Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-16 / 192. szám
2 Képújság 1985. augusztus Ifi. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) számos terület- és település- fejlesztési lehetőség kínálkozik, amelyeket összehangoltan kell hasznosítani. A Minisztertanács kötelezte a végrehajtásért felelős szerveket, hogy tegyék meg a további szükséges intézkedéseket az államközi szerződésben vállalt feladatok teljesítéséért, és gondoskodjanak a környezeti értékek megőrzéséről, továbbfejlesztéséről. Utasította az illetékes szerveket, hogy a megvalósítás során törekedjenek A> vizek sokoldalú hasznosítására világszerte megkülönböztetett figyelmet fordítanak, hiszen a vízenergia jelentősége az energiaválság és a környezetvédelmi követelmények indokolt szigorodása miatt számottevően növekedett. Jelentős előny, hogy a vízenergia kimeríthetetlen, a vízerőműveknek pedig nincsenek káros melléktermékei. A vízlépcsők az energianyerés mellett szinte minden esetben biztonságosabbá teszik az árvíz és a belvíz ’elleni védelmet, segítik a vízellátást, lehetőségeket kínálnak a vízi szállítás bővítésére, az idegenforgalom fej. lesztésére is. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1977-ben szerző, dést kötött a gabcikovo— nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről. A szerződésben rögzített építési határidőket a gazdasági feltételekben és körülményekben időközben bekövetkezett változások miatt 1983-ban módosították; a módosított államközi szerződés a vízlépcsőrendszer építésének befejezését 1995-re irányozza elő. a gazdaságos megoldásokra, a VII. és a VIII. ötéves tervidőszak beruházási terheinek mérséklésére. A kormány tájékoztatót hallgatott meg a kalászos gabona befejezéshez közeledő betakarításáról. Elismerését és köszönetét fejezte ki a mezőgazdasági nagyüzemek, az aratásban részt vevő ellátó és felvásárló vállalatok, valamint az irányító szervek vezetőinek és dolgozóinak a betakarítási munkák gondos előkészítéséért, összehangolt, magas színvonalú végrehajtásáért. A vízlépcsőrendszer műszaki tervei szerint a Dunát Dunakilitinél felduzzasztják, ezzel Pozsonyig a ma is meglévő árvédelmi töltések által határolt területen egységes vízfelület alakul ki. A duzzasztómű felett ágazik ki a Dunából a 25 kilométer hosz. szúságú üzemvízcsatorna, amelynek felső szakasza 17 kilométeren át töltések között halad a gabcikovói vízlépcsőhöz, alsó szakasza pedig Palkovicovo (Szap) község közelében torkollik visz- sza a Dunába. A 720 megawatt teljesítményű gabcikovói (toösi) vízlépcsőt hajózsilippel is ellátják, mivel az üzemvízcsatorna lesz a fő hajóút. A Dunakiliti és Palkovicovo (Szap) közötti Duna^meder — amely a duzzasztóművön át állandóan frissítő vizet kap — továbbra is állandó vízfolyás marad, szükség szerint részt vesz a nagyvizek levezetésében és a jég lebocsátá- sában. A térségben a jelenlegi szélsőséges talajvízjárás kiegyenlítetté válik, és javul, nak a belvízlevezetés feltételei. A gabcikovói vízlépcső és Nagymaros között a hajózás-' hoz szükséges vízmélységet a nagymarosi duzzasztómű álA Minisztertanács áttekintette a munkaidőalap védelmével kapcsolatos határozat teljesítésének helyzetét. Megállapította, hogy a végrehajtás vontatottan halad, az itt tett intézkedések nem kieflé- gítőek, ezért további feladatokat határozott meg a munkaidőn túli nyitva tartás és az ügyfélfogadási idő bővítése, valamint a munkafegyelem