Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

^^ÉPÜJSÁG 1985. július 31. I ka kylí Dels lu\rM kép Nyári zenei Két rangos zenei ese­ménysorozatnak ad otthont augusztusban a Szaboks- Szaltmár megyei Nyírbátor. Augusztus 3-án a nemzet­közi ifjúsági vonószenei tábor, augusztus 10-én pe­dig a nyírbátori zenei na­pok programjai kezdődnek meg. A most kilencedik alka­lommal nyíló nemzétközi ifjúsági vonószenei tábor­ban tizennyolc tagú nem­zetközi tanári klar irányí­tásával nyok országból — Bulgáriából, Csehszlová­kiából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából, Svájaból, a Szovjetunióból és hazánkból — érkezett, mintegy száznegyven hall­gató kap zenei képzést. Az augusztus 20-án záruló foglalkozások résztvevői 13 alkalommal közönség előtt is fellépnek Nyírbá­torban és más települése­ken. Augusztus 12-ón pél­programok dául az aggteleki cseppkő- barlangban adnak hang­versenyt. A nyírbátori zenei na­pok hangversenyeinek az idén is az ötszáz éves ju­bileumára felújított mű­emlék templomban lesz a színhelye. A nyitókoncer­ten Mozart Rekviem című műve 'hangzik el a varsói operaház szólistáinak, va­lamint a Rzeszowi Filhar­mónia zenekarának és énekkarának közreműkö­désével. Szábolcs-Szatmár lengyelországi testvérme­gyéjéből, a rzeszowi vaj­daságból érkező zenészeiket és kórust Josef Radwan vezényli. Az augusztus 25-i zárókoncertig a zenei napok alkalmából összesen ■négy hangversenyt tarta­nak a nyírbátori templom­ban, egyet-egyet pedig a máriapócsi bazilikában és a nyírmihálydi templom­iban. A Brockes-passió digitális lemezen A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Händel születésének 300. év­fordulója alkalmából lemezen rögzíti a zeneszerző egyik ke­vésbé ismert művét, a Broc- kes-passiót. E művet a vilá­gon eddig egyszer vették fel lemezre, mintegy 10 eszten­dővel ezelőtt. A Hungaroton most az egyik legkorszerűbb, digitális technikával készíti el az albumot. A felvételt megelőzően, au­gusztus 12-én hangversenyen szólaltatják meg a művet Szombathelyen, a Savaria Múzeum nagytermében. A főbb szerepeket Zádori Mária, Farkas Katalin, Bártfai-Barta Éva, Lax Éva, Martin Kliet- mann (Ausztria), Guy de Mey (Belgium), Bándi János, Drew Minter (Amerikai Egyesült Államok) és Gáti István énekli. Közreműködik a Hallei Városi Énekkar és a Capella Savaria. Vezényel: Nicholas McGegam (Anglia). A hangversenyt követően, augusztus 14-én kezdődnek meg a mű felvételei a szom­bathelyi múzeumban. E Händel-lemez jövőre, várha­tóan a Hungaroton hangle­mezheteken jelenik meg. Magyar filmek külföldön Három alkotás képvi­seli a magyar filmművé­szetet a locamói film­fesztiválon. Az augusztus 8. és 1.8. között .megren­dezendő seregszemlén Szábó István „Redl ezre­des” és Makk Károly „Játszani kell!” című produkcióját mutatják be. A filmkritikusok nemzetközi szervezeté­nek, a Fiprescimek a szekciójában Lugossy László „Szirmok, virá­gók, koszorúk” című al­kotását vetítik. A feszti­válon mindhárom ren­dező részt vesz. Díszkút Zalaegerszegen A Zalaegerszegen, az új városközpont főterén lévő disz­kót közepén nagyméretű, stilizált tulipán — a város jel­képes virága — áll. A mű Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész alkotása. P. Brestyánszky Ilona: Kovács Margit .Kovács Margitról, művé­szetéről .a Képzőművészeti Kiadó és a Corvina Kiadó 1979-ben közös kiadásban, 15 000 példányban jelentetett meg reprezentatív albumot. A könyv a művésznő 1974- ig végzett tevékenységét tag­lalja. Most látott napvilágot a Képzőművészeti Kiadó jóvol­tából az ötödbe kiadás, amely az 1977 júniusában — 75 éves korában — elhunyt Kossuth-díj as kiváló művész, keramikus és szobrász élet- tevékenységének egészét szándékozik bemutatni. Életműve befejezett. így a már több mint százezer pél­dánybem gazdára talált kö­tetekhez képest kiegészült, művei őrzési