Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

1985. augusztus 29. Képújság 3 Ülést tartott Mi van a 40 százalék mögött? a MÉSZÖV elnöksége (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap Tamásiban tar­totta augusztus havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöksége. Az ülést Csapó Jenő elnökhelyettes vezette. Első napirendként jelen­tést tett a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a két ülés közötti időben végzett főbb intézkedések­ről, majd az áfész-titkárság előterjesztése alapján meg­tárgyalták az áfészek első félévi gazdálkodásának hely­zetét, amihez Csepregi Fe­renc, a Tamási Köp—Ka ÁFÉSZ elnöke készített ki­egészítő jelentést. Az 1985-ös év a forgalom és gazdálkodás szempontjá­ból egyaránt különös jelen­tőségű. Egyrészt a VI. ötéves tervidőszak befejező éve, egyúttal a következő közép­távú tervciklus előkészítője is. Másrészt a VII. ötéves tervidőszak szigorúbb felté­teleket támasztó követelmé­nyei már ez évben is érvé­nyesülnek. Lényege, hogy a társadal­mi tiszta jövedelem nagyobb mérvű elvonását az adózott eredményből valósítja meg. A vázolt közgazdasági kör­nyezetben az áfészek bruttó árbevételüket 2,8 százalék­kal, első félévi nyereségüket 13,1 százalékkal teljesítették túl az elmúlt év első félévi eredményeivel szemben. A bolti kiskereskedelem 3,3 százalékkal forgalmazott többet, mint egy évvel ko­rábban. Ezen belül az élel­miszer-forgalom 8,1 száza­lékkal, a ruházat 1,1 száza­lékkal volt magasabb, a ve­gyesiparcikk 0,3 százalékkal alacsonyabb. A vendéglátás forgalma 4,7 százalékkal nőtt, a felvásár­lásé 10,1 százalékkal keve­sebb. A félév folyamán gyü­mölcsből sikerült az elmúlt évinél többet felvásárolni, örvendetes, hogy a nem ru­bel elszámolású export áru­alap 23,3 százalékkal haladta meg a tavalyit. Javultak a hatékonysági mutatók. A többleteredmény mintegy 22 százaléka az ár­bevétel-növekményhez kötő­dik, a többi a forgalom struktúrájának és szintválto­zásának az eredménye. A megyei előterjesztéshez hasonlóan részletes elemzést készített a Köp—Ka áfész elnöke is. A vita során a vezető tes­tület a helyzet elemzésével arra hívta fel a szövetkezeti vezetők figyelmét, hogy az év hátralévő időszakában fokozott figyelmet fordítsa­nak a gazdálkodás színvona­lának emelésére. Ehhez hangzott el sok megszívle­lendő javaslat. A hozott határozatok is azt célozzák, hogy segítsék elő a kereslethez jobban igazodó kínálat kialakítását, az új üzemelési formák elterjesz­tését, az anyagi ösztönzők hatékonyabb felhasználását. Az elnökség a tamási áfész helyzetelemző beszámolóját is köszönettel elfogadta. SZOBOSZLAI JENŐ A legjobbak a GK-fajták Tolna megye búzatermesztésének idei tapasztalatai Tolna megyében az 1984. évi őszi csapadékeloszlás kedve­zett az optimális időben (vetett búza kezelésére, fejlődésére. A szeptemberben, októberiben leesett 100 milliméter feletti csapadék az előző időszak száraz, aszályos időjárásának hatá­sára a talajokban kiatakult jelentős vízhiányt féloldotta. Az üzemeknek így a talajelőké&zítés, a ijó magágy biztosítása általában nem jelentett gondot. A búzák jól keltek, és meg­erősödve indulták a télnek. Áz elmúlt tél1 sarán kialakult vastag hótaibaró biztosította a !jó áttett elést és a mínusz 20 fok alatti tartós hidegek sem okoztak észlelhető kárt. A hótakaró jelentős védőimet nyúj­tott a búzának az ónos eső ellen is, melynek vialstag jégpán­célja az eső utáni hideg hatására hosszú ideig 'borította a ve­téseket. A hóréteg vastagsága a szükséges levegőt a növény­állománynak biztosította, így kipáUással ott sem igen lehetett találkozni, ahal a vetéseken a jeget nem törették fett a gaz­daságok. A jégpáncél töretése azonban a 'hóolvadás után is látható nyomokat hagyott. Tavasszal a búzák szépek voltak, és rekordtermést mutat­tak. A fejtrágyázásokat az üzemek időben végezték, de a karbatmid kényszerű felhasználását a tervezettnél is nagyobb mértékben tette szükségessé a legmegfelelőbb nitrogén mű­trágyák átmeneti hiánya. Az idei hűvös, csapadékos tavaszi időjárás úgy tűnt, kedvez a búzának, de ugyanez kedvezett az állati 'kártevők fejlődésének és a gombabetegségeknek is. Az üzemi szakemberek, látva a helyzetet, 'jelentős területeken — vetésfehérítő ellen 46 963 hektáron, tmíg a gombabetegsé. gek, a fuzárium ellen 11 340 hektáron, lisztihairmat ellen 29 640 hektáron, és rozsda ellen 26 275 hektáron — védekeztek. A védekezést légi úton, és hagyományos földi eljárással végezték. Ebben a munkában gondként 'jelentkezett a légi védekezések nem kellő összehangoltsága. Az üzemek a légi- védekezés mellett — de a kedvezőbb önköltség miatt is — földi úton aiz elmúlt évhez képest növekvő nagyságban védték területeiket. Üj utat jelent e téren a művelőutas 'technológia, mely megyénk gazdaságaiban terjedőben van. Az idei év ez irányú tapasztalataiból kiindulva, megállapít­ható; fel kell készülni Q jövőt illetően arra, hogy a 'búzater­mesztés technológiájában mind nagyobb fontosságot kap a kártevők és gambabetegségek elleni védelem. Ennek alapjait célszerű az agrotechnikában biztosítani. Vegyszeres 'gyomir­tást 40 718 hektáron végeztek üzemeink, a vetések gyommen­tessége jónak értékelhető. A jégeső ez évben is több ízben károsította a kalászosokat. Aratás előtt 12 üzem jelzett a megyében jég. és viharkárt. Az aratás ebben az évben is később indult, és üzemenként eltérő képet 'mutatott. A búza nedvességtartalma a jó idő ellenére is nehezen csökkent 18—20 százalék alá. Az aratás 'megkezdését követő héten azonban rohamosan csökkent a nedvességtartalom, és szinte egy időben ért be a korai és a kései fajta. A termés minősége a karábhi éveknél gyengébb volt. A termesztésben lévő fajták száma nőtt, az elmúlt évi 24-ről 29-re. A 10 százalék felett termesztett, tehát a terület zömét jelentő Mv 10, Baranjka, Mv. 8, Mv. 9 fajták sajnos nem érték el az elmúlt évhez hasonló jó eredményt, és csupán az Mn 10-es és Baranjka volt megyei átlag felett. Mindkét évben jói szerepeltek a GK- fajták, és különösen a GK—Szeged pozíciója változott ked­vezően. A11. Számú Volán vállalja a kockázatai A Szekszárdi 11. Sz. Vo­lánnál a gépkocsipark el­használódott és elöregedett. A nullára futott járművek száma lassan eléri a 40 szá­zalékot. Az új kocsik vásár­lása, beszerzése egyre nehe­zebb. Milyen megoldást ta­lál a vállalat — kérdezem Pech József igazgatót. — Hármas problémát kell megoldanunk. Először is az elhasznált, nullára futott gépkocsik műszaki állapotát kell javítani, a műszaki romlást megakadályozni. En­nek függvényeként a bizton­ságosabb közlekedés felté­teleit jobban kell biztosí­tani, hiszen a jó, üzemképes járműveknél a műszakid, bás balesetek elkerülhetők. Harmadszor a menetrend betartására, megbízhatóság­ra kell törekedni. Csökken­teni kell a meghibásodás miatt való késést és állás­időt, és a menet közbeni ja­vítás ne okozzon gondot. Ezért döntöttünk úgy, hogy 1985. január 1-től a gépko­csivezetők magas karbantar­tási átalányt kapjanak. Vál­laljuk a kockázatot, hiszen a vezetőség döntése nem kis kockázattal jár. A gépkocsi- vezetők 11,50-től akár 28,70- es napi forintátalányt kap­hatnak a gépkocsifajtáktól függően. Havonta ez az ösz- szeg 600 forintot is elérhet a teljesített műszakok után, ami a régi karbantartási átalányhoz képest — ami 120 forint volt —, nagy elő­relépést jelent. Ez az intéz­kedés mintegy 3 százalékos bérfejlesztésnek felel meg, és közel 800 dolgozót érint. — Véleménye szerint más Volán-vállalatok hoztak-e hasonló intézkedést? — Tudomásom szerint nem, az ország többi Volán­vállalatához képest igen ma­gas bérfejlesztés ez. — Hogyan tudják a kocsik műszaki ellenőrzését elvé­gezni ? — Szélesítjük a demokra­tikus vezetés lehetőségét, döntési jogot adtunk az al­só szintű vezetésnek. Ezzel le­hetővé tesszük, hogy ők is adjanak és vonjanak meg. Ha többet kérünk, többet is kell adnunk. — Mégis miben kémek többet? — A műszak kezdésekor és végén napi karbantartá­si munkákat kell elvégezni a gépkocsin, a kocSik meg­bízhatósága és műszaki meg­őrzése érdekében. Ez a mun­ka m'agába foglalja a jár­művek ápolási és tisztítási műveleteit, a szintellenőrzé- seket, a folyadékok, hid­raulikák, abroncsok ellenőr­zését és a kocsik állapotvizs­gálatát. Forró Lajostól, a forgalmi és kereskedelmi igazgatóhe­lyettestől kérdezem: — Történt-e javulás a gép­kocsik műszaki állapotában az átalány bevezetése óta eltelt nyolc hónap ideje alatt? — A vártnak megfelelően nem jelentkezett még a műszaki színvonal javulása. Baj van a hozzállással. Ar­ra, hogy ne legyenek feles­legesen kifizetett bérek és szolgálják a műszaki szin­tet, az a válaszom, hogy a végrehajtás első szintjének is megadtuk a lehetőséget az átalány megvonására. Még­is, alig kerül erre sor, nem hajtják végre az ellenőrzé­seket. Az alsó szintű el len ­-őrzés nem a műszaki osz­tályvezető feladata, hanem a garázsszolgálaté. De saj­nos, nem él, vagy csak rit­kán él a műhelyvezetés ez­zel a lehetőséggel. — Várható-e javulás? Mi­ben bízik a vállalat vezető­sége? — A vállalat vezetősége bízik abban, hogy a meg­adott hatáskör működni fog, Sikerül a dolgozókat ráéb­reszteni a felelősségtudatra. A feladatok elvégzésével nő a műszaki színvonal, javul Pech József igazgató Rasch Henrik, a forgalmi és javítótelep osztályveze­tője a forgalom biztonsága, a me­netrend szerinti pontosságot be tudják tartani. A válla­lat vezetése, mivel a fejlesz­tési források csökkennek, tu­datosan számol karbantar­tási munkákkal és javítá­sokkal. A cél az, hogy a gépkocsivezetők is végezze­nek karbantartást és ezzel a műszaki színvonal romlá­sát megakadályozzuk. Nem mindegy, hogy milyen álla­potú gépkocsik közlekednek az utakon. Rasch Henriktől, a szek­szárdi forgalmi és javítóte­lep műszaki osztályvezetőjé­től azt kérdezem: — Mit hozott és mit vitt ez a meg­oldás? — Egyrészt a pénz ösz­tönző. A zárt technológiás rendszerben a gépkocsik műszaki vizsgája itt törté­nik, amely előírja az 1. szá­mú műszaki szemle bizonyos kilométerhatár közti elvég­zését is. Sajnos, ezeket a számokat a gépkocsiiyezetők gyakran átlépik, sok gondot okoz ez, és balesetkor sú­lyosbítja a helyzetet. Eddig semmilyen eszköz nem volt a kezemben. Most van, nö­velni kell, és tudjuk a mun­ka pontosságát, és a dolgo­zók önállóságát. Hoffmann Ferenc, garázs- művezető. Ml a véleménye az átalányról? — Elég jó pénz ez a gép­kocsivezetőknek, viszont annyira új a megoldás, hogy még nem tudunk vele bánni megfelelően. Nagy a gépjár­műállományunk, kevés az új kocsi. A régi járművek meg­óvására nagyobb gondot kell fordítani. A régóta nálunk dolgozó gépjárművezetők, és főleg a buszvezetők vigyáz­nak a kocsijukra, mintha sa­játjuk lenne, hiszen nekik is érdekük ez, nem mindegy, hogy elindul a kocsi, vagy nem, mivel olykor egy fél falu pontos munkába állá­sa rajtuk múlik. A Tefunál már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Kevés a régi dol­gozó, váltakoznak a gépko­csivezetők, mire egy fiatal beletanul a szakmába, ledol­gozza a szerződésben foglalt két évet, s aztán elmegy. Kezdődik minden elölről. A billenős gépkocsiknál van a legtöbb gondunk. Sok fiatal a katonaidő letöltése után odébb áll. Pedig nálunk Is jól lehet keresni, viszont sokrétű fuvarfeladataink vannak, ez kemény munkát és helytállást jelent — ezt nem mindenki szereti. — Mi történik, ha mulasz­tást tapasztalnak? — Ha hanyagságot tapasz­talunk, javaslatot teszünk a heti, vagy havi összeg elvo­nására. — Volt-e erre példa? — Igen. Például akkumu­látorok hanyag kezelése mi­att, vagy a szemlékdlométer túllépése miatt. — Meghozta-e a rendel­kezés a kellő eredményt? — Nem hozta meg. A gép­kocsivezetőknek a karban­tartás folyamán kell jelezni a hibát, a műszak elvégzi a javítást, a garázsszolgálat pedig ellenőriz. Sajnos a fiatalok nem veszik komo­lyan ezt, és nem törődnek vele, sokszor elhanyagolják a karbantartást. — Mi az oka ennek? — A sokrétű fuvar miatt sokszor cserélődnek a ko­csik, más-más autóval jár­nak. Nehéz a kocsikat és a sofőröket figyelemmel kísér­ni. Sokszor nem érzik a ko. csikat magukénak, másra hagyják a problémákat. A feltételek sem megfelelőek. Kevés a kocsimosó, a víz nyomásával is sokszor prob­lémák vannak. Például ha a bátaszéki sáros úton a bil­lenős anyagot szállít, a sarat le kell szedni róla, mert a mosás egyik feltétele a javí­tásnak. A szolgálat az áta­lányt jónak tartja, csak nem volt kellő idő arra, hogy el­fogadtassuk a gépkocsive­zetőkkel és szinten tartsuk. Szentgál István gépkocsi- vezető most ért haza Isztam­bulból. Éppen a kocsimosás- hoz készülődik. — Hogyan telt az út? — Két defektem volt. Az 50 fokos melegben szinte megolvadtak a gumik. — Hogyan fogadta az áta­lány bevezetését? — Mindenki örül neki, én is. Az igényes vezető a kar­bantartást elvégezte akkor is, amikor 120 forintot ka­pott. Hiszen a kocsik mű­szaki állapotától mi is füg­günk. De vannak akik most is ugyanannyit tesznek a 600 forintért, mint a 120 forin­tért. Szinte semmit. Szigo­rúbb ellenőrzés kellene és többszöri megvonás. — A vállalat vezetősége hogyan értékeli az eddig ta­pasztaltakat? A kérdésre Pech József igazgató és Forró Lajos for­galmi és kereskedelmi igaiz­gatóhelyettes válaszol: — Aki régebben elvégezte a munkát, az most is becsü­lettel elvégzi és megérdemli a díjazást. De sajnos az in­tézkedésünk 50 százalékos eredményt hozott. Az intéz­kedés gondja, hogy csak fe­gyelmi úton lehet megvon­ni az átalányt. E téren is ja­vítani kell, rugalmasabbá kell tenni. Év végéiig figye­lemmel kísérjük az eredmé­nyeket, és ba nem tapaszta­lunk javulást a jövőben, más rendszert vezetünk be. CSak az kapjon pénzt, aki elvég­zi a munkát. Továbbra is célunk a járműpark műszaki állapotának megőrzése, a forgalom és közlekedés biz­tonságának növelése, a pon­tos megjelenés és a menet­rendek betartása. Szekér József Fotó: Czakó Sándor Szentgál István gépkocsivezető Autóbuszok útra készen

Next

/
Thumbnails
Contents