Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
A ‘tfÉPÜJSÁG 1985. augusztus 31. Hogy mióta rendezett (?) település Szeles zárd, ki tudja? A régészeti kutatások szerint ősidők óta valamiféle rendezett életforma folyt Itt e tájon. Amikor Wosínsky Mór, a tudós régész és apát megvallatta ezt a környéket, kiderült, hogy az ősember is szívesen választotta lakóhelyéül. A rómaiak — pedig ők igazán értettek hozzá, kol kell megtelepedni — az Alisca nevű egykori kelta városka helyén hoztak létre településit, nyilván a még régebbiek nyomán. Ma lakótelep őrzi emlékét. Csatár irányában a baktai domboldalon. Ott, ahol szőlők voltaik a római időkben, melyek emlékét őrzi a Nemzeti Múzeumban látható szarkofágon ta. 1 álható csésze felirata: „Áldozz a pásztornak, igyál, s élni fogsz”. A pécsváradi apátság alapitó levele szintén szőlőket sorol fel ezen a környéken, az 1061-ben kiadott szekszárdi apátsági alapító levél pedig már két szőlőkertet — vagy inkább dűlőt — is említ, Csínt és Bikát. A szekszárdi apátságot I. Béla királyunk állapította 1061-ben. Temetkezési helyének is az apátság területét választotta. Sfrja hol van, nem tudjuk bizonyosan, a régészek szerint kutatni nem érdemes. Legfeljebb a szenzációra vágyó emberek számára jelenthet kérdést most és mindsokáig. Megdúlta a török a tájat, könnyű módja volt rá, hiszen itt vezetett az Eszék—Buda út, amelyen nemcsak II. Lajos magyar király lovagolt végig, mielőtt a Csele-patak- ba fulladt, hanem II. Szulej- mán is Buda irányába, hogy aztán — némi közjátékkal — megteremtse a 150 éve3 oszmán hódoltságot. Valamiképpen a törököt is túléltük, az idetelepített németek is jórészt szekszárdi magyarokká lettek. Érdekes módon, a filoxéra hatása is enyhébben jelentkezett itt nálunk, mint másutt — így mondta el K. Balog János, a Tolna Megyei Levéltár igazgatója, aki az egész cikk megírásában is szíves segítségünkre volt. A századifordulót követően sem vőlt jellemző Szekszáróra a fejlődés. Bár némi terjeszkedést már tapasztalhattak az akkoriak a sík terület irányába. Itt volt a vasútkérdés. Mindenekelőtt el kell oszlatni egy legendát. Nevezetesen azt, hogy a szekszárdi gazdák ellenállása akadályozta meg a később Bátaszéken létrejött vasúti csomópont itteni megteremtését. A dombóvár— bártaszéki vonal már 1873-ban megépült, a rétszi- las—^szekszárdi csak 1882- ben. 'Ezt követte a szekszárd —báltaszéki 1897-ben, majd a bábaszék—bajai 1908-ban. Nos, egy kérdést itt föl lehet vetni, mi lett volna, ha a bajai Duna-híd nem ott hanem Szekszárd térségében íveli át a nagy folyamot. Fölvetni lehet, de ma már minek? Egyet viszont leszögezhe. tünk: Szekszárd mindig él- vezte-elviselte a szőlő előnyét és hátrányát. Előnyét annyiban, hogy viszonylag tisztes megélhetést jelentett az iittlakóknak, hátrányát annyiban, hogy minden továbblépést eleve megakadályozott. A történelmi visszapillantás igényli, hogy beszéljünk 1919-ről. Amikor is Szekszár- don egy héttel az országos hatalomátvétel előtt, március 14-én létrejött a megyei direktórium, tehát kezébe vette a politikai hatalmat a proletariátus. Szomorú tény, hogy az ellenforradalom el3Ő véres állomása is Szekszárd volt, a megyei és a városi direktórium vezetőinek kivégzésével. A háború, már ami a fegyveres harcokat illeti, sok magyar városnál kevésbé érintette Szekszárdot. Aránylag gyorsan helyreállt a rend, megindult a termelés. Hogy mivé, milyenné