Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. augusztus 31. TOLMA^n IvÉPÜJSÁG 3 Integrált háztáji az állami gazdaságban A háztáji gazdaság fogal­........... i ma hosszú időn á t a termelőszövetkezeti mozgalomhoz kötődött. Pe­dig az állami gazdaságokban is kezdettől fogva volt ha­sonló, csak ott éppen illet­ményföldnek hívták. Ahogy a háztáji és kisegítő gazda­ságok „rangja” növekedett, tevékenységük terebélyese­dett, egyre nagyobb jelen­tőségűek, szerepük a hazai nagyüzemi mezőgazdaság ál­lami szektorában is. Ma már, jó ideje nemcsak — és nem is elsődlegesen — a család szükségletére termelnek — a termelőszövetkezeti tagok és állami gazdasági dolgozók — a háztáji gazdaságban, ha­nem eladásra. Növelve — állami, szövetkezeti beruhá­zás nélkül — a népgazdasá­gi árualapokat. Ugyanakkor úgynevezett szórvány-mun­kaerőt hasznosítanak és ami ezzel jár, növelik a nagy­üzemi dolgozók jövedelmét. A Szekszárdi Mezőgazda- sági Kombinát pártvezetősé­ge legutóbbi ülésén vitatta meg a kombinát által integ­rált háztáji és kisegítő te­vékenység, a főmunkaidőn túli egyéb munkavégzés ta­pasztalatait. A gazdaság párt- szervezetei és pártvezetősé­ge különösen a XII. kong­resszus óta fordít fokozot­tabb figyelmet erre a tevé­kenységre. A kongresszus ugyanis erőteljes hangsúlyt kapott — mind a határozat­ban, mind néhány felszóla­lásban a háztáji és kisegítő gazdaság. Az 1980. március 1-én tartott megyei pántér­tekezlet határozata is ki­mondja: „A nagyüzemek, az ellátó és felvásárló, valamint a tanácsi szervek feladata továbbra is a háztáji és ki­segítő gazdaságok termelésé­nek támogatása. A háztáji termelést mindenütt a nagy­üzemek önálló ágazatává kell fejleszteni.” A pártszervezetek fóruma­in számos kezdeményezés történt, javaslat hangzott el — továbbítva a gazdaság dolgozóinak véleményét — e tevékenység fejlesztésére. A pártvezetőség mostani ülésén is határozatba foglalták, hogy továbbra is segíteni kell a háztáji és kisegítő gazdaságokat, ugyanakkor fellépni a vadhajtások ellen, tudatosítani a dolgozókban, hogy az ilyen tevékenység, munka nemcsak jövedelmet biztosít, hanem nagy fegyel­mezettséget, pontosságot ige­nyel. Az utóbbi években — fő­leg a XII. kongresszus óta — jelentősen fejlődött a gazdaságban a háztáji és ki­segítő termelés. Ez többszö­rös haszonnal járt és jár. Egyrészt, hasznosítja a kü­lönben nem mobilizálható munkaerőt, (szabad idő, csa­ládtagok, akik különben má­sutt dolgoznak stb.), más­részt, beruházás nélkül le­het növelni a piacra kerülő árumenyiséget, harmadrészt segíti a munkaerő-gazdálko­dást) egyes munkákhoz nincs elegendő munkáskéz, ugyan­akkor a „mellékes” jövedelem lehetősége a gazdasághoz köti a dolgozókat. Kezdetben volt a kukori­ca. Az illetményföldön — a családtagok számától függő­en— 300—1200 négyszögölet kapott egy-egy dolgozó. A gazdaság elvégezte a talaj­munkát, a vetést, a „tulaj­donos” megmunkálta, beta­karította. Ezt követte az „il­letménykukorica” amikor teljes egészében a gazdaság művelte a kukoricát, együtt a nagyüzemivel. Száz négy­szögölenként 150 kiló volt a járandóság. Ezt felváltot­ta az illetményföld, illetve termésének pénzbeni meg­váltása, ami ma is érvény­ben van. Eddig csak jöve­delemkiegészítő, illetve szo­ciálpolitikai jelentősége van az illetményföldnek. Plusz­termést, árualapot még nem­igen hozott. Hat-hét évvel ezelőtt azonban „belépett” a hibridkukorica-vetőmag, amit exportra termel a gazdaság. Lehetővé tette, hogy dolgo­zói az illetményföld terhére hibrid vetőmagot vállalja­nak. Általában 1200 ölet vállal egy dolgozó, illetve család. A gépi munkákat elvégzi a gazdaság, a „vállalkozó” fel­adata a fenyércirok kiirtá­sa (ez a kukoricának vesze­delmes gyomnövénye), az idegenelés (a fajtaidegen nö­vény eltávolítása), a címere- zés, a termés leszedése, majd felrakása a gazdaság teher­autójára. Nagy felelősséggel jár ez a munka, ha fajtaide­gen kukorica marad a táb­lában, vagy nem címerez­nek időben és pontosan, „megfertőződhet” a termés, sőt azé a „szomszédé” is, aki pontosan dolgozott. Ez in­dokolja az állandó és szigo­rú ellenőrzést — ellenőriz a külföldi vevő megbízottja is — és ha valahol hanyagsá­got tapasztálnak, azonnal ki kell vágni az egész parcel­lát. Ez a „vállalkozó” vesz­tesége, addigi munkájáért nem kap egy fillért sem. Veszteség természetesen a gazdaságnak is. Ezért, a gaz­daság pártszervezetei, kom­munistái rendszeres felvilá­gosító munkát végeznek az érdekeltek között, megma­gyarázva a szigorú követel­ményeket, megindokolva a néha „drákói” intézkedése­ket. Aki viszont jól, ponto­san dolgozik, szép jövede­lemhez juthat. Előfordult 1200 öl hibrid kukorica után 30 ezer forint munkadíj is, de volt, hogy cáak 13 vagy 23 ezer lett. Tavaly 330-an vettek részt ebben a mun­kában, 4,2 millió forintot kaptak tisztán (az összes ka­pott pénzből levonva az il­letményföld megváltást, ami egyébként is jár.) Néhány évig illetménysző­lőt kaphattak művelésre azok, akik erre vállalkoztak. Kisebb szőlőtábláit osztotta szét az érdekelt dolgozói kö­zött a gazdaság, ez azonban — megszűntek területcsere útján ezek a kis táblák —, ma már nincs. Helyette van — immár három éve az úgy­nevezett váffllalkozói szőlő. Nagyüzemi szőlőterületének egyötödét művelted ily mó­don a gazdaság, jelenleg nyolcvankét dolgozójával. A gépi munkákat, a metszést és a permetezést a gazdaság végzi el, a többi a vállalko­zóé. Ezért a szerződésben kikötött munkadíjat kapja, ha a tervezettnél nagyobb, vagy jobb minőségű a ter­més, azért pluszpénz jár. Az eddigi tapasztalatok kedve­zőek mind az évközi mun­kákkal kapcsolatban, de fő­ként a szüretnél. A többi ül­tetvényben, ahol külső se­gítséggel folyik a szüret, a veszteség rendszerint 8—8 százalék, (ennyi marad visz. sza a tőkéken), a vállalko­zói szőlőkben nulla. öltványkészítés folyt 1980- tól 84-ig, 20—30 dolgozó vett részt benne. A gazdaság ál­tal rendelkezésre bocsátott területen, helyiségben, oltó­gépekkel készítették az olt­ványokat, a „terméket” a gazdaság értékesítette, vagy használta fel az ültetvényei­ben pótlásra. Ez a tevékeny­ség az idén szünetel, de jö­vőre, Vagy később újra be szándékoznak vezetni Újdonság az idén a „ház­tájiban” egy új gyógynö­vény, az önotéra. Csák — le­het, hogy egyelőre — min­den munkáját kézi erővel le­het végezni, aprólékos mun­ka a vetése, gyomlálása, ka­pálása, kézzel kell kinyűni, kirázni, vegyszerrel nem sza­bad kezelni. Tíz hektárt ve­tettek, a munkában 85-en vesznek részt. A kilátások biztatóak, a növény szépen fejlődött, akik termelésében részt vesznek, valószínűleg szép jövedelemhez jutnak. A leglátványosabb a fej­lődés a sertéShizlalásnál. Míg 1978—80-ban évi két- háromezer sertést hizlaltak a gazdaság áltál integrált háztáji „üzemekben”, tavaly kereken 22 ezret. Kilenc­ezerrel többet, mint ameny- nyit a gazdaság nagyüzemi sertéságazata produkált. Hozzá kell tenni, hogy a termelőknek csak mintegy hanm'ada dolgozója a Szek­szárdi Mezőgazdasági Kom­binátnak, a többi kívülálló, a legkülönbözőbb foglalko­zású dolgozó. A gazdaság biztosítja — megelőlegezi — az alapanyagot, a malacot, házhoz szállítva a takar­mánytápot, elszállítja a hí­zott sertést, gondoskodik az állatorvosi ellátásról, az át­vételt követő nyolc napon belül fizet. Természetesen levonva a megelőlegezett anyagok értékét. A megta­karítás a kombinátn'ak — és a népgazdaságnak — igen nagy, hiszen évi 22 ezres sertéshizlaló-Wapacitás beru­házási költségét tízmilliók­ban mérik. A vállalkozó jö­vedelme sertésenként 5—700 forint. Többségüknek otthon, a házánál van ólja-iátállója, de Vann'ák olyan dolgozói' is a gazdaságnak, akik — öten- hafan összeállva — a gazda­ság által fölhagyott — kis mérete miatt leállított — hiz­laldát bérelnek. Hasonlóképpen az óbereki kerületben bérel istállót a gazdaságtól az a hattagú csoport, amely tavaly óta borjiúlhizlalással foglalkozik, a sertéshizlalókkal azonos feltételek mellett. A gazdaságnak sen nem minden dolgozója vesz részt az integrált ház­táji és kisegítő termelésben, vagy mert nincs lehetősége, vagy mert nincs kedve hoz­zá. Akik azonban benne van­nak, szép kiegészítő jövede­lemre tesznek szert munká­jukkal. Ez tavaly meghalad­ta a 11 millió forintot, szem­ben az 1981. évi 6,7 millió forinttal. A pártvezetőség ál­láspontja: Tovább kell foly­tatni, bővíteni ezt a tevé­kenységet. J. J. A TESZÖY elnökségének ülése A Tolna Megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Szövet­ségének elnöksége tegnap, augusztus 30-án, székházában ülést tertott. Horváth József titkár előterjesztése alapján megtárgyalták az elnökség két ülése között végzett mun­kát, a határozatok végre­hajtását. Dr. Dobos István itiitkár- helyettes arról számolt be az elnökség előtt, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben a gépjavítások feltételrendszere, és a to­vábbi feladatok elvégzése milyen intézkedéseket kíván. Lakos József, a szövetség el­nöke a párt XIII. kongresz- szusárnak határozataiból ere­dő, a TOT állásfoglalása alapján kidolgozott tenniva­lókról adott jelentésit. Végül Perei Dániel titfeárhelyettes a szövetség költségvetés sze­rinti gazdálkodásának ellen­őrzésével kapcsolatos intéz­kedési tervet ismertette. HÍRRŐL Az év 35. hete arról nevezetes, hogy a nyaralási időszak végét jelenti. Hagyomá­nyosan ekkor van vége a nagy szabadsá­golási hullámnak, mégpedig azért, mert az iskolás gyerekek szülei eddig tudnak családjukkal együtt pihenni, más megfo­galmazásban ez azt jelenti, hogy ez a nyá­ri szünet utolsó hete is. Nyári táborok Több ezer Tolna megyei úttörő tölthet­te a nyár egy-két hetét úttörőtáborokban. Sokféle van belőlük. Létezik például úgy­nevezett váltótábor, van vándortábor. Az utóbbiban részt vevők valóban vándorol­nak az ország szebb tájain, előre megha­tározott útvonalon, az éjszakákat úttörő­táborokban, kollégiumokban töltik. Alig­hanem ez a forma a legromantikusabb, és élményekben leggazdagabb valamennyi közül. Búvár-könyvekkel felszerelkezve búvár­kodnak a sötétvölgyi növényvilágban az olvasótábor résztvevői A szaktáborokban érdeklődési körük szerint vehetnek részt az úttörők. A nagy gyerekparadicsomokba, Zánkára és Csil­lebércre, a legjobbak jutnak el, rendsze­rint az év közi versenyek jutalmaképpen. Jutalom a külföldi táborozás is. A középiskolás korosztálynak is jutott a táborozásból, a KiISlZ-vezetőképző rend­szerén belül az Express utazási iroda tá­borhelyein és nem ■ utolsósorban az építő­táborokban. A gazdálkodás szigorodása következté­ben jobban meggondolják a nagy gazda­ságok is, hogy mennyi diákot fogadjanak. Korábban nem jelentkezett annyi diák, mint ahányat vártak. Az idén fordult a helyzet, többen jelentkeztek volna, mint ahányra a gazdaságok igényt tartottak. Törökbálinton két ciklus is hamarabb ért véget, mert nem tudtak munkát adni a diákoknak, a második egy egész héttel lett rövidebb a tervezettnél. Létszámba iga­zán nem lehet kívülről beleszólni, de kár lenne, ha a munkára nevelésnek, közös­ségi életnek ez a szép formája lassan tel­jesen elsorvadna. Aki 'középiskolás korá­ban járt építőtáborban, annak szép emlé­kei vannak, kár lenne ezektől megfosztani a mai diákokat. Ha a régi nem megy, új formát kell kitalálni. Tanévkezdés Mint minden kezdet, nehéz és bonyo­dalmas a tanévkezdés diáknak, tanárnak egyaránt. Azért ennek is megvan a vará­zsa. A diákok szívesen találkoznak pajtá­saikkal, barátaikkal, még a tanárokkal is újra, <a tanév elején. Tolna megyében több mint 32 ezer ál­talános iskolás kezdi meg a tanévet, a középfokú intézményekben körülbelül 9800nan tanulnak tovább. Csodák holyett... A nyár az iskolatatarozás, -bővítés, fes­tés-mázolás időszaka is. Minden évben előfordul, hogy egy-egy intézmény nem Még dolgoznak a tamási gimnázium bővítésén készül el a tanévkezdésre. A dombóvári szakmunkásképző gyönyörű új épületére egy tapasztalat, illetve tanulság miatt ér­demes visszatérni. Az építők és az intéz­mény vezetői is azt sóhajtozták, hogy „ha még egy tót volna”, minden rendben len­ne. Fantasztikus látvány volt, ahogy láto­gatásunkkor az építők dolgoztak, több mint száz ember tette a dolgát, gyorsan, fegyelmezetten, egymás munkájára oda­figyelve, ésszerűen és tervszerűen. A só­haj az egy hétről azért furcsa, mert nem is egy hét volt, amikor — szemtanúk ál­lítása szerint — alig lézengtek az építők a helyszínen. Lehet, hogy miire ezek a so­rok megjelennek, vagy hétfő reggelre az építőipar csodákat művel az intézmény­nél, és úgyszólván három nap, három éj­jel elvégzik azt, amit korábban egy hónap alatt nem csináltak meg. Ha előbb lett vol­na megfelelő létszámú dolgozó az épület­ben — mindig éppen annyi, amennyi kell, akkor csodára nem is volna szükség. Nem készült el a tamási gimnázium bő­vítése sem, igaz, ott az építők — generá l - kivitelező a TAILUX — óvatosabbak vol­tak, és nem is vállalták a tanévkezdésre a befejezést. Ott szerencsére nagy gondot ez nem okoz, csak a tornaterem felét fog­lalják el a raktározott bútorok. Pedig azért az lenne a célszerű, ha minden is­kola készen állna a diákok fogadására. Mindenféle határidőtől függetlenül, a ta­nítás zavartalansága érdekében az volna a jó, ha minden iskola készen várná a diákokat szeptemberben. Löket választani A szakszervezeti választások — alap­szervezeti szinten — szintén szeptember elsejével kezdődnek meg. Ezzel párhuza­mosan megkezdődött a Hazafias Népfront­ban is a választások előkészítése. A leg­szélesebb tömegmozgalom is ötéves idő­szakról ad számot. Mint minden választá­son, itt is az a lényeg, hogy a legalkal­masabb személyek kerüljenek a tisztsé­gekbe, és belőlük álljanak össze a testü­letek. A HNF megyei bizottsága csütörtökön fogadta el az előkészítésről szóló ütemter­vet, és tette meg ajánlásait a városi és ‘községi népfrontbizottságoknak. Jelölőbizottságot alakítanak a népfront­ba tömörült szervek, szervezetek és moz­galmak képviselőiből. A községekben fa­lugyűléseken választják meg az új nép­frontbizottságot és a küldötteket a megyei küldöttértekezletre. A népfrontbizottságok tagjainak egyiharmadát a népfrontba tö­mörülő szervek képviselői alkotják, a két­harmadot választják közvetlenül. Hason­lóan lakóterületi gyűléseken választják meg a városokban működő körzeti bizott­ságokat, a városi küldötteket, akik majd az új testületet választják meg, és a me­gyei küldötteket. A jelölés alapvető szempontja — min­den posztra — a közéleti tevékenységre^ való alkalmasság. Kinek a pénze? A városi és községi tanácsok ebben az időszakban készítik elő a VII. ötéves terv koncepcióját. Hogy ebből mi valósul meg, mire mennyi pénz jut, az a lakosságon is múlik. Több szempontból is, itt most csak a településfejlesztési hozzájárulásról ej­tünk néhány szót, mert az elkövetkező he­tekben kell arról dönteni, hogy mennyivel járulnak hozzá lakóhelyük gyarapodásá­hoz. A hangsúly ezen van, a településfej­lesztési hozzájárulás ugyanis helyben ma­radó pénz, és ott döntik el, hogy mire használják fel. A közélet újabb érdekes fóruma lesz a kérdés eldöntése. Kisebb helyeken előfordul, hogy minden állam­polgárt megkérdeznek Írásban, hogyan foglal állást, és mekkora összeget tart reá­lisnak. Másutt — ahol a lakosság létszáma ezt a formát nem teszi lehetővé — külön­féle összejövetelen, falugyűlésen lesz szó erről a nemcsak anyagilag fontos kérdés­ről. IHAROSI ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents