Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
1985. augusztus 31. 'népújság Deleiére áll a nap. Az apró völgy lakói nem mutatkoznak az utcán. Meggyfák árnyékában sétálgatunk, vaskerítések mellett visz utunk. Az árokpartok tiszták, a porták előtti kis területeket virágokkal ültették be. Az udvarokban szőlőlugas, fű, és megint virág. Az ablakokban muskátli. A házak homlokzata frissen festve, meszelve. Csendes, békés délután. Győré. Tolna megyei kisközség. Bányászfalu. Virágzó közösség. Két öreg ül a pádon. Egy asszony, egy férfi. A Dózsa György utcában járunk, a pincesoron. Lábunk alatt járda, az úton vasúti töltésből eredő kékesszürke kő. A pádon ülő Dékány György húsz éve nyugdíjas. Bányász volt 13 évig. Tamásiban született, de az erdélyi Temes- remete községben anyakönyvezték 1915-ben, március 15- én. — Hazafias ember vagyok — mondja nevetve. Amikor azt kérdezem tőle, hogy székely ember-e, bólogat, de végül abban állapodunk meg, hogy nagyalföldi. Kevés sváb vér is folyik, meg székely vér is az ereiben. Nagyalföldi magyar. Dicsérem a falut. Tisztaságáért, rendezettségéért, jó levegőjéért. A pádon ülő asz- szony felcsattan. — Csak a mi utcánk bűzös, mert erre vezetik a szennyvizet.- Ezt beírhatja-e az újságba? — kérdezi. — Beírhatom, de attól még nem vezetik másfelé a vizet — mondom. Ezen az asszonyság ismét feicsattan, és néz rám értetlenül. Dékány György bólogat. Azt nem tudom, hogy a dicséretre-e, vagy az asszony zsörtölődésére. Az biztos, hogy az árok mellett igencsak szagos a levegő. Feljegyzem a dolgot, ott a helyszínen. Jó egészséget kívánunk egymásnak. — Az jó lenne — mondja Dékány György. — A lábom az sajnos nagyon fáj — mondja, és még utánam szól: — Szorgalmas falu ez — erre meg a panaszkodó asz- szony — aki nevét nem volt hajlandó megmondani — bólogat, és ő is hozzáteszi: — Szorgalmas és tiszta népek lakják Győrét. Azt még egyikünk sem tudta akkor, hogy azokban a percekben, mikor a panasz elhangzott, állt föl a tanácsülésen Köő Géza, az utca „honatyája”, és tette szóvá a Dózsa György utcai dolgot. A tanácsházán a választás utáni első „igazi” tanácsülés után beszélgetek a falu „képviselőivel”. Említettem az előbbi dolgot. Beszélgető- társaim egymásra néznek, mondják, hogy éppen erről volt szó. — Egy igazi baj van ebben a faluban, és azt maga mindjárt megtudja — mondják. — Az újságírónak is lehet szerencséje. ‘ — Van még valami? — kérdeznek. — Ezt a valamit maguktól várom. Mert ugye, senki sem fogja elhinni nekem a györei idillt. Egyetlen faluban sem lehet minden szép és jó. Még akkor sem, ha azt mondom, az én megítélésem szerint Győré Tolna megye legszebb községe. — Két dolog bosszant bennünket: a kultúrház és a focicsapat. Kultúrházunk gyalázatos, focicsapatunk meg nincs — mondják. — Ezen lehet segíteni — mondom. — A kultúrházhoz kétmillió forint kellene. Van hatszázezrünk, amit a megyei tanácstól kaptunk, összegyűjtöttünk 120 ezer forintot magunk, de ez még messze van a 2 milliótól. — Támogatást várnak. — Anélkül nem jutunk előre. — A focicsapat? — Arra már legyinteni lehet — és legyintünk. Az előbbieket az újságírói önkény csoportosította az írás elejére, hiszen ott Győrében, a tanácsházán, a gondokról a beszélgetés végén esett szó. Én kötözköd- tem, amikor már csupa „gyönyörűség” került a jegyzet- füzetembe. A 846 lakosú Győré és a 680 lelkes Izmény (a társközség) lakói olyan lokálpatriotizmusról tettek-tesznek tanúbizonyságot, ami párját ritkítja. Üde, tiszta és emberszabású települést alkottak, amit csak irigyelni lehet. Beszélgetőtársaim: Juhász János, Köő Géza és Link János bányász tanácstagok, Nyakas Mihály megyei tanácstag, valamint Bodony Béla községi párttitkár. Velük szálazzuk ennek az együvé tartozásnak a történetét, ami nem csekély dolog. Azt mondják: — Hagyományai vannak a rendnek. K Dékány György Falu a Mecsek előterében Ez egy egyszerű kijelentés. Miért nincs máshol ilyen hagyomány? — Van tavaszi nagytakarítás — mondják — meg fásítás. Csak ettől még nem biztos, hogy megőrzik ezt a rendet az emberek. Ebben a faluban nem látni jószágokat, pedig jószágtartó nép lakja Győrét. Az utcán nincs elkódorgott állat, virág van és rendezett terület. — A közterületek — mondja valaki. — Igen. Ez fontos. A közterületek mindig rendben vannak — egészíti ki más. — Egyszer úgy láttuk, hogy az áfész boltja nem kellő tisztaságú, és felszólítottuk a vezetőket, hogy sürgősen meszeltessenek. Aztán elhangzik egyikük szájából: — Győré község lakói takarosak. Egy szó mint száz; csak a mai tényt tudjuk megállapítani, az eredőjét nem deríthetjük ki, hacsak azt nem mondjuk, hogy az ember alapvetően szereti a rendet maga körül. Győrében minden utca szépen kiépített. Bitumenes mindenhol, járda szintén mindenhol van. De honnét vettek erre pénzt? — Az alapelv az; a kevés pénzzel úgy kell gazdálkodni, hogy mindenre jusson. — Kemény dió — mondom. — Pedig úgy kell — erősítik meg a többiek is. — Hogyan lett kövesút? — kérdezi Bodony Béla. — Korszerűsítették a vasutat. Elvállalta a falu, hogy felszedjük a síneket, ezért megkaptuk a töltéskövet, ebből lett minden úthoz kőágy. — Tehát társadalmi munka? — Igen. Itt minden ember szívesen dolgozik a faluért. Társadalmi munka Iz- ményben, a közös óvoda építésénél A bányászvérben benne van, az összetartozás, az egymásrautaltság, a segíteni akarás. És ez itthon is érződik. A bányászokról először esett szó a beszélgetés alatt. Győrében még ma is 150-en aktív bányászok. S legalább ugyanennyien nyugdíjasok. — Nálunk úgy szervezzük a társadalmi munkát, hogy mindig csak a szükséges lét. számot hívjuk. Ha két villanyszerelő kell, akkor két villanyszerelőt mozgósítunk. Ha egyszer valakit dolgozni hívunk, akkor annak biztosítani kell a munkát. És minden emberhez a tanácstag személyesen megy el. Csak személyesen és nem üzengetéssel — mondják, mint leglényegesebbet... Az már természetes, hogy minden év szeptember első vasárnapján Győrében is ünnep van: bányásznap. Hazafi József Fotó: Gottvald Károly Gép számítja az abrakot Számítástechnika a mezőgazdaságban A nagyüzemi ság megalakulása pillanatában magában rejtette azokat az adottságokat, melyek feltételei és alapjai lehetnek a mai fogalmaink szerinti korszerű számítástechnika alkalmazásának és gazdaságos hasznosításának. A fejlett ipari országok gyártókapacitása a mezőgazdaságon belül először mégis viszonylag kisebb méretű, szabdalt nyugat-európai és egyesült államokbeli farmok körében tette lehetővé a számítás- technika alkalmazását. A szakirodalomban és külföldi tanulmányutakon a magyar szakemberek egyre gyakrabban láthatták, hogy a dán tehenek adatait, vagy a frankfurti zöldségpiac tételeit számítógép tartja nyilván, illetve a francia paraszt sertései részére matematikai modell segítségével állítja össze a kor, ivar és hasznosítási irány szerinti takarmánykeveréket. Itthon a szakemberek körében mindez először hitet- lenkedést, majd csodálatot és ezzel együttjáró számítás- technikai divatfejlesztést és használatot váltott ki. A hitetlenkedés és a divat korát azonban egyre inkább átvette a reális üzemi szükségletek kielégítésére való törekvés, sőt az a szemlélet, hogy ma már mindent számítástechnikával, mindent számítógéppel kell megoldani, mert ez a korszerű, ez az olcsó és ez a jövő! Nagyobb és a termelésben élenjáró vállalatok jelentős költségvetéi támogatással vállalati számítóközpontok telepítését kezdték meg (pl. bábolnai kombinát, agárdi kombinát, Békés Megyei Agráripari Egyesülés) és a megyei SZÜV központok is jelentős eredményeket értek el elsősorban a saját, illetve a körzetükbe tartozó szövetkezetek készlet- állóeszközgazdálkodásának számitógépes feldolgozásában. Az említett két fejlesztési irány azonban nem elégítette ki a megnövekedett vállalati igényeket. Tavaly már több mint 2000 különféle számítógép dolgozott a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági piacon található — mintegy 20 — szervező vállalat tevékenységéből a MÜSZI és a PM MÜV mintegy 80 százalékot teljesít. Az ágazatban több mint 20 féle személyi és mikroszámítógép, valamint közel 300 féle — többnyire egymást átfedő — program hasznosul. Ma nagyobb a fizetőképes kereslet, mint ami a géppel, programmal, szervizzel és betanítással lefedhető. A sokrétű és indokolatlanul nagy választék ellenére is, ma már a vállalati beruházások közül másfél százalékát a számítástechnika fejlesztésére fordítják az üzemek. A fejlesztés eredményeként került széles körben elterjesztésre a takarmány- keverékek optimatizálását, a műtrágya-hatóanyag felhasználását, a vetésszerkezet optimalizálását, a táblatörzs- könyv adatainak feldolgozását, a szállítójárművek és traktoros menetlevelek (munkalapok) kezelését, az állattenyésztésben a várható ivarzási időpont jelzését, illetve az állományváltozás meghatározását kézierő nélkül végző programok alkalmazása. Az elmúlt évben több mint 300 mezőgazdasági szövetkezet és az állami gazdaságok több, mint fele már felhasználta a számítógépek által szolgáltatott adatokat. A könyvelők után az ágazatot, illetve a vállalatot, azaz a közvetlen termelést irányító szakemberek kezébe került a gép. Jellemző az is, hogy a technológiai ágazati vállalati és beruházási tervek végre valóban több változatban készülhetnek. A számítástechnika itt nem vált ki munkaerőt, de több időt ad a felhasználónak elemzésre és gondolkozásra. A számítástechnika nemcsak tervez, de a terv időarányos végrehajtását ellenőrizni, s a gazdaságelemzéshez nélkülözhetetlen számítások elvégzésére is alkalmas. Szükség esetén szolgáltatja azokat a statisztikai táblázatokat, amelyeket a szövetkezeteknek a megyei tanácsnak vagy a főhatóságnak kell küldeniük. A helyesen megváiasz. ' tott számi, tógép nemcsak a szükséges információkat nyújtja szolgáltatásként, hanem megfelelő automatika és program közvetítésével adagolja a tehénnek egyedenként járó teljesítmény-arányos takarmányt, méri a naponta kifejt tej. mennyiségét, illetve tőgynegyedenként annak hőmérsékletét, — így korai szakaszában kiszűrhető a tőgygyulladás —, jelzi a várhatóan aznap ivarzó állatok adatait és a telepvezető, az állatorvos és az egyes gondozók napi teendőit. Bizony sok tejet kell ezért a beruházásért termelni, hogy megtérüljön. Egy adott termelési szint felett, 6—700 li- ter/tehén laktációs hozam mellett azonban bevezetése jelentős megtakarítást eredményezhet. A takarmány, adagolás automatizálása esetén 9—19 százalékos takarmánytömeg megtakarítása mellett 6—8 százalékos fajlagos fehérje-megtakarítás várható. Külön mezőgazdasági, illetve agrárszámítógép sem típusában, sem színében nincs. Értelmetlennek látszik minden olyan törekvés, hogy a mezőgazdaság számára külön gépet kell gyártani. A jelenleg forgalomban lévő gépek teljes egészében megfelelnek a mezőgazdasági vállalatok igényeinek, illetve megtaníthatók, felkészíthetek szakmailag kifejezetten mezőgazdasági jellegű feladatokra is. Általánosságban megfogalmazható, hogy nem gépet kell venni, hanem meghatározott feladat(ok) megoldására kell gépet beszerezni. Helyes, ha a feladat dönti el, hogy mit, mennyiért vásárol az üzem. Helyesen járnak el azok az üzemek, amelyek jól ismert, a felelősséget is vállaló, anyagi garanciával is rendelkező szervező vállalatoktól szerzik be programjaikat. Ez az üzemelési és karbantartási biztonságon túl, árban is előnyösebb. Például a MÜSZI a termelési rendszereknek és TESZÖV-öknek terjesztési joggal adja el programcsomagjait. Az érintett dolgozók és vezetők továbbképzéséhez minden feltételt meg kéll teremteni. Erre jó kezdeményezést tettek egyes területi szövetségesek, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete, a Gödöllői Agrártúdo- mányi Egyetem, együttmű- körve a MÜSZI-vel. A személyi számítógépek kezelése 2—4 hét ailatt átlagos felkészültségi szinten elsajátítható. ökonómiailagf ,szemf.-------------------------- lyi szám ítógépekre fordított költségek 2—3 hónap alatt megtérülhetnek a mikrogépes fejlesztésnél, ha gazdasági döntésekre is használják, 1 éves megtérülésre számít, hatnak az üzemek. A tényleges előnye azonban az, hogy aki ma számítástechnikával foglalkozik, nemcsak szinten marad, de előbbre is lép. Aki ma elhagyja a fejlesztést, lépéshátrányba kerül. Ma még sikeresen lehet termelni számítástechnika nélkül, de holnap, vagy holnapután — mint az élet más területén — a mezőgazdaságban sem lehet nélkülözni a technika és a tudomány új gyakorlati eredményeit. Erről lemaradni igazán költséges döntés lehet. Beszélgetőtársaink, a tanácsülés szünetében ,Jbr Gfhf&abány ászfalu alBWffBFE.r: ítc ;• *•■•*•
