Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-15 / 164. szám
1985. július 15. Képújság 3 Az 1985. évi Semmelweii-évforduló kitüntetettjei Egy sokoldalú asszonyember Étterem, Nemcsak iskolásaknak Reiser Jakabné Herczeg Terézia, a Tolna Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának regölyi gyógyszertárvezetője két héttel ezelőtt, július 1-én Budapesten vette át a Kiváló Gyógyszerész kitüntetést az országos Semmelweis -emlékünnepségein, és amíg személyesen nem találkoztunk, úgy igazán meg sem érthettem, hogy egy személyre szóló cím, magas kitüntetés elnyerése miért közös öröme egy egész falunak. Most, hogy ne kelljen sokáig magyarázkodni, kiragadnék néhányat a regölyi- ek spontán véleményezéséből : „gondos, lelkiismeretes, barátságos, szerény”. Ezek a fő tulajdonságok. ^Mindig van jó szava ahhoz, aki bármilyen ügyiben hozzá fordul.” A folytatás: „Tériké nemcsak gyógyszerészként, tanácstagként, családanyaként is köztiszteletben áll." Továbbá: „A mi gyógyszertárvezetőnk nemcsak a község társadalmi, politikai életében áll helyt. Egészségnevelő munkája is kimagasló.” A község vezetőinek és a másutt dolgozó pályatársaknak is a fentiekkel megegyező a véleménye. Két munkatárs, az asszisztenső és a takarítónő azt mondják, hogy senkinek sem kívánnák jobb főnököt, mint nekik van, mert nem is emlékeznek, hogy mikor volt itt közöttük vita. vagy abból eredő neheztelés. Ilyesmi náluk elképzelhetetlen. ■iiU Csöndes a délelőtt, a tanácsiháza mellett haragoszöld lombok árnyékolják a gyógyszertár és a hozzá kapcsolódó szolgálati lakás épületét. Frissen gyomlált virágoskert a patika előtt. Nincs ilekerítve. Fölösleges is lenne, mivel senkinek sem jut eszébe innen virágot lopni. Ez a kert a falué, és az itt élők szeretik környezetükben a szépet. Arról nem is beszélve, hogy a regölyiek nemcsak a gyógyszerészükre büszkék, büszkék 1976-ban elkészült gyógyszertárukra is. Kis patika ez, havi forgalma csak ritkán haladja meg a 35 ezer forintot, de korszerű, és hát a hozzá tartozó lakás is az. Mindkettőre nagy szükség volt már. Korábban a Kossuth utcában — innen csak macSkaugrás- nyira — volt egy magánházban a három pici helyiségből álló gyógyszertár és a gyógyszerész asszony egy szoba- konyhás lakást lakott. Több mint tíz éven át csak ezeket a munkafeltételeket és lakás- körülményeiket tudta biztosítani a jközség. Mi tartotta itt mégis Herczeg Teréziát, ia későbbi Reiser Jakabnét? Előbb csak a szakmaszeretet, utóbb már az is, hogy férje — aki a tamási TALUX technikusa, illetve üzletkötője —■ regölyi születésű. — Nagyon hirtelen jött az a lehetőség, hogy én ide pályázhattam Regszemcséről, ahol 1962. július 16-án kezdtem el dolgozni Szilágyi Lajos bácsi mellett, aki 1971- ben lett érdemes gyógyszerész. Remek ember volt, igen nagy szakmai tudással. — Mégsem fértek meg egymással? — Már hogyne fértünk volna! Én személy szerint nagyon sókat kaptam ireg- szemcsei első főnökömtől, élethosszra elegendő útrava- lóként. Friss volt nagyon az államvizsgám és elég kevés a gyakorlatom ... — És a falusi élet is úi volt? — Azt nem mondhatnám, hiszen Nagykónyiban születtem 1939-ben, és a szüleim ugyanolyan egyszerű, földművelő emberek voltak, mint akikkel kezdő gyógyszerészként naoonta találkozhattam előbb Regszemcsén, majd itt, Regölytoen. — Budapesten végzett, hogy van az, hogy nem széBeszéljünk másról... V/ Szeretem a községet Regszemcsén kezdtem dítette meg a városi élet lehetősége? Nem szeretett volna városon elhelyezkedni? — Nem. Én hazakívánkoztam a vidékre, és soha nem bántam meg ezt a választást. De azt sem, hogy amikor itteni elődöm, Ranelli Ferenc meghalt, megpályáztam a gyógyszertárvezetést. — Ezek szerint helyére talált, jól érzi itt magát... — Nagyon szeretem a községet, -az itt lakókat, mert szorgalmas, derék emberek, -akik legtöbbször könnyen kaphatóak minden olyan munkára is, ami összefogást követel. Kivétel? Hát persze, hogy az is akad, mint mindenütt másutt is, de a bezárkózók annyira kevesen varinak, hogy nem számítanak. — Hallom, hogy 1968-tól tagja a tanácsnak, és most is megválasztották, csupán a Kossuth utcaiak képviseletét cserélte föl a Rákóczi utcaiak képviseletére. / — Nem mondhatom, hogy nagyon nehéz dolgom volt eddig tanácstagként. A gyógyszertárban sok ember megfordul, így különösebb gondom nem volt soha az információcserével. Jó hasznát is láttam ennek a helyzeti előnynek. A régi körzetemben egyéhként a járda és a vízelvezetés volt jó darabig a fő gond. — És itt, ahol lakik és dolgozik? — Itt már az egész községet érintő probléma rendezése élvez elsőséget. A mellettünk leágazó .kis utcában, ide egészen közel van az óvoda, amiből átköltöztettük ideiglenesen két óvodai csoportunkat, mert az eredeti épület felújításra szorul. Ezt a levezető kis utcát is le kell majd köveznünk, járda is csak az utca bal oldalán van. őszre már szeretnénk visszatelepíteni az óvodát. Most ez a nagyon fontos. Az előző ciklusban az iskola központi fűtésre való átállítása volt a legfőbb feladatok egyike. — Mit szólt a család a Kiváló Gyógyszerész címmel felruházott mamához? — Nagyon örültek. És a most tízéves Viktor volt a legbüszkébb. Hát persze, a férjem és Gábor fiam is, aki tizenöt éves és a bonyhádi gimnázium tanulója. Látom, csodálkozik. Azért a bonyhádié és nem a tamásié, ahol én is érettségiztem, mert Bonyhádon a legerősebb a matematikaoktatás. De hát úgy látszik, az én Gábor fiam a meglepetések embere. Nem az országos matematika-, hanem a kémia tanulmányi versenyre jutott be. — Lehet, hogy gyógyszerész lesz? — Egy időben azt mondta, hogy gyógyszerész, de újabban elhódították a gyógyszerészettől a számítógépek. Viktor pedig még nem nyilatkozóképes. — Mindig ilyen csöndes a gyógyszertár élete, mint most? — Igen. A reggeli órákban jönnek többen és főleg asszonyok vagy idősebb emberek. Nagyon jólesett nekem, hogy mostanában sokan toppantak be recept nélkül is, csak a gratulációjukkal. Hálás vagyok ezért a számontartásért. — Tudja, hogy a megyei gyógyszerész karban az első nő, aki megkapta a Kiváló Gyógyszerész címet? — Nem, nem tudtam. Igaz, azt sem tudom, hogy a megyének hány ilyen kitüntetettje van. Mondjuk, hogy vele lett ki a fél tucat és a többiek nemcsak, hogy az erősebb nemet képviselik majd valahányan az édesapja korosztályába tartoznak. Azt is lehet mondani, hogy a magas szakmai elismerést egy-egy életműért kapták. Ez olyan meglepetés Reiser Jakabné számára, amitől picikét bepárásodik a szemüvege és úgy lángba borúi az arca, mint egy kislánynak. Beszéljünk gyorsan valami másról? Beszélünk. Tavasszal — a tanítási szünet alatt — az NSZK-ban jártak rokonlátogatóban. Főleg ezért nagy nyaralásunk idén nem lesz. Illetve van egy kis nyaralójuk a Balatonon. Oda le-le- ruccannak majd. Különben itthon is akad a család minden tagja számára elfoglaltság, és Nagykónyiban is sűrűn elvárják az unokákat a nagyszülők. — Elégedett? — hangzik mintegy búcsúzóul a kérdés és most is a fülemben cseng a nagyon határozott „igen”, ami arra is ígéret, hogy a regölyiek gyógyszerésznője tovább gyarapítja szakmai és közéleti munkájával azt a közmegbecsülést, amelyet eddig szerzett. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: CZAKO SÁNDOR Természetesen elsősorban az iskolásoké a bonyhádi Fáy lakótelepen tavaly felépült konyha és étterem. Együtt építették az iskolával, szerves részeként a beruházásnak. Csak éppenhogy különálló épület, az iskola mellett. Hétközben a gyerekeké. Itt készítik számukra a tízórait, uzsonnát, itt fogyasztják el — az egy időben 300 személy kényelmes elhelyezésére alkalmas étteremben — az ebédet. A hétvége azonban a rendezvényeké. Volt itt már munkásőr-egységgyűlés, téesz zárszámadási közgyűlés, farsangi bál és ... rendszeresen esküvői vacsora, lakodalom. Amint azt Szántó Károly üzletvezetőtől megtudtuk, október végéig „be vannák táblázva”. Sokan, a házasulandók közül, mielőtt kitűznék az esküvő időpontját, eljönnek megkérdezni, mikor lesz szabad az étterem és azután döntenek. Most éppen Majosról jött Gáspár Ferenc és Rita lánya. Ok még a tavasszal jegyeztették elő az időpontot, most aluimíniumlemez rekeszeket kapnak, hogy abban hozhassák el a sok süteményt a lagzira. A menyasszony tehát majosi, a vőlegény nagymá- nyoki. Mégis Bonyhádon rendezik a lakodalmat. Sohwarcz Márton, a bony- hád és Vidéke Áfész igazgatósági elnöke: Van tudomásom róla. hogy néhány áfész is részt vesz a gyermekélelmezésben, ám ezelk a nyílt árusítású éttermükben „fogadják” az iskolásokat. A mienkhez hasonló p^dáról még nem hallottam. Olyanról, hogy iskolai kony- hát-éttermet használnak fel vendéglátó célokra. — Hogyan született az elképzelés? — Amíg épült az iskola, a tanácsnál szóba került, hogy esetleg vállaljuk mi az üzemeltetését a konyhának, étteremnek. Felvetettük, de már nem is emlékszem pontosan, mi kezdedényeztük-e, vagy a tanács illetékesei, hogy a Fáy lakótelep ellátásába is bekapcsolódhatnánk. És ez lett belőle. Bonyhádon vannak kisebb egységeink, ahol rendezvényeket lehet tartani, de ilyen nagy éttermük nincs. Éppen ezért abban egyeztünk meg, hogy — kísérletképpen — a százötven személyesnél nagyobb rendezvényeket itt tartjuk. A kísérlet bevált... Talán mondanom sem kell, hogy a gyermekélelmezés — az állami támogatás ellenére — nem gazdaságos a szövetkezet számára. Viszont, ha ezt az egységet más célra is fölhasználhatjuk, kifizetődő lehet. Bősze István iskolaigazgató: — Elégedettek vagyunk a szövetkezettel, korrekt partner. Hogy iskolán kívüli célra is felhasználják az éttermet, természetesnek vettük, persze, azzal a feltétellel, hogy az nem mehet a gyerekek rovására. Hétvégeken nincsenek itt a gyerekek, szabád az épület. Természetesen, a rendezvény után kitakarítják, hétfőn reggel már nyoma sincs annak, hogy itt közgyűlés, bál vagy lakodalom volt. Most már, az első tanév után elmondhatom, hogy kitűnően főznek-sütnek, nincs panasz az adagokra. A konyha kapacitása ezer adag. Amennyiben szeptemberre bekötik a földgázt, ezerkétszázat is tudnak főzni naponta. Most, nyáron mind a három bonyhádi általános iskola napközisei itt vannak, itt étkeznek. Es tanévzárás után vezették be az új szolgáltatást: előfizetéses ebédet főznek a környéken lakóknak is, akik igényt tartanak rá. éthordóban elvihetik. Tervezzük azt is — mondja az üzletvezető —, hogyha megnő a kapacitás, szerződésben vállaljuk bonyhádi üzemeknek. intézményeknek a főzést, természetesen nem itteni fogyasztásra, hanem, hogy elvigyék. Cukrászt alkalmazunk, akkor tudunk készíteni különféle süteményeket a többi bonyhádi és környékbeli egységünk részére is. Tizenhárom tagú személyzet dolgozik a konyhában- étteremben. Amikor szükséges — nagyobb rendezvénynél — más egységektől is jönnek kisegítők. Itt készült föl a tavasszal a szövetkezet versenycsapata, amely végül is a Tamásiban rendezett felszolgáló. és szakácsversenyt a meleg étel kategóriában megnyerte. Tavaly augusztusi tudósításunkban — amikor az új, 24 tantermes, III. Számú Általános Iskolát felavatták — nem esett szó a korszerű, nagy kapacitású konyháról- étteremről, arról, hogy nemcsak a diákélelmezést fogja szolgálni. Ma, egy év után már látható, hogy nemcsak új iskolát kaptak a bonyhádiak, hanem egy, családi és társadalmi rendezvényekre alkalmas éttermet is. J. J.
