Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. július 27. rtÉPÜJSÁG 9 A „kék tüzelőanyag'’ útvonalai- Riport a Szovjetunió Egységes Gázszállítási Rendszerének diszpécserközpontjáról ­A Szovjetunió gázszolgálta­tó hálózata több tizezer cső- vezeitkből, hatalmas szivaty- tyútelepekből és föld alatti gáztartályokból áll. Ennek a gazdaságnak pontos munká­ját a Szovjetunió Egységes Gázszállítási Rendszerének diszpécser-központja biztosít­ja. Az ország minden részéből ide futnak be a jelentések a gázkitermelő, feldolgozó, gáz­szállító és elosztó üzemek munkájáról, itt oldják meg a népgazdasági ágazatok gáz­ellátásával és a gáz export­jával kapcsolatos összes prob­lémát. — Az Egységes Gázszállí­tási Rendszer, termelékeny­ségét és energiaellátottságát tekintve a világ legnagyobb ilyen rendszere — mondja Szergej Kasirov, a Szovjet­unió gázipari miniszterének helyettese. — Ez a gázgazdál­kodási üzem egyedülálló, nincs párja az egész vilá­gon. A mi csővezetékeinkkel az Egyenlítő mentén négyszer lehetne körülkeríteni bolygón­kat. A gázkitermelés volume­nét tekintve a Szovjetunió az első helyet foglalja el a vi­lágon —, az elmúlt évben 587 milliárd köbméter gázt ter­melt. A földgáz fontos alkotóré­sze a Szovjetunió energetikai mérlegének. A földgáz fel- használásával állítják elő az acél több mint 92 százalékát, a nyersvas 93, a hengerelt áru 39 százalékát, továbbá a cement 60 százalékát és a szí­nesfémek körülbelül egyne­gyed részét, az összes nitro­gén műtrágyát. A gázt, mint tüzelőanyagot, háztartási szükségletek céljaira is szé­leskörűen alkalmazzák. A Szovjetunió lakosságának csaknem háromnegyede, 203 millió ember használ föld­gázt. A diszpécserközpont tágas termének egész falát elfog­lalja a Szovjetunió gázveze­tékeinek a térképe. A térké­pen számok gyulladnak ki. íme, a fekete kis ablakokban a kivilágított számok most pislogni, hunyorogni kezdtek és új adatok jelentek meg. A földgáztermelő ipar óránkén­ti termelésének és az elszállí­tandó gázmennyiségnek az adatai, a szállítás volumene egy sor nagy hazai fogyasztó részére és exportra. — Ezen a térképen — foly­tatja Szergej Kasirov —, a gázvezetékeket különböző színekkel jelöltük meg. A különböző gázfővezetékeken minden egyes szín a csövek átmérőjének felel meg. A tér­képen főleg kék vonalak lát­hatók. A kék az egyezményes jele az 1420 milliméteres át­mérőjű csővezetékeknek. A „kék tüzelőanyag” hatal­mas folyama, a tyumenyi te­rület északi részéről indul útnak. E gázfolyamnak az ország központi és nyugati területeire történő szállításá­hoz és az 1981—1985-ös ex­port teljesítéséhez hat hatal­mas fővezeték építését irányoz­ták elő, amelyeknek együt­tes hosszúsága körülbelül 20 ezer kilométer. Ezt a felada­tot iteljesítették. A hat gázfővezeték közül a legismertebb az Urengoj— Pomari — Uzsgorod export gázvezeték. Hosszúsága csak­nem négy és félezer kilomé­ter. Ilyen méretű objektumot, ilyen rövid idő alatt az építők korábban sohasem építettek. (A gázfővezeték le­fektetése gyakorlatilag egy évet vett igénybe.) Az örök­ké fagyott talaj mintegy 150 kilométeres szakaszán, több mint 700 kilométer hosszúsá­gú mocsaras terület, több miint 2000 kilométeres erdő­masszívum, az