Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
1985. július 31. MÉPÜJSAG 3 Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint az év első felében a lakosság összehasonlítható áron ugyanannyit, mint tavaly ilyenkor, folyó áron 6,4 százalékkal többet, összesen 238,5 miliárd forint értékű árut vásárolt. A forgalomnövekedés üteme elmaradt az elmúlt esztendőétől, de a tervezettől is. A félév során valamivel élén- kebb volt a második, mint az első negyedév forgalma. Változatlan áron számolva — tehát az eladott áruk meny- nyiségét tekintve — csak az élelmiszerek forgalma növekedett, a ruházati termékek értékesítése 4,2 százalékkal, a vegyes iparcikkeké 0,3 százalékkal, a vendéglátásé pedig 2 százalékkal visszaesett a tavalyi első félévhez képest. Az áruellátás színvonala kismértékben javult a korábbiakhoz viszonyítva, s ez megfelelt a tervezettnek. A jó színvonalú élelmiszer-ellátás mellett néhány termékből, egyebek közt élőhalból, darabolt baromfiból, főzelék- és gyümölcskonzervek- ből, savanyúságokból, fűszerpaprikából, valamint olcsó borokból romlott a kínálat. A tavalyinál kedvezőbben alakult viszont — nagyrészt a jó téli tárolásnak köszönhetően — a burgonya-, zöldség- és gyümölcsértékesítés, valamint a szabadpiaci felhozatal. A ruházati üzletekben változatlanul gyakori a választékhiány, az iparcikkek közül továbbra is sokszor hiánycikk g fekete-fehér és a színes televízió, valamint az automata mosógép. Javult viszont — különösen a második negyedévtől — a bútorok, építőanyagok, kultúrcikkek, egyes műszaki termékek és vasáruk kínálata. Júniusban az élelmiszerek és élvezeti cikkek iránti kereslet a korábbi hónapoknál mérsékeltebb volt. Alapvető élelmiszerekből a kereskedelem kielégítette az igényeket. Több helyről jelezték, hogy a forgalomban levő citrom nem megfelelő minőségű, nem elég érett, és túl vastag a héja. A burgonya-, zöldség- és gyümölcskínálat a budapesti szakboltokban, illetve a piacokon kedvezőbben alakult, mint egy évvel korábban. Az árak a zöldség- és gyümölcsmoltokban 7,6, a szabadpiacokon pedig 6 százalékkal voltak magasabbak, mint az elmúlt év júniusában. Ezen belül azonban a burgonya ára jelentősen — 40—50 százalékkal — a gyümölcsé kismértékben «— 2,7 százalékkal — csökkent. Az árak emelkedése tehát kizárólag a zöldségárak ugrásszerű növekedéséből adódott. A ruházati kiskereskedelem forgalma mérsékelt, annak ellenére, hogy a vállalatok többsége különféle engedményes akciókat is szervezett. A vásárlók főként a természetes alapanyagúakat keresték, ezekből azonban nem volt elegendő. Javult viszont a kínálat férfi- és fiúöltönyökből, s a kereskedelem többségében kielégítette a női és bakfis- ruhák iránti keresletet is. Hosszú idő óta először javult a gyermekcipők és szandálok választéka, jó a női cipők és szandálok kínálata, a férfi- lábbelik közül azonban a szellősebb vászon- és víkend- cipők, szandálok kevésnek bizonyultak. Az átlagosnál valamivel jobban növekedett júniusban a vegyes iparcikkek forgalma. Az ellátás valamelyest javult: a vasáruk közül kellő mennyiségű és választékú tüzeléstechnikai cikk, fürdőkád, gáztűzhely állt rendelkezésre, javult a hazai hűtőgépek választéka, a korábbiaknál kisebb a hiány a 100 literesnél kisebb űrtartalmú villanybojlerekből, rádiókból, magnetofonokból, kerékpárokból és azok alkatrészeiből. A május 20-tól június végéig rendezett árengedményes tüzelőakció során a lakosság az előző évinél 15 százalékkal kevesebb, 276 ezer tonna szenet, valamint a tavalyinál 21 százalékkal több, 206 ezer tonna brikettet vásárolt. Az élénk kereslet, valamint az esetenként ütemtelen szállítások miatt az ország területén nem kiegyensúlyozott a tüzelőellátás: főleg Észak- és Kelet-Magyarországon akadozik az ellátás. Skála-nyár A minap a szekszárdi Skálában csak a gőzcsapot kellett volna kinyitni, máris gőzfürdőben érezhettük volna magunkat. No, nem a sok vevő miatt, hanem, mert a klímaberendezés nem „klímázott” — mondta az egyik eladó, aki lenge köpeny-szerelésben állt a pult mögött. Tulajdonképpen a kánikulán kívül is történik itt mindig valami, mint minden áruházban. Most éppen a füzetvásár- akció zajlik a földszinten, de a sarokba beszorított ékszerrészlegnél sem kisebb a forgalom, pedig már túl vagyunk az érettségi időszakon, s van összegzés arról, hogy másfél millió forintnál többet érőt eladtak különféle láncokból, fülbevalókból, mert jó egy éve már aranyat is árulnak az áruházban. Hát, így haladunk: élelmiszer, villamoscikk, cipő, ruha, most meg már arany — még azt is megérjük, hogy a földszinten lesz majd egy-két automata, amelyből hűsítőt mérhetünk magunknak. Mert elkéne a hűsítő, nagyon kellene. A füzetakció a héten lefut. Egymillió forint értékben, gondosan készített kísérő árjegyzékkel kerültek a csomagok a vevőhöz, mindenki tudta, mit vett, mennyiért. Hogy a csomaghoz még mit kérnek majd a nebulóktól a tanítók, tanárok, az majd az ősszel derül ki. A nyári akciókkal együtt a szekszárdi áruház zsebünkben hagyott hatmillió forintot. Ennyi volt az összes árengedmény, amelyet elkönyvelhetünk június 30-ig magunknak. Tehát van értelme a különféle akcióknak, a vásárlók szeretik. S a kereskedők a vevők igényéhez igazodnak. Még ugyan nincs vége a nyárnak, de máris készülnek a szezonvégire: egy hét múlva meglátjuk, mit kínál a nagy- és a kiskereskedelem, mert ez az akció is együttes lesz — a felesleges, elfekvő készleteket akarják „mobilizálni”. Azt máris tudjuk, hogy a különféle szandálok, cipők stb. értéke a 3—5 millió forint között lesz. A nyári slágerek közé tartozik az is, — lehet vele dicsekedni, nem minden élelmiszerüzletben tapasztalható —, hogy igen gazdag a zöldség-gyümölcs kínálat. Úgy számították, hogy a dinnyével együtt a nyáron másfél milliót érő terményt vesznek meg, csak a magánosoktól. Tehát a szép árut kínálják, frissen, előrecsomagolva, tisztítva. A zöldségkínálat a jól szervezett felvásárlásnak az érdeme, hiszen már nem egy olyan termelője van az élelmiszerosztálynak, aki évek óta visszatér paprikával, barackkal, újhagymával, paradicsommal, s most barackkal, dinnyével. Az idegenforgalom. Az áruházban észrevették, hogy egyre több a külföldi vevő, főleg az élelmiszerosztályon. A csehszlovák turisták például egymásnak adják a hírt, hogy hol kell megállni, venni ... Az áruház körül csúcsidőben parkolóhelyet találni nemigen lehet. Még egyszer vissza az áruházba. Föl az emeletre. Ott van a büfé, az étterem, kár, hogy a tetőt nem úgy képezték ki, mint a budapesti nagy Skáláét, mert most ott hűsölhetnénk ebben a nagy kánikulában, jó hideg szörpök, még inkább sörök mellett. PÁLKOVÁCS JENŐ Cserépgyári hétköznapok II. A malom csak őröl és őröl... Pulcz István tmk-lakatos figyelemre méltó dolgokat mond. Az utóbbi időben a termelésben dolgozókat és a „kiszolgáló” egységek munkatársait is jobban ösztönzik. Az üzemben nagyobb a rend, mint bármikor mákkor volt. összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között lehet dolgozni, de mégis örökös stresszhelyzetben vannak. Erre illene logikus választ találni. Schmidt János művezető segít ki bennünket a bajból. — Irigykednek egymásra az emberek. Mióta van célprémium, és jobbak a kereseti viszonyok, azóta lehet látni azt is, hogy sokan ferde szemmel néznek egymásra. — De azért mégis jobb ez a feszültség, mint az „órabérfeszültség" — mondja Pulcz István. Elhasználódott gépek alkatrész-hiánnyal A cserépsajtolóban állunk. Beszélgetünk. Számba vesz- szük a változásokat. Pulcz István megkérdezi, hogy rosszra is kíváncsi vagyok-e. Kíváncsi. Sokan, sok helyütt azt gondolják, hogy a kellemetlenség nem tartozik a közvéleményre. A bátaszéki cserépgyár esetében is azt kellene megírni, hogy 1984-ben, a gyár fennállása óta először nyereséges volt. Az itt dolgozó emberek pirospozsgásak és mosolyognak. Az itt készített áru pedig kiváló minőségű, vagyis minden tökéletes. Ez utóbbi ugyan igaz, de ki hiszi el, hogy 1985-ben egy magyar üzemben minden rendben van. Tehát kíváncsiak vagyunk a rosszra is. — A gyár gépeit Olaszországból és az NDK-ból vásárolták több mint tíz éve AzBrállítják a cserépprést A stresszhelyzettől az ösztönző bérezésig A tisztaság, rend az üzemcsarnok legfontosabb mai ismérve óta három műszakban dolgozunk velük megállás nélkül. Ez azt is jelenti, hogy elöregedtek a berendezések, több alkatrész és több javítás szükséges ahhoz, hogy továbbra is rendben menjen a termelés. Ehhez azonban alkatrész kell, az alkatrészt pedig valutáért adják — mondja a tmk szerelője. Ebből pedig máris érződik, hogy alkatrész nélkül — amire nincs valuta — nem lehet gépet javítani. Nagyon jó forgácsoló-szakmunkásai vannak a gyárnak, de azok sem mindenhatók. Már csak azért sem, mert a jó alkatrészgyártáshoz szükség lenne hengerköszörűre, edzőműhelyre ... „Ne mutogassunk egymásra" — A stresszhatás érdekel még engem — mondom beszélgetőtársaimnak. — Többet és jobbat követelnek tőlünk, és mi is jobbat akarunk nyújtani, ezért elismerés is jár. Mégis, talán a nagyobb felelősség miatt érezzük, hogy nehezebb és fárasztóbb a munkánk. A megoldást végül is az igazgatói szobában találom meg. — Amikor ide kerültem, az volt az egyik első vesszőparipám, hogy ne mutogassunk egymásra! — mondja Németh Antal. — Se mi a pécsi központra, se a dolgozók a másik műhelyre, a karbantartókra ... A mutogatás egyben felmentést is jelent. És ha a gyár vezetői mindig máshol keresik a hibát, akkor az emberek is. Pulcz István felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyárban nagyon szorgalmazzák a továbbtanulást. A szakember- képzés mindenütt nagyon fontos, Bátaszéken pedig fel. ismerték a képzés fontosságát. És amikor valakitől elvárják, hogy tanuljon, és ha tanult, azt honorálják is, akkor ott könnyebb az előrelépés is. Szabó István üzemvezetővel már a minőségről beszélünk. Az ő területe a cserép- gyártás. Talán a legnehezebb feladat a gyárban. Én kötöz- ködöm, mert láttáim egy-két családi házat tiri-tarka bátaszéki cseréppel. Az üzemvezető nem veri vissza a támadást. Emberi kéz érintése nélkül — Minden bizonnyal gyártunk selejtet is — mondja. — De az nevetséges, hogy az osztrák cserepet úgy hirdetik: harmincéves garanciát vállalnak érte. Ki épít ma harminc évre? A cserépnek addig kell jónak lenni, míg a ház áll- Tehát ón 300 évre vállalok garanciát a mi cserepünkre. A beszélgetés visszavezet az alapanyaghoz. Ahhoz, hogy van nagy teljesítményű bányája a gyárnak, és nagy teljesítményű feldolgozósora, de az előkészítő üzemben olyan szűk a keresztmetszet, hogy az többször is „megfogja” őket. Beruházunk, de hogyan?! Ezen a szűk keresztmetszeten — ami csúnya kifejezés — érdemes gondolkodni. Sajnos, úgy tűnik, hogy a beruházásoknál van egy csoport, amelyik megtervezi, és van egy csoport, amelyik ceruzával a kezében gyomlálja a beszerzésre kerülő berendezések számát és árát. Aztán kell egy harmadik csapat, amely ezt a szűk keresztmetszetet feloldja. Akkor lenne jó, ha végre egyszer alakítanának egy csoportot, ahol kiszámolnák: a szűkös anyagiak miatt mennyi kár keletkezik akkor, ha egy beruházást nem „visznek végig”, több berendezést csak később állítanak üzembe. A fciszámolósdinak az lenne a vége, hogy végre rájönnének: egy beruházást csak úgy szabad befejezni, hogy ott ne keletkezzen szűk keresztmetszet, ne hiányozzon egyetlen gép sem. Lehet, hogy ez csak álom. de egyszer Floderer Károly gépkezelő számba kell vennünk ezeket a dolgokat is. Floderer Károly gépkezelő néha úgy mozog, mint egy macska. Az automata bérén, dezés szépen dolgozik, préseli a poroton téglákat, a szállítószalagon is végigszalad, amott pedig egy rakodó- manipulátor felemeli és viszi tovább. Néha azonban megakadnak a nyers téglák. Akkor a gépkezelő felpattan, és már igazgatja is tovább őket. A fiatalember a dunaszete- csői téglagyárból került Bá- taszókre. — Mi a különbség a két gyár között? — kérdezem. — Egy régi téglagyárhoz képest ez műszergyár — mondja és a mondatban büszkeséget is érzek. (Folytatjuk.) HAZAFI JÓZSEF Fotó: COTTVALD KAROLY