helyének mó­dosításával, a szöveg apróbb változtatásával. Rendkívüli jelenség volt művészeti életünkben Ko­vács Margit. Indulása a mű­vészeti pályán ugyancsak sa­játos. Eleinte magániskolák­ban grafikusként indult, de később a kerámia keltette fel érdeklődését. Becsben nemcsak a mesterségbeli tu­dást sajátította el, hanem az ősi kézműves mesterség be­csületét és az anyag szerete­tét is. Később Münchenben folytatta tanulmányait. Első munkáival itthon 1928-ban jelentkezett. A kö­vetkező években minden je­lentősebb bel- és külföldi kiállításon szerepelt művei­vel. 1930-ban az Iparművé­szeti Társulat Nemzeti Sza­lon-beli kiállítása után a kritika, mint a legtehetsége­sebb fiatal keramikust emlí­ti, Gádor és Gorika mellé ál­lítva. Művészi tevékenységének új szakasza kezdődött 1935- ben. Második önálló kiállí­tásán bemutatott művei egy színes, dekoratív, egyéni ke­ramikusművész mind jobban érlelődő képességeiről tanús­kodnak. Ettől kezdve alkotá­sainak skálája egyre szélese­dik. Munkáin a figurális formák uralkodnak. Ízes formáival és színbeli eszkö­zökkel fejezi ki a mély tar­talmi mondanivalókat is. Az elvontabb figurák alakí­tásához ügyesen használja az ősi technikai eszközt: a fa­zekaskorongot. Egyre több edényt készít. Ezék egy része praktikus jellegű, más része egyszerű tálforma, melyek sfkdíszitésén az ornamentá- lds kompozíció és a festés gazdag változatai szerepel­nek. Kovács Margit kerámia­művészetét elsősorban a szépség, a művészi kifejező erő jellemzi. Nagy lépés volt művészete fejlődésében, hogy kapcso­latba került az építészettel. Épületkerámiát kezdett csi­nálni. Gazdag fantázia, de­rűs elbeszélő kedv, meséban- gulat jellemzi a részben ter­rakotta anyagból, részben színes mázakkal előállított domborművekét. Kovács Margit a modem magyar kerámia egyik ve­zéregyénisége volt. Az új szellemű iparművész-kerámi­át ő honosította meg Ma­gyarországon. Életműve a kerámia minden ágában je­lentős. Alkotói pályája egész élete során töretlen volt. P. Brestyánszky Ilona mű­vészettörténész 'aprólékos gondossággal dolgozta át a kötetet. Az időrendben fel­épített pályakép részletesen elemzi azokat a hatásokat, amelyek Kovács Margitot ér­ték. A Képzőművészeti Kiadó­nál megjelent kötet 65 egész oldalas, színes reprodukciót, a katalógus .plédig 147 feke­te-fehér képet tartalmaz. a Dunántúlt napló 1985. július 25-én leemel­ték a töltőgépről azt a bú­zával telt zsákot, amely a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát életében az 500 ezer tonna vetőmag elérését je­lentette. 1958-ban kezdték itt a vetőmag-előállítást és az­óta annyit termeltek, fémzá­roltak, mint amennyit soha eddig hazai üzem nem állí­tott elő. Talán a nagyvilág­ban is kevés olyan gazdaság akad, mely hasonlóval dicse­kedhet. A bólyi vetőmag híre-ne- ve messze eljutott határain­kon kívülre is, nem egy me­zőgazdaságáról híres ország — például Franciaország is — vásárolja az itt készített homogén, jó minőségű vető­magot. Az idén rekordmennyisé­get állítanak elő: pontosan 50 ezer tonnát. Borsóból az idén 5 ezer tonna készült. Ennek kétharmada exportra megy: a Szovjetunióba, Hol­landiába, Angliába, Japán­ba, az NSZK-ba. Búzából a hazai piac az egész terme­lésüket befogadja, de már Egyiptomban, Franciaország­ban, Olaszországban is — hogy csak a nagyobbakat említsük — megkezdődtek a búza-vetőmaggal a fajtakí­sérletek, s a nagy álom is valóra válhat: pár éven be­lül indulhat az első export- szállítmány. Hibridkukoricából 15 ezer tonnát állítanak elő az idén. Hazánk a KGST egyik leg­fontosabb kukorica-vetőmag szállítója. De megy Bolyból az NSZK-ba, Hollandiába, s adnak el az amerikai Pio- ner ausztriai leányvállalatá­nak is. Hogy ők merre vi­szik, azt nehéz lenne kiderí­teni. A • kézi munkaerőt igénylő — címerezés — ku­koricának egyre jobb a pia­ca. Szójából ígéretes termés- kilátások nyomán 10 ezer tonna vetőmagot készítenek majd, amiből a teljes hazai szükségletet biztosítják. Kül­denek belőle a Szovjetunió­ba, Csehszlovákiába, Fran­ciaországba, Olaszországba. A bab maradt a végére. Ebből a piaci viszonyok mindössze a fajfenntartást teszik lehetővé — 400 tonna megy hazai célokra — illet­ve néhány újdonság várható. A Bólyi-tarka fajtát a na­pokban ismerték el. Neme­sítése 1977-ben kezdődött. Várható a Bólyi-gyöngy és a Bólyi-sárga elismerése is. Félmillió tonna vetőmag — óriási mennyiség. Próbál­juk személyesebbé tenni, mennyi is ez. Ennyi vető­maggal két és félszer be­vethető lenne hazánk min­den megművelt földterülete. Somogyi Néplap Az első félévet értékelték a nagyatádi cérnagyárban. Lov­kó Imre főmérnök többek kö­zött elmondta, hogy erre az évre 1910 tonna varró- és kézimunkacérna gyártását tervezték. Bár az első hat hónapban fél százalékkal túlteljesítették az időarányos tervet, a várt keresetnöveke­dés elmaradása miatt nehéz lesz az elképzelések valóra váltása. Az elmúlt félévben főképpen a hazai piacra gyártottak cérnát, így 165 tonnával több, összesen 560 tonnányi kerülhetett az üz­letekbe a keresett márkacik­kekből. Mint elhangzott, a mérsékelt kereslet és a fo­nal időnkénti hiánya sok gondot okozott a termelés­ben. Mivel nem tudtak mun­kát adni, időnként átcsopor­tosításokat kellett végrehaj­tani az egyes üzemrészek kö­zött. A kiútkeresés jegyében több új termék gyártását kezdték meg. Makó, Cora, Páva és Larnaca néven kö­tőcérnákat készítenek, me­lyek alapanyagul szolgálhat­nak a keresett szabadidő- ruhákhoz. A nehéz napokban helytálltak a gyáriak. Bizo­nyítéka ennek az is, hogy hat hónap alatt harmincnégy újítást adtak be a munka jobbítására. (Tavaly az első félévben mindössze tizenhat újítást vezethettek be.) Most a hulladék és a selejt csök­kentése lesz a cérnagyártás legnagyobb feladata, ugyan­is ennek mennyisége vésze­sen megnőtt az évkezdettől. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az MSZMP megyei végre­hajtó bizottsága a megye me­zőgazdasági szövetkezeteinek gazdálkodásáról, az alacsony hatékonyságú szövetkezetek helyzetének rendezésére ho­zott határozat végrehajtásá­ról tanácskozott. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az ala­csony hatékonyságú szövet­kezetek felzárkózása me­gyénkben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik legnagyobb tartaléka. A gazdálkodás feltételeinek változása következtében ugyanis nőtt az üzemek kö­zött a differenciálódás, át­menetileg a jó adottságú szö­vetkezetek is az alacsony ha­tékonyságú üzemek kategó­riájába kerülhetnek. Külön figyelmet kell for­dítani azokra a mezőgaz­dasági üzemekre, amelyek tartósan lemaradnak a me­gyei termelési átlagtól. A 61 megyei termelőszö­vetkezet évek óta megközelí­tően azonos földterületen gazdálkodik. Eszközeik érté­ke 8,2 milliárd forint. Az ipari eredetű anyagok ára gyorsabban nő, így azt a mezőgazdasági termékek fel- vásárlási ára kompenzálni nem tudja. A piaci helyzet sem kedvez a mezőgazdasági termelésnek. A mezőgazda- sági termelés ennek ellenére számottevően — évenkénti átlagban 6,9 százalékkal — növekedett. Egy 1982-ben kialakított elv szerint alacsony haté­konyságúnak az a szövetke­zet tekinthető, ahol a 100 fo­rint ráfordításra jutó ered­mény nem éri el a 6 forin­tot. 1982-ben 7, 1983-ban 15, 1984-ben 23 szövetkezet ke­rült ebbe a kategóriába. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az ár­változások, a szabályozók működése érzékenyen befo­lyásolta egyes szövetkezetek stabilitását. Erősen befolyá­soló tényező volt az 1983— 84. évi aszály is. Megnöve­kedett a gazdálkodásban a szubjektív tényezők szerepe. A változó körülményekhez való alkalmazkodási képes­ség hiánya több üzemben ve­zetett hibás döntésekhez, a munkafegyelem lazulásához, rossz költséggazdálkodás­hoz. Az alacsony hatékony­ságú szövetkezetek sorába azért is került néhány üzem, mert a korábbi évek erőn felüli beruházásainak ked­vezőtlen hatásai ezekben az években jelentkeztek. A végrehajtó bizottság az állami és érdekképviseleti szerveknek ajánlotta, to­vábbra is kísérjék figyelem­mel a termelőszövetkezetek differenciálódásának okait. Segítsék elő, hogy az ala­csony hatékonysággal műkö­dő üzemekben feltárják a gazdálkodás hiányosságait. Kísérjék figyelemmel a szak­ember-ellátottság helyzetét, hatékony káder- és személy­zeti munkával segítsék elő, hogy rátermett, felkészült szakemberek kerüljenek az üzemek vezető posztjaira. jfeTCIMEOBCKCISI ^ nPflBfla Testvrélapunkban, a Tam- bovszkaja Pravdában hosz- szabb riportot közölnek a Tambovi Földgáz Vállalatról. E riportból kiderül, hogy en­nek az üzemnek a dolgozói ma már szinte valamennyi tambovi gyár, vállalat gáz­ellátásáról gondoskodik. Emellett a gázüzem dolgo­zóinak vállán nyugszik mintegy 75 ezer lakóház gáz­ellátásának gondja-baja. A városban most folynak a karbantartási munkálatok és — úgy látszik a világon min­denütt egyformák az embe­rek — a gázosok arról pa­naszkodnak: hiába tették át a karbantartási munkák ide­jét a korareggeli és az esti órákra, minden házban akad egy-két lakó, aki a megje­lölt időpontban nem tartóz­kodik otthon és ezzel kés­lelteti a munkák befejezését. * Ugyancsak a Tambovsz- kaja Pravdában olvastuk, hogy a XII. Világifjúsági Ta­lálkozót megelőzően a me­gye ifjúsága is mindent el­követett a VIT sikeréért. A vállalatoknál, az iskolákban külön kis „műhelyek” ala­kultak, amelyekben a fiata­lok ajándéktárgyakat készí­tettek a VIT-re. Hét végén meghalni sem érdemes Július folyamán két közeli ismerős családnál is meghalt egy-egy családtag. Története­sen vasárnap. Mind a két alkalommal fölháborodva ecsetelték azt a tortúrát, amit végig kellett csinálniok ahhoz, hogy koporsót szerez­zenek és halottjukat a rava­talozóba szállítsák. Ügy gon­dolom, nem egyedi esettel állunk szemben (és, ha az volna is ...) annál is inkább, mert föltételezem, hogy nem­csak Decs nagyközségben kényszerülnek meglenni ezek a „hiányosságok”, hanem me- gyeszerte még sok helyütt. Íme a legutóbbi temetke­zési eljárás (1985. július 28.) alkalmából folyt beszélgetés és az előzmények. A család vasárnap reggel 8 árakor ész­leli a halálesetet. Mivel az egyik decsi körzeti orvos az ügyeletes, egyszerű a dolog, csak Bátaiszékre kell telefo­nálni érte, hogy a halotti lát­leletet elkészítse, ugyanis ő ott ügyeli a decsiefeet — köz­pontilag. Az elhunyt egyik unokája, aki felvállalta a temetés szer­vezését, 9 órakor már Szek- s zár don van a Temetkezési Vállalat központjánál elhe­lyezett utcai hirdetőtáblán megnevezett, halottszállítási ügyeletet ellátó dolgozónál. — Vasárnap és ünnepna­pokon vidéken áruszállítást (!?) nem vállalunk. — Áru ...? A nagyanyám teteme...? — Tetszik tudni, hétvége­ken csak egy-két vidéki ha­lott szokott lenni, és ez nem éri meg a eégnék. Summa-sutnmárum, a gyá­szoló családnak magának kellett a Temetkezési Vál­lalat helyett megfelelő szál­lítójárművei szerezni, halott­jukat koporsóba helyezni, a ravatalozóba szállítani, majd elfoUdelni. Mindezt szabályo­san meg is tudták csinálni, ugyanis a Temetkezési Válla­lat részéről kellő kioktatás­ban részesültek a halottszál­lítás szigorú szabályait ille­tően. Félrémiett előttem a régen gyakran hallott történet, mi­szerint a gondos parasztem­ber már életében megvette a koporsóját, és azt a padlá­son tartotta a nagy ese­ményig, okkal-móddal ter­ményt is tárolva benne. Az­tán az a blődli is eszembe jutott: felébred a skót (már­mint a ravatalán) és így szól: „gyerekek, nem kell nékem gyászkocsi, gyalog ki­megyek”. A gyászoló családok és minden külön értesítés he­lyett is: czakó—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents