Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
e TtfÉPÜJSÁG 1985. augusztus 31. Múltunkból Í — Ki volt a legutóbbi kites* a szobijában? — Egy fiatalkorú fiú, akit a bíróság bűncselekmény miaitt próbára bocsátott, de a pártfogó jelentése szerint nem tartotta be a magatartási szabályokat. A fiú lopott és a lopás valóban jellemző a gyermek- és fiatalkorú bűnözésre, az esetek hetven százalékában tulajdon elleni bűncselekményt követnek el. Sajnos, az utóbbi időben ezek közül is az erőszakosabbakat: betörnek, rabolnak. Magasra emelkedett országosan is, megyénkben pedig különösen e bűncselekményfajta száma. A gyermekkorúaknái pedig kirívóan magas ez nálunk. I — A statisztikáról és a Jelenségekről talán beszéljünk később. A fiatalkorúak ügyésze miként érzi magát munkája közben? Szomorú, mérges, rezignált? — Arra kíváncsi, hogy hogyan kerültem erre a munkára? I - Is-ls. — Eredetileg két éven keresztül az orvosi egyetemre készültem. Nem vettek fel, helyhiány miatt elutasítottak. Szüleim a szekszárdi kórházban laktak, tehát „tűké szekszárdi” vagyok. A kórházban is dolgoztam egy évig), majd újra próbálkoztam. Ekkor már ott tartattam, hogy mindegy, csak valahová felvegyenek. így kerültem a jogi egyetemre. I — Családi elvárás volt, hogy diplomája legyen? — Magam elé állított követelmény volt a diploma megszerzése. Ügy éreztem; kell, hogy legyen. Olyan munkát akartam, amelyben érvényesül a szakmai önállóság. A jogra így kerültem. I — A miértet szeretném megérteni. A fiatal jogászok nagy része jogtanácsosi állást vállal. Mások birók, ügyészek lesznek. — A gyerekekhez nagyon vonzódom, szeretem őket. Emellett pedig azt is éreztem, hogy ezen a területen jobban lehet segíteni a gyerekeken, mint a bírói székben. Mert a fiatalkorúak bírójához azok az ügyek kerülnek, amelyben már én vádolok. Itt nekem sokkal tá- gabb lehetőségem van. A bíróhoz nem tartoznak a gyámügyek, a láthatások - felülvizsgálata, a szabálysértések — az intézetek —, a rendtartások betartásának vizsgálata. I — Tehát a megelőzés, de az eredeti kérdésre még nem válaszolt. Nos hát, szomorúan, mérgesen, rezignálton dolgozik? — Alapvetően optimista természetű ember vagyok. Bízom abban» hogy az idekerülő gyerekeket még nevelni lehet. Olyankor szomorú vagyok, amikor már egy fiatal harmadszor vagy negyedszer van nálam, és azt látom, hogy mindent megtett az ember az érdekében, és semmi haszna. Nem tudom, hogy mihez is hasonlítsam ezt. Talán, amikor egy súlyos, rákos beteget gyógyít az orvos, kimetszi a daganatot, majd fél év múlva újból kezdődik minden. Ekkor már egy nagyobb műtétet kell elvégezni. I — Gyakori az Ide visszatérő gyerek? — Az utóbbi időben egyre gyakoribb, a fiatalkorúak között az újbóli bűncselekményt elkövető visszaesők száma nagyban emelkedett. I — E16ny-e az, hogy a fiatalkorúak ügyésze nő? — Feltétlenül előnyös», mert sokkal jobban meg tudom értetni magam a gyerekekkel. I — Ha most idejönne egy gyerek, miként beszélne vele? — A fiatalkorúak ügyésze a gyermek megmentéséért is van, s én már az első mondatokkal erre próbálom a gyereket ráébreszteni. Arra, hogy itt nem ellenséggel ta-> lálkozik, aki föltétlenül le akarja őt csukni, vagy intézetbe záratni. A fiúkat magázom, a lányoknál sok esetben a tegezés