Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

2^ÉPÜJSÁG 1985. július 17. PANORÁMA Bejrútban életbe lépett az új biztonsági rend Bejrutban kedden, helyi idő szerint reggel hat órától a rendőrség és a katonaság felügyel a rendre. A libano­ni fővárosban hetekig tartott összecsapásoknak véget vető, szíriai közreműködéssel tető alá hozott megegyezésen ala­puló lépést hétfőn jelentette be Rasid Karami kormányfő. Helyi jelentések szerint a libanoni fővárosban az in­tézkedés életbe léptekor nyu­galom volt. Viszonylagos csendben telt el már a hétfő éjszaka is, amire hónapok óta nem volt példa. Csak a Bejrútot kettéosztó „zöld vo­nal” mentén voltak kisebb összecsapások a keresztény és muzulmán fegyveresek kö­zött, de hajnalra ezek is ab­bamaradtak. A „Libanon hangja” falan- gista rádió jelentése szerint Egy hónap múlva, augusz­tus 17-én nyílik a 70. Or­szágos Mezőgazdasági Élel­miszeripari Kiállítás és Vá­sár. A kőbányai vásárváros­ban az előkészítő munkála­tok az utolsó szakaszba ér­keztek; sorra futnak be a konténeres teherautók a be­mutatón szereplő gépekkel, berendezésekkel. Helyükre kerülnek az új növényfaj­ták, s épül az a 13 istálló, amelyekben a nagy értékű hazai és külföldi tenyészálla­tok — szarvasmarhák, serté­sek, juhok — kapnak he­lyet. Az állatok egy részét az NSZK-ból, Kanadából, az Egyesült Államokból és Fran­ciaországból már hazánkba szállították, s vidéki karan­ténokban várják a vásárra indulás napját. hétfőn este a Falangista Párt és a Libanoni Erő elnevezé­sű keresztény milícia veze­tői, több hetes viszálynak vé­get vetve, megegyeztek ab­ban, hogy „egyesítik erőiket”. A kibékülés azután történt, hogy Valid Dzsumblatt, a drúz közösség vezetője kije­lentette: a muzulmánoknak fel kell számolniuk a falan­gista erőket Libanonban. Dél-Libanonban az izraeli egységek lezárták az úgyne­vezett „biztonsági övezetet”, miután hétfőn a körzetben egy fiatal libanoni férfi ön­gyilkos merényletet hajtott végre a megszállókkal együttműködő jobboldali fegyveresek egyik közúti el­lenőrző pontja ellen. A rob­banóanyaggal megrakott autót a járőrnek vezető férfi a Baath párt tagja volt. Az augusztus 25-ig nyitva- tartó kiállításra összesen 27 — közöttük 11 szocialista — ország jelentette be részvéte­li szándékát. Először vesz részt az OMÉK-on Afga­nisztán, Dél-Jemen és Viet­nam. összesen 1247 hazai és külföldi vállalat, cég mutatja be az agrártermelés új ered­ményeit, a legkorszerűbb ter­mesztési technológiákat, rendszereket, és a kutatók, nemesítők munkáját. Mivel a kiállítók a korábbi vásá­roknál nagyobb számban képviseltetik magukat, a be­mutató tér megközelítően felével bővül. A vásárral egy időben ren­dezik meg az Agromasexpót és a Nemzetközi Technoló­giai Vásárt, amelyeken élel­miszeripari gépek, műszerek, s a mezőgazdasági gépgyár­tás újdonságai láthatók A libanoni főügyész eljá­rást indított a TWA-gép múlt hónapban történt elté­rítésében résztvett szemé­lyek' ellen. Eddig csak egy géprablót sikerült azonosíta­ni. * Hétfőn Ammanba érkezett az a 174 palesztin, akiket még májusban engedtek sza­badon az izraeli hatóságok több száz társukkal együtt. Akkor Tel-Aviv három iz­raeli katonáért cserébe en­gedett szabadon ezernél több palesztin foglyot. A jordániai fővárosban Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és a csa­ládtagok fogadták a kiszaba­dult palesztinokat. Többsé­gük az Arafat vezette el-Fa- tahhoz tartozik. A paleszti­nok különrepülőgépen ér­keztek Líbiából Jordániába. majd, de helyet kapnak a vegyipari segédanyagok is. Szakmai konferenciákra is sor kerül. A rendezvények ideje alatt a vásárváros galopp-pályá­ján esténként folklórműsor és könnyűzenei program vár­ja a látogatókat. Naponta rendeznek lovasbemutatókat, fogathajtó és díjugrató ver­senyeket. A MÁV 50 százalékos uta­zási kedvezménnyel járul hozzá a kiállítás sikeréhez. A Keleti és a Kelenföldi pá­lyaudvarról naponta külön- vonatokat indítanak a kiál­lítás tőszomszédságába, Kő­bánya-Felsőre. Ezekre a já­ratokra a vidékről érkezők­nek nem kell külön jegyet váltaniok, egyébként ezekre a szerelvényekre két forint­ba kerül egy jegy. BUDAPEST Az Iraki Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából Lo­soncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Szaddam Husszein elnököt. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Taha Jaszin Ramadan első miniszterel­nök-helyettesnek fejezte ki jókívánságait. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Gen- nagyij Jagogyint nevezte ki felső- és középfokú oktatási miniszterré. Elődjét, Vja- csesZlav Jeljutyint nyugál­lományba vonulása miatt mentették fel tisztségéből. BECS A magyar—osztrák kultu­rális és tudományos kapcso­latok további fejlesztésében állapodott meg Köpeczi Bé­la művelődési miniszter Bécsben, az osztrák kor­mány két illetékesével: Her­bert Moritz, közoktatásügyi és Heinz Fischer, tudomá­nyos és kutatási miniszterrel. Köpeczi Béla Fred Sinowatz kancellár meghívására tar­tózkodik Bécsben. WASHINGTON Hétfőn elkészült az orvosi jelentés a Ronald Reagan amerikai elnök szervezeté­iből eltávolított daganatról. •Megállapították, hogy az rá­kos sejteket tartalmaz. A műtétet végrehajtó orvos- csoport vezetője így fogal­mazott: „több mint ötven százalék az esély” arra, hogy .az elnök szervezetében im­már nincs több rákos sejt. NOVOSZIBIRSZK Jao Ji-lin, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsá­nak alelnöke miniszterel- nök-helyettes) kedden befe­jezte szovjetunióbeli látoga­tását, és Novoszibirszkből visszautazott Pekingbe. GENF Kedden Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség plenáris ülésével véget ért az atom- és űrfegyverzettel foglalkozó tárgyalások máso­dik fordulója. A következő forduló szeptember 19-én kezdődik. m Egy hónap múlva nyílik az OMÉK Potsdami konferencia Mához szóló tanulságok Az értekezlet résztvevői: W. Churchill brit miniszterel­nök (őt július 28-tól Attlee új kormányfő váltotta fel), H. Truman amerikai elnök, és J. V. Sztálin szovjet ve­zető. (Archív felvétel) Truman, az Egyesült Álla­mok elnöke szólt: „Ezennel berekesztem a berlini konfe­renciát. Viszontlátásra a kö­vetkező találkozón, amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül”. Sztálin a Szovjetunió népbiztosai tanácsának elnö­ke: „Adja Isten”. Attlee angol miniszterelnök: „Szeretném kifejezni reményemet, hogy... itt kötött barátságunk tartós és szilárd lesz”. Mindez 1945 nyarán hang­zott el a július 17-étől au­gusztus 2-áig tartó csúcsta­lálkozón Berlin mellett, Potsdamban. Vajon sejtették- e már akkor ezek a vezetők, hogy a záróakkordként meg­fogalmazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak abban, hogy a szálak, amelyek a Hitler el­leni közös háborúban kiáll­tak minden szakítópróbát, továbbra is egymáshoz közel tartják őket? Nem tudni. Mindenesetre itt ezen a ta­lálkozón még sikerült együt­tes és történelmi súlyú dön­téseket hozniuk. Igaz, ez a konferencia két­arcú volt. Egyrészt világo­san megmutatkozott egy ke­mény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világháborút, valóban új ar­cot adtak Európának. Az Egyesült Államok és Anglia e tárgyalóasztalnál minden lehetőt megpróbált, hogy a Szovjetunió politikai és ka­tonai befolyása — vérrel ki­harcolt történelmi küldetése — minél szűkebb területre korlátozódjék majd, ugyan­akkor az elfogadott doku­mentumokban alapvetően ér­vényesültek azok a nemes, az emberi haladást szolgáló, és • az új erőviszonyokat kifeje­ző elvek és törekvések, ame­lyek a fasizmus elleni fegy­veres küzdelem éveiben ala­kultak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk össze röviden, mit is öntött okmányba a három hatalom a potsdami konfe­rencián, nem egész negyed­évvel az európai harcok be­fejeződése után. Elhatároz­ták, hogy a hitlerizmus ír­magját is kiirtják. Németor­szágot békés, demokratikus útra terelik, a békeszerződés megkötéséig (akkor még úgy látszott, hogy erre sor ke­rülhet), meghúzták Német­ország új keleti határait, ki­jelölték azokat a területeket, amelyek átkerülnek Lengyel- országhoz, illetve a Szovjet­unióhoz; szükségesnek jelen­tették ki a német ajkú la­kosság áttelepítését ezekről a vidékekről, illetve Cseh­szlovákiából és Magyaror­szágról; szólt az okmány az ország átmeneti — amerikai, angol, francia és szovjet — megszállásáról, négy ideig­lenes övezet kialakításáról. Kijelentették végül, hogy bé­keszerződést kötnek Német­ország volt szövetségeseivel, Olaszországgal, Bulgáriával, Finnországgal, Magyarország­gal és Romániával. Négy évtized telt el azóta. A nyugati könyvek, vissza­emlékezések nagy többsége lebecsüléssel vagy háborog- va, keserűen vagy kétkedés­sel írt arról, ami Potsdam­ban történt. Ha véleményük lényegét nézzük, kiderül, hogy Németország és Európa „kettéosztását” hányják Potsdam szemére, azt, hogy nem egy polgári elképzelés szerinti, teljesen nyugati be­folyás alatt álló Európa ala­kult ki. A konferencia részt­vevői 40 esztendővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő, de nem is ez a lé­nyeg: Európa olyan lett, amilyenné az új erőviszo­nyok és a társadalmi hala­dás vastörvényei tették. Va­lójában nem a Potsdamban leírtak hozták a változást, ezek már csak következmé­nyei, megfogalmazásai vol­tak annak, ami a második világháborúban és annak eredményeképpen történt: a szélsőséges imperializmus sú­lyos csapást kapott, a szo­cializmus előre tört. Európa e „kettéosztása” nem más, mint a két társadalmi rend­szer egyensúlyának kialaku­lása ez évtizedek alatt. A ki­indulópont valóban Potsdam, de ami azóta végbement, azt a történelem szentesítette, visszafordíthatatlanná tette. Szólni kell azonban még egy tanulságról, amely nél­kül ez a megemlékezés nem lehet teljes. Bármilyen nagy érdekellentétek feszültek is közöttük, a három nagy meg tudott egyezni, mégpedig nem is csekély kérdésekben. Ilyen együttműködésre ma is nagy szükség lenne, válto­zott körülmények között ugyan, de a közös nagy dön­téseknek az akkorihoz ha­sonló akaratával. TATAR IMRE Mai kommentárunk Jean Goi miniszterelnök-helyettes, akinek lemondását a többi francia nyelvű miniszter is követte (Telefotó) Belgiumban nem új keletű a kormányválság fogal­ma: a flamand és vallon ellentétek miatt éppúgy, mint a törvényhozás pártjai közti rendkívül érzékeny erő- egyensúly változásai következtében korábban igen gyakran cserélődött a kabinet (éppen ezért Martens csaknem négyéves kormányzása rekordnak számít). Ezúttal azonban — mint egyes brüsszeli kommentárok keserűen megállapították — külső körülmények is köz­rejátszottak Wilfried Martens négypárti koalíciójának fölbomlásában. Nevezetesen a Heysel-stadionban be­következett tragédia, a Juventus—Liverpool mérkőzés példátlan botrányának utórezgéseként kényszerült le­mondásra a kabinet. Ellenzéki politikusok már május 29-én — a belga rendőrség és csendőrség teljes csődje láttán — követel­ték Charles-Ferdinand Nothomb belügy- és közigaz­gatási miniszter haladéktalan lemondását. Kétségtelen tény, hogy a szemtanúk szerint a belga biztonsági erők tétlensége, a vandál brit szurkolókkal szembeni tehe­tetlensége nagymértékben hozzájárult a több tucat ha­lottat és néhány száz sebesültet követelő tömegvere­kedés kialakulásához. A belügyminiszter azonban nem vonta le a szükséges konzekvenciákat, s pozícióját — igaz, rendkívül csekély többséggel — nemrég a tör­vényhozás is megerősítette. Csakhogy a frankofon (francia nyelvű) pártok nem nyugodtak bele Nothomb helyzetének látszólagos meg­szilárdulásába. Több mint hat héten át szüntelen tá­madások érték a belügyminisztert. Hétfőn pedig Jean Goi miniszterelnök-helyettes és igazságügyminiszter lemondásával megindult a lavina: Martens kormányá­ból valamennyi francia nyelvű liberális miniszter és államtitkár kilépett. Döntésüket azzal indokolták, hogy nem hajlandók tovább együttműködni Nothombbal. Brüsszel tehát ismét súlyos válsággal találta szembe magát. Martens kormányfő — hivatására nézve ügyvéd — kora fiatalságától a vallon és a flamand ellentétek elsimításán munkálkodik. Hosszú politikai pályafutása során sok nehéz és bonyolult helyzeten úrrá lett: 1972—1979 között a Keresztény Néppárt (CVP) elnöke volt, 1979 áprilisától 1981 március végéig kormányfő. 1981 decemberétől ismét ő állt a belga koalíció élén. Ám az ország gazdasági és pénzügyi válsága az elmúlt években tovább mélyült, s a közvélemény tekintélyes részének tiltakozása ellenére Belgium befogadja az amerikai nukleáris fegyvereket. A framkofon politikusok mostani „lázadása” arra utal, hogy a belga politikában új utakat, az eddigiektől eltérő megoldásokat keresnek. GYAPAY DÉNES Amerikai fegyverkísérletek Az Egyesült Államok az űrfegyverkezési program ke­retében lézerfegyver-kísér le­tet hajtott végre a hét végén — jelentette hétfőn az AP amerikai hírügynökség jól értesült forrásokra hivat­kozva. A névtelenségbe burkoló­zó informátorok közölték: vasárnap hajnalban ahhoz hasonló kísérletet hajtottak végre lézerfegyverrel, mint amilyet nemrég a Discovery űrrepülőgéppel végeztek. A vasárnapi kísérlet nem volt teljesen sikeres. A Hawaii- szigetekről egy nagy sebes­séggel repülő rakétára irá­nyított lézersugárral sikerült ugyan eltalálni a rakétára felszerelt tükröt, de nem tudták megfelelően vissza­verni a tükörrel a sugarat. A Pentagon július 10-én jelentette be, hogy újabb öt kísérletet hajtanak végre a közeljövőben lézerfegyver­rel. A kaliforniai Vandenberg támaszpontról „Minuteman —3” típusú földrészközi bal­lisztikus rakétát bocsátottak föl. A három robbanófej hordozására alkalmas raké­ta célpontja a Csendes-óce­án nyugati részén fekvő egyik korallzátony volt. Az UPI amerikai hírügy­nökség adatai szerint ez volt .a 110., hadászati atomfegy­ver-hordozó eszközzel vég­rehajtott amerikai fegyver- kísérlet. Az NSZK korszerűsíti rakétafegyvereit ■Az NSZK korszerűsíti 72 Pershing 1—A típusú raké­táját — közölte hétfőn Bonnban Ulrich Hundt had­ügyi szóvivő. A támadófegy- verek korszerűsítésének cél­ja a rakéták találati pontos­ságának javítása. Megfigye­lők utalnak arra, hogy a Bundeswehr rakétáinak mo- derniácilásáról hozott döntés a bonni kormányzat kato­napolitikai fconeepoi ójának szellemében fogant. Ez az álláspont figyelmen kívül hagyja a szocialista országok felhívását a katonai erőről való lemondásra és — Wa­shington elvárásainak meg­felelően — kitér az erőszak­ról való kölcsönös lemondás elvének alkalmazása elől. Brüsszel válaszúton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents