Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
1985. augusztus 24. TOLNA ' _ . NÉPÚJSÁG S n Őszinte szó Olyan, mint a habtejszín. Finom, és könnyen sava- nyodik. Az őszinte szóra mindannyian várunk. Hangoztatjuk is, hogy éljenek vele bátran. Szeretjük, ha megmondják véleményüket munkánkról, viselkedésünkről, rólunk. Szeretnénk őszinték lenni, de úgy vagyunk általában, hogy meggondoljuk százszor is. Mert — vetődik fel a kérdés —, vagyok-e olyan helyzetben, hogy őszinte lehetek? Tart-e olyan embernek, akinek a véleményére ad? Vagy csak a jót hallja szívesen? Mit kombinál ki a szóból? A helyére török, vagy csak rosszindulatú vagyok. Sok az ága-boga ennek. Volt munkatársamnak szüksége lett volna az őszinte szóra. S mégsem kapta meg. Nem dicséret kellett volna: erős és hangos ledorongolás. Elrontod az életed! Nincs értelme, amit csinálsz! Hiába gyűlik a pénzed a takarékban, attól még nem leszel boldogabb, legföljebb előbb jön az infarktus! Nem szólt senki. Pontosabban néhányan megpróbálták, de a válasz az volt: Mi közöd hozzá! A másik ember a sikerre vágyik. De, ha munkatársai elismerik munkáját, akkor félő, hogy ő lesz sikeres, és nem az, aki pár jó szót szólt... Vajon mikor kell szólnia a főnöknek? öregem, így már nem mehet tovább! Csapnivaló, amit csinálsz! Vagy: kollégám, ez tökéletes, örülök, hogy magával dolgozhatom együtt. Mikor van időben a jó és a rossz szó? Az őszinte szó. A napokban mondta egyik beszélgetőtársam: mindannyiunknak szüksége van arra, hogy figyeljenek rá. A munkahelyen, a családban, a baráti körben. Tudunk-e figyelni egymásra? Amikor magunk is rohanunk: mellékállásért, ki a kertbe, vagy a házat tovább építeni. Előfordul, hogy egyszerűen nem vagyunk hajlandóak egymásra figyelni, ldöpocsékolás. Abból nem lesz kenyér, mondogatják sokan. És mennyire vagyunk alkalmasak elviselni az őszinte szót. Az nemcsak dicséret, hátbaveregetés, cirógatás. Kemény, karcos, fülsértő mondatok. Felkészültünk-e rá, hogy rossz tulajdonságunkat a szemünkbe vágják. És amikor azt írom, hogy vágják, már a rosszindulatot gyanítom, pedig... Képesek vagyunk-e elviselni a sikert? Azt, amikor a jó munkánk, újításunk, találmányunk, szaktudásunk alapján dicsérnek bennünket. Nem változunk meg tőle? Vagy más szemében — o sikertelenebb ember szemében — nem leszünk-e nagyképűek? Őszinte szó. Egy hiányos mondat, így leírva jelenthet ezt is, azt is. Kimondanánk, de nem mondjuk Más kimondaná, mi várjuk is, de nem mondja... Kérdések. Csak a kédések maradnak? H. J. Nyakörvet a gyerekre? Napsütéses délután lévén, többen az erkélyen lógtak. Egyébként is az erkély légvonalban alig negyven méterre van a fő közlekedési úttól, a'melyen ezekben a hetekben szüntelenül húznak az autókonvojők dél'i szomszédunk tengerpartja felé. Ezúttal nem a minket is érintő turizmus foglalkoztatott ott néhány embert, hanem a szülői felelőtlenség. Csak a véletlennek és egy gyakorlott, biztos kezű gépkocsivezetőnek volt köszönhető, hogy egy másiik lakóteleptől valahogyan idekerékpározó, alig ötéves fiúcska életére nem tevődött pont. Amint ez ilyenkor lenni szokott, meg is érkezett a rendőr, autó, majd tudakozódott a rendőr a gyermek szülei felől. Kiderült, hogy ők a megyeszékhely egy másik részében dolgoznak. Erre fogta magát az egyik ottlakó és elment az apáért. Ami ezután történt, arra a tanúk nem emlékeznek vissza szívesen. Az apa nem éppen illő módon ezt mondta az intézkedő rendőrnek: — Nyakörvet ne kössek a gyerekre? Itt, ennél a pontnál be is fejezte a történet leírását az egyik lakó. Igaz, nem élünk világvárosban, de Szekszárd közútjain is szüntelenül jelen van az életveszély. Különösképpen az egyik olyan hírhedt torokkereszteződésben, aíhol ez ideig már vagy hat baleset történt. Volt köztük gyermekhalállal végződő is. Reggelente ezen az átkelőhelyen nem biztosak a dolgukban az ott átjárók. Sok esetben nem tudják, hogy ha gyerme. kőikkel lelépnek az úttestre, akkor mire is számíthatnak... Esetünk gyermekfőszereplője most kivétel. Annyiban azonban nem ő az első, hogy szülői felügyelet nélkül alig ötévesen idekerékpározhatott. Egyedül, szülői felügyelet nélkül a közúti közlekedés szabályait és veszélyeit nem ismerve. Attól sem vagyok boldog, amikor ezen az útszakaszon azt vagyok kénytelen látni, hogy némely kamasz úgy kerékpározik, hogy útközben kismagnót hallgat, ök bizonyára még nem olvasták azt az írást, amelyből azt tudhattuk meg, hogy az NSZK-ban sok fiatal lelte halálát amiatt, hogy a fülén lévő fülhallgatóban dübörgő zene miatt nem tudta, hogy mi történik körülötte. Aztán temették. Olvadhatjuk nap mint nap a gyermektragédiák híreit. Ki vízbefúlt, ki kismotorral karambolozott, ki kerékpározás közben lelte halálát. Nem egynél, a körülmények leírásából arra is következtethetünk, hogy valami oknál fogva a gyermek távol volt szüleitől. Miért nem figyelünk jobban rájuk? Bármilyen gonddal küszködik is, vagy jobb megélhetésért dolgozik is valaki, nem tőheti meg, hogy nem figyel gyermekére. Miért kell egy ilyen példa, hogy ezt is megtanulja? Búiyászati múzeum Sopronban működik hazánk bányászati múzeumainak központja. A szép, középkori épületben elhelyezett gazdag gyűjtemény a bányászat ősidejétől napjainkig tárja a látogatók elé e mindenkor nehéz, gyakran életveszéllyel járó munka eszközeit, fennmaradt emlékeit. Egyben emléket is állít mindazoknak, akik \ bányászatban szolgálták az emberiság fejlődésének ügyét. Fotó: CZAKO SÁNDOR i Bronzkori szerszámok A bányászati múzeumnak otthont adó középkori épület az udvar felől Mentőkészülékek A várpalotai bányatelep egy részének modellje szíj Vitia — érczúzó — a XV. századbó Díszegyenruhás bányász A kiállítótermek egyike A fejtés múlt századi ábrázolása
