Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
1985. július 27. NÉPÚJSÁG 5 Ésszerűbb szervezés Nemrégiben mini közvélemény-kutatásban próbáltuk megfejteni, hogy mi is tulajdonképpen a GAMESZ. Tartalmilag sem mindenki ismeri, hogy mivel is foglalkoznak ezek a szervezetek, a rövdítés pontos feloldása pedig igen nehéz feladványnak bizonyult. Tehát: a tanácsok irányítása alatt álló gazdasági, műszaki ellátó és szolgáltató szervezetekről van szó. Ember legyen a talpán, aki ennél normálisabb és egyszerűbb nevet tud adni a szervezetnek. Persze azt is vegye figyelembe, hogy van belőlük többféle, helyileg léteznek városiak és van egy megyei is. A tevékenységi kört tekintve van VGAMESZ — ezt szerencsére nem is lehet kimondani — és EGAMESZ, az előbbi városfenntartási, az utóbbi pedig egészségügyi integrált gazdasági feladatot lát el. Félretéve a jogos nyelvi fenntartásokat e szervezetek igen fontos feladatokat látnak el, nem is rosszul, mint ahogy azt a megyei NEB is megállapította egy vizsgálatában. A szervezet kialakítása ésszerű volt, mert így a tanácsi intézmények fenntartása, karbantartása takarékosabban, egységesebben, szervezettebben valósulhat meg. Logikus, hogy ha egy szervezet végezteti például az egészségügyi intézmények festését, karbantartását, az olcsóbb, gyorsabb és szervezettebb lehet. Ugyanez vonatkozik a beszerzések és az adminisztráció összehangolására is. A GAMESZ-oknak már voltak előedeik korábban is, egészségügyi gondnokság és más formák esetében. A megyében az új szervezetek kialakítását, többnyire az igazgatási ágazatban tevékenykedő egységekből szervezték át kisebb változtatásokkal, így történt a szekszárdi városfenntartási és a megyei szervezet esetében is. Pakson volt jelentősebb a változás, ahol a széttagolt kis szervezetek gazdasági-műszaki ellátását vonták hatékonyabb szervezetbe az egészségügy területén. A szekszárdi hasonló, az csak nevet cserélt, mert korábban is volt egészségügyi gondnokság. A szervezetek, s a hozzájuk tartozó intézmények költség- vetési előirányzata az elmúlt évi feladatok szerint összesen 112 millió forint volt, a teljes megyei költségvetés 6,5 százaléka. A GAMESZ-oknál 146-an dolgoznak, 103-an főfoglalkozásban. Tevékenységük nagyságát jelzi, hogy tavaly 52 millió forint értékű munkát végeztek el az ellátott intézmények részére. A működésükhöz szükséges beszerzések értéke 15 millió forint volt. Működésük tapasztalatai általában pozitívak, a még meglévő hiányosságok ellenére. A szervezet ma még nem terjed ki a megye minden olyan településéret ahol a működés feltételei adottak. Ezér.t a jó tapasztalatok hasznosítása mellett szükséges további hasonló összevont szervezetek létrehozása. A szervezetek általában megfelelő tárgyi és személyi feltételek között működnek, vezetésük képzett szakemberekből áll, részben kell javítani a karbantartás tárgyi feltételeit. A városokban élnek a társadalmi munkák szervezésének lehetőségével, többféle formában, az együttműködés lehetőségeit jól kihasználva. Jó példával szolgálhatnak e téren a paksi bölcsődék. Általában festés, mázolás, takarítás az, amit ilyen módon végeznek el. Három évvel ezelőtt hasonló területen a társadalmi munka még jelentéktelen volt, az elmúlt évben pedig 223 ezer forint értéket tett ki. A szervezetek kapcsolata a hozzájuk tartozó intézményekhez és az irányító tanácsokhoz jó és eredményes. Kifogást egyetlen helyen említettek a népi ellenőröknek. A gazdasági, fenntartási feladatoktól megszabadult intézményeknél javultak a szakmai munka feltételei, megszűntek a párhuzamosságok. Szinkronhiány Sokat beszélünk, írunk manapság a civilizáció, a tudomány és technika vívmányainak élővilágunkra és így annak fejére, az emberre is ható káros hatásaival azt hangoztatva, hogy eszünk ágában sincs visszaforgatni a fejlődés „kerekét”, de azért csak meg kellene már teremteni az egytőről fakadó érdek — a közérdek — szinkronját a gazdaságban és a környezet védelmében. Amikor tudósok ragadják magukhoz a szót, úgy tűnik, csupán elvi egyetértés van a környezetvédelem és gazdálkodás között. A gyakorlat — horribilis költségekre való hivatkozással — hellyel-közzel eseti sikerű. Itt megakadályozzuk a gondatlan gazdálkodás következményeként előálló növény- és állatpusztulást, talaj- és vízszennyezést, amott elszabadul a kártevés kisebb- nagyobb pokla, mintha még adósságunk lenne a természet- és környezetvédelem törvényadta lehetőségének megteremtésére. Tudjuk pedig, hogy nem a törvényalkotás az, amivel adósok vagyunk, hanem az adott és megszületése óta a szükség parancsára tovább szigorított törvény következetes alkalmazásával. Minap Dombóvárra igyekezvén Kurd és Sütvény között ősziesre perzselt fák, bokrok és aljnövényzet szívszorító látványa hívta föl az utazók figyelmét arra, hogy ismét figyelmetlenül alkalmaztuk azt a fegyvert, amit a kemikáliák jelentenek a korszerű mező- gazdaság számára. E térségben sajnos, volt már hasonlóra példa, s ma is látható nyomaiban az évekkel ezelőtt történt leperzselés. Az akkor vegyszerégette fáknak esztendőkre volt szükségük a „felgyógyuláshoz”, s még így se mind heverte ki a ráharmatoztatott halált. Nyilván emezek se „számíthatnak” jobb sorsra. Belátom, nem népszerű dolog erről beszélni, már csak azért sem, mert a gazdálkodó szervek túl hosszú időn át végezhettek egy egész sorozat olyan munkát, mely nem kötelezte őket túl nagy, elővigyázatosságra, s amivel kapcsolatban ma már mások, szigorúbbak is sok vonatkozásban az előírások. De valóban szigorúbbak-e? A célszerű elveket viszaigazolja-e gyakorlat? Minap egy televíziós adás is azt tanúsította, hogy alig, továbbá azt, hogy a nagy után a kicsi gazdaság sem tanulta még meg százszázalékos biztonsággal a kemikáliák alkalmazását, pedig egyedül a lelkiismerettel párosuló tudás lehetne a garancia arra, hogy a napilapok hírei között ne kapjon helyet többé bízszennyezés, talajrongálás, növény- és állatpusztulásról beszámoló. Hogy ez a távoli jövő lehetősége csupán? Ne bízzuk a jövőre azt, ami már a jelennek is égető fontosságú feladata, mert a mi jelenlegi kereteink között is van mód a gazdaság és a környezetvédelem érdekeinek egyeztetésére, az oly sokszor hiányzó — s ezzel jóvátehetetlen károkat is okozó — szinkron megteremtésére! — o — Tetőnézetből ... faragnak az ácsok...” *í ! i 11 Napsütötte munkahelyen Még a nóta is őket dicséri. Az ácsokat. Azokat, akik a fa mesterei, csodákra képesek ott fönn a tetőn. A Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat ácsüzemének 1985-ben hat és fél millió forint értékű munkát kell végezni. A három brigád közül a többszörösen arany fokozattal kitüntetett Béri Balogh Ádám Szocialista Brigádot mutatja be, amely 1984-ben végzett munkájáért a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetésben részesült. A Horn Ádám vezette brigád legszebb munkái közé tartozott a Művészetek Háza ácsmunkái, de ugyanilyen szakmai tudást igényel a Szekszárd városközpontjában lévő Széchenyi utcai felújítás is — ahol képeink készültek. A következő feladataik között a tanítóképző főiskola kollégiumának, a Szolgáltatóház ácsmunkáinak elvégzése szerepel. A brigád két legidősebb tagja — Horn Ádám és Blatt Ferenc — 20 éve dolgozik együtt, a többiek középkorúak és fiatalok. Az utánpótlás biztosított a brigádban, az idősebbek szívesen foglalkoznak velük, hiszen mostanában egyre többször kapnak „igazi” ácsmunkát is. KAPFINGER ANDRÁS képriportja. Blatt Ferenc több mint 30 éve a vállalat dolgozója Rögtönzött munkaértekezlet Visszatér a hagyományos ácsmunka is
