Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
1985. július 25. T°IN* _ NÉPÚJSÁG 3 Dalmandi aratás Dalmand, 1985. július 23. Korán kelők a hibrid kukoricában dolgozó férfiak és nők. Még alig üthette el az óra a hatot, de a sütvényi határban már ott porzik a két vontató, tele emberekkel. Szemben is jön egy árva traktor, araszolva valahova, s jön vele azonos irányban egy másik vontató, amely két pótkocsit húz. Valahonnan Döbrököz felől égett tarló szagát hozza a hajnali szél. Nincsen már kora reggel, hiszen a veresegyházi szarvasmarhatelepen a villanyt is eloltották. A tehenészek némelyike kint áll az istállóalj tóban, szívja a reggeli cigarettát, s az ablakban szól a rádió. Megyünk tovább, végig a szép határban. Harmat alig, a hibridben nincsen gaz, csak a cukorrépa között hajladozik vagy harminc asz- szony — gazt szednek, úgy látszik, a vegyszer, a gyomirtó nem hatott eléggé. Máris átdöcögünk a vasúti vágányon, és itt elhagyjuk balra az ember kínálta gólyalakot — egy oszlop tetején van —, ám a madár mindig a villanypóznára száll, ott költ. A mezőgazdasági kombinát központi irodájában szokatlan a csend. Egy takarítóasszony énekelget a folyosó végén, a mini presszóban pedig, jól hallani, most töltik a gépet, hogy legyen majd ébren tartó fekete annak, aki korán kél. Egy ajtón át szűrődik fény, jó reggelt kiáltok, s jön is a válasz: „Bújj be!”. Haris Ferenc, a kombinát növény- termesztési főnöke fogad. Túl van már a munkaideje egy óráján — ha lehet aratás derekán-végén munkaidőről beszélni. Hellyel kínál, nyújtja a cigarettát is. Van elég méreg az ember életében, még a cigaretta is?! Neki már ma az ötödik. — Milyen hírei vannak? — Igen jók — mondja Haris Ferenc. Július 22-én az történt, hogy tizenhat kombájn vágta a kalászost. Behordtak a vetőmagüzembe 105 vagon búzát. öt brigád alakult az aratásra. Középhidvégen kezdték, június 12-én az árpával. Eső, későbbi érés, és a táblák válogatása miatt még ma is tart a betakarítás. Meddig? Július 23-án, tehát látogatásunk napján még 456 hektár búza volt vissza. Ha kedvező az idő (most éppen az), akkor naponta kétszáz hektárról behordják a termést. Külön dosszié van az aratási-betakarítási munkáról. Nézem a gondosan készített tervet, a sorolását a munkáknak. Például ilyenek: két nap alatt végeztek az árpával, volt jobb is, kétszáz-háromszáz kilóval is több hektáronként, mint most. A szarvasdi kerületben végeztek először a búzával. És míg vágták a búzát, a tavaszi árpát is „készre jelentették, hamar ahhoz irányították a gépeket. S közben beérett a későbbi búza, most ez a 456 hektár van vissza — volt vissza. Mert mire július 24-én — reggel — e riportot befejezem, már ismét csökken a terület, hiszen tizenhat kombájn harapja, egyenként 5—6 méter szélességben a gazdag táblákat, óránként körülbelül 10 kilométeres sebességgel. — És az emberek? — Mindenki tudja a dolgát. Beszéltünk a kerületi vezetőkkel, a brigádvezetőkkel, a kombájnosokkal. Tudják, szinte mondani sem kell, hogy most sok a munka. Ott vannak például a gépészek — mindig talpon, ugrásra készen. De, alig-alig van tennivalójuk — dicsérve a felkészülést, mondhatnám azt is, de még ne dicsérjük, majd ha minden termés a magtárban, silóban lesz — így a növénytermesztési főmérnök. Eddig jutottunk a korai munkaelemzésben, amikor benyit, fél hét előtt öt perccel az irodába Vas István vezérigazgató. Mindennap első útja ide vezet, aztán ki a földekre, az aratók, a szállítók, és a vetőmagüzem munkásai közé. — Ott kell lenni, az emberek elvárják, hogy ott legyünk .közöttük. Persze nem kézen fogjuk őket. Hanem látom, jó érzés a kombáj- nosnak, jelzi, hogy jól megy minden. (Egyébként ,mi sem állítunk le egy gépet sem. Később, amikor ismét a határt járjuk, tíz-tizenöt perc állásidőre sem, ez egy dús renddel való elmaradást jelentene. Pedig volna kivel tárgyalni, példának okáért csak Jóbi Györgyöt említeném, aki már tizenegy év óta arat — búzát, kukoricát egy és első Claas Dominá- torával.) Zümmögő szárítógépek — kettő csutkával működik —, surrogó szállítószalagok. A gabona finom, semmi máshoz nem hasonlítható illata vesz körül bennünket. Már fölszáradt a kis harmat, elindultak a kombájnok, s itt is vannak a pótkocsis szerelvények: a nagy garatba öntik édes drága terhüket. Kérdezem az igazgatót, miként lehet hatvan kilométerre aratni? Érti a kérdést. A dalmandiakhoz „csatolták” a korábban veszteséggel dolgozott középhid- végi és alsópéli gazdaságokat. A távolság Dalmandhoz ötven-hatvan-hetven kilométer. — Szervezés kérdése az egész. Meg pénz kell hozzá! Építettek Középhidvégen szárítót, magtárt, mérleget (!). megszervezték a brigádokat, megfelelő képességű emberekre bízták az ottani munkát. S az igazgató hetente egy-két alkalommal „leszalad” a távoli kerületekbe. Különben ott van a telex a kerületekben, a vezetők autójában az URH. A ■telefonra nem lehet számítani! A vezérigazgató, régtől fogva közéleti ember, sokat utazik. Mennyit? — Hát, havonta 3—3,5 ezer kilométert. — A tizenkettes táblába most harapott bele, úgy kilenc óra lehet, három kombájn. Készenlétben áll a dű- lőúton két téherszerelvény. Az igazgató újfent beavat az aratási mechanizmusba. Embereket dicsér, vezetőket buzdít, megy ellenőrizni. A kombájnos pedig csak ül a légkondicionált fülkében. Ha megtelik a tartály, bekapcsolja a villogót, és a jelzésre azonnal a zöldre festettt aratógép mellé áll a Csepel teherautó. Dalmandon aratnak. Ismét a jegyzetfüzetembe nézek: 4406 hektárról kalászos gabonát takarítanak be. Néhány száz hektár zab a jövő hétre marad. Ez már aratás! PÁLKOVACS JENŐ A természetes bőrből készült termékek ' iránt az egész világon egyre nagyobb az igény. A marhabőr mellett mind nagyobb tért hódit a sertésbőr, annál is inkább, mert világszerte a sertésállomány dinamikus növekedése figyelhető meg. Hazánk bőrgyárai évente 3,3 millió négyzetméter sertésbőrt ké. szítenek ki, de ennél többre is képesek lennének, ha a vá- góhidaktól több alapanyagot kapnának. Jelenleg azonban száz sertés bőréből mindösz- sze 32 százaléknyit, évi 13 ezer tonnát adnak át a feldolgozóknak. Ennek oka, hogy a húsexport olyan állategészségügyi követelményeket támaszt, amelyek a jelenlegi technológiával to- vábbfeldolgozásra alkalmatlanná teszik a bőrt. Ezért kísérletképpen két olyan fejtőgépet állít üzembe az Álla tforgalmi és Húsipari Vállalat, amely évente mintegy 1000—1200 tonna többletnyersbőr fejtését teszi lehetővé. A hazai sertésbőrgyártás bővítése igen gazdaságos lenne, hiszen jelenleg évi 60—80 millió dollár értékben importálunk nyersbőröket. Igaz, főként marha- bőröket. Ha a feldolgozó vállalatok nagyobb arányban használnának hazai alapanyagú sertésbőrt, jelentős devizamegtakarítást érhetnénk el, amellett a disznóbőr alapanyagú termékek olcsóbbak is lennének a jelenleginél. A cipők, szandá. lók, bébilábbelik választéka például jelentősen bővülne, mégpedig oly módon, hogy nőne az olcsóbb cipők aránya is. A sertésbőrből emellett kesztyűt, ruházati cikkeket, munkavédelmi termékeket. autó üléshuzatot, bútorbőrt is a jelenleginél lényegesen bővebb választékban gyárthatna az ipar. A sertésbőrgyártás, -fel- használás. -értékesítés ösztönzésére országos ankétot tartattak a húsipar, a bőrgyárak, a bőrfeldolgozók, a bel- és külkereskedők részvételével. A szakemberek megismerték a termelési és értékesítési folyamatban egymás gondjait, lehetőségeit és érdekeit, s megtárgyalták a jövőre vonatkozó együttműködés lehetőségeit is. A bőrgyárak és feldolgozók közös munkájának kezdeti eredményeit mutatja az együttes gyártmányfejlesztés, a sertésbőr tulajdonságait messzemenően követő modellkialakítás és az ösz- szehangolt piaoi munka. A húsipar ösztönzésére a Bi- vimpex, vagyis a bőrgyárak export-import közös vállalata, amely a nyersbőr begyűjtését is végzi, a többletbőrért fejtési felárt fizet. Zsírtalanító gépeket is üzembe állított több kisebb vágóhídon, ezzel ugyancsak több sertésbőrhöz jutnak. A szakemberek arra számítanak, hogy a sertésbőr felhasználása az összehangolt intézkedések nyomán már jövőre jelentősen bővül, s ezzel arányosan csökkenthető a nyersbőrimport. (MTI) Új gabonatároló Mélykúton Cj gabonatárolóban fogadhatják már az idei termést a Bács-Kiskun megyei Mély- kúton. Az intenzív gabonatermesztési program keretében épített fémsilós rendszerű gabonatárolót 13 nappal a kitűzött határidő előtt készítette el a Kecskeméti Mezőgép Vállalat. Az új létesítmény ötezer tonnányi termés tárolására alkalmas, és várhatóan jelentősen enyhíti a megye déli részének tárolási gondjait. Diplomával a kezükben Hogyan, hová, mennyiért? Felsőfokú képzettségűek álláslehetőségei A címben íeltett kérdéssor sok végzős fiatalban megfogalmazódik, miközben elképzeléseiket és a lehetőségeket mérlegelik, a korábbi terveket a realitásokhoz alakítják. Bár néhányan ösztöndíjjal, a biztos elhelyezkedés, megfelelő állás birtokának tudatában folytatják tanulmányaikat, a többség az utolsó évben, esetleg félévben dönt. Pályázat útján, ritkábban hirdetések nyomán keresnek végzettségüknek és igényeiknek is megfelelő munkahelyet. Ez persze nem mindig sikerül, hiszen a népszerűbb állások, kedvezőbb feltételek — kezdő fizetés, munkakörülmények, a település adottságai — mágnesként vonzzák a jelentkezőket, vagyis csökken a bekerülési lehetőség. Maradnak tehát a távol eső, kisebb falvak, esetleg kevésbé jövedelmező munkakörök, amelyek betöltésre várnak — sokszor évekig. Talán nem kell a nap mint nap hangoztatott munkaerőgondokat felidézni a pedagóguspályán, ami korántsem egységesen, országos tendenciaként jelentkezik, hanem elsősorban a rosszabb adottságú területeken. Figyelemre méltó az a tény, ' hogy kevésbé veszik igénybe a fiatalok a társadalmi ösztöndíjat, annak ellenére, hogy az a tanulmányi idő alatt rendszeres pénzösszeget jelent, s biztos elhelyezkedést tesz lehetővé a végzősöknek. Hogy miért? A válasz abban keresendő, hogy a tanulmányi évekkel azonos ideig kötelesek a pályakezdők a munkaadónál maradni, ellenkező esetben a felvett ösztöndíjat vissza kell téríteni. Ritkábban ugyan, de ez is előfordul, hiszen olykor éppen a főiskolai évek alatt szövődnek az ismeretségek, szerelmek, kötődnek a házasságok, s így máshol telepednek le a fiatalok. A pályázati rendszer viszont nagyobb mozgásteret biztosít, egyszerre öt helyre pályázhat az ifjú szakember, s kedvező válasz esetén választhat az állások közül. Ez azonban a munkáltatónak okoz gyakran nehézséget, hiszen előfordul, hogy az utolsó pillanatban derül ki: a jelentkező visszavonta pályázatát. Ilyenkor kerül sor a képesítés nélküliek alkalmazására. A munkáltatóknak egyébként azon kötelezettségéről a Munkatörvénykönyv rendelkezik, hogy kötelesek munkaerő-igényüket bejelenteni a munkaügyi szolgáltató irodának. Korábban már foglalkoztunk az itt tapasztalható hiányosságokkal, így nem tekinthető teljesnek az az adat sem, amit a szekszárdi irodától kaptunk. E szerint a megyeszékhelyen 17 betöltetlen állást tartanak nyilván, ahova felsőfokú képzettségűeket várnak. Ez elenyésző az összes igényhez képest, s többnyire már csak végső esetben fordulnak az irodához a vállalatok, üzemek, műszaki szakembereket keresve. A nyilvántartásban e mellett felsőfokú képesítésű pénzügyi és számítástechnikai szakemberek szerepelnek a „hiánylistán”. A megyeszékhely két jelentős vállalatánál érdeklődtünk a munkaközvetítőben kapott információk nyomán. A BHG-ban az idén hat felsőfokú végzettségű szakembert vettek fel fél-, illetve egyéves próbaidőre, gyakornok státusra, gépészmérnöki, műszaki szerkesztői, szerszámkészítői, fődiszpécseri és technológusi munkakörbe. Ez részben pályázat útján történt, másrészt egyetemeken, főiskolákon keresték meg személyesen, vagy levélben a Tolna megyei diákokat. A vállalatnak három ösztöndíjasa van, de a tapasztalatok szerint mind kevesebben vállalják az ezzel járó lekötöttséget. Négyezer forintos alapfizetés a kezdő bér, ehhez nyelvvizsgával nyelvpótlékot kaphatnak a fiatalok. A műszergyárban ezzel szemben 11 helyre írtak ki pályázatot, elsősorban a dunaújvárosi főiskoláról és a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskoláról keresték a fiatalokat, — nem sok eredménnyel. Nem mennek a pályakezdők a gyárba, két-három éve állandó létszámhiánnyal küzdenek, s a műszaki osztályon kevés a megfelelő képzettségű szakember. Maximálisan 4000 forintos kezdő bért ajánlanak fel a jelentkezőknek a tanulmányi eredménytől függően. Jelenleg egy ösztöndíjasuk tanul a műszaki egyetemen, szeptembertől pedig újabb három fő kezdi meg felsőfokú tanulmányait, egyikük a Szovjetunióban az egyetmen. Az ösztöndíj összegét a fizetéshez hasonlóan a tanulmányi előmenetelnek megfelelően alakítják ki, 500 és 1300 Ft között változik. Még fokozottabban jelentkeznek a problémák a pedagógusoknál. Az 1985-ben végzett pályakezdőknek a megyében összesen 211 állást hirdettek meg. Számszerűen kiemelkedik ebből a 91 általános iskolai tanári és a 77 tanítói állás, ami arról tanúskodik, hogy az a demográfiai hullám, ami néhány éve még az óvónőképzést állította komoly feladatok elé, most a pedagógus- képző intézetekben jelentkezik. Gyakori például, főként kisebb településeken, az a megoldás, hogy óvónőt alkalmaznak az alsótagozatban, aki aztán levelező úton szerzi meg ehhez a képesítést. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy öt éven belül ez a probléma már a középfokú tanintézetekben okozhat fejtörést az illetékeseknek. A fent említett állásokra mindössze 57 olyan pályázat érkezett be, amely valóban munkaviszony-létesítést eredményezett. Ebben nem szerepelnek a végzős ösztöndíjasok, mert az érvényben levő jogszabályok szerint őket a pályázatok megjelenése előtt el kell helyezni, nem pályázhatnak. Egy június 15-i felmérés szerint a megye oktatási-nevelési intézményeiben ösz- szesen 193 betöltetlen álláshely volt, ahova augusztus végén képesítés nélküli nevelőket kénytelenek alkalmazni az intézményvezetők. Különösen rossz a helyzet a nehezen megközelíthető, eldugott kis településeken. A kedvezőtlen kulturális feltételek, az elzártság mellett a pályakezdőknek felajánlható szolgálati lakások száma kevés, minőségük pedig nem kielégítő. Űjak építésére ugyanakkor kevesebb az anyagi erő. A helyi tanácsoknak a meglévő lakások állagmegóvására, esetenként egy-egy lakás komfortosabbá tételére is alig-alig van pénzük. Igaz, a meghirdetett állások bére az országos átlagot alapul véve a középszinten mozog, óvónőknél, gyógypedagógiai és általános iskolai tanároknál pedig meghaladja azt. TAKÁCS ZSUZSA Sertésbőrből cipő, kesztyű, bútorhuzat
