Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
1985. augusztus 18. rtÉPÜJSÁG 9 „Egyke” a családban Ikrek lettek... Statisztikai adatok szerint a Szovjetunióban a városi családok több mint felének egy gyermeke van, nem egészen egy harmad az arány azoknál, ahol kettő van. Ezeket az adatokat Kari Bazdir- jev, az ismert szovjet szociológus említette az APN tudósítójával folytatott beszélgetésében. — Nyilván megvan az okai, hogy a szülők maradnak az egykénél. Mi akadályozza őket abban, hogy nagyobb legyen a család? Bárhol beszélgettünk erről, munkásokkal, alkalmazottakkal, tudományos kutatóintézetek munkatársaival, sőt, az iskolásokkal is, rendszerint ugyanazt mondták: nem megfelelő a lakáskörülmény, a család anyagi helyzete stb. ahhoz, hogy szaporodjon a gyermekek száma. — Ezt aligha lehetne cáfolni... — Nos, nézzük például a lakáshelyzetet, mint a születések számának növelését befolyásoló egyik negatív tényezőt. A két népszámlálás közötti időszakban 1970—1979 között — a szovjet családok száma 7.6 millióval gyarapodott Szintén ebben az időszakban pedig közel 20 millió lakás épült. Az egygyermekes családok részaránya ez idő alatt mégsem csökkent. Állandóan javulnak a szovjet emberek életkörülményei is, növekszik a jólét: tizenöt év alatt például, 1966—1980 között a reáljövedelem és a fogyasztás megduplázódott az országban. Ezenkívül, a gyermeknevelés költségeinek jelentős részét a társadalom vállalja. Többek között ingyenes az orvosi ellátás és az oktatás minden formája, a beiskolázás előtti gyermek- intézmények költségeinek nagy részét az állam fedezi stb. A közgaszdászok számításai azt mutatják, hogy az egy családtagra jutó jövedelem, mondjuk a második gyermek születéséig mindösz- sze csak 9 százalékkal csökken. Nem lehet közvetlen összfüggésbe hozni a család anyagi helyzetét a gyermekek számával. Annál is inkább nem, mert a demográfusok szerint minél nagyobb a család jövedelme, rendszerint annál kevesebb a gyerek. — Akkor mégis, mi az oka, hogy alacsony a sszületések száma? — Ez a folyamat sok vonatkozásban törvényszerű, a társadalmi fejlődés következménye. Napjainkban azért már nem kell több gyermeket nevelni, hogy legyen „tartalékban” — az orvostudomány fejlődése révén a gyermekhalandóság aránya ma már nagyon csekély. A „biztonság” miatt sem indokolt ma a több gyermek, hogy betegségben vagy öregségben a szülőknek támasza legyen: ezt a funkciót a társadalom- biztosítás tölti be a Szovjetunióban. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy minden újabb gyermek születése több időt von el, több fáradozást, gondot jelent. Kevesebb idő, lehetőség marad az intellektuális igények kielégítésére, az alkotó munkára, közéleti tevékenységre, vagyis mindenre, ami fontos ahhoz, hogy az egyén sikeresen érvényesüljön a társadalmi életben. Sok fiatal házaspár természetes szülői ösztöneit teljesen kielégíti egy gyermek, akit lehet pelenkázgatni, nevelget- ni, akivel törődni kell stb. — Vannak olyan szülők, akik azt mondják, hogy minél kevesebb a gyermek a családban, annál jobb nevelést tudnak adni, és hivatkoznak korunk sajátosságaira. Ez is magyarázat arra, ha nem igyekeznek sokgyermekes családot kialakítani, önnek mi a véleménye? — Matemetikailag pontosan kiszámított tény, hogy a lakosság egyszerű újratermeléséhez (vagyis a szülőket mennyiségideg követő új generációhoz) 100 családra számítva 260 születésre van szükség. Az egyenletesen bővített „újratermeléshez” átA moszkvai Romanov család lag a háromgyermekes család felel meg. Az egy-, esetleg kétgyermekes családok számának növekedése azonban nem azért nyugtalanítói, mert perspektivikusan csökken a lakosság gyarapodásának üteme. A szociológusok szerint az a család, amelyben kevés a gyermek, nagyobb megpróbáltatásnak van kitéve, mint a sokgyermekes. Felmérések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egygyermekes családban kevésbé tartósak a kapcsolatok, mint ott, ahol több gyermek van. Természetesen, hiba volna azt állítanunk, hogy az „egykés” családokban a házastársak okvetlenül elválnak, a sokgyermekesek viszont mind együtt maradnak. A születések száma és a válások közötti ösz- szefüggés jóval bonyolultabb. De mégis van összefüggés, és egészében véve azokban a családokban nagyobb a válás veszélye, amelyikben kevés a gyermek. Ezenkívül, az egyetlen gyermek hamar kivívja magának az előjogokat, előnyös helyzete jó talaj az egoizmus kifejlődéséhez. Azokat a szülőket, akiknek csak egy gyermekük van, ilyen vagy olyan mértékben, de egész életüket végigkíséri a félelem, hogy elvesztik egyetlen gyermeküket. — Mit lehet tenni, hogy gyarapodjon a többgyermekes családok száma? — Rábeszéléssel, még kevésbé kényszerítéssel nem lehet javítani a helyzeten. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy a szülők maguk akarjanak több gyermeket és a módjuk is meglegyen hozzá. Es lényegében ezt célozza a 80-as évekre kidolgozott aktív demográfiai politika is. Az állam sokféle támogatást nyújt, beleértve a különféle segélyeket, a fizetett szülési és gyermekgondozási szabadságot (a gyermek egyéves koráig), a gyermekintézmények hálózaitának bővítését, a kisgyermekes anyák munkakörülményeinek javítását, a sokgyermekes családokat megillető nagyobb kedvezményt a lakáskörülmények javításánál stb. Egy azonban már mosd is világos: csak gazdasági eszközökkel nem lehet e problémákat megoldani. Az egygyermekes családról kialakított felfogáson is gyökeresen változtatni kell. A szűk szakmai körökben ma még csak viták folynak arról, hogyan és miként lehetne növelni a sokgyermekes családok számát. A téma gyakori szereplése a sajtóbani a rádióban, a televízióban azt bizonyítja, hogy társadalmi méretekben is egyre nagyobb az érdeklődés az egy- vagy többgyermekes családprobléma iránt. J. Percsenok Hétvégi telkek az NDK-ban Hétvégeken, a jó idő beálltával, tízezrével indulnak az emberek Berlinből és az NDK nagyvárosaiból a hétvégi telkekre, hogy kikapcsolódást keressenek és gondozzák veteményes kertjeiket. A nagyvárosok határában tipikus látvány a zseb- kendőnyi parcellákon egymás mellett sorakozó piciny házak ezrei. A képet csak időnként szakítja meg egy-egy családi ház vagy villa. A „kiskerttészkedés” tömeg- mozgalom, amelynek sok évtizedes hagyományai vannak. A múlt század közepén — egy lipcsei orvos kezdeményezésére — vált népszerűvé, hogy a gyári munkások a heti robot után a zöldben keressenek pihenést. A kiskertmozgalom a felszabadulás után az egész országra kiterjedt. 1949-ben, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának évében még csak ötezer kiskerttulajdonos volt, számuk ma már eléri a háromnegyedmilliót. A telektulajdonosok nem mulasztották el, hogy mielőbb intézményesítsék hétvégi időtöltésüket. Megszervezték a „kiskerttulajdonosok, telepesek és kisállattenyésztők szövetségét”, amelynek — nem ámítás — egymillió tagja van. Természetesen igen nagy a tömegnyomás, hiszen még sok százezren szeretnének mielőbb a szövetség soraiba kerülni és hétvégi telekhez jutni. A telkek szét osztásáról az állam gondoskodik: jövő év áprilisig, az NSZEP XI. kongresszusáig 17 ezer igénylőt juttatnak földecskéhez. A jelentkezők száma persze akkora, hogy nem tudnak mindenkit tekintetbe venni. Ezért előnyben részesítik a munkáscsaládokat és általában a sok- gyermekes családokat. Bár a telkek többnyire csupán negyven-ötven négyszögölesek, nem kis gondot okoz az illetékeseknek, hogy honnan hasítsanak ki újabb földterületeket a szétosztásra. A mezőgazdaságilag megművelt földek nem jöhetnek szófia. így inkább — a nép- gazdasági szempontok kivételével — igyekeznek hasznosítani a töredék-telkeket, a nagyvárosok peremén található hulladékgyűjtő telepeket. A bányavidékeken — ahol már megszűnt a barnaszén kitermelése — nagyszabású környezet-átalakítást végeznek, új üdülőközpontokat és horgásztavakat alakítanak ki. A hetvenes években sok bosszúságot okozott, hogy a lakótelepek építése miatt a nagyvárosok szegélyén és az ipari csomópontoknál négyezer hétvégi telket számoltak fel. A történtekből okulva ezért új állami rendelkezést hoztak, amely kimondja, hogy kistelkeket a jövőben csak egészen kivételes esetben szabad igénybe venni a társadalmi célokra. Így 1983-ban már csak 661 telket sajátítottak ki. Az állam igen nagyvonalú a telekbérlőkkel. A telekért évente négyzetméterenként csak néhány pfennig bérleti díjat kell fizetni. Ezenkívül havonta egy márka a kertbarátok szövetségében a tagsági díj. A szövetség megszervezi, hogy a telektulajdonosok szerszámokhoz és anyagokhoz juthassanak és szakelőadásokat is biztosít részükre. Ez abból a felismerésből is fakad, hogy a kertészkedés népgazdaságii ag is hasznos tevékenység, hiszen a tulajdonosok a megtermelt zöldségnek és gyümölcsnek kétharmadát fogyasztják el, egyharmadát viszont értékesíthetik. Így célul tűzték ki, hogy minden négyzetméternyi kertfte- rületen legalább egy kiló gyümölcs és zöldség teremjen. Az egész országban 17 500 felvásárlóhelyet létesítettek, ahol a termelő több pénzt kap a zöldségért és gyümölcsért, mint amennyibe az a boltokban kerül, mert az állam szubvencionálja az árakat. A kiskerté- szek 117 ezer tonna zöldséget adnak át a kereskedelemnek, ami az állami felvásárlás 13 százaléka. Az üzletekben megvásárolható gyümölcs 23 százaléka szintén a hétvégi telkekről származik. Koreai-magyar kapcsolatok Magyarország és Korea a múlt század végén, 1892. június 23-án barátsági, valamint kereskedelmi és hajózási szerződést kötött. A két ország között e megállapodások ellenére még hosszú időn át nem volt szorosabb kapcsolat, hacsak a század eleji koreai felvilágosodás időszakát nem tekintjük, amikor kiadták az első magyar vonatkozású könyvet, Elbeszélések a hős Kossuthról, az 1848-1849-es magyar szabadságharc vezetőjéről címmel. A magyar—koreai együttműködés csak a két ország felszabadulása után fűződött szorosabbra. Az államközi kapcsolatok kibontakozását azonban akadályozta a KNDK elleni amerikai agresszió. A hároméves háború idején Magyarország a többi szocialista országgal együtt segítette a KNDK-t; elsősorban gyógyszer-szállítmányokkal, élelmiszerrel, közszükségleti cikkekkel. A támogatásnak természetesen más formái is voltak. Egy magyar orvoscsoport az elsők között érkezett Koreába. Az egymást váltó orvoscsoportok hét éven át dolgoztak a KNDK-ban. A háború után a szarivoni kórházban végeztek gyógyító munkát. A háború alatt és utána csaknem ezer koreai hadiárva és egyetemista tanult Magyarországon. Nem egy közülük műfordítóként is hozzájárult, hogy a két nép megismerhesse egymás kultúráját, irodalmát A helyreállítás éveiben a Magyar Népköztársaság térítés nélküli segély formájában vállalta a kungszoni szerszámgépgyár, a ponguni festékgyár és a phenjani mérleggyár felépítését. Az 1956-os ellenforradalom leverését követően a KNDK — lehetőségeihez mérten — azonnal gazdasági támogatást nyújtott Magyarországnak. Az utóbbi években tovább erősödött a külkereskedelmi és kulturális együttműködés. Több ízben is kölcsönös államfői látogatásokra került sor, továbbá magas szintű magyar, illetve koreai pártküldöttségek folytattak megbeszéléseket Budapesten és Phenjanban. Legutóbb 1984 júniusában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanácsnak a meghívására párt. és állami küldöttség élén Magyarországra látogatott Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke. Műanyag sebkötözőszer Az NDK-beli Schwartzhei- de Vegyikombinát és a lipcsei Kari Marx Egyetem kutatói ipari méretekben gyártható, az ember bőréhez hasonló fizikai tulajdonságú szintetikus sebkötöző anyagot kísérleteztek ki. A Sys- purdem elnevezésű, finomcellás szerkezetű poliuretán habszivacs nedvező égési sebekre borítva sok váladékot képes felszívni. Skorpióméreg a gyógyszer- gyártásban Különleges módszert alkalmaznak bakui tudósok a gyógyszerészet számára értékes nyersanyag — a skorpióméreg — kinyerésére. Elektromos impulzusokkal ingerük az állatot, hogy minél gyakrabban bocsássa ki mérgét. A skorpióméreg hatása ma még viszonylag kevéssé ismert. Ismeretes azonban, hogy a régmúltban sikerrel alkalmazták az idegrendszeri kimerültség gyógyítására. Szovjet kutatóintézetek most a méregnek az emberi szervezetre gyakorolt határát vizsgálják. Múzeum Gagarinban Múzeum nyílt Jurij Gagarin szülőföldjén, a szmolensz- ki terület Gagarin városában. Néhány éve csapatosan érkeznek ide a Szovjetunió minden részéből a fiatalok, és ingyen építik a lakóházakat, óvodákat, iskolákat, kulturális intézményeket. Jurij Gagarin (1934—1968) neve a bátorság szimbóluma, a világűr meghódításának valóra váltója lett. Az első űrrepülés óta eltelt évek során több ezer szputnyikot és űrhajót bocsátott az ember föld körüli pályára, elérte a Holdat és a távoli bolygókat. Több mint 130 ember járt a világűrben. A gagarini múzeumban 150 festmény, grafika, szobor, kerámiai, ötvösmunka látható. A kiállítás tematikáját a világűr meghódításának szentelték. A kiállított képek között ismert szovjet festőművészek, szobrászok, grafikusok alkotásai láthatók. Iskolások a múzeumban 5
