Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-26 / 174. szám
1985. július 26. Képújság 3 Két napon át Harta volt a napraforgó-termesztés központja A kaposvári repülőgépes szolgálat hőlégballonnal is kivonult Aki a napraforgó-termesztéssel valamicskét is kapcsolatban van, az július 24- én és 25-én ott volt, a Bács— Kiskun megyei Harta községben. Országos jelentőségű bemutatót tartottak. A ®IÉM NAK, a repülőgépes szolgálat, á szekszárdi termelési rendszer, a MAE és más intézmények, vegyiművek mind a napraforgóval kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiket, technológiát, vegyszereket hoztak el, mutatták be, példásan rendezett körülmények között. Zentai István, a helyi Lenin Mgtsz elnöke, mint a szekszárdi rendszer taggazdaságának képviselője köszöntötte a szépszámú szakértőt, akik főleg az Alföldről, Pest és Komárom megyékből voltak jelen, míg a 25-i bemutatón a dunántúli taggazdaságok vettek részt. Volt mit megnézni, tanulmányozni. Hiszen a vegyszeres gyomirtás 42 módszerét mutatták be, kontrolltáblák mellett. Harminckét új hibridet, a napraforgó legújabb fajtakísérletét is láthattuk, amelyek mind jó termést, gazdaságos termesztést ígérnek, ugyanakkor a legújabb vegyszerek takarékos használata is lehetővé válik. Főleg a hazai vegyiművek különféle szerei számítottak újdonságnak, számosat most láthattak a termelő gazdaságok képviselői először. Nemcsak vegyiművek, hanem a növényolajipar is jelentős szerepet vállalt, hiszen a KSZE az ország legnagyobb napraforgó-termesztő társulata, több mint hetvenezer hektáron termelteti ezt a fontos élelmiszeripari növényt. A két nap aaltt volt gépi permetezés, éréselősegítés, új eszközök látványos bemutatója, színvonalas előadások. Legjelentősebb azonban az a sok-sok találkozó, tárgyalás volt, amelyet a szakemberek tartottak, a termelők a vegyszereket gyártókkal és a vetőmag-nemesítőkkel folytattak. Az ország napraforgóoLaj-termelésének jelentős bázisa a hartai. Bízunk benne, hatását már idén lemérhetjük a betakarításkor, illetőleg majd ősszel a talajmunkáknál, illetve tavasz- szal a fajtaválasztéknál. Horváth Ákos, a KSZE ágazatvezetője tájékoztatja a szakembereket, a taggazdaságok képviselőit az idei kísérleti eredményekről \ résztvevők megtekintik a bemutatóparcellákat Térkép a talajról 1909-iben Pesten találkoztak a kor legnevezetesebb mezőgazdasági szakemberei. A konferencián elhatározták, hogy rendszeressé teszik a tudományos véleménycserét, s éhből a célból megalapítót, ták a Nemzetközi Talajtani Társaságot, amelynek jelenleg már nyolcvannál több ország a tagja. A konferencia összehívását Freitz Péter professzor kezdeményezte, aki az első jelentősebb agro- geológiai térképek megalkotója volt. A világ első talaj- térképét Szabó József készítette 1858—1861 'között, amelyen az akikor ismert hat talajnem volt feltüntetve Békés-Csanád vármegyéről. Ma már 41 talajtípus ismert, az altípusok száma pedig 92. A talajosztályozások és a talajtani vizsgálatok alapján készült talajtérképek abban segítik a mezőgazdászokat, hogy hol és milyen technológiával kell beavatkozni a talaj termékenységének foko. zásába. Például az alföldi szikes talajból a nátrium egy részét kell kivonni, mert a szikes talaj vízbefogadó képessége minimális. Különböző távolságokon 20 méteres gödröket ásnak, ilyen mélyen található a kalciumos, vagy köznapi nevén sárga ■föld. Ezt szétterítik a táblákon és bedolgozzák a talajba, a kalcium pedig kiszorítja a felesleges nátriumot. Ezt az úgynevezett anyagterítést Téssedik Sámuel alkalmazta először. A talajtérképek tehát fontos segítséget nyújtanak a meliorációs és öntözési munkához, a talajtani fejlesztéshez. Az országban a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjában foglalkoznak ezzel ä — szinte — csak szakemberek által ismert munkával. 1:10 000-től 1:100 0004iez méretarányban a legkülönfélébb térképek készülnék. Gyakorlati alkalmazásukhoz fel kell tüntetni a talaj jellemző tulajdonságait. Ezek: a kémhatás, a mésztarbalom, a humusz állapota, a tápanyagjellemzők és a talajvíz. Az ország népgazdaságilag hasznosítható területe hat és fél millió hektár, ennek eddig a feléről készült talajtérkép. A vélemények: sokan drágának tartják, mások szerint a belőlük szerzett információ többszörös hasznot hoz. 'Egy konkrét példa: Hektárnyi területről 30 kiló búza áráért készítenek talajtérképet. A Kunbaja-Bács. szőliősd Állami Gazdaság 4500 hektárról készíttetett. A 48 oldalas tanulmány tartalmazta a talajvizsgálat eredményeit, a javasolt eljárásokat. Az egészért 443 ezer forintot fizettek, a várható haszon milliós nagyságrendű lehet. Az eddig feltérképezetlen területek sem maradnak „'ismeretlenek”. De a munkához idő kell, hiszen az ed- dg elkészült térképekhez 15 millió talajtani vizsgálatot végeztek. Várható, hogy ez a munka a következő években felgyorsul. Ehhez már a tudomány is segítséget nyújt, hiszen alkalmazni lehet az űrfelvételeket az adatok feldolgozásánál, és a számítógépet is. A jövőben fokozatosan állnak át a mezőgazdaságban a múlt században kialakult, de már elavult aranykoronás rendszerről az új, 100 pontos talajértékelésre. A talajtérképek ehhez is segítséget nyújtanak. VADAS LÁSZLÓ Bundáról nyáridőben Olyan a piac. mint az első bálozó lány Érdemes jó hírrel kezdeni. A Simontornyai Bőr- és Szőrmeféldolgozó Vállalat csehszlovák bérmunka-kooperációban 1985-ben 1500 prérifiarkasbőr-kabátot gyárt, ezért újabb 750 darab kabátra kap anyagot a partnertől, az 'ebből készült bundákat a hazai piacon kívánja forgalomba hozni. 9—10 hónapos tárgyalás után jutottak el a szerződés aláírásáig, ami tulajdonképpen nem nevezhető villámsebességnek, de mégis szerződés. Lányaink, asszonyaink — ha pénzük lesz rá — 11—13 ezer forintért ezen a télen már prérifarkas bundában járhatnak. A vállalat igazgatójával, Perger Imrével arról beszélgettünk, hogy ma a prém-, a bundapiacon milyen helyzet uralkodik. Egyöntetűen azt állapíthatjuk meg, hogy a piac olyan, mint egy első bálos lány: tartózkodó. Ez a tartózkodás azt jelen, ti, hogy minden tartalékban lévő ötletet a felszínre kell hozni, mindent meg kell próbálni, hogy a tartózkodó „hölgyet” el tudják csábítani. Arról nem kell sokat beszélni, hogy miért nem lelkesedik a niac — vagyis a kereskedőtársadalom. Azért, mert mi sem vagyunk — potenciális vevőjelöltek — túlzottan lelkesek bundaügyben. A labdarúgópályán sem szeretjük, a boltokban már megnézegetjük, de a pénztárcánk vastagsága nem megfelelő ahhoz, hogy végül is pontenciális vásárlók légyünk. A piacon túlkínálat van. Tehát kínálati piac, ami a verseny fokozódását ígéri. Természetesen a gyártók nem örülnek a versenynek, mert abban nemcsak elsők, hanem lemaradók is vannak. Perger Imre, mint vállalati vezető kénytelen azt mondani, hogy ő sem túlzottan lelkes, de mégis szükségük van erre a kínálati piacra, mert az mindenképpen az előrejutást segíti elő. Vagyis a fejlődést, ami helyenként keserves perceket okoz, de mégis valahova elvisz az ideális, a korszerű termelés felé. — Nemcsak szólam, hanem valóság lesz a minőség, mert máskülönben nem lehet létezni. A vállalatok komolyan gondolják a kötelezettséget és az árkérdés is megoldódik, vagyis olyan terméket fognak gyártani, amit a piac is elfogad. Ez utóbbi mondat azért is fontos, mert a piac szóban már a fogyasztó is benne foglaltatik — mondja az igazgató. Természetesen gátjai is vannak a féjlődésnek. A kínálati piac veszteséget okoz a gyártó vállalatoknak. „De, megtanulunk kereskedni.” A kereskedés szó kulcs- fontosságú. Nemcsak a kereskedőknek kell tudni eladni, hanem a gyártó vállalatoknak is, ami minden esetben a fogyasztót segíti. Jelen pillanatban óriási nyomás nehezedik a gyártóra. A szabályozómódosítások „esőstől” jöttek. Ma minden vállalatot arra kényszerít a szabályozórendszer, hogy feltárja belső tartalékait, mert külső segítség nincs. Ebből következik, hogy ahol nem voltak érzékenyek a költségre, ott most csapdában vannak. Rövid idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy átrendezzék — vagyis söpörjenek a saját portájuk előtt. Az eddigiek olyan gondok, amelyek az előző évekről maradtak a vállalatokra, mint szamárra a fül. Kényelmetlen, de ha előbb nem hittek a tendenciáknak, akkor most kapkodhatnak. Vannak olyan jelenségek, amelyek már külső okokkal magyarázhatók, illetve nem magyarázhatók. A szabályozómódosításoknak nagy hibájuk, hogy nem oldották meg a készletezés gondját. Most nem a túltermelés miatt keletkezett készletről van szó, hanem arról az árualapról, amelyre a piacnak, a fogyasztónak szüksége van, tehát gyártani kell, és készletezni. Ezt a készletet ki finanszírozza? A gyártó nem tudja, a kereskedelem nem akarja. Perger Imrének régi vesz- szőpapripája, hogy létre kell hozni a marketing szemléletű termelést. — Nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér. Piacot kell kutatni, reklámozni kell és partnereket keresni. Nem vagyunk ehhez szokva. Halálom az a szemlélet, hogy tíz éve is így volt, akkor következésképpen most sem tudunk változtatni. Igenis változtatni kell, s a hogyanon van a hangsúly. A hogyanra igen nehéz választ adni. Addig míg vállalaton belül van a hiba, nincs baj, mert azt szubjektív tényezőnek kell tekinteni és a szubjektív tényezőn lehet változtatni. Nagyon nehéz azonban megbirkózni a külső tényezőkkel. Még csak nem is a világpiacra kell gondolni. Az is gond, mert a simontor- nyaiak felajánlottak 10 ezer darab bőrkabátot és négyezer darab szőrmekonfekciós árut, de a vevők nem tolongtak. A belső — országos — gondokról, a rugalmasságról kell itt szót ejteni. Nem elég ha csak a vállalatok rugalmasak. Valahol a hatóságok, a felügyeleti szervek rugalmassága eltűnt, vagy inkább meg sem teremtődött. „A gépezet megvan, működik is, csak valamiféle porszem került bele.” — Keményen tárgyaltunk 750 ezer dolláros export ügyében. Az amerikai partnerrel meg is egyeztünk. És nyolc hónapja nincs engedélyünk a munka elvégzésére. Az amerikai export árucsere keretében bonyolódna. A simontornyaiak gépkocsi- üléshuzatot gyártanának, ezért a hazai piacra Amerikában gyártott áru kerülne. Kerülne, mert szerződés- kötés nincsen. — Ez természetesen nekünk óriási veszteséget is jelent. A piaci tartózkodás és az amerikai szerződés elmaradása miatt hárommillió forint eredménytől estünk el. — Raktárkészletük is maradt? — A fél év előtti hónapokban 3—4 millió forintos raktárkészletünk volt. Olyan áruból, amit megrendeltek korábban tőlünk, de gyártás közben lemondták. Ezt a készletet csökkenteni tudtuk, így durván a fél év végére 1,5 millió forint értékű árunk maradt. Olyan áru, amelyre szükség van, tehát nem eladhatatlan, csak most nincs rá vevő, a nagykereskedelem nem tölti be a szerepét, tehát nem készletez. A hogyanon van a hangsúly. Mert gyors piaci munkával Simontornyán mégis találtak vevőt árujukra. — A kiskereskedelem vásárolta meg az árut. Ebből is következtethetünk arra, hogy szükség van a termékünkre. Tehát akkor nekünk az volt a feladatunk, hogy kihagyjuk az egyik láncszemet, a nagykereskedelmet, és közvetlenül a kiskereskedelemmel vegyük fel a kapcsolatot, ami sikerült is. Milyen tapasztalatok vannak? Ha a szabályozórendszer a rugalmasságra orientálja a vállalatokat, akkor a rugalmasság érződjön mindenhol, minden közbeékelődött szervnél. A hivatalban, a külkereskedelemben, a nagykereskedelemben és mindenekelőtt a gyártó vállalatnál. Máskülönben hiába minden határozat és elmélet, a piac nem működik úgy, ahogy azt elvárnánk. H. J.—G. K. Jó üzletnek mutatkozik a prérifarkasbőrből készült bunda Sok kézi munkával kitűnő minőséget állítanak elő N