lettünk, nem mondjuk, elmond, tűk már ezerszer és el fogjuk mondani ugyanannyiszor. A vasút, amelyik megépülte után jórészt betegeket, ügyintézőket és rabokat szállított Szekszárdna annak idején — itt lévén a megyei kórház, a hivatalok ép a börtön — ma 13 ezer munkást szállít reggelente a megyeszékhelyre. Iparunk is van már, és nem is akármilyen, mezőgazdaságunk pedig legalábbis országos színvonalú. Történelmi visszaemlékezésből ennyit. Most nézzük meg a helybéli és időbél’i sajtóból, hogyan lett rendezett tanácsú várossá az eladdig nagyközség megyeszékhely, Szekszárd. • Nem indult ez az írás tudományos igényű bemutatásnak, így esetleg elnagyoltságaiért, sőt pongyolaságaiért, a szerző eleve elnézést kér. Idézhetnénk eredeti jegyzőkönyveket, bármily dokumentumokra hivatkozhatnánk, engedtessék meg, hogy elfogultak legyünk a saját szakmánk iránt. Korabeli, akkori lapokbéü újságcikkekre hivatkozunk. Tehát egykor volt kollégáink tudósításait, gondolatait használjuk. A Tolnavármegye című lap, amely önmagát politikai és vegyes tartalmú hetilapnak jelölte, nagyon gyorsan reagált a Szekszárdot igencsak fontosán érintő kérdésre. A laptulajdonos dr. Leopold Kornél, egyébként jeles közgazdasági szakember a maga korában, volt; a fő- munkatárs Földvári Mihály, akiről Vajmi keveset tudunk. Egy eddig lapunkban még nem publikált térkép, amely készült 1794. szeptember 9-én. A Béla tér akkori állapotát mutatja. A betűk magyarázata: A. jelöli a falakkal körülvett megyei székhazat; B. a székház külső határa; C. bejárat a székház épülete alatt lévő urasági pincékhez; D. Szentháromság szobor (azóta áthelyezték!); E. az újonnan építendő templom terve; H. a megyei vendégfogadó és városi vendéglő helye egyazon rendszerben. Rajzolta Leopold Somber, a tekintetes magyar királyság hites geométrája azt azonban igen, hogy nem lehetett gyáva újdondász, hiszen ugyanebben a lapban a hivatalba lépő Fejérváry-féle darabontkormánnyal kapcsolatban le merte írni, hogy ennek a vármegye ellene fog szavazni. Persze a haladó közgazda Leopold Kornél áldása is szükségeltetett ehhez az állásfoglaláshoz. így ír, a többi között Földvári Mihály: „E határköven innen hosszú és kínos Golgotháját futottuk be a kisszerűségnek és maradi- ságnak, az ósdi és kezdetleges patriarchalizmusnak...”, majd örömmel üdvözli, hogy várossá lett Tolna megye székhelye. Ugyanez a szám közli Tisza István miniszterelnök 1905. június 17-én kelt leiratát Tolnavármegye közönségéhez, amely az 1886. évi XXII. t. c. 150 § alapján Szekszárd nagyközségnek rendezett tanácsú várossá alakulását ezennel engedélyezi. A Tolnamegyei Közlöny, amely függetlenségi és 48-as Kossuth-párti lapként szerepelteti önmagát, és Bodnár István szerkesztésében jelenik meg, június 22-én vezércikkben üdvözli a felső döntésit, de a vezércikkben mindjárt azt is megírja — annak ellenére, hogy az eseményt haladásnak fogja fel —, hogy a pótadó ezentúl az eddigi 30 százalék helyett 45 százalék lesz. (Zárójelben azért megemlítjük, hogy mind a két lap nagy terjedelemben foglalkozik ezekben a napokban az ozorai aratósztrájkkal, amelynek jelentőségét mutatja és méreteire jellemző, hogy a kormány 1000 katonát vezényelt ki a sztrájk letörésére. A Tolnamegyei Közlöny nagyobb lélekzetű cikket közöl ebben az időszakban ezzel a címmel: Mennyiben fogható be a tanító a kivándorlás megakadályozásába?) A városi képviselőtestület megalakulására szeptember 2-án kerül sor. A tagok felét közvetlenül választják, másik felét pedig a város legtöbb adót fizető polgáraiból — az úgynevezett virilistákból — tevődik össze. A képviselőtestület névsorát olvasva igen sok ma is ismert szekszárdi névvel találkozhatunk, most hadd ne soroljuk fel őket, egy nevet emelünk ki csupán a sorból, Wosinsky Mórét. Polgármesterré az addigi főjegyzőt, dr. Hiding Adámot választották. Téhát 1905. szeptember 2- től immáron város Tolna megye székhelye. Mi tagadás, ez igen sokáig puszta címnél alig jelentett többet. Sőt még a felszabadulás után is másfél évtizeden át teljesen igaz volt a Babits-verssor: Kis város, nagy falu... Pedig ha... de semmi értelme azon meditálni, mi lett volna, ha az ipartelepítés, vagy inkább még régebben az ipartelepülés nem kerüli el a várost? Elkerülte és ez meghatározó volt. A döntő változás a 60-as években következett be Szekszárd lett hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő kisvárosa. De erről most, itt, ne ejtsünk több szót, hiszen nem múlik el hét, sőt nap, hogy lapunk hasábjain is valamilyen formában ne érzékeltessük. t ben'jelentkező igényeket el* sósorban itt kell kielégíteni. Az igazi építészeti értékek, természetesen, megmaradnak és azokat eredeti formájukban részint helyre kell állítani, részint felújítani, hogy a városközpontban található műemlékek és műemlék jellegű épületek az utókor számára Is megmaradjanak. Ezen a területen továbbra is csak olyant szabad építeni, amely harmonizál a régi városközpont hangulatával. Sok feladat van a közlekedés fejlesztésében, mindenekelőtt a jelenlegi fő útvonalak tehermentesítése érdekében. Ez a közlekedés biztonságának javításán túl azért is szükséges, mert a régi, de felújított épületek állagát csak úgy lehet megőrizni, ha kevesebb — a közlekedéssel kapcsolatos — ártalomnak teszik ki őket. Kovács János városi tanácselnökkel azzal fejeztük be beszélgetésünket, hogy 2005-ben, a centenáriumon — amelyet remélünk megérni — újólag felmérjük, méltó-e a városi rangra Tolna megye székhelye, Szekszárd. LETENYEI GYÖRGY Ezt az ütemet, persze, nem lehet a végtelenségig tartani, talán nem is lenne jó, ha tartanánk. Tisztes helyet vívtunk ki magunknak a kis. városok sorában, a továbbiakról Kovács Jánost kérdeztük, Szekszárd mai tanácselnökét, milyennek várható Szekszárd két évtized múlva, amikor a várossá válás centenáriumát ünnepeljük majd? A tanácselnök megítélése szerint két évtized múlva mintegy <15—20 ezerrel élnek többen a városiban, mint ma. Ez az ipar munka erővon za. tának természetes letelepedéséből következik. Megváltozik a város településszerkezete. A jelenlegi városközpontot kiegészíti egy déli és egy északi alközpont, megfelelő intézményrendszerrel, amelyen oktatási, kereskedelmi és egyéb ellátást szolgáló létesítmények értendők. Ezek jelentősen tehermentesítik a mostani városközpontot, amelynek jelenlegi funkciója azonban megmarad. Az igazgatási feladatokat továbbra is itt látják el és az ellátási színvonalat sem szabad csökkenteni, sőt növelni kell, mert az egyre erősödő átmenő forgalom következté«Kissije .»©Eáe Képeslap 1904-ből. Ilyen veit ekkor a Béla tér Így nézett ki abban az időben a Szent László, ma Babits Mihály utca. A középütt, háttal látható férfi — állítólag — Babits Mihály A mai Szekszárd egyik legújabb panelbáza a Wesselényi utcában Nyolcvan éve város Szekszárd