a helyénvaló. Azt mindenképpen kell velük éreztetni, hogy hol a határ, és ne verjék át az embert. Tisztában vagyok azzal, hogy miért jön ide, és nem föltétlenül hiszek el neki mindent. Erezze azt a gyerek, hogy az ember akar neki hinni és bízni benne. A kihallgatásokkor, amikor letartóztatásban van a gyerek, még akkor is igyekszem a jó hangulatot kialakítani. — Azt mondts, hogy az ügyész a gyerekért van. Jog- propagandánk hiányossága, vagy a tudatlanság miatt az emberek éppen ennek az ellenkezőjét tudják. — Én is tapasztaltam. Az emberek nincsenek azzal tisztában, hogy itt elsősorban a nevelő szándék dominál. Az eljárásban pedig a törvény világosan előírja, hogy elsősorban nevelő intézkedést kell elrendelni, s ha olyan a személyisége a gyereknek, hogy nem javítható, csak ekkor kerüljön előtérbe a büntetés. — Az elmúlt héten egy olyan konferencián Is volt, ahol a megelőzésről beszéltek. A legfőbb ügyész helyettesének, dr. Nyíri Sándornak nemrégiben a Nép- szabadságban megjelent cikkében azt olvatam, hogy a közvádas bűncselekmények száma fokozatosan emelkedett, egyúttal a fiatalkorúnké Is. Mi a helyzet Tolna megyében? — Nálunk a nyolcvanas évektől kezdve emelkedett jobban a gyermek- és a fiatalkorúak bűnözése. Az országos aránynál jobban. Korábban az országos átlag alatt, majd az átlagon voltunk. Az is szomorú még, hogy az országosan tízezer fiatalkorú lakosra körülbelül százhatvankilenc elkövető esik, ez a szám megyénkben százküencvenegy. — Az anyagilag Jól álló Tolna megyében gondolkodjunk. Magas a betétállomány, ugyanakkor bizonyos mérvű tudati visszamaradás tapasztalható némelykor. — Feltétlenül. A fiatalkorú bűnözésnél a tudati elmaradottság nagyon jelentős szerepet játszik. Egyrészt a felvilágosítás a munkáról, az anyagiakról, az anyagiakhoz való viszonyról, a tulajdon- viszonyról nagyon sekélyes. Ezen a területen nagyon sokat kell lépni, mert ezt igai- zolja, hogy a gyermek- és fiatalkorúak álltai elkövetett bűncselekmények hetven- hetvenöt százaléka tulajdon elleni. Elsősorban a magántulajdon elleni, ám ha lehetőség van, akkor a társadalmi tulajdont is károsítják. Nem a példaadásért... I — ... de az elrettentő példákért Igenis... — ... mondom. Nyolcéves gyerekek követnek el rablást. Fellöknek fenőttet és letépik a nyakáról az arany nyakláncot, vagy nyolc-tíz éves gyerekek átadás előtt lévő lakásba bemennek és azt úgy megrongálják» hogy a lakásban harminc-negyven- ezer forint értékű kár keletkezik. Itt nagyon nagy nevelési hiányosságot érzek. Máskor pedig a tizenhárom éves gyerek azt mondja nekem, hogy a tévéből vette az ötletet, amikor zsaroló levelet írt a szomszédságában lévő idős néninek, hogy hová tegye a pénzt, mert ha nem teszi, akkor megmérgezi az állatait. — A fokozott szülői figyelem, és a gyermekekről való gondoskodás hiányáról beszélt. Jó néhány éve sokan vállalnak munkát a második gazdaságban. A jobb megélhetés miatt hajtanak a pénzért, közben pedig alig törődnek a gyerekeikkel. — Megdöbbentett, amikor az egyik tárgyaláson megkérdeztük a szülőt, hogy gyereke mégis kikkel barátkozik és mivel tölti az idejét. Ekkor a tisztességes munkásember édesapa, aki a gyárban dolgozik, aztán szőlőt művel vagy állatokat gondoz, közölte, hogy fogalma sincs. Neki erre nincs ideje. Én nem tudom, hogy mi a fontosabb? Hogy a gyereknek legyen kismotorja, meg HiFi-tornya, vagy hogy megválogassuk a barátait? Egy egyszerű lift kezeléséhez tanfolyam meg igazolvány kell, de a gyermekneveléshez nem kell semmi! Magam is kilenc éve egyedül nevelem gyerekemet, de még nem volt olyan nap, hogy ne számolt volna be a gyerek, hogy mit csinált napközben. Éppen ezért, a saját életem példája miatt se tudom e szülőktől elfogadni ezt a kifogást. — Sok Ilyen szülővel találkozott? — Sajnos, egyre többel. A megelőzés nehézségét ez is okozza. Még olyan családokból is kikerülnek bűnelvető fiatalok, akikről nem is feltételezné az ember. I — Finoman fogalmazott. A tehetősebb, jó pozícióban lévő értelmiségi szülők gyerekei ők? — Pontosan. És elég sokan vannak. A szülők anyagilag „váltják” meg a sze- retetet. Legutóbb például az utolsó tárgyalásra azért nem tudott eljönni a fiatalkorú gyerek, mert saját személy- gépkocsijával karambolozott és meghalt... I — Áttekintve a gyermekvédelem Intézményrendszerét, milyennek találja a megelőző munkát? — A megelőzés eszközeivel jobban kellene élni. Ebben a munkában annyi szerv vesz részt, hogy a lényeg, sajnos, sokszor ellaposodik. A gyermekvédelmi munkáról a családvédelmi munkára kell átállni. Ne az legyen a cél, hogy egy veszélyeztetett családból kiemelünk egy gyereket, aki aztán a büntetés letöltése után visszakerül egy hangulatában és körülményeiben még ridegebb családba. A családdal is folyamatában törődni kellene. Emellett pedig változtatni kellene a mindenütt tapasztalható általános állam- polgári közönyön is. Ha egy gyermek az utcán elkövet valamit, akkor igenis szóljanak rá a felnőttek. I — ön zz ügyészség pári- tltkára Is ... — Most már a második ciklusban. A Tolna Megyei Főügyészség és a Szekszárdi Városi Ügyészség alkot egy pártalapszervezetet. Korábban szakszervezeti munkában dolgoztam, amikor is a Közalkalmazottak Szak- szervezete Központi Vezetőségének tagja voltam, de tagja a nőbizottságnak is. Szeretem a párttitkári munkát, és tudom, nagy dolog, hogy ennyire megbíztak bennem. — Legalább őt kiló irat vaa az asztalán, visz haza esténként belőle egyet-kettőt? — Előfordul. Ám mindezeken felül sok olyan társadalmi megbízatásom is van, amelyben a munkakörömnél fogva részt kell vennem. Teszem azt a Tolna Megyei Tanács mellett működő gyermekvédelmi munkabizottság, a szekszárdi városi pártbizottság propaganda- és művelődési bizottságának is tagja vagyok. Ez a sok bizottság tulajdonképpen azért jó, mert ha több helyen mindig erősítem a kéréseimet, akkor egyszer csak célhoz érünk. I — Van egy nem titkolt célja... — Már maga is tudja? Amiért küszködöm, az egy ifjúsági otthon. Itt arra gondolok, hogy a nyolcadik osztály után az állami gondozásból kikerült fiúk-lányok- nak legyen lakásuk. Olyan garzonlakásforma. Ezt már éveik óta mondom, s úgy néz ki, hogy lesz belőle valami. A legutóbbi megyei munkabizottsági ülésen már közölték is. I — Az Íróasztala mögötti térképen látok két mottót. Elmondaná? — „Az ember szíve ott legyen, ahol a kenyerét szelik.” A másik pedig: „Nincs fontosabb az életnél, csak egy, az emberhez méltó élet.” — Ez a hitvallása? — Az utóbbi, mert ez vezérli életemet. — Köszönöm a beszélgetést. Szűcs