Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

la KÉPÚJSÁG 1985. július 27. Paks újabb készülő múzeuma A dinamikusan fejlődő atomvárosban egyre nagyobb az igény a múlt tárgyi em­lékeinek összegyűjtésére és állandó kiállításon történő bemutatására. A felmerült jogos igények kielégítésére már történtek intézkedések, hiszen átadták a vasúti múzeumot. A rendőrség volt épületé­nek városi múzeummá tör­ténő átalakítási-renoválási tervét a Műemlékvédelmi Felügyelőség már jóváhagy­ta. A sort követi a megyei, a városi polgári védelmi pa­rancsnokság elképzelése, mi­szerint Pakson — egyedül az országban — polgári védel­mi múzeumot létesítenek. A terv megvalósításához jó kiindulási alapot biztosít, hogy a tüdőgondozó terüle­tén egy — az ötvenes évek végén épült — közel 30 m hosszú légoltalmi pince van. Kevés anyagi ráfordítással a pince kiállítóteremmé ala­kítható. Ezen átalakítási munkákhoz szeretnék meg­nyerni a vállalatok és üze­mek szocialista brigádjait, melyek egyben valamilyen polgári védelmi alegységnek is tagjai. A brigádok felé tervezett „felhívás” bizonyo­san támogatásra fog találni, hiszen a városi múzeum megteremtése érdekében ki­adott felhívásra egymás után tesznek felajánlásokat a paksi üzemek, vállalatok és intézmények szocialista brigádjai. A szervezési munkákkal igen szépen haladnak, a mú­zeum megvalósítását támo­gatja Paks Város Tanácsa, a Paksi Atomerőmű Vállalat pv-parancsnoksága is. Egy előzetes beszélgetés alapján minden remény megvan arra, hogy a Had­történeti Múzeum tárgyi em­lékek kölcsönadásával gyara­pítsa a már meglévő régi emléktárgyakat. Igaz, a tár­gyi emlékek gyűjtése csak ebben az évben kezdődött, de a Népújságban közzétett felhívás alapján többen je­lentkeztek és önzetlenül ajánlották fel segítségüket, emléktárgyaikat a közgyűj­temény gyarapítására. Meg­kezdődött azon személyek felkutatása, akik az 1930-as évek első felében kezdődött légvédelmi-lágoltalmi tevé­kenységekre vissza tudnak emlékezni és visszaemléke­zésüket magnószalagra rög­zítik. Az ilyen irányú kuta­tó munkához nagy segítsé­get tudnak nyújtani azok, akik például a cserkész­mozgalomban részt vettek, hiszen a cserkészek már 1934-ben megkezdték a lég- oltalmi-gázvédelmi játékok és hadiformák szervezését. A leendő polgárvédelmi múzeum egyik legfontosabb feladatai közé tartozik majd, hogy az ifjúság számára — a honvédelmi nevelésen be­lül — ismereteket adjon, se­gítve a múlt jobb és töké­letesebb megismerését, biz­tosítva a történelmi emlé­keink tárgyi megőrzését. BEREGNYEI MIKLÓS Pályázati felhívás! A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezetősége (Szekszárd, Mártírok tere 5-7.) pályázatot hirdet A DOMBÓVÁRI ÖNÁLLÓ MALOMTELEP VEZETŐI MUNKAKÖRÉNEK BETÖLTÉSÉRE. (Dombóvár, Engels u. 5—7. 7200) A vállalat „B”-kategóriájú, a munkakör beso­rolása az 5/1983. (XI. 12.) MM. sz. rendelet A/4/II. kategóriába tartozik. Mint önálló ma- lomtelep-vezető, szakhelyetteseivel szervezi, irányítja és ellenőrzi a malomtelep felvásárlási, kereskedelmi, malomipari, raktározási és admi­nisztratív tevékenységét. Képesítési feltételek: — élelmiszeripari, vagy mezőgazdasági, vagy egyéb főiskolai végzettség, — középfokú politikai végzettség, — legalább ötéves szakmai és vezetői gyakorlat. A pályázatot 1985. augusztus 30-ig kell benyúj­tani a vállalat személyzeti osztályára. A pályázatnak tartalmaznia kell: — jelenlegi munkahelyét, beosztását, besorolását, jövedelmét, — szakmai és politikai végzettségét, kitüntetéseit, — a jövőbeni szakmai elképzeléseit. A pályázathoz mellékelni kell egy kézzel írott, részletes önéletrajzot. A pályázat 1985. szeptember 15-ig kerül elbí­rálásra, teljes diszkréció mellett. A munkakör megegyezés után azonnal betölt­hető. Megegyezés után, lakásigény esetén a lakásmeg­oldás külön tárgyalás alapját képezi. (845) Országjáró ruhák Guruló