Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6. NÉPÚJSÁG 3 az oktatási igazgatóságon Tanévzárás Az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Oktatási Igazgató­ságán befejeződött az 1984— 85-ös tanév. E pártoktatási évben az in­tézet szervezésében folyó 5 hónapos pártiskolán a mar­xizmus—leninizmus esti egye­tem általános tagozatán, sza­kosító és továbbképző tanfo­lyamain 1022 fő tanult, mely­ből 464 fő szerzett politikai végzettséget, ill. képzettséget igazoló oklevelet. A marxista—leninista vi­lágnézet alapjainak megis­mertetését, a politikai mű­veltség megalapozását szol­gáló 3 éves tagozat az öt vá­roson kívül Tolna és Simon- tornya nagyközségekben is indult. A jelentkezők száma lehetővé tette kihelyezett osztályok szervezését, s így jelentős útiköltség- és idő­megtakarítást is, a hallgatók számára. Szakosító tagozat és spe­ciális kollégiumi képzés a megye városaiban folyt. Saj­nos, mindkét tanfolyamtípus iránt csökkent az érdeklődés, annák ellenére, hogy a meg­hirdetésnél igyekeztünk a konkrét megyei, helyi igé­nyekhez igazodni. A speciális kollégiumoknál közkedvelt téma volt a veze­tési ismeretek, a művelődés­politika, s az új tanfolyam­ként bevezetett politikai szo­ciológia, a politikai rendsze­rünk, ifjúságpolitika, káder- politika. Az oktatási munka egy po. litikailag igen intenzív idő­szakban zajlott. A káderkép­zés alapkövetleményeit a Po­litikai Bizottság 1984/85. évi pártoktatásra vonatkozó ha­tározata és a megyei párt-vb. feladatterve fogalmazta meg, melyben a tananyag elsajátí­tása mellett kiemelt szempont volt: — a XIII. kongresszusra való felkészülés; — felszabadulásunk évfor­dulójához kapcsolódó négy évtizedben elért eredmények feldolgozása; — belpolitikái életünk ki­magasló jelentőségű esemé­nyéhez, az országgyűlési kép­viselő- és tanácstagi válasz­tásokhoz való kapcsolódás, valamint — a párthatározatok meg­ismerése, tananyagba épí. tése. Az elmúlt években az ideológiai nevelő munka szá­mára is nehezebb feltételek teremtődtek. Felgyorsult éle­tünkben, a gyakran változó világgazdasági környezetben a sokirányú, alapjaiban sta­bil politikai képzési rendszer a kutatások, a gyakorlati ta­pasztalatok elméleti rendsze­rezése nem tudott minden­ben „lépésütemet” tartani a szocializmusépítés praktikus gyors reagálást igénylő tenni­valóival. A társadalomtudo­mányok, a propaganda ezért részkérdésekben adós maradt az egzakt válaszokkal, vagy megmaradt az általánosság szintjén. Oktató, nevelő munkánk egyik lényeges tapasztalata, hogy az utóbbi 4—5 évben megváltozott a hallgatóság összetétele, főként a három­éves esti egyetemi képzésben. A legalacsonyabb politikai ismeretszinttel kezdik meg tanulmányaikat a hallgatók, nehezebben szerzik meg a fi­lozófiai, a politikai gazdaság­tan, vagy a tudományos szo­cializmus szókincsét, s első hallásra világosnak tűnő, na. ponta használt fogalmakról, összefüggésekről önállóan be­szélni nagy erőfeszítésükbe kerül. Gazdasági nehézségeink tükröződése az egyén, a mikroközösségek világában, a többletmunka-vállalások két­ségtelenül éreztetik hatásu­kat a tanulmányi színvonal, a hallgatói fegyelem, vagy éppen az egyes témakörök iránti fokozott érdeklődés, esetleg közömbösség meg­nyilvánulásaiban. Ezek bizonyítékául emlí­teném meg, hogy összesenjé- ben romlott a tanulmányi át­lageredmény, nőtt az elégte­len osztályzatok aránya, a hiányzások száma. E problé­ma egyedüli orvoslása csakis a folyamatos, rendszeres ta­nulás, aktív évközi szereplés, a fegyelem megszilárdítása lehet. A mindennapos oktató, nevelő munka, a folyamatos tanulás eredményességét leg­közvetlenebbül a pártiskolai képzés tapasztalatai alapján lehet lemérni, amennyiben összehasonlítjuk a hallgatók tanulmányok megkezdésekor meglévő ismereteit, beszéd- és kifejezőkészségét, fellépé­sét a záróbeszámolók teljesít­ményeivel. A két csoportban szervezett 5 hónapos pártis­kolát 33 hallgató végezte el ez évben intézményünkben sikeresen. A tananyagok tematikái­nak feldolgozása során a leg­nagyobb érdeklődést a belpo­litikai, társadalmi, gazdasági életünkkel összefüggő kérdé­sek váltották ki hallgatóink körében. Ez az aktivitás még fokozottabban nyilvánult meg a XIII. kongresszus irányel­veinek vitája során, majd a kongresszusi határozat meg­jelenését követően. Egyér­telműen fogalmazódott meg az az igény, hogy a kongresz- szus őszinte, nyílt légköre a mindennapi gyakorlatban is érvényesüljön, mind az ered­mények, mind a hiányossá­gok feltárásában. Kiemelt figyelem irányult társadalmi életünk, benne az egyes osz­tályok, rétegek, a falu—város még meglévő ellentmondásos fejlődésének alakulására, gazdaságirányítási rendsze­rünk reformintézkedéseire, ezek várható hatására. Leg­élénkebb érdeklődést, érzé­kenységet a belső gazdasági helyzettől függő életszínvo­nal, életkörülmények alaku­lása váltotta ki. Jelentős teret kaptak okta­tási programjainkban a nem­zetközi helyzet, külpolitikánk kérdései. A világhelyzet, az imperialista agressziós jelen, ségek, az űrfegyverkezés, vagy éppen a szocialista or­szágokban felerősödött gaz­dasági, társadalmi feszültsé­gek néha elbizonytalanodást, pesszimizmust váltottak ki a hallgatók körében. A jelen­ségek, események okainak feltárásával, elemzésével si­került megértetni a békés egymás mellett élés lényegét, az imperializmus politikai, gazdasági természetét, a szo­cialista országok intenzív fejlődésre való áttérésének nehézségeit, belső-külső kör­nyezeti kapcsolatrendszerün­ket. Propagandamunkánk mindenkor a kérdések komp­lex vizsgálatára, az összefüg­gések magyarázatára, a tár­sadalmi-gazdasági fejlődés folyamatként való felfogá­sának tudatosítására töreke­dett. Elméleti cikkek, bővebb in­formáció, tanszéki előadások, viták segítették a jobb fel­készülést. Bővülő videoesz- köztárunk egyre több szem­léltetésre is lehetőséget adott. Gyakoribbá váltak — fő­ként a továbbképző tanfo­lyamokon — a gyakorlati foglalkozások, üzemben, in­tézményben tett látogatások, tájékoztatók, melyek jól se­gítették az elmélet-gyakorlat közötti kapcsolatteremtést, a tanult tézisek alkalmazását. Az 1984/85-ös tanévben új propagandafórumként elő­adássorozatokat, vitakonzul- tációkat is indítottunk, me­gyei gazdálkodó egységekre, vagy rétegigényekre alapoz­va. 26 csoportban közel 400 fő vett részt a foglalkozáso­kon. E formák a politikai fel­adatokhoz rugalmasan alkal­mazkodva adtak választ ak­tuális politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekre, s igen kedvelt propagandafórumok­ká váltak. A most zárult oktatási év derekán már megkezdődött a következő tanév előkészítése. A tanfolyamok meghirdeté­sénél igyekeztünk figyelembe venni a beiskolázó pártbi­zottságokon keresztül a me­gyei tényleges igényeket. A hallgatói létszám évek óta tartó csökkenése — az I. évfolyamra jelentkezettek 50 százalékos növekedésével — várhatóan ellenkező irányú fordulatot vesz. Mindenkép­pen szerepe van ebben a párt- szervezetekben, a tanácsi tes­tületekben ez évben történt tisztújításoknak. örvendetes, hogy jelentő­sen nőtt a párttagok és a fiatalok jelentkezési aránya. Nagyfokú az érdeklődés a speciális kollégiumok iránt, ezen belül is a pártépítés, a most először induló egészség- ügyi szociológia, valamint a szövetkezetpolitika iránt. A helyi igényekre való te­kintettel a városok, megyei irányítású nagyközségeken kívül Bátaszéken, s Kölesden is lesz kihelyezett tagoza­tunk. Az 1985—86-os tanév leg­főbb feladata, programja — a tantárgyi törzsanyag, a kiegészítő irodalmak elsa. játításán túl — a XIII. kong­resszus dokumentumainak részletes, tematikus feldolgo­zása. E munkával is szeret­nénk hozzájárulni a kong­resszus határozatának végre­hajtásához szükséges politi­kai, ideológiai feltételek biz. tosításához, az egységes szem­lélet kialakításához. Tartalmi, módszertani te­vékenységünket az eddigiek­nél is erőteljesebben arra összpontosítjuk, hogy a poli­tikai tudat, ideológiánk ne csupán ismeret maradjon, hanem meggyőződéssé, alko­tó cselekvéssé váljék. TAMAS 1STVÁNNÉ igazgató Gátrendszer gumiból Árvíznél a mentésben részt vevők nemcsak a természet erőivel küzdenek, hanem az idővel is versenyt futnak. A gátak megerősítéséhez, ma­gasításához, a buzgárok meg­fogásához homokzsákok szá­zait kell megmozgatni, mi­közben az előretörő víz egy­re rombolja a partfalat, mind nagyobb terület kerül víz alá. A napokig tartó mentési munkálatok helyett néhány óra is elegendő a védekezés­hez a Taurus Gumiipari Vál­lalat és a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakem­berei által közösen kifejlesz­tett új gátrendszerrel, amely egy nagyméretű gumitömlő­höz hasonlít. A szövetbetét­tel megerősített gumileme­zekből tömlőket formálnak, amelyeket a helyszínen víz­zel töltenek fel, s mivel az egész szerkezet rugalmas, minden hézagot betölt, töké­letesen elzárja a víz útját. Hasonló módon alkalmaz­ható a gumigát mederszabá­lyozási, mederépítési munká­latoknál is, amikor a víz el­terelésére van szükség. Az újfajta gátrendszer kifejlesz­téséhez éppen ilyen feladat adta az ötletet. Magyar vál­lalkozók a Közel-Keleten építettek folyómedret, s az volt a megrendelő kívánalma, hogy amint az építők halad­nak előre, úgy árasszák el folyamatosan a folyó már el­készült ágyát. A meder ide­iglenes lezárása, majd meg­nyitása azonban hosszadal­mas lett volna, ha mindig földből vagy betonból emel­nek gátat. Gyorsnak és meg­felelőnek bizonyult viszont a gumiból kialakított torlasz, amely megóvta a munkaterü­letet és az ott) dolgozókat a hátuk mögött hömpölygő víz­től, s ahogy elkészültek az újabb szakasszal, egyszerűen áthelyezhették a gátat. Az újszerű megoldást az­óta is használják a magyar szakemberek, ha a közel-ke­leti országokban vállalkoz­nak folyó- vagy csatornaépí­tési, -szabályozási munkála­tokra, s az itthpni vízügyi szervektől is érkezett meg­rendelés a Taurus új termé­kére. HÍRRŐL Még egy ..nap, s elköszönünk július első hetétől, mely változatlanul nem hozta meg a már nagyon várt jó időt, az igazi nya­rat. Pedig a mezőgazdaságnak is igazán nagy szüksége lenne a gabonát érlelő nap­sütésre. Igaz, az árpaaratással nincs gond, de a következő időszak kenyerét biztosító búzával még várni kell. Aztán elérkezett a nyári szabadságdömping is, gyerekek és felnőttek egyaránt lázasan készülődnek az utazásra, fürdőzésre, kirándulásra. És ki­tartóan reménykednek, sőt — hallottam — fogadásokat is kötnek, hogy a nyár ■ * • « ss* ■ -\ ~ iwm Aratják az árpát melyik két hetében lesz igazi nyár. Be­vallom, magam is szeretnék a nyertesek között lenni. Bár nem kötöttem fogadást, de az ilyen bolondos időjárás táján az is főnyermény, ha az ember szabadságából legalább egy hét a napsütéses strandidő. iPersze, sutba a témával, mert még senki siránkozása nem hozott jó időt, könnyek­kel pedig csak a talajt nedvesítjük. S ha már az időjárás nem is legkedve­zőbb, hát igyekeztem ebben az összeállí­tásban olyan témákat választani, melyek közül néhány legalább hangulatában, vi­dámságával a nyarat idézi, másikak pe­dig olyan formában köthetnek a nyárhoz, hogy akkor is lehet, és kell is igényes el­foglaltságot találni magunknak, s gyerme­keinknek egyaránt. Fakanál a férfiak keiében munkát, Tornio város esetében ez a szám 12 százalék. Az Iparát a rozsdamentes acél gyártása és a textilkészítés határozza meg. Érde­kességként említsük meg, hogy az ország női harisnyanadrág-szükségletét jórészt Tornio biztosítja. S ugyancsak ott készül az ország legfinomabb söre, az úgyneve­zett Lapp-arany, mégpedig a városka száz évnél is idősebb sörgyárában. Érdekesen alakult a bejáró és kijáró dolgozók és diákok helyzete. Nagyon sokan járnak át, illetve vissza Svédországba, illetve onnan Finnországba dolgozni és tanulni. Egyéb­ként Tornio hagyományos iskolaváros: háromszáz esztendős a tanítóképző intéze­te, száz éve működik egy olyan intéz­mény (gimnáziumszerű), ahonnan közvet­lenül az egyetemekre lehet bekerülni. S több, különböző szakmát oktató, úgyne­vezett szakközépiskola is van a városban, s mindezekkel együtt természetesen „ál­talános iskolák” is vannak. A város régi, már 1000 óta élnek ott emberek, de hivatalosan 1621-ben lépett a városok sorába. A várost a Tornio folyó osztja ketté, ahogyan Budapestet a Duna. Az ország­ban egyetlen olyan város, mely a folyó bal partján terül el. Csak egyetlen tízeme­letes ház van a telpülésen, mégpedig a vá­rosháza. Ott sem ismeretlen a lakáshiány, mely elsősorban a bérlakásokra vonatko­zik ... A kulturális és a sportélet élénk, s a polgármester e téren is szertné a két város kapcsolatát virágoztatni. Város, a folyón túl A bonyhádi művelődési központ megint hasznos és sokak számára érdeklődésre számot tartó ötlet folyamatos kivitelezé­sével gazdagítja programját. Magyarán fakanalat ragadtat a férfiakkal. No, nem azért, hogy valamiféle újszerű párviadalt vívjanak asszonytársaikkal. (Legalábbis a szó szoros értelmében nem!) Arról van szó, hogy a művelődési központ azoknak a férfiaknak biztosít bemutatkozási lehe­tőséget, akik szívesen veszik át feleségük­től a konyhai „varázspálcát”, illetve „va­rázskanalat”, s vállalkoznak arra, hogy főzési tudományukat és különleges recept­jeiket átadják a többi fakanálra vágyó férfinak. Persze, a dolog nem megmoso­lyogni való, hiszen az ötlet ragyogó és hasznos. Megkookáztatom — hiszem, hogy sokan egyetértenek velem —, sokkal hasznosabbnak ígérkezik, mint a televízió „álorrífőzödéje”, a , nemzetközi tévésza- kácsmutatvány sorozata. Mert abban — ugyan szép színes felvételek láthatók az elkészített ételekről, s a készítés színhe­lyének csodálatos tájairól. Viszont az éte­lek számunkra ehetetlenek. Nem azért persze, mert olyan válogatósak vagyunk, hanem azért, mert a felhasználásra kerülő alapanyagokhoz hozzájutni itthon nem le­het, jószerével legtöbbjükről még csak nem is hallottunk. Tehát: hajrá, bonyhádi fér­fiak! Várjuk főztjüket, a műsorfüzetben pedig a közreadásra ígért recepteket. Bemutatjuk Torniót A héten néhány napot töltött megye- székhelyünkön Hannes Manninen, a finn­országbeli Tornio város polgármestere. Azzal a céllal látogatta meg Szekszárdot, s a város vezetőit hogy testvérvárosi kap­csolatot létesítsen 22 ezer lakosú városa — mely a Lappföldön, az északi sarkkörtől nyolcvan kilométerre, 50 méterre a svéd határtól helyezkedik el. A polgármester fényképek, prospektusok, térképek, no és a szavak segítségével mutatta be szülővá­rosát. Mi egy képpel, s az általa elmon­dottak felhasználásával tesszük ugyanezt —bízva abban, hogy valóban mihamarabb létrejön a kapcsolat. Tornio város lakos­sága évente 1,3 százalékkal nő. A megél­hetés módja hasonló az egész országéhoz: az ott élők tíz százalékának nyújt megél­hetési lehetőséget a mezőgazdaság és az erdőgazdaság, a harminc százalékot az ipar, a tíz százalékot az építőipar foglal­koztatja, a fennmaradó rész a szolgálta­tásban, kereskedelemben és a közigazga­tásban dolgozik. Finnországban nem is­meretlen a munkanélküliség: a lakosság 5,7 százalékának nem tudnak biztosítani Találkozók A bátaszéki polgári iskola utolsó évfo­lyamának volt növendékei nemrég tartot­ták meg találkozójukat. Kérdezhetné bár­ki, hogy mi ebben a rendkívüli. Hiszen osztály- és évfolyamtalálkozók rendre vannak mindenütt. Hát éppen ez az. Kü­lönösen napjainkban jönnek össze a volt diáktársak. A dolog szépségét abban ér­zem, hogy amint a világ változik, úgy vál­tozunk benne magunk is. E találkozókat is abba a „folyamatba” sorolom, hogy az embereknek egyre inkább szükségük van egymásra, a meghitt beszélgetésekre, a könnyed vagy komoly összejövetelekre. Egyre gyakrabban érdeklődünk egymás iránt, egyre mélyülnek a kapcsolatok, s egyre igazibbak a „hogy vagy” kérdések — úgy, a hétköznapokon. S a válaszok is mások: nem intézzük el a „köszönöm, kö- szönöm”-mel... S ez, mintha ez a vonal erősödne a szomszédok, a lakótelepek la­kói között. Lehet, hogy elkanyarodtam a témától, lehet, hogy nem!? Ha igen, akkor elné­zést kérek, de nem hiszem, hogy erre szükség van. Mert őszintén mondom, hogy meggyőződésem: a melegség iránti vá­gyunk erősödése igaz, s most nyáron ez is melegítheti szívünket. Tegyünk azért, hogy még melegebbet biztosítsunk magunknak és környezetünkben élőknek. Ahogyan azt a bátaszéki öregdiákok tették a minap. Példa és aktivitás Idén második alkalommal rendezi meg a szekszárdi 505-ös Szakmunkásképző In­tézet az ország testvériskoláinak a köz- művelődési tábort. Hogy örömmel üdvö­zölhető a kezdeményezés, kétségtelen. Miért? Arra számtalan válasz adódhat, és adódik is. Csak néhányat ragadok ki kö­zülük. Bemutatják a diákok, hogy ebben az iskolatípusban milyen lehetőségei van­nak a közművelődésnek, .és azt is, hogy a „közművelődés kapuit” milyen szélesre lehet tárni, ha akarják. Nyilván, ebből is következik, hogy ez az iskolai „előgyakor- lat” bizonyos közművelődési vénát ültet a tanulókba. Vagyis az intézetből kikerül­ve is az igényes szórakozás iránti vágy megmarad bennük, aktivitásuk pedig jó példa lesz munkatársaik előtt is. Csak kérdezem: mindez nem tartozik nyári örömeink közé? Olyan nyári öröme­ink közé, melyek meghatározhatják maj­dan a telet, tavaszt és az őszt is! V. HORVATH MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents