Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

1985, Julius 17. NÉPÚJSÁG 3 Vállalkozások a vendéglátóiparban Minden ötödik szerződést felbontják I Zakariás napköziben Indul a busz Pécsre Az ország 18 500 éttermé­nek, vendéglőjének, presszó­jának, büféjének mintegy 37 százaléka működik jelenleg szerződéses formában. Míg azonban korábban számará­nyuknál nagyobb mértékben részesedtek a vendéglátás forgalmában, jelenleg már csak 35 százalékkal. Igaz vi­szont, hogy a szerződéses vendéglátóhelyek produkál­ják a vendéglátás nyereségé­nek 55 százalékát. Szerződéses üzemeltetésre négy esztendeje van lehető­ség, s a szerződésbe adás üteme nagyjából megfelel a tervezettnek. Közben azon­ban a megkötött szerződé­seknek mintegy 20 százalé­ka 'megszűnt, azaz valami­lyen oknál fogva minden ötödiket felbontatták. A Bel­kereskedelmi Minisztérium vendéglátó főosztályától ka­pott tájékoztatás szerint a vállalkozások összességét te­kintve ez a 20 százalékos arány nem magas, a lemor­zsolódások jó része objektív, elkerülhetetlen külső okokra vezethető vissza. Ilyen pél­dául a szerződést megkötők nyugdíjba vonulása, esetleg betegsége vagy halála. Érde­mes azonban ,megismerni azokat az okokat, miért ad­ják fel üzletüket azok a ven­déglátók, akiket kü'ső okók nem kényszerítenek erre. A tapasztalatok szerint nem ritka a kellő szakérte­lem hiánya, s viszonylag gyakran előfordul .az is, hogy olyanok vállalkoznak szerződéses vendéglátóhely vezetésére, akik egyaránt túlbecsülik anyagi lehetősé­geiket és hozzáértésüket. En­nek következtében nem tud­ják teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeiket, s előbb-utóbb az üzlet feladá­sára kényszerülnek. Ezt mu­tatja az is, hogy nőtt a szer­ződéses vendéglátók „tarto­zását!ománya” a szerződésbe adó vállalatokkal, szövetke­zetekkel szemben. Az üzlete­ket feladók egy része adós­ságainak rendezése után is­mét vállalkozik vendéglátó­hely működtetésére, s mi­után korábbi kudarcából le­vonta a tapasztalatokat, job­ban választja ki .a helyet, a vendéglátóhely profilját, ami hasznos a fogyasztóknak is. A minisztérium illetéke­seinek véleménye szerint a vendéglátóipar szerződéses Meteorológiai riasztószolgá­lat segíti az .aratók munká­ját Dél-Dunántúlon. A Pécs közelében működő rakétás jégesőelhárító szolgálat — a Tenkes-ihegyi meteorológiai lokátorra támaszkodva — előre jelzi a váratlan időjá­rási eseményeket a régió mezőgazdasági üzemeinek. A riasztás telex vagy cb-rádió útján történik, mégpedig né­hány órával a vihar, zivatar kitörése előtt, így a gabona­táblákon'dolgozó kombájnos és szállítóbrigádok időben megtehetik a szükséges óv­intézkedéseket. A Tenkes-hegyi radarképek ismeretében a szakemberek órányi pontossággal megtud­ják határozni a különféle időjárási események érkezé­sét, várható időtartamát, és intenzitását. Erre azért van szükség, hogy a megye terü­letén elhelyezkedő tizenöt rakétakilövő állomást időben riasztani tudják a pusztító jégverések elhárítására. Az érintett egységek rakétákat lőnék a zivatarfelhőbe, és ez­által megakadályozzák a jég­rendszere alapvetően bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket. Az e körbe tartozó vendéglők, büfék, cukrász­dák kínálata bővült, a nyit­va tartás, valamint az éte­lek, italok, édességek válasz­téka jobban alkalmazkodik a kereslethez. Az árakat Illetően már nem ilyen kedvező a kép: a vá­rakozással ellentétben nem alakult ki árverseny, a szer­ződők nagy része nem tö­rekszik az olcsóbb nyers­anyagok beszerzésére, s ilyen módon az olcsóbb ételek vá­lasztékának kialakítására. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a szerződők nem invesztálnak nagyobb összegeket az üzletekbe, nem újítják fel a berendezéseket, s emiatt a környezet kultu­ráltsága, a kiszolgálás szín­vonala sem javult a kívánt mértékben. A nyitva tartás­sal is adódnak gondSk. Töb­ben ugyanis úgy igyekeztek növelni a vendéglátóhelyek forgalmát, hogy meghosz- szabbították a nyitva tartást, s hangos zenével szórakoz­tatják .késői vendégeiket, amivel zavarják a környék nyugalmát. Emiatt több eset­ben volt már intézkedésre szükség, s az illetékes taná­csok megszabták a záróra idejét. Ilyenkor sokan meg sem próbáltak más megol­dást keresni a forgalom nö­velésére, inkább bezárták üzletüket. Az ellenőrzések tanúsága szerint a szerződéses ven­déglátóhelyeken nem javult a kereskedelmi morál, nem érvényesül kellőképpen a fogyasztói érdékvédelem. Ez főként azzal magyarázható, hogy az egységek vezetői igyekeznek — természetesen olcsó bérért — felkészületlen munkaerőt alkalmazni, s .azok hibáiért az üzletvezetőt korábban nem lehetett fele­lősségre vonni. Remélhető, hogy a közelmúltban hozott rendellet ezen változtatni fog: jelenleg ugyanis a vál­lalkozónak már teljes fele­lősséget kell vállalnia alkal­mazottadért, s ha az ellen­őrök öt Alkalommal olyan visszaéléseket tapasztalnak, amelyék a vendégek megká­rosítását okozzák, a bérbe­adó vállalatok, illetve szö­vetkezetek felbontják a szer­ződést. képződést, a jégeső kialaku­lását. A jégesőelhárítás cél­jából folytatott radarmegfi- gyeflés adatait felhasználva szervezték meg most a szol­gálat munkatársai az aratási időjárás-előrejelzést. A riasztóláncba azokat a mezőgazdasági üzemeket vonták be, amelyek a Ten­kes-hegyi lokátorállomás 60— 70 kilométeres sugarú körze­tében helyezkednek el, s te­lexgéppel vagy eb-rádióval rendelkeznek. Mintegy hat­van baranyai, somogyi és tol­nai gazdaság kapcsolódhatott be ily módon a regionális riasztóhálózatba. A jégeső­elhárító szolgálat az aratás ideje alatt naponta ad idő­járási előrejelzést az üze­meknek, frontbetörés esetén pedig soron kívül értesíti őket. Az új agrometeorológiai szolgáltatás ingyenes. A ba­ranyai jégesőelhárító rend­szer szakembereinek társa­dalmi hozzájárulása ez a be­takarítás sikeréhez a dél­dunántúli régióban. (MTI) Kicsit kesernyés ízzel hall­juk a fenti fogalmat gyer­mekektől és szülőktől egya­ránt, hiszen szükségmegol­dást takar. Két ellentétes előjelű szót hozunk közös nevezőre, a vakáció szabad­ságát kényszerítjük szigorú keretek közé. Legalábbis ez a legjellemzőbb álláspont a közvéleményben, s bizony többen kapnak a kisiskolá­sok közül is kulcsot a nya­kukba, hogyha már nagyma­ma vagy segítőkész rokon nincs a családban, akkor se kelljen az iskolában „seny- vednie” a gyermeknek. Elég neki egész évben... Ezek a gondolatok jutnak eszembe, miközben a szek­szárdi 4. Sz. Általános Is­kola napköziseivel beszélge­tek. Indulásra készen állnak, s az utazás izgalmával vála­szolnak a kérdésekre. Pécs és Abaliget az úticéljuk ezen a kánikulai napon. — Ki az, aki egész nyá­ron, napközibe jár? — Fe­leletként majd a fél csoport keze magasra lendül, szinte egyszerre. — Én minden évben nap­közis vagyok, nyáron is — hadarja Morvái Endre, aki ősztől már felsőtagozatos lesz. — Anyukámmal egye­dül vagyunk, és nincs, aki vigyázzon rám. Különben holnaptól egy hétre táboroz­ni megyek Sötétvölgybe, ta­valy is nagyon jó volt. Ilyen­kor azért sokkal jobb az is­kolában is, mert nem kell tanulni, mint év közben. — Bizony ám — erősíti meg az elsős Péntek András teljes komolysággal —, ta­nulni kell, mert buták ma­radunk. A vakációban pedig játszani... Mindezt elégedetten közli a kislegény és hiába kuta­tom, nem látom az arcán a szomorúságnak nyomát sem, hogy ő napköziben tölti „sza­badságát”. Sőt. Arra a feldo­bott labdára, hogy otthon lévő, a lakásban vagy játszó­téren vakációzó társaiknál jobb-e nekik, kánonban zen­gik: — Sokkal... Itt érdekeseb­bek a programok, minden­nap történik valami és rossz időben sem unatkoznak. Ver­senyeznek, sportolnak, kirán­dulnak és messzire utaznak el... — A legizgalmasabb a csa­tári kerámiaüzemben tett lá­togatás volt — állítja Her- czig Zsuzsanna —. Sohasem jártam azelőtt ilyen üzem­ben, és nagyon tetszett ez a munka, a sok szép edény, amit ott készítenek. Én is szeretek gyurmázni, agyag­gal formázni. A múltkor pél­dául köcsögöt, tányért és egy karcsú női alakot készí­tettem... — A Mandler Gábor pe­dig egy dinoszauruszt — ki­állt közbe elismerően egy hang, s peresze általános de­rültséget kelt az amúgy is felvillanyozott társaságban. Közben táskába, kosárba ke­rülnek a hideg élelmek, las­san szedelődzködik a csoport, mert fél 9-kor indul az autó­busz. Addig marad még né­hány percünk. — Az előző években is ké­szítettünk nyári programot, egyhetes beosztást, de idén sokkal koordináltabb, szer­vezettebb a munka — mond­„Te mivel utaznál a VIT- re?" — papírból készülnek a jármüvek. ja Juhász Éva nevelő. — Nagy előny ez számunkra, hiszen tudjuk, hogy mit aka­runk, mit, milyen céllal vég­zünk a gyerekekkel. Általá­ban gondot okoz, hogy ilyen­kor, nyáron korban és ösz- szetételben vegyes a csoport, így még fontosabb, hogy vál­tozatos programokkal kössük le a tanulókat. Fontosnak tartom, hogy más intézmé­nyekkel együttműködve tu­dunk dolgozni, gyakran ki­mozdulunk az iskola terüle­téről. Igaz, ilyenkor július közepén, a szülők nagy sza­badságolásának idején vi­szonylag kevesen vannak, 20 körüli a létszám hónap vé­gén és augusztusban jön majd több gyerek. Hogy valóban komolyan veszik és nagy figyelmet szentelnek az iskolában a nyári napközis foglalkozta­tásnak is, kiderül Kitanics István igazgatóhelyettes sza­vaiból. — Igen részletes és alapos keretprogram készült idén, amit Gyurcsák István- né napközis munkakö- zösségvezetö állított ösz- sze a nevelők és gyerekek bevonásával, javaslataik meg­hallgatásával. így az érde­keltek szólhattak, azok, akik­nek nyári munkáját, illetve pihenését irányítja ez a ter­vezet. Egyben maximális ru­galmasságot tesz lehetővé a nevelőnek, az időjárásnak, a csoport összetételének, illet­ve a heti tervnek megfelelő­en módosíthatja a javasla­tot. Érdemes elidőzni röviden a fent említett heti terve­zésnél. Ennek lényege, hogy az ügyeletes pedagógusok egy általuk összeállított program szellemében dolgoznak egész héten, amit egy „jelmondat” fog össze. Az adott téma kö­ré csoportosítják a foglalko­zásokat és a más