Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

/ TOLNA \ A tsÉPÜJSAG 1985. július 15. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nem lehetne kicserélni? Molnár György sióagárdi olvasónk írta: Sióagárd mel­lett a Sió-hídtól a falu vé­géig, a Nádor-csatorna part­ján haladó útkanyarban a betonkorlát csaknem teljesen tönkrement. Tekintettel a nagyfokú balesetveszélyre, kérnék az egész jelzett sza­kaszon vaskorlát elhelyezé­sét. A múltban két esetben már autó zuhant ezen a he­lyen a vízbe, szerencsére ak­kor emberéletben nem esett kár. Egy másik, a Sió-hídnál a Sióba zuhant autó esetében már halálos baleset fordult elő a korlát hiánya miatt. A balesetet követően ott vas­korlátot helyeztek el.’ Kőműves József, a Pécsi Közúti Igazgatóság szekszár­di üzemmérnökségének ve­zetője válaszolta a követke­zőket : — A sióagárdi bekötőút jobb oldalán, a Nádor-csa­torna partján régi típusú vasbeton korlát van, amely a baleseti veszély elhárítá­sára megfelelő. Arra lehető­ségünk, sajnos, nincs, hogy esztétikai megfontolásból acél szalagkorlátra cseréljük le az egyenes útszakaszon is a meglévő vb-korlátot. A község határában lévő útka- nyar fokozottabb jelölésére úgynevezett „halszálkás” fi­gyelmeztető táblát helyezünk el. — A levélben hivatkozás történt a jelzett szakaszon súlyos balesetre. A balesetek oka a rendőrségi vizsgálatok eredménye szerint a Sió-híd­nál figyelmetlenség, a Nádor­csatornánál pedig ittas veze­tés volt. Miért nincs Kondifix? Gravencz Nándor, Tolna, Batthyány u. 24. szám alatti olvasónk több - galambte­nyésztő gondját fogalmazta meg, amikor ezt írta: „Idén rendszeresen felkeresem a kisállattenyésztő szövetkezet takarmányértékesítö helyeit, de sehol sem lehet kapni a Kondifix nevű takarmányki­egészítőt. Minden értékesítő azt válaszolta, hogy megren­delik, de ők sem tudják, hogy miért hiánycikk a ke­resett termék. A hiány oká­ról 1985. április 11-én kelt levelemben érdeklődtem a kisállattenyésztő szövetkezet­nél, de levelemre a mai na­pig választ nem kaptam. Ga­lambtenyésztő társaimmal együtt várom a választ az illetékesektől.” A Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályá­nak vezetője, András Imre válaszolt. — A Kondifix takarmány­kiegészítő a kisállattenyész­tő szövetkezet áruhiány mi­att beszerezni nem tudja. A szövetkezet vezetői elmond­ták: az említett takarmány­kiegészítőt olyan kevesen ke­resik, hogy a jövőben a cikk forgalmazásával nem is kí­vánnak foglalkozni. Gazda­ságtalan a forgalmazása. — Javasoljuk olvasójuk­nak, hogy próbálja alkalom­szerűen megkérni ismerőse­it, akik esetleg olyan más megyeszékhelyekre utaznak, ahol kapható és beszerezhe­tő e cikk. (A kérdésre adott válasz újabb kérdésekre ösztönöz. Ha egyszer a kisállattenyész­tő áruhiány miatt nem tudja beszerezni a Kondifixet, ak­kor honnan tudja, hogy a forgalmazása gazdaságtalan. A másik kérdés: olvásónk levelét a kisállattenyésztő válaszra sem méltatta. Mi­ért? A harmadik kérdés: ha a galambtenyésztők mindun­talan azt a választ kapják: nincs Kondifix, akkor előbb- utóbb megunják a keresését. A negyedik: más megyeszék­helyeken megéri a Kondifix forgalmazásával foglalkozni ? Ha egyszer hiánycikk, akkor más megyékben hogyan tud­ják beszerezni...? — A szerk.) A kő is szén? ■' *•% Magyar Pál, Decs, Zalka Máté u. 9. szám alatti olva­sónk felkereste szerkesztősé­günket és elmondta: Május 21-én 19 mázsa szenet vásá­rolt a decsi Tüzép-telepen. Otthon kiderült, hogy a szén csak a nevében az. A szén­ben igen sok a kő. A Szekszárd—Sárköz és Vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet keres­kedelmi főosztályának veze­tője, Kovács Frigyes az ügy kivizsgálása után a követke­ző tájékoztatást adta szer­kesztőségünknek : — Megállapítottuk, hogy a Magyar Pál által vásárolt brikett jelentős mennyiség­ben tartalmaz idegen anya­got, amely a gyártás során került a szénbe. A reklamá­ciót, illetve a minőségi ki­fogást továbbítottuk a Dél­dunántúli Tüzép Vállalathoz további intézkedés végett. Lejárt a munkaidő? Karászi Ferenc Szekszárd, Hunyadi u. 10. 11/16. szám alatti olvasónk panaszolta: a felettük lévő lakásban tető­tér-beépítés folyik. Amikor esett az eső emiatt az ő konyhájuk és a kisszobájuk beázott. Bement a Szekszár­di Városgazdálkodási Válla­lathoz és segítséget kért. Ott azonban az információnál az­zal utasították el, hogy majd másnap kimennek, mivel már lejárt a munkaidő. Olvasónk az órájára pillantott: a mu­tató 15.30 percen állt. A Szekszárd Város Taná­csa V. B. műszaki osztálya kivizsgálta az ügyet. Az eredményről Briglovics János osztályvezető tájékoztatta szerkesztőségünket: — Megállapítottuk, hogy olvasójuk a hiba bejelenté­sét abban az időszakban tet­te, amikor a Városgazdálko­dási Vállalatnál a nyári munkarend volt érvényben. Ezen időszakban a munka­idő 14 óra 20 percig tart, ezt követően a vállalatnál csak ügyeleti szolgálat van, ahol a bejelentések fogadására és az azonnali intézkedést igénylő csőtörések, vezeték-eldugulá­sok elhárítására készültek fel. Emiatt nem volt mód az említett esetben az azonnali beavatkozásra. — Megállapítottuk továbbá, hogy a vállalat a bejelentést követő napon írásban intéz­kedett, hogy a tetőtér-beépí- tők a beázás okát szüntes­sék meg és a lakásban ke­letkezett rongálódásokat hoz­zák helyre. A vállalat a jö­vőben a hasonló esetek el­kerülése érdekében fokozot­tabban ellenőrzi majd a te­tőtér-beépítéseket. T elefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Ez alkalommal — többek felvilágosí­táskérésére is fi­gyelemmel — arról adunk tájékoztatást, hogy milyen eset­ben és mit örököl a házas­társ, illetve mikor nem örö­köli, továbbá arról, hogy mi­ként kerülhet sor a házas­társ haszonélvezeti jogának megváltására. A házastársaknak kétfé­le öröklési joguk van: ha az örökhagyó után leszármazók maradtak, a házastárs a ha­gyatéki vagyontárgyak ha­szonélvezetét örökli. Ha le- származók nem maradtak, a házastárs örökli az egész ha­gyatékot, kivéve az ági va­gyontárgyakat, vagyis azokat, amelyeket az örökhagyó is már úgy örökölt, vagy ka­pott a felmenőitől, azaz nem szerzemény! vagyontárgyak. Ilyenkor azonban, bár a túl­élő házastárs ezeket a va­gyontárgyakat nem örököli meg, a haszonélvezeti jog azonban ezeken a tárgyakon is megilleti őt. A fő szabály tehát az, hogy a házastárs az örökhagyótól mindenképpen örököl, más. képpen akkor, ha vannak gyermekei és másképpen, ha nincsenek. Az előbbi eset­ben haszonélvezetet örököl, az utóbbiban magát a szer- zeményi vagyont, illetve an­nak az örökhagyó tulajdonát képező részét. Kihangsúlyozandó azon­ban, hogy az öröklési szabá­lyok csak abbém az esetben biztosítanak öröklési jogot a túlélő házastársnak, ha közte és az örökhagyó között való­ságosan is megvan a házas­ság, tehát ha az örökhagyó halálakor ténylegesen házas­sági életközösség volt közöt­tük. Ha ez nem így volt, a túlélő házastárs nem örököl. Megismételjük: Ha az örök­lés megnyíltakor az örökha­gyó és házastársa között nem volt meg az életközösség (s visszaállításra sem volt re­mény), a házastárs a tör­vény alapján nem örökölhet. A fentiek a törvényes öröklésre vonatkoznak, tehát arra az esetre, ha az örökha­gyó végintézkedés (végren­delet) hátrahagyása nélkül halt meg. Az örökhagyó végintézkedése esetén a túl­élő házastársnak nincs joga haszonélvezetre, ilyenkor csupán a köteles rész jár ne­ki, ami korlátozott mérté­kű haszonélvezetet jelent. Ha tehát az örökhagyó az egész vagyonáról rendelke­zett, azt szétosztotta a roko­nai között, de a házastársá­ról meg sem emlékezett, a házastársat özvegyi jog cí­mén csupán a köteles rész il­leti meg. Jó tudni azt is, hogy ha a túlélő házastárs új házas­ságot köt, haszonélvezeti jo­ga megszűnik. Ami már most a haszon­élvezeti jog megváltását ille­ti, utalnunk kell arra, hogy a haszonélvezet tárgyaiban az utóbbi években jelentős vál­tozás ment végbe: a mező- gazdasági földterület helyett egyre inkább házingatlanok, lakástulajdon, nyaraló, sze­mélygépkocsi. színes televí­zió, egyéb tartós használati tárgyak alkotják a hagyatéki vagyont, ezek pedig elhasz­nálódnak, hosszabb idő után megsemmisülnek, s így az állagörökös gyakorlatilag el­esik attól, amit örökölt, hi­szen ezeket a haszonélvező birtokolja, használja, hasznu­kat szedi. Ezért rendelkezik a Polgári Törvénykönyv úgy, hogy mind a házastárs, mind az állagörökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jo­gának megváltását. A meg­váltás bármelyikük egyolda­lú kérelmére bekövetkezhet, a jogszabály azonban egyol­dalú kérelemre nem teszi le­hetővé az összes hagyatéki vagyontárgy megváltását: a házastárs által lakott lakás­ra, s az általa használt be­rendezési és felszerélési tár­gyakra érvényes haszonélve­zet megváltását ugyanis eredményesen nem lehet kér­ni. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Mozgáskorlátozottak országos ifjúsági tábora, Dombori *85 Ami jó egy tolókocsisnak... Erős szél fodrozza a dom­bori holt Duna-ág vizét. A KISZ-tábor egyik csónakjá­val két lány sodródik a ná­das felé. A partról egy férfi rosszat sejtve figyeli a lá­nyok ügyetlenkedő mozdula­tait, majd ladikjába szállva megindul feléjük. Néhány perc múlva a tábor móló­jához vontatja a lányok csó­nakját. — Legyen szíves közel a parthoz állni, mert a toló­kocsikba kell ültetni ben­nünket — így a lányok. A férfi döbbenten látja a valamikori gyermekbetegség torzító nyomait a lányok al­só végtagjain. Szó nélkül, készséggel segít, majd soká­ig nézi a két tolókocsit, amint eldöcög a KISZ-tábor épületei közé... A dombori KISZ-tábor eb­ben az évben első alkalom­mal ad otthont mozgássérült fiataloknak. Schäffler Ádám, a Mozgássérültek Tolna Me­gyei Egyesületének elnöke, Heinczmann Magdolna, az egyesület titkára, Házi Mag­dolna, az ifjúsági klub ve­zetője és Link Györgyi if­júsági felelős csendben, fi­gyelemmel hallgatják a be­szélgetésre egybegyűlt fiata­lok véleményét a tábor éle­téről. Mohai Pál, a Békés me­gyei Muronyból érkezett. Si- sa Erika Pest megyéből, Do- mony községből. Elek Erzsé­bet Budapestről. Felegyi Ká­roly Békéscsabáról, Kósik Lajos Ceglédről, Kopár Ágo­ta Nagykanizsáról, Cselei Bálint Hajdúböszörményből. Tanácsi ügyintéző, bérelszá­moló, gyors- és gépíró, szá­mítógép-kezelő, történész, általános iskolai tanuló, nyomdai betanított munkás szava, hangos derűje uralja a tábor előadótermét. Ez a hangulat van jelen egy órán, két órán... tíz napon ke­resztül, amit itt a Tolna me­gyei ifjúsági táborban tölte­nek. A táborlakók szerint a há­zigazdák kitűnő programot állítottak össze: — A mözsi Bartók Béla kórus adott hangversenyt... — A pécsi Nemzeti Szín­ház két színművészének volt kabaré-esztrád műsora... — Bemutatkozott nekünk a TOTÉV néptáncegyütte­se... — Néprajzi előadást tar­tott egy muzeológus ... — Filmet is vetítettek ... — sorolják a programokat, egymásnak adva, egymástól véve a szót, közben pukka- doznak a cinkos nevetéstől. Elárulják, hogy a Tolna me­gyét bemutató film helyett tévedésből a Lady Chatterley szeretőjét vetítették le... A BASIC számítógépes tanfo­lyam, asztalitenisz, roll-ko- csiverseny és diszkótánc- verseny szerepel a népszerű­ségi listán. Ez utóbbit — ta­lán a kétkedő pillantás mi­att nyomban be is mutatja a két, tolókocsiban ülő „disz­kó-királynő”, Sisa Erika és Kopár Ágota. Magnót keríte­nek elő, aztán hirtelen moz­dul, megemelkedik az első két kerék és a zene lüktető ritmusára, akrobatikus ügyességgel pördül, fordul a tolókocsi. Minden éjszaka hajnalig tartó mulatozás van a táborban. — Ráérünk majd otthon aludni — vallják. — Most örüljünk egymásnak és le­gyünk vidámak. Ismered azt a viccet, hogy két mozgás- sérült beszélget egy break- táncversenyen?... Vicc, viccet szül, de a be­szélgetés végül mindig egy ponthoz kanyarodik, a sor­sukhoz. Ahhoz, hogy bár sok a segítő és megértő ember, mégis sok probléma megol­datlan. Például, hogy az épí­tészet itt nálunk mennyire nem veszi figyelembe a moz­gáskorlátozottakat. Apróság­nak tűnik, hogy a WC-ajtók nyílása 60 centiméter, a toló­kocsik szélessége pedig 65. Vagy, hogy a középületek, tanácsok, postahivatalok, üz­letek nemhogy lifttel nincse­nek felszerelve, de kiépített kocsifelhajtó sincs. — A járdaszegélynél már megállunk, pedig sok min­dent tudnánk önállóan intéz­ni. Tavasszal kilenc autóval kimentünk Bécsbe. Nagy fel­tűnést keltettünk. Nem a to­lókocsikkal, hanem a Tra­bantokkal ... Egy ifjúsági szállodában töltöttünk há­rom napot. Igazán nem szá­mítottak az érkezésünkre, de ott eredetileg úgy építkez­nek, hogy ami jó egy toló­kocsisnak, az mindenkinek jó lehet. Az utcai nyilvános telefonfülkék mellett ott áll a másik, amit jeleznek, hogy mozgássérültek használhat­ják. Itthon nem érjük el a kocsikból a telefonkagylót... Ismét a tábor életére te­relődik a szó, mosoly ül az arcokra, és hálás pillantások vetődnek a házigazdák felé. — Szegeden voltunk, ahol a Mozgássérültek Egyesüle­teinek Országos Szövetsége szervezett hasonló tábort — emlékezik Heinczmann Mag­dolna. Itthon felmértük a le­hetőségeinket és a megyei KISZ-bizottság segítségét kértük. Amikor kidolgoztuk elképzeléseinket, akárkihez fordultunk, mindenki szinte első szóra segített. Harminc­két vállalat és intézmény nevét kellene itt felsorol­nom, akiknek hálás köszö- netünket fejezzük ki. Nem említek egyet sem, nehogy valaki is kimaradjon. Azt, hogy csupán az étkezés dí­ját — 100 forintot — kell na­ponta fizetnünk, ezt nekik kö­szönhetjük. Sok-sok apró­ságra kellett gondolni a szer­vezéskor. A tizenkilenc toló­kocsis táborlakó mozgását a lépcsőknél deszkákból épí­tett rámpákkal oldjuk meg. Az első napon féltéglát kel­lett keresni az egyik ágy ma­gasításához. A honvédség paksi és szekszárdi alakula­tától van itt néhány kiska- tona, aki ügyeleti szolgálatot lát el, hihetetlen segítséggel, ügyesen... A száz mozgásában sérült, korlátozott fiatal tíz napról visz élményt az ország leg­különbözőbb pontjaira Dom- boriból, a vízpartról, a fagy­laltról, a napkeltét köszöntő beszélgetésekről, a bicegve is egymásra talált örömök­ről. DECSI KISS JÁNOS Mohai Pál Sisa Erika Kósik Lajos Felegyi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents