Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

1985. július 31. MÉPÜJSAG 3 Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentése szerint az év első fe­lében a lakosság összehason­lítható áron ugyanannyit, mint tavaly ilyenkor, folyó áron 6,4 százalékkal többet, összesen 238,5 miliárd forint értékű árut vásárolt. A for­galomnövekedés üteme el­maradt az elmúlt esztendőé­től, de a tervezettől is. A félév során valamivel élén- kebb volt a második, mint az első negyedév forgalma. Változatlan áron számolva — tehát az eladott áruk meny- nyiségét tekintve — csak az élelmiszerek forgalma növe­kedett, a ruházati termékek értékesítése 4,2 százalékkal, a vegyes iparcikkeké 0,3 szá­zalékkal, a vendéglátásé pe­dig 2 százalékkal visszaesett a tavalyi első félévhez ké­pest. Az áruellátás színvonala kismértékben javult a ko­rábbiakhoz viszonyítva, s ez megfelelt a tervezettnek. A jó színvonalú élelmiszer-ellá­tás mellett néhány termék­ből, egyebek közt élőhalból, darabolt baromfiból, főze­lék- és gyümölcskonzervek- ből, savanyúságokból, fűszer­paprikából, valamint olcsó borokból romlott a kínálat. A tavalyinál kedvezőbben alakult viszont — nagyrészt a jó téli tárolásnak köszön­hetően — a burgonya-, zöld­ség- és gyümölcsértékesítés, valamint a szabadpiaci fel­hozatal. A ruházati üzletek­ben változatlanul gyakori a választékhiány, az iparcik­kek közül továbbra is sok­szor hiánycikk g fekete-fe­hér és a színes televízió, va­lamint az automata mosó­gép. Javult viszont — külö­nösen a második negyedévtől — a bútorok, építőanyagok, kultúrcikkek, egyes műszaki termékek és vasáruk kíná­lata. Júniusban az élelmiszerek és élvezeti cikkek iránti ke­reslet a korábbi hónapoknál mérsékeltebb volt. Alapvető élelmiszerekből a kereskede­lem kielégítette az igényeket. Több helyről jelezték, hogy a forgalomban levő citrom nem megfelelő minőségű, nem elég érett, és túl vas­tag a héja. A burgonya-, zöldség- és gyümölcskínálat a budapesti szakboltokban, illetve a piacokon kedvezőb­ben alakult, mint egy évvel korábban. Az árak a zöld­ség- és gyümölcsmoltokban 7,6, a szabadpiacokon pedig 6 százalékkal voltak maga­sabbak, mint az elmúlt év júniusában. Ezen belül azon­ban a burgonya ára jelen­tősen — 40—50 százalékkal — a gyümölcsé kismértékben «— 2,7 százalékkal — csök­kent. Az árak emelkedése tehát kizárólag a zöldségárak ugrásszerű növekedéséből adódott. A ruházati kiskereskede­lem forgalma mérsékelt, an­nak ellenére, hogy a válla­latok többsége különféle en­gedményes akciókat is szer­vezett. A vásárlók főként a természetes alapanyagúakat keresték, ezekből azonban nem volt elegendő. Javult viszont a kínálat férfi- és fiúöltönyökből, s a kereskedelem többségében kielégítette a női és bakfis- ruhák iránti keresletet is. Hosszú idő óta először javult a gyermekcipők és szandálok választéka, jó a női cipők és szandálok kínálata, a férfi- lábbelik közül azonban a szellősebb vászon- és víkend- cipők, szandálok kevésnek bizonyultak. Az átlagosnál valamivel jobban növekedett júniusban a vegyes iparcikkek forgal­ma. Az ellátás valamelyest javult: a vasáruk közül kel­lő mennyiségű és választékú tüzeléstechnikai cikk, fürdő­kád, gáztűzhely állt rendel­kezésre, javult a hazai hűtő­gépek választéka, a koráb­biaknál kisebb a hiány a 100 literesnél kisebb űrtartalmú villanybojlerekből, rádiókból, magnetofonokból, kerékpá­rokból és azok alkatrészei­ből. A május 20-tól június vé­géig rendezett árengedmé­nyes tüzelőakció során a la­kosság az előző évinél 15 százalékkal kevesebb, 276 ezer tonna szenet, valamint a tavalyinál 21 százalékkal több, 206 ezer tonna briket­tet vásárolt. Az élénk ke­reslet, valamint az eseten­ként ütemtelen szállítások miatt az ország területén nem kiegyensúlyozott a tüze­lőellátás: főleg Észak- és Kelet-Magyarországon aka­dozik az ellátás. Skála-nyár A minap a szekszárdi Skálában csak a gőzcsapot kellett volna kinyitni, máris gőzfürdőben érezhettük volna magun­kat. No, nem a sok vevő miatt, hanem, mert a klímaberende­zés nem „klímázott” — mondta az egyik eladó, aki lenge köpeny-szerelésben állt a pult mögött. Tulajdonképpen a kánikulán kívül is történik itt mindig valami, mint minden áruházban. Most éppen a füzetvásár- akció zajlik a földszinten, de a sarokba beszorított ékszer­részlegnél sem kisebb a forgalom, pedig már túl vagyunk az érettségi időszakon, s van összegzés arról, hogy másfél mil­lió forintnál többet érőt eladtak különféle láncokból, fülbe­valókból, mert jó egy éve már aranyat is árulnak az áruház­ban. Hát, így haladunk: élelmiszer, villamoscikk, cipő, ruha, most meg már arany — még azt is megérjük, hogy a föld­szinten lesz majd egy-két automata, amelyből hűsítőt mér­hetünk magunknak. Mert elkéne a hűsítő, nagyon kellene. A füzetakció a héten lefut. Egymillió forint értékben, gon­dosan készített kísérő árjegyzékkel kerültek a csomagok a vevőhöz, mindenki tudta, mit vett, mennyiért. Hogy a cso­maghoz még mit kérnek majd a nebulóktól a tanítók, taná­rok, az majd az ősszel derül ki. A nyári akciókkal együtt a szekszárdi áruház zsebünkben hagyott hatmillió forintot. Ennyi volt az összes árengedmény, amelyet elkönyvelhetünk június 30-ig magunknak. Tehát van értelme a különféle akcióknak, a vásárlók szeretik. S a kereskedők a vevők igényéhez igazodnak. Még ugyan nincs vége a nyárnak, de máris készülnek a szezonvégire: egy hét múlva meglátjuk, mit kínál a nagy- és a kiskeres­kedelem, mert ez az akció is együttes lesz — a felesleges, elfekvő készleteket akarják „mobilizálni”. Azt máris tudjuk, hogy a különféle szandálok, cipők stb. értéke a 3—5 millió forint között lesz. A nyári slágerek közé tartozik az is, — lehet vele dicse­kedni, nem minden élelmiszerüzletben tapasztalható —, hogy igen gazdag a zöldség-gyümölcs kínálat. Úgy számították, hogy a dinnyével együtt a nyáron másfél milliót érő terményt vesznek meg, csak a magánosoktól. Tehát a szép árut kínál­ják, frissen, előrecsomagolva, tisztítva. A zöldségkínálat a jól szervezett felvásárlásnak az érdeme, hiszen már nem egy olyan termelője van az élelmiszerosztálynak, aki évek óta visszatér paprikával, barackkal, újhagymával, paradicsom­mal, s most barackkal, dinnyével. Az idegenforgalom. Az áruházban észrevették, hogy egyre több a külföldi vevő, főleg az élelmiszerosztályon. A cseh­szlovák turisták például egymásnak adják a hírt, hogy hol kell megállni, venni ... Az áruház körül csúcsidőben parkolóhelyet találni nemigen lehet. Még egyszer vissza az áruházba. Föl az emeletre. Ott van a büfé, az étterem, kár, hogy a tetőt nem úgy képezték ki, mint a budapesti nagy Skáláét, mert most ott hűsölhetnénk ebben a nagy kánikulában, jó hideg szörpök, még inkább sörök mellett. PÁLKOVÁCS JENŐ Cserépgyári hétköznapok II. A malom csak őröl és őröl... Pulcz István tmk-lakatos figyelemre méltó dolgokat mond. Az utóbbi időben a termelésben dolgozókat és a „kiszolgáló” egységek munka­társait is jobban ösztönzik. Az üzemben nagyobb a rend, mint bármikor mákkor volt. összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között lehet dolgozni, de mégis örökös stresszhelyzetben vannak. Erre illene logikus választ találni. Schmidt János művezető segít ki bennünket a bajból. — Irigykednek egymásra az emberek. Mióta van célpré­mium, és jobbak a kereseti viszonyok, azóta lehet látni azt is, hogy sokan ferde szemmel néznek egymásra. — De azért mégis jobb ez a feszültség, mint az „órabér­feszültség" — mondja Pulcz István. Elhasználódott gépek alkatrész-hiánnyal A cserépsajtolóban állunk. Beszélgetünk. Számba vesz- szük a változásokat. Pulcz István megkérdezi, hogy rosszra is kíváncsi va­gyok-e. Kíváncsi. Sokan, sok helyütt azt gondolják, hogy a kellemetlenség nem tartozik a közvéleményre. A bátaszéki cserépgyár eseté­ben is azt kellene megírni, hogy 1984-ben, a gyár fenn­állása óta először nyereséges volt. Az itt dolgozó emberek pirospozsgásak és mosolyog­nak. Az itt készített áru pe­dig kiváló minőségű, vagyis minden tökéletes. Ez utóbbi ugyan igaz, de ki hiszi el, hogy 1985-ben egy magyar üzemben minden rendben van. Tehát kíváncsiak vagyunk a rosszra is. — A gyár gépeit Olaszor­szágból és az NDK-ból vásá­rolták több mint tíz éve Az­Brállítják a cserépprést A stresszhelyzettől az ösztönző bérezésig A tisztaság, rend az üzemcsarnok legfontosabb mai ismérve óta három műszakban dolgo­zunk velük megállás nélkül. Ez azt is jelenti, hogy el­öregedtek a berendezések, több alkatrész és több javí­tás szükséges ahhoz, hogy továbbra is rendben menjen a termelés. Ehhez azonban alkatrész kell, az alkatrészt pedig valutáért adják — mondja a tmk szerelője. Ebből pedig máris érződik, hogy alkatrész nélkül — amire nincs valuta — nem lehet gépet javítani. Nagyon jó forgácsoló-szakmunkásai vannak a gyárnak, de azok sem mindenhatók. Már csak azért sem, mert a jó alkat­részgyártáshoz szükség lenne hengerköszörűre, edzőmű­helyre ... „Ne mutogassunk egymásra" — A stresszhatás érdekel még engem — mondom be­szélgetőtársaimnak. — Többet és jobbat köve­telnek tőlünk, és mi is job­bat akarunk nyújtani, ezért elismerés is jár. Mégis, talán a nagyobb felelősség miatt érezzük, hogy nehezebb és fárasztóbb a munkánk. A megoldást végül is az igazgatói szobában találom meg. — Amikor ide kerültem, az volt az egyik első vesszőpa­ripám, hogy ne mutogassunk egymásra! — mondja Németh Antal. — Se mi a pécsi köz­pontra, se a dolgozók a má­sik műhelyre, a karbantar­tókra ... A mutogatás egy­ben felmentést is jelent. És ha a gyár vezetői mindig máshol keresik a hibát, ak­kor az emberek is. Pulcz István felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a gyár­ban nagyon szorgalmazzák a továbbtanulást. A szakember- képzés mindenütt nagyon fontos, Bátaszéken pedig fel. ismerték a képzés fontossá­gát. És amikor valakitől el­várják, hogy tanuljon, és ha tanult, azt honorálják is, ak­kor ott könnyebb az előre­lépés is. Szabó István üzemvezető­vel már a minőségről beszé­lünk. Az ő területe a cserép- gyártás. Talán a legnehezebb feladat a gyárban. Én kötöz- ködöm, mert láttáim egy-két családi házat tiri-tarka báta­széki cseréppel. Az üzemvezető nem veri vissza a támadást. Emberi kéz érintése nélkül — Minden bizonnyal gyár­tunk selejtet is — mondja. — De az nevetséges, hogy az osztrák cserepet úgy hirde­tik: harmincéves garanciát vállalnak érte. Ki épít ma harminc évre? A cserépnek addig kell jónak lenni, míg a ház áll- Tehát ón 300 évre vállalok garanciát a mi cse­repünkre. A beszélgetés visszavezet az alapanyaghoz. Ahhoz, hogy van nagy teljesítményű bányája a gyárnak, és nagy teljesítményű feldolgozósora, de az előkészítő üzemben olyan szűk a keresztmetszet, hogy az többször is „meg­fogja” őket. Beruházunk, de hogyan?! Ezen a szűk keresztmetsze­ten — ami csúnya kifejezés — érdemes gondolkodni. Saj­nos, úgy tűnik, hogy a beru­házásoknál van egy csoport, amelyik megtervezi, és van egy csoport, amelyik ceruzá­val a kezében gyomlálja a be­szerzésre kerülő berendezések számát és árát. Aztán kell egy harmadik csapat, amely ezt a szűk keresztmetszetet feloldja. Akkor lenne jó, ha végre egyszer alakítanának egy csoportot, ahol kiszámol­nák: a szűkös anyagiak miatt mennyi kár keletkezik akkor, ha egy beruházást nem „visz­nek végig”, több berendezést csak később állítanak üzem­be. A fciszámolósdinak az lenne a vége, hogy végre rá­jönnének: egy beruházást csak úgy szabad befejezni, hogy ott ne keletkezzen szűk keresztmetszet, ne hiányoz­zon egyetlen gép sem. Lehet, hogy ez csak álom. de egyszer Floderer Károly gépkezelő számba kell vennünk ezeket a dolgokat is. Floderer Károly gépkezelő néha úgy mozog, mint egy macska. Az automata bérén, dezés szépen dolgozik, pré­seli a poroton téglákat, a szállítószalagon is végigsza­lad, amott pedig egy rakodó- manipulátor felemeli és viszi tovább. Néha azonban meg­akadnak a nyers téglák. Ak­kor a gépkezelő felpattan, és már igazgatja is tovább őket. A fiatalember a dunaszete- csői téglagyárból került Bá- taszókre. — Mi a különbség a két gyár között? — kérdezem. — Egy régi téglagyárhoz képest ez műszergyár — mondja és a mondatban büsz­keséget is érzek. (Folytatjuk.) HAZAFI JÓZSEF Fotó: COTTVALD KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents