Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6. ^tíIéPÜJSÁG 9 Bolgár egyetemisták A szófiai egyetem központi épülete egy helyért. Igaz, később Másodlagos nyersanyag - új termék Júliusban vannak a felvé­teli vizsgák a szófiai egyete­men. Vizsgára csak azok je­lentkezhetnek, akik legalább ötös átlagot hoznak maguk­kal a gimnáziumból. (Az osztályozás itt hat számje­gyű rendszerben történik.) Így is a felvételizők tízezrei szállják meg minden évben az előadótermeket, rugasz­kodnak neki a vizsgáknak, hogy beiratkozhassanak az egyetem valamelyik szaká­ra. A felvételizőknek három vizsgán kell megjelenniük: kettőn a szaktárgyakból, egyen pedig az általános műveltségből kell számot adniuk. HÚSZ JELENTKEZŐ EGY HELYRE Voltak évek, amikor egyet­len egyetemi férőhelyre ki- lencvenen jelentkeztek. Az egyik legkeresettebb szak a jogászi: általában 20 jelölt verseng ezen a szakon egy­csak a félévi vizsgák idejen találhatjuk meg teljes szám­ban a hallgatókat, az előadá­sok látogatottsága már ko­rántsem ilyen széles körű. ADOMÁNYOK, NEVEZETESSÉGEK Hogy önálló épületet emel­jenek az egyetem számára, annak idején két fivér: Hriszto és Evlogi Georgiev hétmillió aranyiévá! és tíz­ezer négyzetméter földterü­letet adományoz Szófia vá­rosának, annak központi he­lyén. A két adományozó szobra ma is ott áll az egye­tem bejáratának két oldalán. További húsz adomány is érkezett, az építkezés még­iscsak 1924-ben kezdődik el, és tíz évvel később fejeződik be Breancon francia és Mi- lanov bolgár építész közös terve alapján. Az épület a népi hatalom évei alatt egé­szül ki az északi és a déli szárnnyal. Az egyetem a bolgár fővá­ros legszebb épületei közé .tartozik. A Központi Rekto­rátus monumentális kupola­tetejével, kőburkolatú, fara­gott oromdíszes homlokzatá­val kiemelkedik a környező épületek közül. A díszlépcső- ház padlóját terrakotta mo­zaik, falait márvány borít­ja. Az épület nevezetességei közé tartoznak festett üveg­ablakai — Ivan Penkov pro­fesszor munkája. Az abla­kok a háború bombázásai során elpusztultak, nemrég állították helyre azokat. ÉVENTE KÉTEZER ÚJ DIPLOMÁS Az egyetem ünnepségeire az aulában kerül sor. Itt avatják a végzett hallgató­kat is. Évente mintegy 2000 fiatal kap itt diplomát. GÁTI ISTVÁN I. Péter orosz cár már a XVIII. században rendeletet hozott a használt vászonru­hák begyűjtésére. Azóta majd háromszáz esztendő telt el, de a másodlagos nyersanya­gok hasznosításának kérdése semmit sem vesztett aktuali­tásából, sőt egyre égetőbb feladattá vált. — Mindenekelőtt pontosít­suk azt, hogy mit értenek a szovjet tudósok és közgazdá­szok a másodlagos nyers­anyag fogalma alatt — kezd­te az APN tudósítójával foly­tatott beszélgetést Viktor Kli- movszkij, a Másodlagos Nyersanyagok Össz-szövetsé- gi Intézetének igazgatója. — Ide tartoznak mindazok az anyagok és termékek, ame­lyeket a rendeltetés szerinti használatot követően ismétel­ten nyersanyagként használ­nak fel egy újabb termelési folyamatban. így például a gépek és berendezések amor­tizációja során keletkező vas- és színesfémhulladékok, makulatúra, textilhulladék és egyéb ipari melléktermékek. Acél- hulladékvasból A keletkező és másodlagos felhasználásra alkalmas — hulladékok mennyiségére az alábbi számok jellemzők. A szovjet kohászalti üzemekben évente 50 millió tonna salak, a villamos erőművekben 90 millió tonna hamu és salak, a vegyi üzemeknél 100 millió tonna hulladék keletkezik. A széniparban évente több száz millió köbméternyi meddő­hányók nőnek ki a földből. Az ipar mögött nem marad el a lakosság sem. A felmé­rések szerint a szovjet nagy­városokban évi 40 millió ton­na szilárd háztartási hulla­dék keletkezik, amelynek el­temetése több ezer hektárnyi földterületet igényel. Természetes, hogy ezeknek a hulladékoknak nyersanyag­gá vagy azonnal késztermék­ké történő feldolgozása gaz­dasági szempontból jóval ki­fizetődőbb, minit a meddő­hányók és szeméthegyek szá­mának növelése. Olcsó építőanyagok Fontos szempont, hogy a másodlagos nyersanyag — amennyiben betartják a gyűjtés és feldolgozás elő­írásait — minőségileg sem­mivel sem marad el az alap­nyersanyag mögött. Ma már a fafeldolgozó ipar hulladé­kait a vasúti talpfák készí­tése során 25, a furnérleme­zek esetében 60 százalékban hasznosítják. A korszerű technológiák segítségével ezek a hulladékok jól hasz­nosíthatók a préselt faleme­zek, a cellulóz és más ter­mékek gyártásában is. Az észt fa- és papíripari vállala­toknál évente több mint 100 ezer köbméter fahulladékot hasznosítanak. Jól megszervezett hulla­dékhasznosítási rendszer ese­tében javul a vállalatok nyersanyagbázisa, növekszik az értékes termékek gyártá­sának mértéke, javul az anyag- és nyersanyag-felhasz­nálási mutató. A zsdanovi „Azovstal” kohászati vállalat­nál a nyersvas mellett több millió tonna granulált sala­kot, salakkövet és zúzott ka­vicsot is előállítanak. Ezért itt az építőanyagok ára fele- harmadrész^, mint a szakosí­tott üzemekben. A hulladékhasznosítási módszerek a Szovjetunióban igen különfélék. A textilipari hulladékok feldolgozásának és vászonanyagok kinyerésé­nek technológiája lehetővé teszi szűrők, hőszigetelő anyagok és csomagolóanya­gok előállítását. Moszkvában például vászonanyagok bo­rítják az izmajlovói olimpiai létesítmények padlózatát. A több mint négyéves haszná­lat szinte alig látszik meg rajtuk. Útépítés - vászonnal A Szovjetunió északi terü­letein jól ismerik a dornit nevű anyagot, amelynek gyártásához a lawsan és a kapron előállítása során ke­letkező melléktermékeket hasznosítják nyersanyagként. Ezt az anyagot viszonylag egyszerű technológia segítsé­gével ilaza talajokon útépítés­re használják. Terepjáró se­gítségével az előre megtisztí­tott területre egy menetben két méter szélességű szinteti­kus vászonanyagot fektetnek le, majd a második menet­ben melléje még egyet. Erre homokot és kavicsot szórnak. Az így készült út a nehéz te­herautók forgalmát is jól bírja. Kiválóan átereszti a vizet, ezért egész évben mű­ködtethető. Az út építési költ­ségei a hagyományos utaké- nak a fele, élettartama pedig négyszerese. A gépkocsik egyik leggyor­sabban elkopó része a gumi­abroncs. Ezek adják a vilá­gon keletkező összes gumi­hulladék több mint 90 száza- ilékát. Mivel a Szovjetunió nem rendelkezik az abroncs gyártásához szükséges termé­szetes kaucsukkal, így azt kőolajból készült mesterséges kaucsukkal helyettesíti. Ezért szovjet szakemberek termi­kus és más vegyi módszerek­kel az elhasználódott gumi­abroncsból visszanyerik a kaucsukot, kormot és kát­rányt, az új gumik gyártá­sához elengedhetetlenül szük­séges anyagokat. Mindezek ellenére még távolról sem merültek ki a tartalékok. A tervek szerint az idei esztendőben a hulla­dékok még hatékonyabb hasznosításával 12,6 milliárd rubelnyi elsődleges nyers­anyag megtakarítása válik le­hetővé. Szergej Abramov APN—KS Csehszlovák­szovjet robotgépek A vukovi fémkohászati kutatóintézet szoros munka- kapcsolatot alakított ki a moszkvai, voronyezsi és odesszai társintézményekkel. A sikeres és hatékony együttműködés eredménye­ként jött létre Vukovban a Robotgép elnevezésű cseh­szlovák—szovjet közös ter­vezőintézet. 'Az intézet a két ország 120 szakmai kiválóságát foglal­koztatja. Az igazgatókat öt­évenként váltják. Az intéz­mény szovjet vezetéssel •kezdte meg a munkát, a kö­vetkező öt évre pedig cseh­szlovákiai igazgatót neveznek ki. A közös vállalat munka­társainak fő feladata, hogy korszerű robotgépeket ter­vezzenek és fejlesszenek ki. Tejtartósítás A Lett Mezőgazdasági Akadémia egyik kutatóinté­zetében folyamatosan mű­ködő berendezést készítettek a folyékony tej termékek szén-dioxiddal való telítésé­re. Az egyik tejüzemben már ízletes szén-dioxid tartalmú írót készítenek az új mód­szerrel. Eredményes kísérle­teket végeztek a tej szén­dioxid kezelésére is. A fris­sen fejt tej szén-dioxiddal telítve még három nap múl­va is kitűnő minőségű, a kondenzált fölözött tejből pedig még kéthónapos rak­tározás után is kitűnő minő­ségű tejport lehet készíteni. Mibe kerül ex üdülés Jugosxlávlében ? Aki Jugoszláviában akar nyaralni, annak ugyancsak ismerni kell a pénzügyietek apró kis fogásait, meg kell tanulnia ügyeskedni, külön­ben hamar kiürül a pénztár­cája. Igazán nagyon szeretem az Adriai tengerpartot, a vendégszerető dalmát embe­reket. Az immár világszín­vonalra emelt jugoszláviai turizmus mindig tiszteletet, némi irigységet ébreszt ben­nem, de most a nyolcvanötös szezon kezdetén néhány dol­got mégiscsak szóvá kell terű ni, mert ez is hozzátartozik az őszinte és igaz tájékozta­táshoz. Mivel minden turista po­tenciálisan vásárló is, az árak, a pénz mindig fontos szerepet játszik a turistauta­zások eldöntésénél, tervezésé­nél és a nyaralás színvonalá­nak elbírálásánál. A kiindu­lási pont természetesen itt is az a nagyfokú, hetvenszáza­lékos infláció, amellyel évek óta hiába küzd a jugoszláv gazdaság. Ez persze mindenre kihat, így a turizmusra is. Nincs mód, de szükség sem arra, hogy ennek kedvező és kedvezőtlen oldalát a jugo- szlávok szempontjából ele­mezzem, annyi azonban biz­tos, hogy a turistáknak szá­molniuk kell ezzel a kedve­zőtlen tényezővel. Elsősorban azért, mert az árakat nehéz kikalkulálni, és sokoldalú információk alap­ján sem lehet biztosra menni. Ma senki sem tudná ponto­san megmondani, mennyibe kerül két hét múlva egy fi­zetővendég-szoba, mit kell fizetni egy ebédért, egy po­hár italért. Azok pedig, akik általában valamilyen sefttel kívánják visszanyerni az IBUSZ-nak vagy az Ex- pressnek befizetett költsé­gek egy részét —, most kü­lönösen nehéz a dolga, hisz minden ár állandóan mozog, méghozzá felfelé és szinte teljesein ellenőrizhetetlenül. A „csak” dinárral vagy dinárcserékkel rendelkezők helyzete még nehezebb, hisz a jugoszláv állam nagyvona­lú adóintézkedései, amellyel például a szabad vámmentes üzletekben megengedi szá­mos, valóban értékes cikk kedvezményes áron történő vásárlását, vagy a dinárcsek­kekkel történő vásárlásra ki­szabott, és a szokásosnál ala­csonyabb forgalmi adókulcs teremtette kedvezmények biztosítása elsősorban a kon­vertibilis valutával rendelke­zők számára előnyösek, a mi turistáink pedig közismerten kevés ilyennel rendelkeznek. Ezért ma elsősorban az uta­zási irodákon keresztül érde­mes Jugoszláviába utazni. Az egyéni turizmushoz nagy ügyesség, bizonyos tartalék- valuta és szerencse igényel- tetik. A negyven dolláros át­laggal mért csillagos szállo­dai férőhelyek egy nyugat­német turistának tulajdon­képpen nem is olyan drágák, sőt a spanyol, görög, francia, olasz szállodai árakhoz ké­pest egyenesen kedvezőnek mondhatók, de egy magyar családnak már nemigen ki­fizetődő és nem is áll módjá­ban ilyen helyen lakni. A fize­tővendég-szobák ára már sok mindentől —, többek között a turista igényességétől is függ, de az átlagosan 100 di­nár, amit egy szobáért kér­nek, aztán komoly összeg, fő­ként akkor, ha a tavalyi hat­száz dináros átlag szobaár­hoz hasonlítjuk. Az egyéni turistáknak hosszú évek óta gondot jelent az étkezés. A valóban ízle­tes, sokoldalú dalmát, iszt- riaii, szlovén konyha termékei mindig az európai átlag fe­letti árakon keltek el. Ma annyival nehezebb a helyzet, hogy az árrés még nagyobb, mint korábban. Most viszont mindent lehet kapni a ten­gerparton. A boltok jól fel­szereltek. Az élelmiszer- és iparcikkellátás megoldottnak tekinthető, és azt, hogy ki, mire költi a pénzét, végtére is saját maga dönti el. Az ad­dig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér, nemcsak a sá­torban eltöltött hűvös éjsza­kákra, hanem a költekezésre is érvényes Jugoszlávia mai viszonyai között. Jól megoldott — legalább­is minden jugoszláv illetékes ezt állítja — a benzinellátás is. A hangsúly persze itt is a konvertibilis valután van, de dinárért vásárolt benzin­jegy az ország bármelyik ré­szén érvényes, ismerik, meg­szokták. Az autósok készüljenek fel arra, hogy a nálunk használt skodáki, ládák alkatrészellá­tására a tengerparton nem­igen vannak berendezkedve. Jobb ha az alapgarnitúrát hazulról visszük magunkkal. Fel kell készülni arra is, hogy az idén az utakról még nem tudták a szokatlanul hi­deg tél nyomait eltüntetni. A kempingekben drágult a sátorfelverés, az autóparko­lás, a lakókocsi-elhelyezés és villannyal ellátás költsége. Ezzel együtt mégiscsak a kempingek a legolcsóbbak és legbizitons ágosabb ak. A tengerparti monstre-üdü­lőhelyeken, mint például Dubrovnyikban, Splitben, Pu- lán, Rijekában igen gazdag, bár a korábbi éveket nem meghaladó minőségű progra­mok várják ebben az évben is a turisták millióit. A fes­tői dalmát tájból minden év­ben több újabb területet tár­nak fel, és hát ugye a plit- vicai tavak, a Dubrovnik- szerű múzeumvárosok, a nap­sütéses szőlőhegyek, az ízes, népszerű folklórbemutatóki népi ünnepélyek az idén is megszokott szépségükben várják a vendégeket, Ez jó és megnyugtató, de azért ta­lán merészebben léphetnének előre e tekintetben. Mint ahogy az előrelépés ko­moly jeleit már tapasztalni a vízi, tengeri turizmus, a búvárkodás kiterjesztésében. Ha megbékülünk azzal a ténnyel, hogy a turizmus vi­lágszerte egyre drágább, ak­kor a fentiek ismeretében is szívesen választjuk a jugo­szláviai nyaralást, hisz mégis­csak a legközelebbi tengert, a gyönyörűséges kék Adriát kí­nálja számunkra, méghozzá tömegesen is elfogadható áron és minőségben. Vasvári F. Dubrovnik, a kék Adria egyik gyöngyszeme

Next

/
Thumbnails
Contents