Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

4 KÉPÚJSÁG 1985. augusztus 29. Iskolába készül L a gyerek Még augusztus végét mu­tatja a naptár, de már ta­karítják az iskolákat, fő a szülők íeje, nemcsak azért, mert egy-egy iskolakezdés­kor mélyen a zsebbe kell nyúlnit, de azért is, mert gyakran sok az utánajárás, a talpalás, amíg mindent meg tudunk vásárolni, ami a gyereknek a tanévre kell. De most ne is erről be­széljünk, inkább a gyerek­ről. Mielőtt a géphez ül­tem, hogy ezeket a sorokat leírjam, több kiskamaszt megkérdeztem: várja-e az „iskolát”? Kissé megdöb­bentem a válaszokon, mert a többség azt felelte: várja, jó lesz már együtt lenni a többiekkel. És érdekes mó­don, nemcsak azok a gye­rekek feleltek így, akik szá­mára unalmas volt a szün­idő, hanem olyanok is, akik gazdagon töltötték a nya­rat. Hogy miért? Talán mert ez ismét valami változatos­ságot jelent, valami újat, valami érdekeset, amire ismét „készülni” kell. A készülődés öröméhez azt hiszem, a szülő is se­gíthet. Mindenesetre nem azzal, hogy folyton elmond­ja: „De jó, hogy már is­kolában leszek és nem ülsz itt a nyakamon”, hanem azzal, hogy bevonja a gye­reket a készülésbe. Együtt mennek el vásárolni, együtt készítik elő a gyerek szo­báját, vagy a szobasarkát a szeptemberi évkezdésre. Legyen valami új ebben a sarokban is. Akár csak egy naptár, egy irattartó, egy asztali nehezék szép nagy kavicsból-kőből. Ad­junk egy poharat a gye­reknek, hogy fesse be tet­szése szerint, vagy tapétáz­za be színes papírral az irószerszámai részére. Ve­gyünk együtt egy új ott­honi papucsot, ha a régit már kinőtte, vagy elnyűtte. hogy az esős őszi napokon ne a cipőjével jöjjön be a lakásba tanítás után. Talán szükségtelen az öt­leteket sorolni, hiszen ki- ki szükséglete és lehetősé­gei szerint kigondolhatja a gyerekkel együtt), hogy mi­re is lenne még szükség a tanévkezdésre. A fontos az, hogy a gye­rek is részt vegyen ebben a készülődésben, hogy az ő saját ötleteit is segítsük megvalósítani. Segítsük őt abban, hogy örömmel vár­ja a tanévkezdést, s nyug­tassuk meg afelől is, hogy lesz átmenet, hogy amíg tartanak a szép, hosszú nyárvégi napok, addig a jól végzett napi munka Után lesz ideje a játékra a téren, lesz idő a hétvégi kirándulásokra, még a mo­zira is. Segítsünk abban, hogy legyen átmenet a laza nyár és a ^szigorú” tanulási időszak között. Azt ne kívánjuk, hogy kórusban kiabálják: „Hur­rá, vége a vakációnak!”, de azt elérhetjük, hogy a tanévkezdésnek is meg­legyen a maga öröme. (sárdl) A furfangos öregember Orosz népmese Réges-régen élt egyszer egy öreg ember a feleségével. Gyerekük nem született. Az öreg a hegyekben vadászgatott, felesége a ház körül dolgozgatott. Egyszer az erdőben, vadászat közben az öreg észrevett egy nyulat, de nem ejtette el — megsajnálta. A barlang szájánál a kölykeivel játszadozó anyamedvét sem háborgatta, hisz oly gyöngéden nyalogatta bocsait... Aztán összeakadt néhány ördöggel. Így szól közülük az egyik: — Tegyük próbára az öreg erejét és bá­torságát. Űzzük el erről a vidékről. Ne vadásszon a mi kedvenc területünkön. Tank-Tank, a legidősebb ördög odalép az öreghez: — Meg kell verekedned velem! — Rendben van — válaszolja az öreg —, de előbb próbáld ki a fiatalabb testvérem erejét, mert attól tartok, én ripittyára ver­lek. Az öreg a barlanghoz vezette az ördö­göt, felébresztette az anyamedvét, míg jómaga elrejtőzött. A medve, ahogy meglátta az ördögöt: hátsó lábára állt, és rávetette magát a csúfságra. Elkapta az ördögöt, jól meg- henpergette a porban, aztán egy hatalmas lendülettel a szakadékba dobta. Az ördög éppenhogy élve megúszta ... Visszatérve a többiekhez, beszámolt az öreg fiatalabb testvérének mérhetetlen erejéről. — Akkor futásban versenyezzünk vele — ajánlotta egyikük. Odalép az öreghez Pank-Pank, a középső ördög: — Gyerünk öreg, futásban mutasd meg mit tudsz! — Rendben van, — egyezik bele az öreg —, de előbb próbáld utolérni a fiamat, aki itt pihen az erdőben. Az öreg bevitte a középső ördögöt az erdő sűrűjébe, egy kővel megcélozta a bokrot, ahol a nyúl lapult. A középső ördög egy fél napig kergette a nyulat, mégse érte utói. — Most egy utolsó erőpróbát tartunk — határozták el az ördögök. — Feldobjuk ezt a nagy buzogányt az égbe. Az az erősebb, aki magasabbra dobja. Az öreg beleegyezik, azzal a kikötéssel hogy először valamelyik ördög próbálkoz­zon. Mank-Mank jelentkezik, a legfiatalabb és legerősebb ördög. Feldobta reggel a buzogányt, s az olyan magasra szállt, hogy csak másnap délben ért földet. A buzogány nagyon nehéz volt, az öreg fel sem bírta emelni. De nem esett kétség­be. Alit magának csöndben, és kitartóan kémlelte az eget. — Dobd már, mire vársz? — buzdítják az ördögök. — Nem is tudom, mit tegyek — vála­szolja az öreg. — Tavaly feldobtam egy buzogányt, s hatalmas lyukat ütött az égen, csak eltakarták a fellegek. Várjunk, amíg szétoszlanak a felhők, nehogy újabb lyukat üssek az égen. Megijedtek hát az ördögök, hogy odalesz az arany buzogányuk, és kereket oldottak. Az öreg ilyen leleményes furfanggál túl­járt az ördögök eszén, így élete végéig za­vartalanul vadászhatott szülőföldjének he­gyei között. Fordította: BARATÉ ROZALIA Nemcsak a lakásnak van stílusa, hanem otthonunk élő kiegészítőinek, a növények­nek is. Másfajta növény, élő­virág illik a szecessziós Vagy a biedermeier szobabelsőhöz, mint amilyen a fehérre fes. tett bútorral berendezett szobához. Hogyan válasszuk meg a vázát, a növényt, a virágot? A váza a lakásbelső részhez tartozik; fontos, hogy több­féle variáció is legyen belő­le. Lehet, hogy csak egyet­len szál virágot kapunk, le­het, hogy nagy csokor nap­raforgót kell elhelyeznünk; mindkettő számára szüksé­ges vázát tartanunk. Persze névnapot köszöntő vagy vi­rággal kedveskedő látogató­ink nem a lakás stílusában választják meg virágainkat; ha magunk vásárolunk, már válogathatunk. Barna, politúros, fényes, régi bútorhoz a finom, sely­mes szirmú virágok illenek: rózsa, szegfű gLadiolusz, orchidea. A váza lehet por­celán, fényes mázú kerámia vagy üveg. Modern, matt fényű, bar­na bútorhoz fajanszvázába vásároljunk élénk színű vi­rágokat: harangvirágot, nap­raforgót, gerberát, margaré­tát, tavasszal jácintot, ősz­szel dáliát. Legszebb a dísz­telen, egyszínű cserépváza. A zöld jó kiegészítője a virág­nak, hiszen olyan, mint a levél vagy a szár. Ha aszó­ba dísze csak egyetlen szál virág, ezt tegyük zöld üveg­Váza - virágnak, ágnak Rózsa üvegvázában palackba. (A régies formájú palack jól használható vá­zának.) Világos bútor, matt fenyő­fa vagy fehérre festett, majdnem mindenféle virág­gal gyönyörű. A természe­tes szín vonzza a legegysze­rűbb növényeket! Ha egy üvegedénybe — lehet levá­gott fejű fehér üveg vagy befőttesüveg is — egy cso­kor útszéli füvet levágunk, már remekül illeszkedtünk a bútor stílusához! De a tex­tíliák színét is figyelembe véve bármilyen olcsó, egy­szerű virágot használhatunk. A búzavirág, az aranyeső vagy a krizantém, a tátika. a levendula vagy éppen egy csokornyi érett búza gyö­nyörű dísz a modern lakás­ban. Háromféle lehetőséget so­roltunk, de többféle is van: minél egyszerűbb, minél si­mább a berendezés, annál egyszerűbb legyen az elhe­lyezett növény, és fordítva, minél finomabb, apróléko­sabb és gazdagabb, annál apróbb, finomabb erezetű, díszű legyen a Virág. ősszel, télen, ha nincs módunk virágot beszerezni, ott vannak cserepes növé­nyeink, s mellettük a külön­böző ágak — terméssel, bo­gyóval. A piros bogyós ág egész télen virít; az apró, nagyobb mák dekoratív dí­sze a szobának. A búza a néphit szerint a ház gazdá­jának még a bőséget is meghozza. A szalmavirágok közül az eredeti színükben meghagyottakat válasszuk; a megfestett virágok mindig merevek, furcsán idegenek. A száraz tölgylevél, a szí­nes őszi lomb is sokáig dí­szítheti a lakást. Éppúgy, mint egy-egy szép formájú kacskaringós gyökér vagy ág. Az északi népeknek, a Lappföld vidékén lakóknak, ahol oly hosszú a tél, okos szokásuk, hogy a virágot jól „béitatják”, majd a csokrot lefelé lógatva felakasztják és megszárítják. Élővirágnak hat sokáig a pasztellszínű­vé sápadt, ám formáját jól megőrző csokor. Torday Aliz Tessék kipróbálni! Varródobozunkban a cér­nák sose fognák összeguban­colódni, ha egy praktikus, rékeszes tokot készítünk számukra. Erős vászonból, kartonból, szövetből szabjunk le egy-egy hosszú csíkot, varrjuk össze, fordítsuk ki, tűzzük le, majd gépeljünk rá 1,5 cm széles, kellő hosz- szúságú gumipántot úgy, hogy a spulnik szorosan áll­janak közte. Az egyik végé­re kötőpántot varrunk, s az egészet összecsavarva átköt­jük. (1. kép). A gombvarrásnak is van bizonyos fortélya. Kabátra, zakóra gombot varrni tartó­san így lehet: a gomb fölé keresztbe tegyünk egy gyu­faszálát, s úgy öltögessük rá a gombot az anyagra, majd a gyufát kihúzva, az így ke­letkezett „nyakát” néhány­szor tekerjük körbe a cér­nával. (2. kép). Köpeny elsősöknek Ez a ruhadarab az, ami­ből kettő-három sem sok a hatéves ruhatárában, aki szeptemberben ismerkedik az iskolai élettel és még szívesen veszi fel az iskola­köpenyt. Ahol anyuk'a tud varrni, ott érdemes műszá­las vászonból, vagy a köny- nyen mosható nylonból el­készíteni. Különféle díszí­téssel (farkasfog, hímzés, zsinórozás) csinos „munka­ruha” készülhet. A rajzon az egész köpeny kiszabását mutatjuk. Vasta­gabb vonallal rajzoltuk azo­kat a részeket, amelyeket elő kell rajzolni a 10x10 cm-es kockákba, felnagyít­va, szaggatott vonallal pe­dig azokat, amelyeket a már kiszabott rész után egyene­sen az anyagból szabhatunk. 70 cm széles anyagból 2— 2,10 cm szükséges. Jelma­gyarázat: A = háta, B = eleje bal oldala, C = eleje jobb oldala, D = hátsó nyakpánt, E = pánt a bal elejére, F = pánt a jobb ele­jére, G = ujja, H = kéze­lő, I == zseb, J = pánt a zsebre, K = öv. félbehajt­juk. Bányai Katalin Bélyeggyűjtőknek M VBR A szabadság többnyire új környezetet és új ismerősö­ket jelent. Nem a filatelista- tevékenység főidénye, de azért ilyenkor is találhatunk alkalmat gyűjteményünk fej­lesztésére. A társaságban, az üdülőben felfedezhetünk olyanokat, akik szívesen be­szélgetnek a bélyegről. Kel­lemes cserekapcsolatot ala­kíthatunk ki, egy életre szóló barátság épülhet ki a közös szenvedély révén. A Magyar Posta augusztus 1-itől mintegy hat hét szü­netet tart az újdonságok ki­adásában, vakációt kaptak a filatelisták. Az alkalmi bé­lyegzések, a levelezőlapok barátainak ezért résen kell lenniük. Szabadságunk eltol, tésének színhelye is nyújt­hat ugyanis különleges pe­csételést vagy más érdekes­séget. Mivel a nyár rövidesen véget ér, ezért hírt adunk arról, hogy a szövetség már kitűzte az őszi nagy árverés időpontját. A novemberi aukcióra szeptember 30-ig fogadnak el anyagot. Las­san dönteni kell, hogy ez­úttal — ha fájó szívvel is — kínálunk-e valamit kin­cseinkből eladásra. Bodnár István: Bogár-karnevál Csalán bogár, cserebogár; csőn ge tyű zik a határ. Rózsabogár, Iteatica, száll a bodrai illata. Repcebogár, tűzbogár; rejtő réten éli a bál. Május este nekivág, hegyen-völgyön, réten át. zúg a cserebogár, sót kavarja a levegőt. Erdőszálen banka ág bont neki egy pántlikát. Éjfél után kecsesen, futrinka fut Sebesen. Rezes vértje fölragyog, bámulják a csillagok. Zsákbogárka zsizsereg, gyémátfáról gyöngy pereg. Augusztus 29-től szeptember 3-ig bútor- és lakberendezési kiállítást rendezünk a Hőgyészi Művelődési Otthonban. A kiállítás megtekinthető naponta 8—18 óráig. 7090 TAMÁSI \ (959)

Next

/
Thumbnails
Contents