Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-26 / 174. szám
^^PÜJSÄG 1985. július 26. Érkeznek a VIT-küldöttek Egymás után érkeznek a küldöttek a moszkvai Világifjúsági Találkozóra. Képünkön: niearaguai fiatalok a seremetyevói repülőtéren. ' (Telefotó) A Szovjetunió szeretné meggátolni a világűr militarizálását Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének. HAVANNA Tisztelt Fidel Castro Elvtársi A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támadás 32. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a kubai népnek. Népiünk elismeréssel tekint szocialista építőmunkájuk eredményeire, és további sikereket kíván a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusa határozatainak valóra váltásában. Nagyra értékeljük a Kubai Köztársaság következetes, internacionalista külpolitikáját és szolidárisak vagyunk a béke megóvásáért és a nemzetközi biztonság erősítéséért, a társadalmi haladásért kifejtett tevékenységükkel. örömmel tölt el bennünket, hogy népeink hagyományos barátsága a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján állandóan erősödik és országaink együttműködése az élet minden területén eredményesen fejlődik. Szívből kívánunk önnek és az egész kubai népnek újabb sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatásában. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LOSONCZI PÁL- a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Miniszter tan ácsának elnöke *** Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flaivfio Bravót, a Kubai Köztársaság Nemzetgyűlése elnökét. Ugyancsak táviratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezeték Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Konzervatív pártok értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) ség a fegyverkezési hajsza terén olyan küszöböt lépne át, ahonnan már nem lehetne visszaút. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kozmikus telepítésű „rakétaelhárító eszközöket” az ellenfél hasonló jellegű eszközei ellen lehet bevetni — amennyiben ilyen létezik. A jelenlegi helyzetnek ez a realitása — mutatott rá Kvicinszkij — jutott kifejezésre a nukleáris és űrfegyverzet kérdésköréről Genfben kezdődött szovjet— amerikai tárgyalások céljáról és témájáról kötött megállapodásban is. . A Szovjetunió nem telepít elsőként fegyvereket a világűrbe. Ám ha az Egyesült Államok megkezdi a világűr militarizálását, megbontja a kialakult katonai—stratégiai egyensúlyt, akkor a Szovjetunió kénytelen lesz az erő- egyensúly helyreállítását biztosító intézkedéseket tenni — mutatott rá Kvicinszkij. A válaszintézkedésekről szólva Nyikolaj Cservov vezérezredes, a fegyveres erők vezérkarának csoportfőnöke hangsúlyozta: azok nem lesznek nagyobb mértékűek, mint amekkora veszély a Szovjetuniót és szövetségeseit az amerikai lépések nyomán fenyegetni fogja. Hozzátette, hogy szovjet részről a hadászati fegyverzetet fogják korszerűsíteni és növelni. A Szovjetunió nem hoz létre támadó kozmikus fegyvereket. és szigorúan tartja magát a rakétaelhárító rendszerekről 1972-ben kötött megállapodáshoz. A szovjet űrprogramok kizárólag békés célokat szolgálnak. Természetesen ezeknek is vannak katonai vonatkozásaik, így egyebek között az előrejelzés és a híradás korszerűsítése tekintetében. Nem irányulnak viszont olyan támadó fegyverek kialakítására, mint amilyeneket az Egyesült Államok kíván létrehozni. PANORÁMA BUDAPEST Születésének 80. évfordulója alkalmából csütörtökön a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában megkoszorúzták Schönherz Zoltánnak, a magyar és a nemzetközi kommunista és ifjúsági mozgalom kiemelkedő személyiségének, a munkásmozgalom mártírjának emléktábláját. A megemlékezés és a kegyelet virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Benke Valéria, a Központi Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke helyezte el Schönherz Zoltán emléktábláján. * Horn Gyula külügyininisz- tériumi államtitkár meghívására július 20—25. között látogatást tett hazánkban Kono Johei, a japán Uj Liberális Klub elnöke, parlamenti képviselő, a Japán— Magyar Baráti Társaság elnöke. Kono Joheit fogadta Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, Berecz János, az MSZMP KB titkára és Marjai József miniszterelnök-helyettes. MOSZKVA Moszkvában csütörtökön ünnepélyesen átadták a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségének a Szovjetunióban elkészített és kiadott új, négykötetes kínai —orosz szótárt. Ez a legnagyobb kínai—idegen nyelvű Szótár a világon. WASHINGTON Kína független külpolitikát kíván folytatni, nem óhajt szövetségre vagy stratégiai viszonyra lépni sem az Egyesült Államokkal, sem a Szovjetunióval — jelentette ki Li Hszien-nien kínai államfő, aki az Egyesült Államokban tesz látogatást. Washingtonban szerdán este megnyílt Nemzetközi Demokratikus Szövetséghez elnevezésű csoportosuláshoz tartozó konzervatív irányzatú pártok vezetőinek értekezlete. A tanácskozáson Európa, Ázsia és Amerika 33 országából csaknem 140 konzervatív politikus vesz részt, többek között Margaret Thatcher brit kormányfő és George Bush amerikai alel- nök. Helsinki, 1975—19S5 Okmány a mérlegen Lausanne-ban nyomtatták. Halványzöld bőr borítású, három kilogramm súlyú kötet. A finn állami levéltárban őrzik. Fedelén aranybetűs felirat: „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentuma.” Pontos angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű, egybekötött példányok, hiteles fordításban, harmincöt aláírással. Tíz éve, 1975. augusztus 1- én került bele a világtörténelembe és Európa történelmébe a Helsinki Záróokmány, a politika szótárába a „helsinki folyamat”, majd kontinensünk értekezleti krónikájába Belgrád, Madrid, Stockholm és még jó néhány nagyváros, ahol „utó- találkozók”, szakértői értekezletek, konferenciák folytak és folynak, építve egy európai kollektív biztonsági rendszert és együttműködési struktúrát. „Az értekezleten elfogadott dokumentum történelmi jelentőségű, véglegesen azonban az időnek kell azt igazolnia, a közös akarat valóra váltásával.” „Nincsenek győztesek és legyőzőitek, nyertesek és vesztesek. A konferencia nyereség mindazoknak, akiknek drága Földünk békéje és biztonsága.” „A Helsinkiben létrejött megállapodással a jelen realitásait és az európai népek több évszázados tapasztalatait összegezték.” A tíz évvel ezelőtti értékeléseket olvasva igazat kell adni annak, hogy Európa, amelynek konfliktusai az évszázadok folyamán az egész világra kihatottak, az eny-* hülés sajátos „laboratóriumává” vált Helsinkivel, s történelmi lehetőséget kínált arra, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés kövesse és szilárdítsa. Amikor 1973, július 3-án harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megkezdte munkáját a finn fővárosban az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első szakasza, egyetértés volt abban, hogy különleges jelentőségű tény maga a konferencia létrejötte. Az általános politikai nyilatkozatok, majd a Genfben megtartott szakértői második szakasz több mint 22 hónapos kemény, szenvedélyes vitái azonban megmutatták, hogy a résztvevők között az alapvető érdekazonosságon túl mélyreható ellentétek vannak. Ezek egy részét lehet csak egyeztetni, nagyabb részét tükröztetni kell a készülő okmányban, mégpedig oly módon, hogy az államcsoportok vagy egyes államok akkor járulnak hozzá mások álláspontjának tételes tekintetbe vételéhez, ha ezt azok megfelelően viszonozzák A Helsinki Záróokmány French Islande Mandé Hongrie Kádár János aláírja Helsinkiben a közösen elfogadott záróokmányt ilymódon csak igen terjedelmes formában tudta a nézetek hallatlanul törékeny egyensúlyát rögzíteni, lehetőséget adva ezáltal nemcsak ellentétes értelmezésekre, hanem arra is, hogy az álla Acsoportók később azt emeljék ki az okmányból, ami elképzeléseikkel összhangban áll, és a végrehajtás is kemény alkudozás tárgya maradjon. A közel százoldalas záróokmány nem tartozik a könnyen emészthető, a közvélemény számára egyszerűen értelmezhető dokumentumok közé. A kongresszus hagyományos értelmében talán leginkább a résztvevő államok kapcsolatait szabályozó elvek kidolgozásánál érvényesült. Ezek az elvek a nemzetközi jog általánosan elfogadott normái, amelyek már 1975. előtt is számos nemzetközi okmányban szerepeltek. Ilyen a szuverén egyenlőség elve, az erőszak nemzetközi kizárása, a határok sérthetetlenségének és az államok területi épségének követelménye, a vitás kérdések békés rendezése, az államok bel- és külügyeibe való be nem avatkozás. A Helsinki Záróokmány rögzíti továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elvét, a népek egyenjogúságát és önrendelkezési jogát, szorgalmazza általában az egyenlőségen alapuló nemzetközi együttműködést, végül a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését. A két nagy szakaszra tervezett, és másfél éve folyó stockholmi konferencia mind a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések, mind a későbbi európai leszerelési folyamat vonalán az 1975-ös A dokumentumokat magában foglaló zöld bőrkötéses könyv. (Archív felvételek) Helsinki Záróokmány ajánlásait követi és igyekszik továbbfejleszteni. A tíz évvel ezelőtti szerkesztési problémákra emlékeztet, hogy a gazdasági, tudományos, műszaki és környezetvédelmi együttműködést tartalmazó „második kosár” és az emberiességi és egyéb együttműködést szorgalmazó „harmadik kosár” közé Kirakodtak a záróokmányban a földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések, amelyekkel szemben a genfi szakértői szakaszban oly sok ellenvélemény hangzott el. Valójában a „negyedik kosárból” végül is ötödik fejezetté váltak az „értekezletet követő intézkedések”, amelyek keretében a hetvenes évek végefelé került sor a belgráli „utótalálkozóra”, a nyolcvanas évek elején a modridira, majd 1986 őszétől kezdődően Bécs ad szállást a harmadik „utótalátkozonak”. A záróokmány lehe tőséget kínált az „utótalálkozók” között a legkülönbözőbb szakértői értekezletek, konferenciák, szemináriumok megtartására, és a 35-ök éltek is ezzel a lehetőséggel, így vált Budapest az 1985- ös európai Kulturális Fórum megrendezőjéve. A Helsinki Záróokmány sajátos természetéből kiindulva minden résztvevő állam saját szuverenitása keretében hajtja végre annak ajánlásait, mindegyik állam maga dönti el, milyen ütemben, milyen formákban és milyen határok között célszerű cselekednie ebben a folyamatban. Bármilyen viták follyanak a záróokmány vagy egyes részei kötelező voltáról, nemzetközi jogi erejéről, az elfogadásban meghatározó szerepet játszott önkéntes konszenzus komoly erkölcsi-politikai erővel sugallja a „jóhiszemű teljesítést”.