Ural és a Kár­pátok 545 kilométeres hegy­vonulatai akadályozták az építők munkáját-, de 561 fo­lyón, paitakon kellett a csö­veket átvezetniük, a víz alat­ti csővezeték hossza eléri a 200 kilométert A gázvezeték keresztülhalad az Óbort, a Volgán, a Kámán, a Donon, a Dnyepperen, a Dnyses Dnyeszteren. Az építéssel kapcsolatos összes problémát sikeresen megoldották. — Az Urengoj—Pomari— Uzsgorod gázvezeték 1983 óta üzemel. Amint látja, mi szi­gorúan betartjuk a szerződé­ses kötelezettségeket. Ponto­san dolgozik a „Szojuz” is, a másik export gázvezeték — mutat a hibajelzésekre Szer­gej Kasirov. — A gázszük­séglet nem mindig egyforma. Nyáron például az ország kevesebbet fogyaszt ebből a tüzelőanyagból, mint télen. A kitermelésnek viszont sta­bilnak kell lennie. Ezért a i,felesleges” gáz tárolásához föld alatti tartályok vannak. Ezek rendszerint a nagy ipa­ri központok közelében léte­sülnek. Legtöbbször kimerült gázlelőhelyek, amelyekbe a gázfővezetékből a földgázt beszivattyúzzák. A Szovjetunió Egységes Gázszállítási Rendszere to­vább fejlődik. Jelenleg a jamburgi (Nyugat-Szibéria északi része) és a jeleci (a Szovjetunió európai részének központi területe) gázvezeték építése folyik. Hamarosan ez is megjelenik a diszpécser- központ térképén. Alekszandr Trutnyev Mongólia Öntözőművek szovjet segítséggel Mongólia épülő öntözőmű­hálózata, amelynek első egy­ségét a közelmúltban he­lyezték üzembe, összesen 13 300 hektárnyi föld öntözé­sét teszi majd lehetővé. A jelentős vállalkozás mongol és szovjet szakemberek együttműködésével valósul meg. Az elkészült egység a Ca- gan Tolgoj állami gazdaság földjeit látja el vízzel, több mint 3 ezer hektáron. Ezek­ből a zöldséges kertekből ke­rül friss áru a főváros és a nagy ipari központok, a töb­bi között Darhan és Erdenet piacaira. A kooperációban megvaló­suló és az ország sajátos vi­szonyaihoz alkalmazkodó ön­tözőművek, a Harhorin, a Darhan és a Hongar egymás után lépnek majd működés­be s biztosítják a vizet a le­gelőknek, valamint a zöld­séges- és gyümölcsöskertek­nek. A szovjet és a mongol szakemberek jelenleg tanul­mányt készítenek, amely a mongóliai öntözési technoló­giák tapasztalatait elemzi és tartalmazza a legfontosabb gazdasági számításokat is. Az együttműködés a lenin- grádi intézet és a mongóliai vízkutatási szakértők között nem mai keletű. Több mint húsz éve foglalkoznak Mon­gólia víztartalékainak felku­tatásával és hasznosításának lehetőségeivel. Több mint 400 művelet el­végzésére képes az az auto­matikus rádióedektranikus titkár, amely Borisz Grisin- nek, Kaluga lakójának há­zában található. A Kalugai Vasútközlekdési Technikum volt műszaki rajz-tanára (ma már nyugdíjban van) fiatal kora óta foglalkozott rádió­építéssel. Most is — amikor már sok szabad ideje van — ez a hobbi ja. Az általa konstruált elekt­ronikus titkár fel tudja hív­ni telefonon a házigazda is­merőseit, és képes átadni számukra üzenetét. Reggel a megjelölt időpontban fel­ébreszti a családot, és be­kapcsolja a reggeli torna programját tartalmazó mag­netofont. A megadott prog­ram szerint be- és kikap­csolja a világítást. Válaszol az ajtónál csöngetőknek, be­engedi őket, és ha a házi­gazda nincs otthon, közli, hogy mikor érkezik meg. Az elektronikus titkár na­pi feladatait magnetofonsza­lagra veszik fel, s a robot fényjeleinek — „szemeinek” — bekapcsolásával reagál a program kezdetére. A robotban nagy mennyi­ségű, 30 önálló blokkba cso­portosított mikroelektronikai elem, számos relé és hang­képző készülék van — össze­sen több mint kétmillió al­katrész. Az elektronikus titkárt ki­állították Moszkvában, a műszaki alkotások kiállítá­sán, amelyet a Szovjetunió népgazdasági eredményeinek kiállításán rendeztek. Borisz Grisin gyakran tart előadá­sokat, az alkalmazott kiber­netika népszerűsítésére. Borisz Grisin u áltól* konstruált robottal Elektnnikus titkár Lézer a kazahsztáni kórházakban A lézer gyógyászati alkal­mazásának vezető szovjet központja Alma-Ata, Ka­zahsztán fővárosa. Az orvo­sok itt többféle optikai kvantumgenerátort alkal­mazhatnak a gyógyászatban. Ezek fényereje nem sok­kal erősebb, mint a hagyo­mányos villanykörtéké, gyó­gyító hatásuk azonban igen magas fokú. Segítségükkel például a glaukoma a ko­rábbi, hagyományos módsze­rekkel végzett egyhónapos kezelés helyett mindössze három-négy nap alatt gyó­gyítható; gyorsabban gyó­gyulnak be a sebek, csök­kenthetők a fájdalmak, gyó­gyítható az ízületi gyulladás és egyéb betegségek. Az orvosi lézerek nagy ha­tékonysága és széles körű al­kalmazása eredményeként a köztársaság egészségügyi mi­nisztériuma a kórházakban hozzálátott különleges fény­terápiái rendelők kialakítá­sához. Napjainkban Kazahsztán lakossága —, amely a szov­jethatalom éveit megelőzően gyakorlatilag csak a kuruzs- lókra számíthatott — a tíz­ezer főre jutó orvosok szá­mát tekintve megelőzi a fej­lett kapitalista országokat. A köztársaság orvosi műszaki felszereltségéhez betatronok, lézerek, légnyomáskamrák, mesterséges vérkeringtető és egyéb korszerű gyógyító­megelőző gyógyászati eszkö­zök tartoznak. ORIASOK SZÜLETÉSE Óriások, létesítmények épülnek a földből és beton­ból világszerte. Hatalmas gá­tak, amelyek mögött felgyű­lik a folyók vize, hogy az­után, amikor megnyílnak a kapuk, a föld leghatalmasabb vízeséseit is megszégyenítő iramban zuhanjanak alá, megforgatva az áramterme­lő turbinák lapátjait. Olyan hatalmas gátak épí­tésére, mint amilyenekhez az utóbbi évtizedekben fogtak hozzá, az építéstechnológia, az építőanyagok és a gépe­sítés fejlődése nélkül aligha gondolhattak volna. A ma­gas gátaknak el kell viselni­ük a víz szüntelen nyomá­sát. Ha elegendő föld áll ren­delkezésre, a mérnökök va­lóságos hegyet raknak a víz útjába, melyet aztán beton­nal, vagy kővel burkolnak, A földtöltés többre képes, mint az ember hinné, ezt egy 235 méter magas kali­forniai gát is bizonyítja. De a Szovjetunióban már folyik egy ennél jóval nagyobb, 325 méter magas gát építése is, amelyhez várhatóan százmil­lió köbméter földet használ­nak fel! A beton ugyan nem jól viseli a feszítést, de a nyo­más szilárdabbá teszi. Két modern gátfajta hasznosítja ezt a tulajdonságát: a gravi­tációs gát és a patkógát. Az, hogy milyen típusú gát mel­lett döntenek, mindig első­sorban a helyi adottságok­tól függ. A földgátak építé­sekor egyik réteget a másik fölé terítik; a betongátak előregyártott tömbökből, úgynevezett monolitokbóí készülnek. Hogy megspórol­Az egyik óriás tadzsikisztáni gát építése ják a bonyolult állványzatot, a tömböket lépcsöszerűen öntik. Miközben a beton megköt, az anyagban lezajló kémiai folyamatok során óriási mennyiségű hő kelet­kezik. A hatalmas gátakba beépített kolesszális mennyi­ségű betonnak átlagosan száz évre lenne szüksége ahhoz, hogy lehűljön, ha mesterségesen el nem vezet­nék a hőt az építés folya­mán. A gátépítők egyébként különleges, lassan kötő ce­mentet használnak, hogy a beton megszilárdulás fázisá­ban ne repedezzék. A töm­bök közötti réseket csak ké­sőbb töltik föl és zárják el. Az idő sürget Napirenden az intenzív fejlődés Csehszlovákiában a gazda­ság fejlesztése az intenzív korszakba lépett, s a nemze­ti jövedelem az idén körül­belül 3,2 százalékkal növek­szik. Ez több az ötéves terv­ben kitűzött célnál. Ami a részleteket illeti: az iparban a tüzelőanyag, az energia, a nyersanyag fo­gyasztás az 1984-es évhez ké­pest 0,5 százalékkal csökken. A konkrét számok e téren nagyon tanulságosak. Az energiafogyasztás ugyanis az 1970. évi 79,6 millió mérő­tonnáról 1980-ig 102,9 millió mérő-tonnára nőtt. Ezután 101—103 millió tonna között mozgott, bár közben meg­nőtt a termelés. 1981 és 1984 között a nemzeti jövedelem egységére számított energia- fogyasztás átlagosan 1,5 százalékkal csökkent. Az 1985-ös terv 3 százalékos csökkenéssel számol, ami 2,5 millió mérő-tonna fűtőanyag megtakarítását jelentheti. Időközben változik a ter­mékszerkezet. A gépiparban növekszik a technikai szem­pontból igényesebb ágazatok aránya, amelyek azonban nem igényelnek több ener­giát. Míg a hagyományos gépipari termelés 5,3—6 szá­zalékkal nő, az elektrotech­nikai ipar 10 százalék felet­ti növekedéssel számol, sőt, a félvezetők gyártása majd­nem 24 százalékos növeke­dést ér el, a mikroelektroni­kai áramköröké 55 százalé­kos. Korlátozzák az energia- igényes gyártást a vegyipar­ban, viszont növekszik a „kvalifikált” vegyipari ter­melés: a gumigyártási ada­lékanyagok, az agrokemikáli- ák, a szerves festőanyagok, a tiszta vegyszerek előállítá­sa. Jelentős megtakarítást hoz­nak a gazdaságos technoló­giai folyamatok, például a folyamatos acélöntés. A vil­lamosmozdonyoknál elterjedt a tirisztor. Mind több az automatikus szabályozóele­mekkel ellátott gép. Tovább növekszik a nátriumos fény­csövek gyártása. Napirenden az ésszerű hő­gazdálkodás. Mivel télen az energiaforrásoknak körülbe­lül egynegyede az épületek fűtésére szolgál. Az idén az új épületekben körülbelül százezer hőszigetelt lakás épül. Számos gépipari vállalat tér át az eddig alkalmazott fémmegmunkálásról a for­mázással történő megmunká­lásra. A konstruktőrök arra törekszenek, hogy csökkent­sék a gépek és a berendezések tömegét. Ezért a mechanikus alkatrézseket sok esetben elektronikusokkal cserélik fel. A Liptovsky Hrádok-i (Liptóvárad) Tesla elektroni­kus telefonközpontjaiban az előzőnél 95 százalékkal keve­sebb acél és 98 százalékkal kevesebb színesfém van. S mivel az országban évente körülbelül egymillió tonna műanyagot gyártanak — leg­újabban vezették be a poli- fenyloxid gyártását — fémek helyett mind többször alkal­maznak műanyagot.

Next

/
Thumbnails
Contents