfenékkel! S amikor előhozakodói a problémáddal, dadogj kérlek — persze módjával! Az érthetetlen hebegést utálja. Körülírtan, de csak szőrmentén — annyira, hogy megértse — add elő, hogy ebben az ügyben te kismiska vagy, ezért hát minden bizalmad benne, s reméled, számíthatsz a segíségére. Mindezek mellett add értésére: jó összeköttetéseid vannak. Keresd elő a személyazonosságidatj, s ezzel együtt szedj elő mindent: érvényes utalványt, színházjegyet... apropo! a Szovremennyik a kedvence, néhány takarékbetétkönyvet ... Hogy nincs betétkönyved? Nyiss kérlek, egy rubel az alap, nem mégy tönkre tőle! A lényeg, hogy csak futólag lássa! Jogosítványt kérj kölcsön, műszaki papírokait, legjobb, ha Volgára persze... Minél több igazolványt! Azonkívül a filmbemutatóra szóló meghívókat — de azt feltétlenül! Mindezeket tartsd a kezedben, az asztalra ne rakd ki. Oda csak a meghívóra szóló jegyeket, s a Marlbo- rót, de isten ments hogy finn legyen, érted? Várj, az irodában lehet ugyan dohányozni, ő maga is örökké füstöl, sőt téged is biztatni fog, hogy gyújts rá, de meg ne próbáld! Ezt nem szereti. A jegyeket és a cigarettát hagyd az asztalon. A megvesztegetéstől hideglelést kap, ellenben ha az asztalán feliejted azt, amit neki szántál — nem vágja utánad. A többi megy, mint a karikacsapás! Mert ne felejtsd el, még egyszer fel kell keresned, s aztán... Igen. igen, nyugodj meg, célhoz érsz, ez bejön ... Szükséged van az aláírásra vagy nem? Nahát akkor! Ne ess kétségbe.... Egyszerű kérelemről van szó, egyszerű aláírás az egész, egyetlen tollvonás — nem tehetsz mást, ez a minimum. És mindent úgy csinálj, ahogyan tanácsoltam. Várj csak, a többi papírjaid rendben vannak? Igen, igen, nagyszerű ! Remek. Hé, várj csak... Milyen betűvel kezdődik a neved ? ... V-vel ? ... Jé! Én meg azt hittem F-el... Hát akkor mit beszéled tele a fejemet?! Neked nem a szemüvegeshez, hanem a kopaszhoz kell menned. Nos, akkor jegyezd meg! Puccba vágod magad, a kezedben diplomata táska, fogad közt szivar, az ajtót 'lábbal berúgod, és az mondod: .iSzépjónapot mindenkinek, akit még nem láttam!” Beleütközöl a hölgy asztalába, és rázuhansz a szemüvegesére, úgy, hogy* az előtte tornyosuló dosszié- és iratcsomó szanaszét repüljön a földön ... Nem kedvesem, me ijedj meg — célhoz érsz, ez bejön ... Sikerül... Meg kell tenned ... A hasraesést mindenképpen. Ezt mindannyian szeretik! Fordította: Baraté Rozália J. Oseka : Kutyasztori Utaztam a vonaton. Érdekes beszélgetésnek lettem szem- és fültanúja. — Igen, igen — szólt az utas —, manapság már az sem lepi meg az embert, ha arról hall, hogy valakinek matematikus kutyája van. Mint például nekem is. Vendéglőbe sohasem járok a kutyám nélkül. A múltkor is, amikor ellenőrizte a számlán az összeadást, rájött, hogy becsaptak. Egyetlen vakkantás nélkül belecsimpaszkodott a tolvaj pincér hátsó felébe, s addig nem engedte el, amíg az vissza nem adta a jogtalanul eltulajdonított pénzt. — Ez semmi! — szólt a másik utas. — Az egyik alkalommal elmentem hazulról, s egyedül hagytam a kutyámat. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, kifigyelték a betörők, hogy az éjszakát nem töltöm otthon. A kutyám észrevette, hogy behatoltak a lakásba, lábujjhegyen átment a szomszédba, és telefonon felhívta a rendőrséget. Amikor hazaérkeztem, a kutyusom éppen tanúvallomást tett. — Az én kutyám — kezdte történetét a harmadik — gyönyörűen hegedül. Olyan édes és utánozhatatlan, amikor ül a szőnyegen, végighúzza a vonót a húrokon ... Felcsendül a szférák zenéje. Senki sem hiszi el, hogy autodidakta. Hívták a filharmóniába, de kevésnek tartja a honoráriumot. Ekkor elhatároztam, hogy én is bekapcsolódom a beszélgetésbe. Elvégre és utóvégre, mint afféle négylábúnak, igazán jogom van szólni! — Talán érdekelni fogja önöket, uraim, hogy én például gazdámnak, Janus Osekának humoreszkeket írok. ö csak a nevét adja hozzá — mondtam farkcsóválva. Űtitársaim döbbenten meredtek rám. Sok mindent hallottak már a kutyákról, de ilyet még nem! Meghúztam a vészféket. Kiugrottam az ablakon. Hanyatt-homlok rohantam a szerkesztőségbe, hogy még lapzárta előtt megírjam a humoreszket... Fordította: Saiga Attila Hadtörténeti éi nyelvtörténeti jelentősége Az első magyar nyelvű katonai szabályzat II. Rákóczi Ferenc neve örökre összeforrott hazánk történetével. Nincs senki, aki ne tudná, ki volt a vezérlő fejedelem. Működésének mégis van oflyan területe, amely kevéssé ismert: az a munka, amelyet a felkelt sereg fegyelmezett haddá szervezéséért fejitett ki. Felismerte, hogy rend nélkül nem lehet háborút viselni. A százezer fős sereg életét szabályozni kell. Rákóczi már 1707 előtt is adott ki több mint egy tucat részletes hadi szabályzatot, valamint (több várszolgálati rendtartást, tábori és gyakorlati szabályzatot, mégpedig — s ez nagyon lényeges — magyar nyelven. De a koronát erre a munkára az 1707. évi ónodi országgyűlésen törvényerőre emelt, magyar nyelvű szervezési szabályzata (Regulamentum) és a hozzá csatolt szolgálati szabályzata (Edictum) rakta föl. Jelentősége hadtörténeti és nyelvtörténeti szempontból azért nagy, mert ez az első, teljes, magyar nyelvű általános katonai szabályzatunk; és az első összefüggő magyar katonai büntetőtörvénykönyvünk. Ezzel — közel két évszázad után — ismét döntő szerephez juttatta katonai életünkben az addigi német és latin helyett a magyar nyelvet. A szabályzat az ezredek részéres korábban kiadottak felhasználásával, a leszűrt tapasztalatok figyelembevételével, most már a teljes haderőre alkalmazva került az országgyűlés elé. Előkészítését a Bercsényi Miklós vezette bizottság végezte, a tervezetet Kajaly Pál főhadbíró és Vay Ádám udvari marsall terjesztette elő. A „regulamentum” szó a korabeli szótár szerint „zsinórmérték”, amely a mai értelemben a hadsereg szervezésével, beosztásával, élelmezésével és fizetésével foglalkozó szervezési szabályzat. Az „adictum” magyarul ugyancsak a korabeli Pápai- Páriz szótár szerint — mert hiszen ezt forgatták Bercsényiék — ;,parancsolat”, vagyis viselkedést előíró szolgálati szabályzat. A Regulamentum Universale a fejedelmi köszöntést követően történelmi példákkal bizonyítja, hogy hadi sikereket csak fegyelmezett és képzett sereggel lehet elérni. Ezért itt az ideje, hogy a tanulatlan felkelőkből rendes katona váljék. A szervezési szabályzat hét részből áll. Az I. rész 12 létszám- és fizetési táblázatot tartalmaz, „... minthogy a fizetés zabolája a rendnek s az engedelmességnek.” A II. rész tartalmazza a fizetés, az abrak és a ruházat kiosztásának módját, a lakosság hadi hozzájárulását. Intézkedik az újoncokat sorozó bizottságokról, valamint arról,» hogy a tisztek havi zsoldjá- nak minden forintja után egy garast le kell vonni a közös ezredkassza céljaira, pénzügyi tartalékalapra. A III. rész a hadak téli elszállásolásáról, a rendfenntartásról, Rákóczi fejedelem arcképe magyar ORSZÁGI C0NF0EDERAL7T NEMES STATUSOK R E N D E K RífsérC! fealmtt HADI REGULÁK, ARTICULUSOK, EDICTUMOK, ES TÖRVÉNYEK. A szabályzat címlapja a nyári kihelyezésekről, továbbá a beszállásolás alól mentes épületekről intézkedik. Az V. rész pénzügyi kérdéseket tartalmaz; mint a vármegyékre kivetett hadiköltségek beszedése, kezelése, elszámolási rendje, ellenőrzése stb. A VI. rész a katonai területi parancsnokságok körzetével összhangban szabályozza a haditápszolgálatot. A VII. rész a hadi törvények eljárásjogi szabályait adja elő, s minden vezénylő tábornok mellé beosztott egy hadbírót. A Regulamentumhoz szorosan kapcsolódik az Edictum Universale, vagyis az első katonai büntetőkönyvünk, amely 12 címre (titulusra) tagozódik. Az I. cím „A cégéres vétkekről, a büntetésekről és némely hadi successiókról” ír. Ide tartoznak az élet, a testi épség és az egészség elleni bűntettek. Itt kaptak helyet a tulajdon elleni bűncselekmények, a vallásszabadság megsértése, közokirat hamisítás stb. Érdekességként a bűncselekmények elkövetőinél az ittasság nem enyhítő körülmény. A II. cím „Mindenféle vitézlő rendnek magok akalmaztatásáról”, vagyis a katonai fegyelemről, a foglyokról, a zsákmány felosztásáról, a menlevél tiszteletben tartásáról intézkedik. A III: címben az őrszolgálatról olvashatunk, a IV. címben pedig ;,A tábor megindulásának módgyárul”: dob- vagy trombitaszóra mindenki siessen egységéhez. Egészséges ember engedély nélkül masírozás közben nem ülhet a poggyászszekérre. Az V. címben „A zászlóikat elhagyókrul, szökőkrül, passzus nélkül járókrul” intézkedik. A szökés büntetése halál, mert ,,.a nemzet igaz ügye mellett mindenki élete fogytáig köteles hadakozni. Itt szól a szimulánsokról is: „Harc alatt vagy előtte magát betegnek mondó érdeme szerint lakói.” A VI. cím „Az erősségek feladásárul, megegyezésérül; ellenséggel való összemenésrül, corresponden- tiáruil, beszélgetésrül, árulta- tásrul, kémrül” szól s ahogy írja: „a kémeket, titkos üze- netvívőket a hóhér nyársalja fel.” A VII. cím a kvártélyról, a VIII. cím a gyújtogatásról, a IX. a fegyverek hadi eszközök karbantartásáról szód, a X. cím a mustrát, a XI. cím pedig a hadbí- rák jogait és kötelezettségeit szabályozza. A XII. cím tartalmazza a hadbírósági eljárást. Ez azért fontos része az Edictumnak, mert itt találjuk a magyar haditörvényszék és katonai büntető perrendtartás első; nyomtatásban megjelent összefoglalását. Szabályozza az idézést, az ügymenetet, a fellebbezést, rendelkezik a védőről, a hadifoglyokkal kapcsolatos bánásmódról. Figyelemre méltó a törvénykönyv gördülékeny stílusa, ízes magyarsága. Dr. Csonkaréti Károly Anatolij Finyko: Majd holnap megbeszéljük!