László János Ilyen még nem volt! Rettenetes, kibírhatatlan! — sokszor hallani ha az időjárás eltér a megszokottól, és „rendkívülit” produkál. Pedig a „természetellenesben” van szinte törvényszerűnek nevezhető, visszatérő jelenség, amelyet a néphit bizonyos napokhoz köt (pl. az Orbán-napi eső). Megfigyelhető az is, hogy például Szekszárdon és környékén június elején és augusztus 20-a körül nagy valószínűséggel bekövetkezik egy nagyobb zápor, zivatar, olykor pusztító jégeső kíséretében. A krónikák a legpusztítóbb természeti jelenségeket elég részletesen leírták, és az utókorra hagyták. A legpusztítóbb zivatarok egyike 1891. június elején zúdult Szek- szárdra és vidékére. Leírását a Szekszárd Vidéke című lapban olvashatjuk. Erről is elmondhatjuk: ilyen még nem volt! Idézzük az egykori tudósítást teljes terjedelemben. ».Június 5-e szomorú emlékezettel lesz írva gazdáink évkönyvébe. Olyan viharra e század legöregebb emberei sem emlékeznek, mint aminő péntek este dühöngött. Szennyes sárgás-fehér felhők tolultak nyugatról felénk, s ezekből származó rendkívüli heves záporeső, ökölnagyságú jéggel keverve, rövid fél óra alatt tökéletesen elpusztította a szőlőket és a vetéseket; sőt még a füvet lábáról is elvitte. Bonyhád, Kakasd, Belacz a szomszédos pusztákkal — a szekszárdi szőlőhegyek közül: Cinka, Gesztenyés, Almás, s a külső ültetésű szőlők, továbbá az egész őcsé- nyi hegy, a decsi, meg a ná- nai szőlők nagy része — legalább is két évre vannak tönkretéve. Ügy néznek ki ezek a jéggel megvert szőlők, mint márcziusban, metszéskor. De még emberélet is esett áldozatul: Nedék Jó- zsefné, kit férje s gyermekei szemeláttára vitt el a hirtelen zápor, egy tamásii napszámos asszonyt a remete kápolnánál fogtak ki, kit másnap remetei bucsusok, Mikó György újvárosi plébános lelkes buzdítására temettek el saját költségükön. Az őcsényi hegyről 3 gyermeket ragadott el a zápor; többen még nem kerültek elő, mit majd a hivatalos vizsgálat fog megállapítani. Lovakat, kocsikat, háztetőt, állatokat, stb, amit csak elragadhatott a zápor, s ami útjába került, megsemmisítette. A vihar este felé, fél nyolc órakor kezdődött, a munkás nép éppen hazafelé indulóban volt, mikor a vihar kitört. A legtöbbjét az úton érte el, s kiki menekült úgy, ahogy tudott. Akit a szurdokokban ért el, azt elvitte, vagy pedig a partban, vagy fában, vagy szőlőgyökérben kapaszkodott meg, míg testének alsó részét az árvíz himbálta. Egy földmíves balkezével egy szőlőtőkében kapaszkodott meg, jobbjával 3 éves kisfiát tartotta, az ár pedig lábáról mind a két csizmát lehúzta» s elvitte. Számos ilyen kép volt. A jég oly erős, s oly nagy mennyiségben esett, hogy még harmadnapra is egész garmadával volt egyes helyeken méter magasságban. A csatári toroknál lévő présházakba a jég a tetőt keresztül ütötte, s a kádakba esett, onnan, mikor elolvadt, úgy sajtározták ki." jOkai mör Önmagáról ÉS A SZEKSZÁRDI ASSZONYOKRÓL Jókait meghívták Szek- szárdra, vegyen részt a nőegylet ünnepén. Nem jöhetett, helyette levél érkezett a megyeszékhelyre, amelyben felmagasztalja a szekszárdi asszonyokat. Idézzük a levelet: „Öröm lett volna nékem, ha a szegzárdi nőegylet zászló- szentelési ünnepén megjelenhettem volna. A szegzárdi asszonyok! Mily szépen hangzik