erősítése érdekében. A kormány jóváhagyólag- tudomásul vette az 1986— 1990. évi magyar—bolgár és magyar—NDK tervegyeztetés lezárásáról szóló jelentéseket. ■lítja be. Vízerőtelepe 160 megawatt teljesítményű lesz, az áthajózást itt is hajózsilipek oldják meg. Az épülő műtárgy hídként is szolgál Nagymaros és Visegrád között. A létesítmények közül csehszlovák területen épül a gabcikovói vízlépcső, az üzemvízcsatorna és a dunakiliti tározó nagyobb része. Magyar területen valósul meg a dunakiliti duzzasztómű, a tározó Jcisebb része, valamint a nagymarosi vízlépcső. A magyar—csehszlovák államhatár változatlan marad. A vízi erőművekben termelt villamos energia 50 százaléka, évente 1,8 milliárd kilowattóra illeti Magyarországot, ami évi 650— 700 ezer tonna fűtőolaj értékének felel meg. További előny, hogy a hirtelen megnőtt fogyasztás, vagy üzemzavar esetén a folyamatos energiaszolgáltatáson túlmenően a vízierőmű-rendszer rövid idő alatt jelentős villamos energiát szolgáltathat a magyar energiarendszernek. A kialakuló hajóút a Duna Bizottság ajánlásainak megfelelően a távlati követelményeket is kielégíti. Megszűnnek a jelenleg még gyakori forgalmi korlátozások, lehetővé válik az éjjel-nappali hajózás, s a nagyobb vízmélység révén több áruval terhelhetők az uszályok. A korábban több ízben súlyos árvizekkel sújtott Szigetközben jelentősen nö az árvízvédelmi biztonság, a talajvízszint szabályozása pedig a mezőgazdaság és az erdészet termelési feltételeinek javításához ad lehetőséget. A beruházás keretében számos infrastrukturális létesítmény is épül: korszerűsítik a Dunakanyar úthálózatát, megoldódik a Nagymaros—Visegrád—Dömös térség regionális csatornázása és szennyvizeinek tisztítása, partrendezések javítják a környezeti feltételeket, valamint a településfejlesztést. A megnövekedett vízfelületek nyújtotta lehetőségek, a szigetközi mellékágak bekapcsolása az állandó vízforgalomba, a Mosoni Duna vízhozamának állandósítása és függetlenítése a Duna vízjárásától közvetve fejti ki kedvező hatását a térség életkörülményeire. Kedvező változások várhatók a Duna vízminőségének alakulásában is. Az utóbbi években Bécsben és Pozsonyban új szennyvíztisztító művek épültek, Szlovákiában dolgoznak a Vág vízminőségének javításán. A VII. ötéves tervben megkezdődik Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány szennyvíztisztító műveinek már régóta esedékes építése. A gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése után a vízlépcsők turbináin átörnlő víz jelentős mennyiségű oxigén felvételére lesz képes, így öntisztuló képessége megnövekszik. Napjainkban a Duna szigetközi mellékágrendszerében a nyár végi időszakokban általában kritikussá válik a víz minősége, a vízlépcső- rendszer megépítésével azonban megoldódik a mellékágak állandó vízpótlása és folyamatosan felfrissülő, gondozott vízfelületek alakulnak ki. összességében a Duna vizének minősége ezen a szakaszon is javulni fog. A vízlépcsőrendszer megvalósítása a Szigetköz alatti kavics- réteg vizét friss vízzel dúsítja, a tartós vízszint kialakítása növeli a Duna menti kutak vízadóképességét, ezzel bővíti az ivóvízellátásra szolgáló vízkészleteket is. A dunakiliti duzzasztómű, a gabcikovói és a nagymarosi vízlépcsők összehangolt működtetése módot ad arra Is, hogy mind az energiatermelést, mind a vízszolgáltatást, vagy akár a Duna élővilágának mindenkori igényeit rugalmasan és optimálisan kielégítse. Ennek érdekében a duzzasztóművek működését részletesen kidolgozott szigorú üzemviteli rend hangolja majd össze. A vízszinteket számítógéppel folyamatosan ellenőrzik, s a kialakítandó komplex környezeti mérő- és megfigyelő- rendszer is jelentősen segíti az ésszerű üzemvitelt. A vízlépcsőrendszer növeli az árvédelmi biztonságot: árvizek idején az energiatermelés fokozatosan leáll, a duzzasztás megszűnik és a Duna-meder a megnövekedett vízmennyiséget biztonsággal elszállítja. Ilyen esetekben tehát a Duna vízjárása azonos lesz a jelenlegivel, az üzemvízcsatorna azonban megosztja a vizeket és megtöbbszörözi a Szigetköz árvíz elleni védettségét. Az alatta húzódó szakaszon a nagymarosi rendszerhez tartozó töltések és védelmi művek teremtik meg a biztonságot. A nagyvizek idején szünetelő duzzasztás azt is jelenti, hogy még nagy károkat okozó földrengés sem idézhet elő olyan helyzetet, ami veszélyes vízáradatot indítana el. A nagymarosi vízlépcső folyamatosan bocsátja le a vizet, tehát a Nagymaros alatti szakaszon a Duna vízjárása és a Budapestet ellátó kutak vízadóképessége a maival azonos lesz. A tervek kiemelten foglalkoznak Esztergom városával és környezetével. A város térségében a megépülő létesítmények a legmagasabb árvízszintek kivédésére is alkalmasak lesznek. A Kis- Duna szabályozott víztükre nem függ majd a Duna vízállásától. Esztétikus partvédőmű alakul ki, végleg megszűnik a talajvízveszély, s ez új lehetőségeket kínál a városfejlesztésre. Megszűnik a műemlékek veszélyeztetettsége is. Tekintettel a Dunakanyar páratlan szépségére, a tervezők különleges gondot fordítanak arra, hogy a nagymarosi vízlépcső építményei harmonikusan illeszkedjenek a tájba. Gondoskodnak a parti területek rendezéséről, az épületek, a fásítás és a parkosítás legcélszerűbb, esztétikus megoldásáról. A kialakuló új vízfelületek javítják majd az üdülési és sportolási lehetőségeket. A folyók sokoldalú hasznosítása fontos szempont, de figyelembe kell venni azt is, hogy a vízrendszerek életébe történő mesterséges beavatkozás veszélyeket is rejt magában. Ezért tudományos alaposság, felkészültség, széa les körű és körültekintő kutatómunka szükséges ahhoz, hogy az ilyen beavatkozások megfelelő módon valósuljanak meg. Ezt a célt szolgálja a több éves tudományos kutatásokon alapuló, a gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatásait komplex módon feltáró tanulmány, amelyet a Minisztertanács legutóbbi ülésén tudomásul vett, egyidejűleg utasítást adva egyes természet- és környezetvédelmi kutatások további folytatására is. A vízlépcsőrendszer megépítése, majd üzemeltetése a tudományágak egész sorát, az ipart és az építőipart új és igényes feladatok elé állítja. Az építkezés előkészítésében és megvalósításában részt vevő kutató, tervező és kivitelező kollektívák fegyelmezett és szervezett munkája, alkotó együttműködése a csehszlovák építőkkel nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gabcikovói vízlépcső 1990- ben, a nagymarosi 1993-ban megkezdje működését, s aZ egész létesítményrendszer építése 1995-re befejeződjék. (MTI) Helyzetkép a gabcikovo-nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről A terrorizmus hullámai Gyilkos sakkjátszma Libanonban a túszok között volt Demis Roussos, világhírű görög énekes (középen) is Nehéz kinyitni az újságot, megnézni egy-egy tv-híradót anélkül, hogy ne találkoznánk valamilyen terrorista cselekmény, bombatámadás vagy géprablás hírével. A jelenség nem új, gondoljunk csak a Vörös Brigádok akcióira, Aldo Moro elrablására és meggyilkolására, vagy a nyugatnémet Baader-Mein- hof csoport tetteire. Túlzás nélkül megkockáztatható tehát a kijelentés, hogy manapság a nemzetközi politika szinte elmaradhatatlan, mindennapos kísérő jelenségévé vált az, amit úgy nevezünk: terrorizmus. Géprablások, túszdrámák Az idei nyár, a mögöttünk álló hetek különösen bővelkedtek sZörnyítő eseményekben. Idézzünk fel hirtelenjében csupán kettőt, annak érzékeltetésére, hogy mennyire összefonódott a vak erőszak, a válogatás nélküli öldöklés a világ különböző válsággócaival. Emlékezetes például az az indiai terrorhullám, amellyel egyes szikh szélsőségesek az új-delhi kormányzat ellen fellépve, azt igyekeztek bizonyítani, hogy erejük a Pandzsábban bevezetett rendkívüli állapot, a katonai ellenőrzés dacára töretlen: képesek összehangolt akciókra. Csakhogy a célpontok jelen esetben nem kormány- hivatalok, vagy laktanyák voltak, hánem nyüzsgő forgalmú pályaudvarok, közlekedési csomópontok. A robbanószerkezeteket legtöbbször kis tranzisztoros rádióba rejtve helyezték el, s amikor a gyanútlan megtaláló bekapcsolta, bekövetkezett a detonáció. A másik, vitán felül világ- politikai léptékű eseménysor júniusban az amerikai TWA légitársaság Athénból Rómába tartó járatának elrablása volt. A Boeing—727 több tucatnyi túszának elhúzódó kálváriája jól mutatta, milyen kibogozhatatlan problémaköteggé gubancolódott össze a terrorizmus és a diplomácia: az időnként önmagában is áttekinthetetlen libanoni krízis, a tágabb közel-keleti helyzet (hiszen a gépeltérítők követelése síita foglyok izraeli börtönökből való szaba. dón bocsájtása volt) és a katonai fenyegetés, hogy csak az amerikai flottamozdüla- tokra és a sűrűn beígért megtorló intézkedésekre utaljunk. Aligha feledhető az Air India Jumbo-gépének tragédiája: az ír partok közelében robbanás végzett a repülő összes, 329 főnyi utasával. A több hetes keresés után robot- tengeralattjárók segítségével felszínre hozott „fekete dobozok" szinte biztossá teszik, hogy merénylet történt. A Véres akció után alig néhány nappal bomba robbant a frankfurti repülőtéren, Tokióban, s a nyomozás szálai Kanadába és az USA-ba is elvezettek. Változatlan célok Aligha lehet tehát tagadni: napjainkban ismét a nemzetközi terrorizmus felfelé ívelő ágában járunk, sőt. az elmúlt hónapokban a szakértők új jelenségekre is kénytelenek voltak felfigyelni. Kiterjedt egyrészt a terrorista akciók hatóköre, ma már a legtöbben „euro-terrorizmusról” beszélnek. Franciaországban vagy Belgiumban éppúgy előfordulnak támadások, mint a hagyományos helyszínnek számító Olaszországban, vagy az NSZK-ban. Másrészt egyre sűrűbben kerülnek a célpontok közé amerikai vagy NATO-létesítmények, irodák, ráktárák, vagy üzemanyag- vezetékék. Végül újdonság az is, hogy a „felszabadító sejtek”, „harcoló kommandók”. s más hangzatos nevű csoportok nemcsak a kormányzati vagy a katonai gár. dara csapnak le, hanem elkövetnek merényleteket olyan gazdasági vezetők ellen is, akik csak közvetve vannak kapcsolatban a fegyvergyártási és -kiviteli tevékenységgel. Alapvető céljaik persze nem változtak. Nem kisebb személyiség, mint Alberto Moravia, a világhírű olasz író nyilatkozta nemrég az Itália-szerte megélénkült erőszakcselekmények kapcsán: „A gyilkosság pánikot, politikai zűrzavart szül. Éppen ez a terroristák célja. Rezze- netlenül folytatnak egy sakkjátszmát, ahol a gyalogok — áldozatok”. Mások inkább a különbségeket hangsúlyozzák az új terrorhullám értékelésekor. „Ha azonosítani akarjuk a nyolcvanas évek brigád- tagjait, ez csaknem lehetetlen, csupán gyér ismereteink vannak róluk. Jelentősen megfiatalodtak a soraik, kevesebb a politizálás, több a szélsőség” — vázolta a helyzetet például a L’Espresso Című hetilap. Megint mások kiemelik az ideológiai eltéréseket is: a politikai felkészültség, a munkásosztályhoz fűződő kapcsolatok hiányát, s mindemellett az egyre szerteágazóbb nemzetközi kötelékrendszert, amély az akciók tervezésében és kivitelezésében is nyomon követhető, s amely alaposan megnehezíti a bűnüldözők dolgát. Felelősség (nem) vállalók Hogy a hatóságok feladata milyen bonyolult, azt mi sem mutatja jobban, minthogy legtöbbször (ha csak nem világosán motivált cselekményről van szó), még annak megállapítása is gondot okoz, hogy egyáltalán ki a felelős az adott akcióért. Többnyire bombarobbantásoknál fordul elő ilyen helyzet: a rendőrség sokszor kénytelen-kelletlen, arra vár, hogy a háttérben maradó tettesek maguk forduljanak legalább egy újsághoz, vagy juttassanak el üzenetet valamelyik hírügynökséghez, amelyben jelzik: ki és miért követte el a merényletet. Néha persze, az ilyen „felelősségvállalás” — az idézőjel indokolt, hisz voltaképp éppen annak nem vállalásáról van szó — sem jelent különösebb segítséget. Az említett frankfurti repülőtéri robbanás ügyiében például nem kevesebb, mint harminc (!) telefonáló vagy levélíró jelentkezett. Mindannyian azt állították, hogy ők helyezték el egy csomagban a három utas életét kioltó pokolgépes szerkezetet. (A sebesültek száma 57 volt.) Az önjelölt tettesek között völt a Vörös Hadsereg Frakció, de érkezett levél szélsőjobboldali csoporttól is „Heil Hitler!” aláírással, magáénak tulajdonította a cselekményt egy korábban ismeretlen „Arab Forradalmi Szervezet”, s egy másik, „Az örmény Igazság Kommandó” nevet viselő szervezet is. Ugyanilyen nehézséget okoz, hogy számos esetben a helyszín (különösen egy-egy forgalmas nagyáruház, pályaudvar, vagy légitársasági iroda) olyan, hogy ott gyakorlatilag bárki megfordulhat. az ellenőrzés és szemmel, tartás szinte lehetetlen, így egyszerűen nincs nyom, amin el lehetne indulni. Höl van hát a megoldás? Mit tehetnek a gyakran sötétben tapogatódzó bűnüldözők? Egyáltalán meg lehet-e akadályozni a terrorizmust? Nos, a hozzáértők a legutóbbi géprablások és túszszedések időszakában jó néhány célkitűzést megfogalmaztak, amelyek valószínűleg hozzájárulhatnak a kegyetlen merényletek esélyének csökkentéséhez. Néhány javaslat: szigorúbb rendet a biztonságosnak nem bizonyuló repülőtereken; fokozni az ellenőrzést és hatékonyabb óvintézkedéseket tenni a valószí. nősíthető terrorista célpontoknál; javítani a nemzetközi rendiőrségi együttműködést, és így tovább. Kérdéses persze, hogy ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel csakugyan hatékony gátat lehet-e emelni a terrorista hullám elé. Valószínűleg inkább azoknak a szakértőknek van igazuk, akik újból és újból figyelmeztetnék: a terrorizmus nem ok. hanem okozat, az azt kiváltó mozgatórugók megszüntetése, a mélyben meghúzódó társadalmi problémák megoldása nélkül aligha remélhető felszámolása. Vagyis félő. hogy a gyilkos sakkjátszma folytatódik — tovább szedve ártatlan áldozatait. SZEGŐ GÁBOR