intézmé­nyekben tett látogatásokat. Az egész heti munkát aztán pénteken értékeli a nevelő, ahol a legjobbak jutalmat is kapnak. A vakáció első he­tében például a jelmondat ez volt: Ki játszik ilyet, majd megmondom milyet? — népi játékokat, szokásokat, dalo­kat tanultak, népi játékokat készítettek a gyerekek. A délelőtt 9—11-ig és délután 14—16 óráig tartó foglalko­zásokon érdeklődés szerint csoportosultak a tanulók, da- los-mozgásós népi játékot ta­nultak, rongylabdát, fűzfasí­pot, búgógombot készítettek, mesét hallgattak. Jártak a zeneműtárban, múzeumban, ez utóbbiban népviseleteket, népi bútorokat néztek meg. S nem maradhatott el a kál­váriái kirándulás sem, no meg a filmvetítés a művelő­dési központban. Hasonlóan színes, választási lehetőséget kínáló programok váltották egymást a „Mesék birodal­mában” tett kéthetes „ván- dorúton” és ugyancsak ezt ígéri a mostani Ki nyer ma című vetélkedők hete. S hogy az ötletek kifogyhatat­lanok, mutatják a következő időszak, a szünidő hátralevő napjait magába foglaló ter­vek: „Máktündérek, csutka­népek”, elnevezéssel ahol ugyancsak a népművészet, a „Csodás varázslatok”, ami pedig a mese, s végül a „Makk-Marci, a barátunk” elnevezésű hét ami az egész­ségnevelés jegyében zajlik majd. Utolsóként „Játék a zenével, képekkel, versekkel” mottó a zenében és iroda­lomban ígér izgalmas baran­golást. Mindez tehát korántsem egy megfellebbezhetetlen sza­bályozás, hanem a pedagógus belátásának megfelelően ala­kítható ajánlás. így a ká­nikulai melegben az iskola medencéjében tölthetik sza­bad idejüket a gyerekek, míg esős, borongós időben ugyan­csak változhat a program. Arra azonban ügyelnek, hogy mindennapra jusson a test­mozgásból, és hetente leg­alább egyszer könnyebb fi­zikai munkát is végezzenek a tanulók. A kötelességtelje­sítés, feladat elvégzése sem maradhat el a szünidőben, ami nem jelent többet a vi­rágöntözésnél, gyomtalanítás­nál, a medence takarításában való segítségnél, teremdeko­rációnál. Ez utóbbi mind egyszerűbbé válik, hiszen a termet díszítik már azok az „alkotások”, amelyek a sza­bad, vagy csoportos foglal­kozásokon készültek agyag­ból, papírból, fából. A korábbinál szorosabb együttműködés tapasztalható a közművelődési intézmé­nyekkel, majd mindennap máshol tartják foglalkozásai­kat. Az úttörőházban, a mű­velődési központban, gyer­mekkönyvtárban, a zenemű­tárban és a múzeumban jól szervezett programokkal vár­ják őket a szakemberek. Igyekeznek tehát mind töb­bet kilépni az iskola kapuin túl, igazi vakációt, emléke­zetes pillanatokat nyújtani a „nyári iskolásoknak” is. Eh­hez persze a tartalmas ter­veken kívül ötletes rögtön­zések is kellenek, de minde­nekelőtt a hivatásszerető, gyermekszerető pedagógus. Másként nyűg és lemondás a napközis vakáció a neve­lőnek, a gyereknek pedig alig különbözik az egész év­től. Hogy véletlenül se le­gyen így, ez határozza meg a 4-es iskola nevelőinek és rajtuk kívül a város és a megye sok pedagógusának is a törekvését. Ez annál is in­kább fontos, mivel a statisz­tikák egyértelműen bizonyít­ják, hogy mind több alsós kisdiák és főként hátrányos helyzetű felsőbb osztályos veszi igénybe a vakációs napközit. Takács Zsuzsa Fotó: Czakó—Gott való Beszélgetés a mos zkval VIT-ről Egy egész város makettjét építik a fiúk Aratási riasztószolgálat

Next

/
Thumbnails
Contents