Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985. augusztus 3. Képújság 11 Az Angol Királyi Fotótársaság kincsei Igazi ritkaságot kínál a bathi Royal Photographic Socety anyaga, amelynek nagy része a fényképezés őskorából származik. A fotó- történet kiemelkedő egyéniségeinek — Henry Fox Tál- bot, a kálotípia kidolgozója, Roger Fenton, a társaság alapítója, Frederick Henry Evans, Julia Margaret Cameron, Robert Adamson, Earl of Carnarvon, a Tutan- hamon sír felfedezője és megörökítője — művei szerepelnek a kiállításon. A fotótörténeti és műfaji gazdagság mellett fontos kor. történeti érdekességet kínál a bemutatott anyag. Láthatunk portrékat, expedíciókról készült sorozatot, táj- és utcaképeket, az ún. dokmenta- rista irányzat darabjait, riportsorozatokat sport- és társadalmi eseményekről, valamint az autonóm fotóművészet körébe tartozó képeket és nem utolsósorban érdekességeket, különlegességeket. A kiállítás a magyar —brit kulturális egyezmény alapján a Művelődési Minisztérium, a British Council és a Műcsarnok együttműködése alapján jött létre. Oscar Gustave Rejlander Hajlék nélkül az éjszakában (1857) Lord Redesdale: VII. Edward király (1904) Richard Polak: A művész és modellje (1914) Frank Meadow Sutcliffe: Szigetünk őslakói (1885) A mai csehszlovák szobrászat Kiállítás a Műcsarnokban Rudolf Svoboda: Munka A csehszlovák szobrászat a két világháború között az avantgarde kifejezésformák élharcosai közé tartozott Európában. A haladó formaképzéshez progresszív eszmei-társadalmi mondanivaló társult. Ehhez a hagyományhoz kapcsolódott a felszabadulás utáni fejlődés Myslbek és Sturza szellemét folytatva. Az ötvenes évek első felében azonban a közérthetőség szűk értelmezése következtében itt is a realizmus gyakran historizmusba hajló tendenciája jutott előtérbe. Ez a helyzet 1956. után oldódott, elsősorban az átütő erejű modern olasz szobrászat és az angol szobrászóriás, Henry Moore hatására, akinek árnyékától a hatvanas években senlki sem szabadulhatott Európában Legerősebben azonban az újra felfedezett hazai avantgarde nyomta rá a bélyegét a formaképzésre. A cseh szobrászat már az ötvenes évek végén jó hírnevet vívott ki magának, amelyet az 1958-as brüsszeli világkiállításon elnyert díjak, elismerések fémjeleztek. A plasztikában új területet nyitották a keramikusok és üvegművészek, akik azóta is a világ vezető iparművészei közé tartoznak nemcsak formaképzésükkel, hanem technológiai megoldásaikkal is. A szobrászatban napjainkban — akárcsak nálunk — a fő tendenciák az emlékműszobrászatban jelentkeznek. A tömeg plasztikai felépítését a formai szűkszavúság kiemeli, erőteljessé teszi. (Jan Kulioh: KLakk, 1957; Olbram Zoubek: Mária mellszobra Karel Lidicky: Jan Hus, 1954; Milos Axman: Kommunisták, 1873). A valóságot — a hazai hagyományt folytatva — posztkubista felfogásban is gyakran ábrázolják, főleg a munkás-emlékművekben (Jindrich Wiel- gus: Vájár kváderral, 1945; Alois Sopr: Komoly szó, 1966; Boh until Zemánek: Rudi, 1975—76.) — Ezeket a tendenciákat a keramikusok is követik csaknem életnagyságú, mázas szobraikon. A mázat a megjelenés gazdagítására a szobrászok is használják, még a bronzszobrokon is. (Kurt Lebauer: Menekülő lány, 1976.) Erős a cseh barokk tradíció hagyománya is, amely leglnlkáb a kompozíciókban, de gyakran a szeV Kurt Gebauer: Menekülő lány szélyes, szaggatott körvonalaikban és a mintázásban is érvényesül. (Jiri Bradacek: Energia, 1968.) A kortárs cseh művészetben figyelemre méltó szerepet játszik a portré, mely más közép-európai országokban hanyatlást mutat. A cseh művészek azonban itt is széles skálán dolgoznak. A portrék zöme egyénien reális, de a szimbolista ábrázolás sem ritka, némi szecesz- sziós felhanggal. A tipizálás tendenciája is jól felismerhető, de a szuggeszttiv érzelmi hatás mindig erősebb, mint a formai kísérletezésekhez való ragaszkodás. A mego'dásak soíkfélesége, egyfajta letisztultság — talán a jó válogatás következményeként — rokonszenvesZdenek Kővár: Dúr-moll torzó sé teszi a nagyközönség körében is a kortárs cseh szob- rászatot, .mely a modern nemzetközi információkat sikeresen emeli át a hazai környezetbe. A két vezéregyéniség Józef Kostka, és a tavaly elhunyt Rudolf Pribis, akinek hatása az egész kiállításanyagon érvényesül. Lírai és monumentális erejű, epikai mondanivalóin műveik jól megragadnak az emlékezetben, -mint Kostka 1949-es Az anya feje című műve. Pribis feszes, határozott formákkal dolgozik. A preklasszikus formavilág ihleti Rudolf Uhert típusábrázolásaiban. A nemzeti tradícióit követő szobrászok a jellképiség és a szándékosan rusztikus formaképzés útján haladnak. Műveiket gyakran fába faragják; ez a népi faragók és az építészet tradicionális anyaga Szlovákiában. A két irányzat között ösz- szekötő kapcsot képeznek azok a művészek, akik az in- ternacionátis fonmamyetvet a fafaragásban alkalmazzák, mint Klára Pataky rendkívül érzékletesen -készített 1966-os Torzófiguráján, mely a kiállítás egyik kiemelkedő alkotása. BRESTYÄNSZKY ILONA Alois Sopr: Komoly szó Moholy-Nagy László 90. születésnapjára A Művész; Moholy- Nagy László. Öröksége; a modern lakás- kultúra forradalmi átalakítása, amely valamilyen formában a technikai civilizáció új esztétikai normáit hirdető művészetekben, a filmben, a fényképezésben, könyveink^ folyóirataink, különféle használati tárgyaink megformálásában, környezetünkben állandóan jelen van. Mindnyájan örökösei vagyunk a korán elhunyt világhírű művésznek, aki most töltené be kilencvenedik évét. A sokoldalú művész, a konstruktivizmus egyik jellegzetes képviselője, korunk igazi embre volt. Nagy fantáziájú, kísérletező szellemű. Felelősségre ébresztő szavai máig hatnak: „az az átalakulás, amelyen a világ a tömegtermelés és az ennek megfelelő elosztás és közlekedés folytán keresztülment, arra kényszeríti az embert, hogy gazdasági fogalmakban gondolkozzék, s mindazt ami a gazdasági élethez tartozik), világméretekben szervezze meg... Meglepő gyorsasággal asszimilálta az ipari forradalom technológiai vonatkozásait, de nem értette meg ezeknek a vonatkozásoknak bonyolult kihatásit, és sejtelme sincs róla, milyen veszedelmes antibiológikus és asz- szociális erők sugárzanak belőlük, ha tervezés nélkül fogadja őket. Az új technika rohamosan fejlődött, de társadalmi hatásainak irányítása kicsúszott az ember kezéből. Hiába rejtette magába az új technika az egészséges élet roppant lehetőségeit, mind ez ideig, nem váltak valóra a diadalittas jóslatok.” Moholy-Nagy egy Baja környéki kis faluban, Bácsbor- sodban született. Jogásznak készült, de az első világháború kitörése miatt tanulmányait abbahagyta!, és festeni kezdett. A társadalmi haladás iránti érdeklődése a Galilei körbe és Kassák Lajos mellé vezette. A Tanácsköztársaság bukása után Bécs- be emigrált, ahol a progresz- szív Ma folyóirat munkatársa lett 1920-től Berlinben élt, a húszas évek haladó politikai és művészeti mozgalmainak egyik jelentős nemzetközi cesntrumában élt. A vele együtt lakó Bernáth Aurél festőművész így jellemezte: munkáit: „Képei kizárólag vonalzóval és körzővel rajzolt és vékony színekkel befedett geometriai ábrákat mutattak” ......eddig m ég vizuálisan meg nem jelenített új emberi lélekrezdü- léseket vagy állapotot” akarnak kifejezni. Művein „az elemek szelték egymást, rohanni látszottak az űrbei\ egymáson áttetszettek, pihentek, torzultak vagy a derékszögnek és az alatta elhaladó sávoknak a vízszintestől elbillenő feszültségét bogozták, noha csak Konstrukció volt mindegyik címe.” Állandóan különféle anyagokkal kísérletezett. Üvegből, fából, fémekből különféle formációkat tervzett. 1923-tól a korunk tárgy- kultúrájának formanyelvét meghatározó németországi műhelyiskola, a Bauhaus tanára lett Gropius meghívására Weimarban, később Des- sauban. A növendékeket az alapkurzus professzoraként és a fémműhely irányítójaként 1928-ig tanította. A művészet és technika egységét hirdette. Tanítványait az anyagban rejlő konstruálási-formálá- si lehetőségekre és felhasználására oktatta. A tiszta téri elrendezés valóságos hatását, az ellentétes erők feszültségének egyensúlyát, vagy az egybefonódó tér áramlását kutatta. Képei, rajzai, plasztikai konstrkukciói absztrakt formakompozíciók, a modern ember térszemléletének modelljei. Tapasztalatit a könyv- művésetben és a reprodukciós technikában is érvényesítette. A Bauhaus úgynevezett aszimmetrikus tipográfia, jú könyvsorozalát javarészt ő tervezte. Könyveivel, plakátjaival fotó- és filmkísérleteivel máig ható iskolát teremtett. Első kamera nélküli, fény- érzékeny papírra előállított kompozícióit, fotogrammjait 1922—23-ban készítette: egy lemezre 5—6 felvételt is rá- kattintott és elgyönyörködött az így kialakult kusza ábrákban. Elképzeléseit 1930-ban Berlinben Piscator kísérletező színházában és az Operában kivitelezte. A hitleri fasizmus éveiben Újra emigrálni kényszerült. HoBandiába; majd Amerikába települt át. Először a chicagói Új Bauhaus iskolát vezette, majd formatervező iskolát nyitott. Az amerikai művészeti életben jelentékeny szerepet töltött be, 1946. november 24-én bekövetkezett haláláig. Művei, tanításai különösen halála óta az egész művelt világban elismertté tették nevét. B. I.