ez! Nyári Pál mondta egyszer, a vármegyeház előtt (akkor még megye volt ám a megye, ifjú barátaim), a ki Aradon nem lesz hazafivá, Debrecenben ínyenccé, Szekszárdon szerelmessé, annak nem vér folyik az ereiben, hanem medvecukor. Gondolhatják hát, mily jól esett volna, ha a szép napot ott tölthetem közöttetek. De ha nem lehet, hát nem lehet, hiába. Beteg vagyok, öreg vagyok. Rom vagyok. Itt ólálkodik mögöttem az alattomos ellenség, a minek neve: grippe, náthaláz, influenza. Ez nem valami tréfás fikció» ez egy durva, kíméletlen jemsik, a ki egyszerre fejbekólint bennünket. És a csapása rettenetes; még az agyunk legbensőbb veleje is megérzi. Csak a bányász tudja ezt, a ki a szibériai ólombányákban dolgozik. Odalenn, a pokol katlanában, a hol a viheder az ő rémes ostorát suhogtatja. Az orosz bányász ilyenkor a hasán fekszik, és rémülten hebegi el a Goszpodi pomilujt. És szavára csak a tarantá- szok távoli csöngése a felelet. Ezért nem mehetek én Szegzárdra, a hova annyi sokszor készülődtem. A lelkem bizonyára ott lesz közietek; de a testem, a nyomorult rabszolga, itt marad. Hja, nem is vén embernek való, hogy szép asszonyok szeméből olvasgasson. Dr, Jókai Mór.” A levél szövegét a Tolnavármegye 1899. október 1-i számában közölte, azzal, hogy átvette a Kakas Márton című élclapból. A DUN AFÖLDVÁRI NÉPZENDÜLÉS A múlt század végén tárgyalta a szegzárdi kir. törvényszék a dunaföldvári népzendülés ügyét. „E hatalmas bűnpörnek előzményét az képezte, hogy Jónás János és társai 1898. március hó 10-én kérvényt nyújtottak be az illetékes hatósághoz, amelyben 13-ára a szabadsajtó megvédelmezése céljából körmenet megtartását kérelmezték — írta az eseményről a megyei lap. A főszolgabíró azonban eme kérelmet elutasította. Ennek dacára március 13-án a búzatéren hatalmas néptömeg verődött össze, amely a hatóságokat illetlen szavakkal szidalmazta és a közrend ellen agitált A zúgolódó tömeg a főszolgabíró és Men- dina csendőrhadnagy figyelmeztetése dacára nem oszlott szét, hanem a karhatalomnak ellenszegülést tanúsított. Eközben a gyorsaji érkező csendőri segély már alig bírta fenntartani a rendet. Buday Gyula szakaszparancsnok látva, hogy a tömeg nemcsak szavakkal hanem tettleg is ellenszegül, egy végső kísérlettel újra lecsendesiteni, megnyugtatni iparkodott a tömeget, s midőn a tömeg ennek dacára nem akart szétoszlani, szuronyt szegezve, lassú menettel szorította vissza a tömeg zömét, ami közben Zersa Mihály és Szili József szenvedett szúrás következtében meghalt, míg többen megsebesültek. A tömeg erre lassan szétoszlott. A törvényszék a zendülők azon részét, amely a hatósággal szemben nagyobbfo- kú ellenállást fejtett ki, hatóság elleni erőszak bűntette miatt helyezte vád alá. Mitíner Ferenc vezérlete alatt 89 dunaföldvári ember ült a vádlottak padján, akik a főtárgyalás folyamán a zendülésben való részvétüket beismerték ugyan, de a tényleges ellenállást tagadták. Bevallották, hogy lelketlen izgatóknak ültek fel, akikkel régóta összeköttetésben állottak.” A két napig tartó tárgyaláson Mitiner Ferencet, Boglyas Istvánt, Vicsai Pált, Peszlényi Ferencet, Jónás Istvánt és Kolosvári Lajost hatóság elleni erőszak miatt négy-négy havi fogházra, míg a többieket egy-egy havi fogházra ítélték.
