Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
1985. július 3. NÉPÚJSÁG 3 Befejezés elén a Ferihegyi repülőtér bővítése Továbbtanuló általános és középiskolások Rövidesen befejeződik • Ferihegyi repülőtér bővítésének második üteme. Ezzel tulajdonképpen egy új repülőtér, a Ferihegy 2. építése ér véget. Az utas- forgalmi épület az osztrák ARGE társulás fővállalkozásában és kivitelezésében, a repülőgépes előtér, a megközelítő úthálózat, a parkoló, a közműhálózat kiépítése pedig a Betonútépítő Vállalat fővállalkozásában — 18 kisebb-nagyobb hazai vállalat és szövetkezet munkájának összehangolásával — készül. Jelenleg már az épületen és a környezetén is a befejező munkákat végzik az építők. A svéd—finn kooperációban készülő utashidakat finn szakemberek szerelik Készül az utasforgalmi épület előtti autóparkoló A döntések háttere A lehetséges keresetszabályozást formák közül ki, milyen variációt választott és miért? Ez ügyben vizsgálódtak nemrégiben a Gazdaságkutató Intézet munkatársai, összesen 33 iparvállalatnál és szövetkezetnél. Tájékoztatásul hadd emlékeztessünk arra, hogy 1985. januárjától kezdve három, a vállalatokat tekintve 4 keresetszabályozást forma között választhatnak a vállalatok. Ezek egyike a hagyományos, jól ismert központi keresetszabályozás, ahol — amiként eddig — a központi intézmények határozzák meg az évi béremelés lehetséges mértékét. Ebbe a körbe tartoznak a szénbányák, a kommunális és szolgáltató vállalatok, vagyis azok, amelyeknél csak korlátozottan érvényesülhet a nyereség- érdekeltség. A sokat emlegetett másik két forma a keresetszint-, illetve a keresetnövekményszabályozás. Az elsőben — ahogy az elnevezés is érzékelteti — a kereset szintje után adóznak a vállalatok, a másodikban pedig az évi keresetnövekmény alapján. Mindkét változat — különösen a kereset- szint-szabályozás — lényegesen bővíti a vállalatok bérpótlékai mozgásterét, de tetemes gazdasági elkötelezettségek árán. Ezért azok a vállalatok, amelyek úgy érezték, hogy nem tudják vállalni e kötelezettségeket, a szigorított központi keresetszabályozást is választhatták. Zsebre menő dologról lévén szó, mindezek elég jól ismertek a vállalatok dolgozói körében. Visszatérve a Gazdaságkutató Intézet által vizsgált 33 vállalatra: 15 a kereset- növekmény, a többi pedig a szigorított központi keresetszabályozás mellett döntött. A vizsgálat végkövetkeztetéseinek lényege: az iparvállalatok és a szövetkezetek többnyire kényszerhelyzetben választották azt a szabályozási formát, amit végül is választottak. Hiteltörlesztési kötelezettségeik, gazdasági bajaik, gondjaik eleve meghatározták a választási lehetőségeiket. Illusztrációként: a szintszabályozás helyett növekményszabályozási formát választó vállalatok érdekeltségi alapjait 38 százalékban, a szigorítottat választó vállalatok érdekeltségi alapjait pedig 86 százalékban!!) terheli le a hiteltörlesztési kötelezettség. Sőt: a szigorított formát választó vállalatok egynegyedénél az érdekeltségi alap még a hiteltörlesztésekhez sem nyújt kellő fedezetet. Vagyis a vállalati választások indítékai nem az ösztönzési rendszer lehetséges korszerűsítésére, hanem a gazdálkodási körülményekből adódó kényszerűségre vezethető vissza. A vállalati számitgatások vezérelve: a lehető legkisebb adó mellett a lehető legnagyobb átlagkeresetnövelés, és persze: az ennek megfelelő szabályozási forma megválasztása. E megfontolásból ki. indulva keresetszint helyett a növekményszabályozás mellett döntöttek a viszonylag kedvező piaci pozícióban lévő, termelésük és nyereségük növelését illetően nagy reményeket tápláló — ám súlyos hiteltörlesztési és vagyonadófizetési kötelezettségekkel bajlódó, s mindemiatt alaphiánnyal, illetve adófizetési gondokkal küszködő — vállalatok is. A viszonylag messzebbre látók pedig azért döntöttek a növekményszabályozás mellett, mert jó előre fölmérték, hogy a szintszabályozással együttjáró teljesítménykövetelményeket aligha stabilizálhatnák három évig, márpedig az esetleges visszaesés gyakorlatilag végveszélybe sodorhatná őket. A vizsgálódások — és a hivatalok érdeklődésének — középpontjában az eredeti Ítélik megnyugtatónak. Kalkuláltak — és felelősen — például azzal, hogy a szünet nélküli anyagáremelések miatt a nyereségük alig-alig növekedhet. Es persze óvatoskodtak is, mondván, hogy átmenetileg — a szabályok értelmében egy évig — inkább ezt a formát választják. A vizsgálódások — és a hivatalok érdeklődésének — középpontjában az eredetidöntésektől eltérő vállalati választások indítékainak elemzése áll. Am arra is figyelni kell, hogy a keresetszint-szabályo- zást választók jó része is sokat kockáztat. Feltételezhető, hogy a következő években közülük többen is nehéz helyzetbe kerülnek. A Gazdaságkutató Intézet munkatársai végül is így összegezik vizsgálódásaik eredményeit: az új szabályozási rendszer nemcsak láthatóvá tette, de ki is élezte a vállalati gazdálkodás problémáit, hiányosságait. A kedvezőtlen gazdasági, illetve pénzügyi helyzetben lévő vállalatok nem vállalták, mert nem vállalhatták a haladó szintszabályozási formát, az ezzel együttjáró kockázatot; annak ellenére, hogy ez — ösztönzési szempontból — jócskán bővítené a mozgásterüket. És a végkövetkeztetés: e vállalatok problémája ......tehát nem k eresetszabályozási, hanem gazdálkodási kérdés, ezért helyzetük rendezése csak a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeket kikényszerítő irányítási, szabályozási rendszer egész eszköztárának komplex és következetes alkalmazásával lehetséges." VÉRTES CSABA A vakáció gondtalan, felszabadult napjai nem kis izgalomban telnek a továbbtanuló diákoknál. Legyenek azok általános vagy középiskolából kiröppenő fiatalok, mindenképpen izgalmat jelent a régi, megszokott közösségből való elszakadás, egy másikba a beilleszkedés. Az idén valamivel több mint 3300 nyolcadik osztályos végzett, s 96 százalékuk jelentkezett továbbtanulásra. Az adatok azt mutatják, hogy nőtt a szakmát adó intézmények, s csökkent a gimnáziumok iránt az érdeklődés. Többféle okokra vezethető vissza ez a tendencia, például a rövidebb képzési időre, a jó álláslehetőségekre. Az anyagi megbecsülés is vonzerőt jelent ezekbe az intézményekbe. Az általános szemlélet mellett azonban jóval kisebb részben az ellenkező álláspont is tapasztalható, nevezetesen, hogy az értelmiségi szülők egy része gyengébb képességű gyermekét is gimnáziumba irányítja, még akkor is, hogy ha később majd szakmát kell tanulnia. A pályára irányítással a pályaválasztási intézet mellett a megyei tanács művelődési osztályán is foglalkoznak. Ebben a „kritikus” időszakban naponta tíz-húsz szülő is megfordul itt, elsősorban tanácsért keresik fel őket, javaslatot kérnek. Űj jelenség, hogy már 7. osztályos gyermekek szülei is jönnek, kitolódott a pályaválasztás időszaka. 9 megye középfokú tanintézetei közül néhányban állandó beiskolázási gonddal küzdenek, így a gyönki gimnáziumban, idén pedig a bátaszéki és a bonyhádi gimnáziumban. Ide sorolható a lengyeli szakközép- iskola, és Palánkon az állattartó telepi gépész szakok, valamint a szakmunkásképzők nem divatos szakmái. Érdekes, hogy szintén riasztóak az újonnan bevezetett szakmák, így első ízben jócskán toborozni kellett a tanulókat az épületgépész szakmára, vagy a vendéglátóipari szakközépiskolába. Az ellenkező véglet, amikor a túljelentkezés miatt kell elutasítani a fiatalok egy részét, így a nagy vonzáskörzetű szekszárdi gimnáziumba, ami a tolnaiakra is kihat, vagy a népszerű egészségügyi szakközépiskolákba, a dombóvári vasútfor- galmi szakközépiskolába, vagy a Rózsa Ferenc szak- középiskola elektroműszerész osztályába mindig magas a jelentkezők száma. Az elutasítottak nagy részét többnyire irányítással el tudják helyezni. A jelenlegi 98 elutasítottnál jóval több szabad hely van, de a 68 lány lehetősége behatároltabb, nekik nehezebb megfelelő helyet kapniuk, így többnyire munkába állnak. Bonyhádon a megyeihez hasonlóak az arányok, így az általános iskolát végzettek több mint 12 százaléka gimnáziumban, 35 százalék szak- középiskolában, közel fele pedig szakmunkásképzőben tanul tovább. A felsőfokú intézetekben továbbtanulók száma jóval meghaladja az átlagot, a megyében talán Bonyhádon a legjobb, 70—80 százalékos. Furcsának tűnt Rónai Józsefnek, a bonyhádi Városi Hadnagy Emese: — „Jó, ha az embernek minél több szakmája van ebben a mai világban". Soós Gabriella: — „Már csak azért is meg akartam mutatni". Tanács művelődési osztálya vezetőjének az a megállapítása, miszerint csökken az érdeklődés a szakközépiskolák iránt. A Perczel Mór Köz- gazdasági Szakközépiskolába a bonyhádi általános tapasztalattal szemben idén is túljelentkezés volt. A számviteli-gazdálkodási, pénzügyi ágazati és az igazgatási-ügyviteli osztályokba felvételi vizsgát ugyan nem hirdettek, de a biztos bejutást csak a 4-es tanulmányi átlag biztosította. Mindehhez persze az is hozzájárult, hogy megyei beiskolázású, sőt, Baranyából is érkeznek ide diákok. Az iskolából viszonylag kevesen, 27-en adták be felsőfokú tanintézetbe jelentkezési lapjukat. Főként az államigazgatási és a pénzügyiszámviteli főiskolára, köz- gazdasági tudományegyetemre kevesebben, néhányan óvónő-, tanító- és tanárképző főiskolán folytatják tanulmányaikat. Azonban legjellemzőbb az, hogy az államigazgatási alapismeretek birtokában rögtön elhelyezkednek a lányok. • A nehéz és felelősségteljes választás minden családban komoly, megfontolt mérlegelés eredménye, hiszen a fiatal sorsát akár egész életre döntően befolyásolhatják. Két példát ragadunk ki a több ezerből önkényesen, de nem minden tanulság nélkül. A Szekszárdi Garay János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola óvónői osztályában végzett Hadnagy Emese és Soós Gabriella. — A gimnáziumi és óvónői osztályba is felvételt nyertem — emlékszik Emese. — Ez utóbbit választottam. Már akkor azzal a szándékkal indultam, hogy pedagógus- pályára megyek, szerettem a gyerekekkel foglalkozni. Döntésem végső oka mégis az volt, hogy így az érettségi mellé szakmát is szerezhettem. — Mégis miért tanul tovább kozmetikusként, miért szerez még egy szakmát? — Már korábban is vonzott ez a pálya, édesanyám is rokonszakmában dolgozik, fodrász. Ügy érzem, szükségem van rá, nagyobb biztonságban vagyok a mai világban több szakmával. — És kedvet is érez hozzá? — Hát persze. Kedvenc tárgyam a pszichológia volt, az emberi lélek mindig izgatott, érdekelt. Kozmetikusként a külsőt formálom, s ezzel közvetve a belsőre is hatok. Azt hiszem, ez nagyszerű dolog. — Visszafordíthatatlan a választása ezek szerint? — Ha bírom erővel, munka mellett szeretnék a tanítóképző főiskola levelező tagozatán továbbtanulni. Az ember sohasem állhat meg. Gabi ugyancsak szokatlan módon lépett tovább a szakközépből, a Pécsi Jogtudományi Egyetemre jelentkezett. — Nem voltam különösen jó tanuló, az első osztályokat is közepes eredménnyel végeztem a középiskolában. Harmadik osztály féléve után kapcsoltam rá, osztálymásodikként zártam már azt az évet. Akkor határoztam el, hogy egyetemre megyek, azóta készülök erre tudatosan. — Biztosan sokkal több különmunka kellett ehhez, mintha gimnáziumi osztályban tanult volna. — Igen. Nekünk nem volt történelem fakultációnk, így külön kellett készülnöm az érettségivel együtt a felvételire is. Most még csak az írásbelin vagyok túl, de nem merek semmit sem mondani róla ... Az érettségin is úgy jártam, hogy a magyar írásbelim rosszabb lett, mint ahogyan számítottam. Különben is, amikor megtudták, hogy hova jelentkezem, legtöbben lehetetlen dolognak tartották. Márcsak azért is meg akartam mutatni. — Mégis, mi az oka a választásnak, talán nem szívesen foglalkozott a gyerekekkel? — Erről szó sincs, úgy érzem, kölcsönösen szerettük, és megértettük egymást a gyerekekkel. Sokkal többet kap az ember a kicsinyektől, sokkal hálásabbak, mint a felnőttek. — Mégis őket választotta... — A bizonyítási vágy mellett Camus idézettel válaszolok: „Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereknek a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt, senkin sem segíthet.” TAKÁCS ZSUZSA Biotechnológiai program A Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat bekapcsolódott a hazai biotechnológiai fejlesztési programba. Az állattenyésztés számára nélkülözhetetlen anyagokat gyártó üzemben az OMFB támogatásával a világon ma ismert legkorszerűbb sejt- és vírusszaporítási eljárásra rendezkednek be. A program keretében, egyelőre 9 millió forintos beruházással korszerűsítik a vakcina-előállítást; eddig nagy tartályokban (fer- mentorokban) szaporították a baktériumokat és a vírusokat. (Erre az oltóanyagok gyártásához van szükség.) Az új eljárás hatékonysága az eddiginél jóval nagyobb. Az úgynevezett sejtfermentáció folyamata apró golyócskák felületén játszódik le, ennélfogva sokkal több „anyaghoz” jutnak és munkaerőmegtakarítást is elérhetnek. Világszerte most van elterjedőben — iparszerű méretekben — ez az eljárás. A korszerű biotechnológiai módszer bevezetéséhez svéd gépeket vásárolt a Phylaxia, ezek már meg is érkeztek. A szerkezeteket számítógép vezérli majd. A szakemberek szerint az új megoldással csökkenteni lehet a gyártási költségeket, olcsóbban juthatnak a fontos vakcinákhoz. A Phylaxia 1986-ra dolgozza ki az új módszert, és ezután az eljárás újabb megoldásait valósíthatja meg az OMFB támogatásával.