mintaterem Kellemes viselet a lágy esésű kötött ruha Ruha teszi az embert? Igen is, nem is. Sok min­dent elárul az emberről a külső megjelenés, csak en­nek alapján viszont nem szabad messzemenő követ­keztetéseket levonni senki­ről. Manapság például ke­vésbé árulkodik társadalmi hovatartozásról, foglalkozás­ról az öltözködés, mint né­hány évtizeddel ezelőtt. Far­merben jár a fiatal mérnök, jólszabott öltönyben a kö­zépkorú esztergályos, a nők ruházkodásában pedig még több a variációs lehetőség. De az elvétve feltűnő bő szoknyák kivételével azt sem árulja el a külső megjelenés, hogy ki a pesti, és ki a vi­déki. Lehet egy soproni lány divatosabb, mint egy-egy ha­gyományos stílust kedvelő fővárosi asszony. Az egyéni ízlés egyik fon­tos jellemzője, hogy ki mi­lyen tempóban kívánja kö­vetni a divatot. Ez a köve­tési távolság tájegységenként is változó, a szakemberek kétéves ciklust állapítottak meg. Balázs Tibornétól, a FÉR Ruházati Kereskedelmi Vállalat értékesítési főosz­tályának vezetőjétől hallot­tam ezt. A Vállalat budapes­ti Arany János utcai bemu­tatótermében beszélgettünk arról, hogy az ország min­den tájáról ide vándorló 2700 kiskereskedelmi part­nerüket milyen kínálattal fogadják, illetve keresik fel őket. Nincs könnyű dolguk, mert a fővárosi kereslet mellett egyre igényesebbek a többi városok, települések áruhá­zainak, boltjainak képvise­lői. Hogy a vásárlóerő — magyarul a pénz — megvan, azt nem kell nagyon bizony­A hűvösebb napokra az elegáns kosztümöt ajánl­juk gatni, de a szép és divatos ruhák iránti igény is egyre inkább jellemző. Ez a FER-t szinte kényszeríti a fejlődés­re, egyre újabb és újabb termékek forgalmazására. A mintaterem — a szebb­nél szebb női és férfiruhák, kabátok, gyermekholmik nagy választékát kínálva — szakmai fórum is. Nemré­gen például Vámos Magda, a Magyar Divatintézet veze­tő tervezője tájékoztatta a boltvezetőket párizsi tapasz­talatairól. A tájékoztatás persze kölcsönös: a vevő­partnerek tolmácsolják az ország legtávolabbi részén élő vásárlók kívánságait is. Hogy minden igényt kielé­gíthessenek, például 83-féle iskolaruhát kínálnak a kis­diákoknak és a nagyoknak is. A sok divatos holmi azon­ban nem vár tétlenül, hanem rendszeresen „útrakel”. Per­sze nem gyalog, hanem autóbuszon járja az orszá­got, felkeresve az ország áruházait, üzleteit, „házhoz viszi” a legújabb modelleket. A mozgó bemutatótermekben kulturált tárgyalósarok ad módot a választék megtekin­tése után a rendelések meg­beszélésére. Hogy mennyire népszerűek ezek az ország­járó ruhák, anak bizonyítá­sára egy számadat: 1984-ben a guruló mintaterem forgal­ma 220 millió forint volt, ezért a pénzért — átlagárat számolva — 370 ezer darab ruhaneműt vettek a FER- től az áruházak és a boltok. Előnye ennek a módszernek az is, hogy nemcsak a bolt­vezetők látják a kínálatot, hanem a Vevőkkel közvet­lenül foglalkozó eladók is elmondják róla — tapaszta­lataik alapján — vélemé­nyüket. A vállalat forgalmának kétharmada a megyékben tevékenykedő állami válla­latok, szövetkezetek, bolt­egységek és magánkereske­dők rendeléseiből tevődik ki. És nagy előny, ha divatos szezonáruk rövid • idő alatt megjelennek a települések boltjainak kirakataiban. A sportos, vagy elegáns vona­lú nyári ruhákból kicsik és nagyok megtalálják a vá­lasztékot. A legutóbbi divat- bemutatókon pedig már az őszi újdonságokat láthatták a FÉR mintatermének láto­gatói. IMRE ERZSÉBET A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztálya FELVÉTELT HIRDET NORMA- ÉS BÉRELLENÖR MUNKAKÖRBE. Feltétel: középfokú szakmai végzettség, és legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet: a vállalat személyzeti osztályán: Szekszárd. Tartsay V. u. 10. (877) Üzlet Egy divatcikkeket gyártó cég nagyon szerette volna megnyerni vevőjének a hi­res írót, Ernest Heming- wayt. Ezért küldött neki egy sálat a következő levél kíséretében: „Súlyainknak mindig sikerük van, különösen most, amikor közelednek a hidegek. Reméljük, hogy szívesen küld nekünk két dollárt ezért a darabért." A cég néhány nap múlva a következő választ kapta az írótól: „A könyveimnek mindig sikerük van, ezért remé­lem, hogy szívesen megvá­sárolják a küldött elbeszé­léskötetet. A könyv ára 2 dollár 80 cent, úgyhogy 80 centtel tartoznak". Üdülő? Üzlet? Gazdaságunk új ágazata Üdülőszövetkezetnek hív­ják, de ez is lehetne a neve: üdikőüzlet. Alig évtizede született az első ilyen szövetkezés, kisem­berek kis pénzén. Olyanok társultak, akiknek nem jutott zárt, önálló, netán fényűző nyári lakra, s a telek a víz, meg villanyvezeték ára kö­zösben sokkal olcsóbb lett. Olcsóbb lett a lak is, hiszen egy-egy üdülőlakrészt töb­ben használnak, felváltva. Mert társtulajdonosok. Az első években nem volt ele­gáns dolog egy üdülőszövet­kezeti tagsággal dicsekedni, hiszen a bármikor használ­ható, bárki elől elzárható, sa­ját telken saját üdülő — nyilván rangosabb dolog. Csakhogy fordult a kocka. Az üdülőszövetkezet látvá­nyos rangját pótolta a nem látványos, de egyre növekvő — haszon. A pénz. Megnőtt idegenforgalmunk ugyanis egyre több olcsóbb, de köz­művesített, modern szállást kívánt. Szükség lett az üdü­lőszövetkezetekre is. Hiszen ezeket addig sem csak nyá­ron használták, akkor a tu­lajdonosok csupán töredéké­nek jutott volna hely nyár- időben. Érért inkább télen is „felkapott” helyen, gyógyfür­dők közeiében építették fel szinte valamennyit. Ami a lényeg: a magánüdülők több­ségével szemben az üdülő- szövetkezetek minden lakása téliesített is, egész évben használható. A gyógyüdülő­idegenforgalom így kapcso­lódhatott be. Mint a SZÖ- VOSZ egyik hivatalos ira­tából tudjuk: „Ezekben az épületekben egy-egy lakrész általában ki­lenc tag hozzájárulásából épül fel. A tagok a beruhá­zásihoz adott pénz fejében évente az alapszabályban meghatározott (általában kétszer kéthetes) üdülőhasz­nálati jogot nyernek. Ennek megfelelően az üdülő befoga­dóképességének negyede fe­lett a szövetkezet igazgatósá­ga rendelkezik. De azzal a kötelezettséggel, hogy az idegenforgalmi hasznosítás­ból származó bevétel lehető­leg fedezze az egész éves mű­ködés, fenntartás költségeit. A lakosság, a szövetkezeti tagság érdeklődése az ilyen üdülőszövetkezetek iránt rendkívül megélénkült, hi. szén viszonylag kevés pénzért jut rendszeres üdülési joghoz. Több üdülési jog is vásárol­ható, majd hasznosítható, te­hát a tagsági viszony anyagi befektetése jövedelemszer­zésre is alkalmas. Népgaz- daságilag kedvező, hogy min­denféle állami támogatás nélkül, közös vállalkozással, az idegenforgalom céljára is felhasználható, magas hasz­nálati értékű, egységes be­rendezésű, szálloda jellegű üdülők épülnek a gyógyüdü­lőhelyeken. Az eddigi tapasz­talatok és a lakossági érdek­lődés alapján a VII. ötéves tervidőszakban 20 épületben mintegy 1400 üdülőegység — 3200 férőhellyel — látszik megvalósíthatónak. Ezzel a tervciklus végén az üdülő- szövetkezetek 4500 férőhely- lyel rendelkeznek majd. Az üzlet tehát megindult. Először is az üdülőrész , fenntartása a tulajdonosnak szinte fillérekbe kerül. Az­tán egyre többen jönnek rá: néha egy-egy külföldi üdü­lés ára is kijön abból, hogy az üdülőszövetkezeti lakrészt a tulajdonos a ráeső időben külföldinek engedi át. A szervezéshez társ is adódott; az ugyancsak a SZÖVOSZ keretében működő COOP- TOURIST utazási iroda. Az Az üdülésből üzlet lett, a lakrészből könnyen eladha­tó, „mozgatható” tőke, s ez a pénz az ország javára is ka­matozik. Hiszen nemzeti jö­vedelmünk harmadik legna­gyobb forrását, az idegenfor­galmat táplálja. Életképes, fontos gazdaságpolitikai té­nyező lett az üdülőszövetke­zeti hálózat. Nemcsak meg­becsülésre. hanem további fejlesztésre is alkalmas. FOLDESSY DENES

Next

/
Thumbnails
Contents