Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
1985. július 27. C TOLNA x ( KÉPÚJSÁG 13 Meglepő elevenség fogadja a látogatót a Szekszárdi Dózsa edzésén. Több mint két csapatra való focista kergeti a pettyest, végzi a délelőtti feladatokat. A jelekből ítélve a bajnokság hajrájából a jó hangulatot sikerült átmenteni. Szükség is van a jókedvre és a mértéktartó optimizmusra, hiszen ősszel ott kéne mindent folytatni, ahol júniusban abbamaradt. Kovács István vezető edző ebben csak megerősít bennünket és a csapat sorsáért aggódó szurkolókat. — Felbecsülhetetlen értéke lenne egy sikeres kezdésnek. Évről évre állva hagynak bennünket az elején, s ez lélektani szempontból rendkívül hátrányos — jegyezte meg az együttes szakmai vezetője. Nos, ha a sorsolásra pillantunk, egy felszínes vizsgálódás után nyomban kijelentjük: a szekszárdi liláknak erre meglesz a lehetőségük, mert az első négy mérkőzésükön három alkalommal a második vonal Újoncaival találkoznak. De égek a csapatok megizmosodva, az NB Il-re éretten és óriási lelkesedéssel vetik magukat a küzdelembe. így annak az érvelőnek is igazat kell adni, aki állítja, hogy ellenük — iőleg a kezdet-kezdetén — még nehezebb nyerni, mint a Hódmezővásárhely, vagy Sopron ellen. Ám, gondolatainkkal még ne kalandozzunk ily messziré, hiszen időben még a felkészülés dandárjában vagyunk, és az úgynevezett szürke, időnként kánikulai hétköznapok munkájának milyensége kétségtelenül meghatározza a nagy őszi menetelést. Labda minden mennyiségben a zöld gyepen. A vezető edzőt a felkészülésről faggatjuk, pontosabban arról, hogy az mennyiben tér el a korábbitól. — Röviden úgy válaszolnék: mostani munkánk speciálisabb, célirányosabb. Nem kimondottan erőnléti munkát végzünk, mint például a téli felkészülésekkor. A szó igazi értelmében játékosabb, mindig labdaközeiben vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kristálytiszta erőnléti edzéseink. Komoly futómunka van már a játékosok mögött. — Minden bizonnyal a mérkőzésszerű szituációkat tartalmazó gyakorlatokat is úgy állította össze, hogy az alapvetően technikai, avagy taktikai feladat végrehajtása komoly terhelést von maga után. — Igen, sok ilyen feladat van. Remélhetőleg jótékony hatása mielőbb jelentkezni fog. Hogy a dózsások szeretnének minél életszerűbben felkészülni, ezt bizonyítandó a nagy terhelésű edzéseket követően pályára léptek. Meg több mint két hét a rajtig, de már több mérkőzés mögöttük van. Kell is, hiszen itt dől el, hogy a tanultakat mennyire tudják hasznosítani. — Szeretnénk a bajnokság hajrájában mutatott formát megközelítőleg átmenteni. Ez nehéz, hiszen a kéthónapos szünet játékosonként eltérően csak-csak visszaesést jelent. Többek között ezt hivatott ellensúlyozni a sok mérkőzés. A Tamásitól kezdve a Bp. Vasasig, több edzőmeccsünk lesz még. Gyors terepszemlét tartunk. Ha leszámítjuk a próbajátékon itt vendégeskedő újpesti juniorokat (Muraközi Antal, Steidl Á., Gyimesi), valamint az ifiből a felnőtt kerettel dolgozó tehetségeket, Látogatóban a Dézsánál Harc a csapatba kerülésért Nagyitó alatt a juniorok Labdával, vidáman, játékosan csupán a Bonyhádból már ismert Sebestyén számít új fiúnak. Megyeriről és Vigről tudjuk, hogy elköszöntek és az NB I-ben próbálnak szerencsét. De, hol van a másik „szöszi”, a már bevált újpesti junior, Selmeczi, a gyors szélső? Nyári szabadsága előtt úgy köszönt el tőlünk: „a júliusi viszontlátásra”. — Hát ez az — fakad ki a vezető edző. Eddig mi sem idegeskedtünk, mondván, jó helyen van — anyaegyesületénél készül a többiekkel és versenylázban égve érkezik. Vagy talán mégse?... — Ha már a junioroknál tartunk, az újabb „küldemény” tagjai milyen benyomást keltettek? — öszességében jót, de ezzel nem mondtam azt, hogy valamennyivel szerződést kötünk. Erre a következő hét adja meg a választ. A döntések ez ügyben roppant felelősségteljesek, az utolsó pillanatig várunk, mindent mérlegelnünk kell. Ugyanez vonatkozik Sebestyénre is. Az átigazolási időszak a lilák számára már nem rejteget különösebb szenzációkat. Horváth kapus, Megyeri, Vig ment, Pólyák, Márkus, Varga visszatért. A távozóknak nem kis szerepük volt a bentmaradásban, fon-! tos szerepet töltöttek be a csapatjátékban. Pólyák visz- szatérése jó hír, hiszen 6 már évekkel ezelőtt hosszú távon bizonyított, most is nagy formában van és tapasztalata is sokat számít. De vajon a már említetteket sikerül-e pótolni? K. I.: — így feltéve ez egy összetett kérdés. De, ha azt vesszük, hogy a Bolyból visz- szatért Márkus és Varga olyan képességű labdarúgó, hogy nagy valószínűséggel kezdő emberek lesznek egy olyan együttesben, amelyben több poszton is nagy harc várható a csapatba kerülésért, akkor egyáltalán nem tűnnek pótolhatatlannak az előbb említettek. A szakvezető örömmel újságolja, hogy csaknem minden poszton van két jelöltje. Ami jó jel. Nem lesznek bérelt helyek, kialakulhat egy egészséges versenyszellem. Konkrét játékbeli elképzelésről még korai beszélni. A mester azonban annyit hajlandó elárulni: a két- vagy háromcsatáros támadójátékos variációt alaposan latolgatja. De gyorsan hozzáteszi: mindennek az alapja a megbízható védőjáték. Kovács Béla, a csapat NB I-et is megjárt, országosan ismert játékosa érkezik elsőként az öltözőbe. Aligha vitás bárki előtt, Béla jóval képességei alatt szerepelt, nem tudott olyan vezéregyéniséggé válni, mint azt várták tőle. Mindemellett a személye körüli „zaj” nem tett jót sem neki, sem a csapatnak. — Egyet értesz a sportközvélemény értékítéletével? — Ez így igaz, nincs mit hozzátenni. — Nem volt szükség a kulisszák mögé is bepillantani ahhoz, hogy észre vegyék: bizonyos esetekben a saját öntörvényű útjaidat járod. — Az nem igaz, hogy az edzői utasításokat figyelmen kívül hagyva hangadóként mást akartam játszani. A szakvezető koncepcióját én is elfogadtam. De a játék, a mérkőzés, a variációk, a döntések, a változtatások sokaságát kényszeríti ki a játékosokból. Ezt a sok éves tapasztalat mondatja velem. Én mereven a sémákhoz nem tudok ragaszkodni, amit cselekszem, azt a csapatért, a győzelemért teszem. — Tizenegyen vagytok a pályán, no meg egy kisváros kis csapatának kis lehetőségei... — A közelmúltban tisztázódott minden vitás kérdés. A szakvezetés elképzeléseit maximálisan támogatom. Mert nekem is meggyőződésem, hogy ebben a csapatban több van, mint egy kiesőjelöltben. Ezt már az első hónapban kimondtam és mondom most is, amikor még kiegyenlítettebbé vált a mezőny és nehezebb lesz a helytállás. Ezen a véleményen van a Bolyból megtért két hűtlen barát is. Jöttek, mert tudják, hogy NB II-ben a helyük, itt figyelhet fel rájuk a sportközvélemény. Márkus karmester lehetne a középpályán, Varga pedig segíthetne a gólínségen. Ez utóbbi mondat azonban még feltételes módban fogalmazódott... Bálint György Fotó: Czakó Sándor A medicinlabdával nehezebb, de hatékonyabb a gimnasztika A fiatal Antalt Weitner János keringője szemmel láthatóan szórakoztatja Sportműsor SZOMBAT Olimpiai ötpróba: Balarton-átúszás, Boglárlelle. Kezdés reggel 6 óra. • VASÁRNAP Olimpiai ötpróba: Folytatódik a Balaton-átúszás Boglárlellén, reggel 6 árától. Labdarúgás: Az MiNK megyei döntője Bátaszéken az országos selejtezőbe jutásért: Bátaszék—Paksi SE. Kezdés: 16 óra. Előkészületi mérkőzés: TÁÉV—Pusz- tahencse (Szekszárd, városi sporttelep). Kezdés: 17 óra. Javuló formában a Punaföldvár Hetedik hely a Balaton Kupán A Dumaföldvári Spartacus NB Il-es férfi kézilabdacsapata részt vett a napokban lezajlott nemzetközi Balaton Kupán. A rangos mezőnyben — melyet zömmel NB I- es és NB I B-s csapatok alkottak — az előkelő hetedik helyen végeztek. Csoportjukban legyőztek (34-30) egy lengyel első osztályú, és egy svájci másodosztályú (38-30) csapatot. A megyebajnokságban szereplő Csurgó sem jelentett akadályt (43-34). Csupán a magyar ifjúsági válogatottól kaptak ki (45-26). Az öt csapatból az első kettő jutott tovább. Ezt követően megyénk csapata az NB I-es Újpesti Dózsával mérkőzött, majd az NB I B-s Hódiköt együttese volt az ellenfél. Az előbbitől 44-35-re, az utóbbitól pedig 37-30-ra kaptak ki. Az összességében elért hetedik hely a bajnoki kudarc- sorozat után, igen előkelőnek számít. A Dunaföldvár több magas osztályban szereplő együttest előzött meg és legjobbnak bizonyult a torrtán résztvevő NB Il-es csapatok közül. A nemzetközi Balaton Kupa kitűnően szolgálta a bajnoki felkészülést, a csapatjáték gyorsasága, frissesé, ge bíztató előjel Kolics János edző számára. A szurkolók bizakodnak: a bajnokságban is ezt az együttest látják viszont a hazai mérkőzéseken. Atlétika Baráti 606-tal ezüstérmes Július Végén sorozatban követik egymást az országos bajnokságok. A 13-14 évesek után a serdülő „A” korúak mérték össze erejüket, őket az ifjúságiak és felnőttek váltják majd fel a Népstadion küzdőterein. A serdülő „A”-s mezőnyökben szekszárdi, dombóvári és paksi versenyzők álltak rajthoz. A korábbi évekhez viszonyítva megállapítható, hogy egyre többen készülnek igen komolyan. Sok kiemelkedő eredmény, egyéni csúcs született a hétnapos vetélkedőn. Baráti Tünde (Sz. Dózsa) az első versenynapon a 100 méteres gátfutást választotta. Előfutam után sajnos kiújult régebbi sérülése, a döntőben nem indult. Másnap kíváncsian várták a MASZ szakvezetői, mire képes távolugrásban. Az első három sorozatban bizonytalankodott, de végül sikerült a változó irányú szélhez igazítani a nekifutó-távolságát. A negyediknél pontosan az elugró gerendáról sikerült elrugaszkodnia. A jól befejezett ugrás 601 cm-t ért. Ekkor Sebő Attila átnyújtotta az értesítést az IBV-re utazásról edzőjének. Az ötödik sorozatban ettől feldo- bódott, és 606 cm-es új megyei felnőtt és ifjúsági csúcs- eredménnyel bebiztosította második helyét. A távolugrással egy időben bonyolították a fiú diszkoszvetést. Itt Lukácsi Zoltán sorozatról sorozatra javítva, 46,40 .méterrel lett második. Nagyszerű küzdőképességről tett tanúbizonyságot, ugyanis egy sereg nála esélyesebb versenyzőt utasított maga mögé. A női 1500 méteres síkfutásban Kesztyűs Krisztina (Sz. Dózsa) múlta felül önmagát. Elért hatodik helyezése nagy meglepetés. A paksi Rich Gábor a Videoton nemzetközi versenyén májusban 100 méteren 11,1 másodperccel teljesítette az aranyjelvényes szintet. Ezután megsérült, még a mai napig sem épült fel teljesen. Dobogóra esélyesként indult 200 méteren, azonban a reményeket nem sikerült beváltania. Eredmények (ahol nincs helyezési szám, ott a versenyző nem kerül döntőbe, de eredménye figyelemre méltó). Fiúk: 100 m: Rich (PSE) 11,66, Varga (Sz. Dózsa) (11.94), Lengyel (PSE) 12.12. 200 m; 8. Rich (előfutam 23,48) 24,02, Varga 23,88. 400 m: 8. Fáncsy (Sz. Dózsa) 52,44. 800 m: Fáncsy 2:03,9. Magasugrás: Bräutigam (Sz. Dózsa) 175. Távolugrás: 8. Süveges (Dombóvári VMSE) 639. Hármasugrás: Prantner (PSE) 12,63. Súlylökés: Husii (Sz. Dózsa) 13,40. Diszkoszvetés: 2. Lukácsi Zoltán (Sz. Dózsa) 46,40. Lányok: 200 m: Szabó (PSE) 27,63. 1500 m: 6. Kesztyűs (Sz. Dózsa) 4:46,37, Egyed 4:54,97, Bedő 5:02,32 (mindkettő Dombóvári Sí). 3000 m: Egyed 10:44,6, Kesztyűs 10:56,6, Bedő 11:15,7. 100 m gátfutás: Baráti 14,91, Galló 16,06 (mindkettő Sz. Dózsa). 300 m gátfutás: Salamon (PSE) 48,64. Magasugrás: 8. Szabó 160, Török 160, (mindkettő Sz. Dózsa), Brunner (Dombóvári Sí) 150. Távolugrás: 2. Baráti (Sz, Dózsa) 606. Új megyei felnőtt és ifjúsági csúcs! (Régi Baráti 598, 1985.) Diszkoszvetés: Baksa (Sz. Dózsa) 27,30. * A 13-14 évesek többpróba bajnokságát a BEAC—MSFC műanyag borítású pályáján rendezte a Magyar Atlétikai Szövetség. A versenyen hat aranyjelvényes eredményt értek el a Dombóvári Sportiskola és a Szekszárdi Dózsa fiataljai. Eredmények: Fiúk: Nyolc- próba (1971-es születésűek): iRitzu Attila 3289, Urda Szilárd 3279, Almádit Norbert 3034 pont (mindlhárom Dombóvári Sí). 1972-es születésűek: Janthő Attila (Sz. Dózsa) 2362 pont. Lányok. Hatpróba (1971-es születésűek): Gergelyffy Lea 3646, Bozsér Anita 3548 pont (mindkettő Sz. Dózsa). * A finn—olasz—spanyol— magyar férfi felnőttválogatott négyesviadalon Szatzker Csaba, a Szekszárdi Dózsa középtávfutója 1500 méteren állt rajthoz. A futam hajrá- versenyt hozott. Szatzkert az első 800 méteren bezárták a i’utinos spanyol és olasz versenyzők, visszafogva az ira- •mot. Ezután robbantottak, és ha nehezen is, de lerázták a finneket és a magyarokat. A szakszárdi futó végül 3:44,95 perces időeredménynyel a 6. helyen végzett.
