Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-15 / 164. szám
mm » UM TOLNA AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 164. szám. ÁRA: 1.80 Ft 1985. július 15., hétfő. Mai számunkból EGY SOKOLDALÚ ASSZONYEMBER (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) AMI JÖ EGY TOLÓKOCSISNAK . (4. old.) VIZES KISPRÚBA DOMBORIBAN (5. old.) ÉTTEREM, NEMCSAK ISKOLÁSOKNAK (3. old.) Nem termelő beruházások Igazodási pontok laikus ismereteink betájolására. Egy gyógyintézeti betegágy — persze a kellő háttérrel egyetemben kell érteni ezt — beruházási költsége most már 1,3 millió forintot tesz ki átlagosan, egy középiskolai osztályteremé 7,2 millióit. Azaz fogyott, fogy a forint, de a naturáliák teljesítése — ennyi és ennyi lakás, kórházi ágy, iskolai tanterem — egyre nehezebbé, sőt, több részterepen lehetetlenné vált. Néhány mondat erejéig messzire kell visszanéznünk. A két világháború közötti húsz évben a vezető nyugat- európai országok egy lakosra számított beruházásai hatvan százalékkal növekedtek, ugyanakkor Magyar- országon mindössze három, nem tévedés, három százalékkal. A tempókülönbség hatásaival, következményeivel máig sem tudtunk megbirkózni! Vélemények, viták összegezője — és a hogyanra adandó válasszal újabbak serkentője — a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata, amely kimondja: „Fejleszteni és bővíteni kell a lakosságot szdlgáló nem termelő beruházásokat.” Tagadhatatlan, erősödnek a kétségek, mi a termelő, ml a nem termelő beruházás, mert egyre nehezebb ezeket elválasztani egymástól. Legyen példa-illusztrációnk a telefon, külföldön sok helyen már a telefonta. A hang-, a kép-, az adatátvitel azonos idejű lebonyolítására, az utazás nélküli távkonferenciák köznapivá válása, a postázás helyetti azonnali irattovábbítás egyre természetesebbé válik, hazai viszonyaink között pedig még mindig nem tartható eldöntöttnek a vita, melyik csoportba sorolható — és ennek megfelelően milyen anyagi forrásokra alapozható — a telefonhálózat korszerűsítése. Megítélésünk szerint gyakran nem magával az ilyen célra jutó összegekkel van a baj — bár sokszor azokkal is. Inkább a beruházások rendkívül lassú, mind a hazai lehetőségeinkhez, mind a nemzetközi tapasztalatokhoz mérten hosszú kivitelezési idejében, rendkívül magas abszolút és fajlagos költségeiben keresendő a magyarázat. Ráfizetéses beruházás a fejlesztéseknek ebben a körében nem létezik, csak a fölösleges — rosszul megválasztott — célú lelhető, igaz, korántsem kivételként... Ilyen a jól megépített, de a semmibe — a szántóföldekre — vezető út, közben ugyanis a tervezett lakótelep máshová került, ilyen a felépülése idejére már félig üresen maradó gyermekintézmény. A beruházásoknak e nagy csoportjánál nem a megtérülési időt kell nézni, mérlegelni elsősorban, hanem a fejlesztés híján bekövetkező kárt, elkerülhetetlenné váló hátrányt. Voltak időszakok, amikor ezek sokat számítottak a döntések meghozatalánál, más időszakokban a mellékesség cImikéje került rájuk; rendkívül hullámzó a nem termelő beruházások sorsa, mint általában az infrastruktúráé, hol elő-, höl háttérbe állítás a jussuk, évtizedeken át ez a jellemzőjük. A szakaszosság viszont azzal jár, hogy fölhalmozódnak a feszültségek, enyhítésük, megoldásuk tehát — a szükséges folyamatos fejlesztések költségeivel összevetve — már- már előteremthetetlen összegeket követel. Ez a helyzet elkerülhetetlenül feliidézteti velünk az első magyar lap- szerkesztő. Ráth Mátyás intelmét, ö így vélekedett „Azt tartom, hogy jobb lészen, a rendet a dolgokhoz, mint-sem a dolgokat a rendhez szabni.” A szavakat 1780-ban írta le... A rendet a dolgokhoz... Egy évtizedre visszatekintve azt láthatjuk, az összes beruházáson belül a nem anyagi ágak részesedése 18—19 százalékot ér el. Mivel azonban a beruházások összege csökkent, a kommunális fejlesztések céljára jutó pénzhalom is zsugorodott, 5,7 milliárddal lett kevesebb négy év alatt. A legszembetűnőbb a lakásépítési állami források . mérséklődése volt, ám még mielőtt azt gondolnánk, fillérek maradtak erre a területre, leírjuk, a visszaesés ellenére is például 1983-ban 9,8 milliárd forintot költöttek el az országban kulturális beruházásokra. Jelentős területi eltérések vannak az ellátottsági színvonalban mind a nagy közigazgatási egységek — a megyék —, mind az egyes szakágazatok között. Ezért veszedelmes haladási irány lenne — holott ismétlődően fel-fel'bukkan lakossági fórumokon éppúgy, mint a testületi üléseken — az általában és mindent fejleszteni követelése, mert ez nemcsak lehetetlen, hanem felesleges is lenne. Ami az előbbiekkel azonos fontosságú: nemcsak a megyék között, hanem az egyes területrészeken belül is lényegesek az ilyen különbségek. Vannak olyan tapasztalatok is, amik szerint nem hogy mérséklődne az ellátottsági színvonalban meglévő távolság, hanem növekszik! Persze, nem létezik tökéletesen kiegyensúlyozott beruházási munka, ám, hosszú távon ki kell egyenlítődnie az átmeneti — rövid távú — eltéréseknek. Ha nem ez történik, akkor ott baj van a szemlélettel, a belőle következő gyakorlattal, tehát szavak és tettek egységével. Ennek az egységnek — némely területen — a megteremtése, illetve — más területeken — az erősítése most már a kongresszusi határozaton, az említett egyetlen, de nagy politikai horderejű mondaton nyugszik. Csupán az szükséges, hogy a végrehajtás ugyanolyan egyértelmű legyen, mint az, amit a határozat idézett része közöl. M. O. A Pravda cikke a szocialista közösség egységéről A szocialista országok közötti kapcsolatok erősítésének jelentőségéről ír vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. Megállapítja többek között: A testvérországok közötti kapcsolatok magas szintjét tükrözték Magyarország és a Szovjetunió külügyminisztereinek múlt heti tárgyalásai. A cikk szerint a jelenlegi körülmények között az egyetemes béke szempontjából egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy erősödjön a szocialista közösség egysége és egybeforrottsága. Az SZKP és a testvérországok kommunista pártjai éppen erre törekszenek. A közösség országainak politikai vezetői között szorosabbá és gyümölcsözőbbé válik a kapcsolat- tartás. A KGST nemrég megtartott 40. tanácsülése is azt bizonyította, hogy a testvérországok kitartóan törekszenek gazdasági integrációjuk elmélyítésére. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai internacionalista kötelességüknek tekintik, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a nemzetközi események fejlődési irányának megváltoztatásáért, az enyhülés újjáélesztéséért és megszilárdításáért. A Pravda szól arról is, hogy pozitív eredményeket hoztak azok az eszmecserék, amelyeket Milka Planinc, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke folytatott Moszkvában. A látogatás megmutatta, milyen széles körű lehetőségek vannak arra, hogy tovább fejlődjön és erősödjön a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kölcsönös megértés és bizalom. Űjabb lépés volt a szovjet —kínai kapcsolatok fejlesztésének útján Jao Ji-lin kínai miniszterelnök-helyettes szovjetunióbeli látogatása. Moszkvában fontos dokumentumokat írtak alá, amelyek hosszú távú jelleget adnak a Szovjetunió és Kína közötti kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködésnek. A szovjet emberek remélik, hogy a két ország kapcsolataiban túl lehet és túl is fognak lépni azon a kedvezőtlen időszakon, amely alatt sok mesterségesen teremtett probléma, gond halmozódott fel — állapítja meg az SZKP napilapja. PaprlkaszUret Mözsön és Faddon Eladják 16-ért, vesszük 35-ért Hússzal kevesebb a fóliasátor A vasárnapolók közel és távol még a másik oldalukra fordultak, amikor tegnap reggel ötkor kiért Herczig Józsefné, a Mözsi Üj Élet Tsz háztáji agronómusa a Sió bal parti öntözőfürtjére telepített fóliasátrakhoz. Egymástól jó 250—300 méterre állnak ezek az egyenként kétszáz négyzetméteres sátrak, egy-egy háztáji kertészkedő két sátrat „visz” és mi sem természetesebb, mint az, hogy szedéskor „több kéz, többet bír el” alapon három-négy, segítőt is hoznak magukkal a tagok. Herczig Józsefné két nagylányával jött szüretelni és a férje is itt van. Kisebb a létszám a közvetlen szomszédságban, ahol a termelő- szövetkezet elnöke, Arany István dolgozik a vejével és mert a családból más nem akadt segítő, egy napszámossal. A munka sürgős, ha lehet hinni a rádiónak, ma befűt a július rendesen. Tíz körül bent a sátrakban lesz 40—50 fok is, de már mo;t majd csak lengemagyarban hajlonganak a szüretelők. Aki négykor kelt és ötkor már elkezdte a szedést, annak késő van, pedig alig múlt nyolc óra. Kérdezni se kell, ki, mikor kezdett. Elárulják a három kupacba hordott paprikahalmok. Ujjongás köszönti a látogatót, akiben inkább segítséget, mint kíváncsiskodó hátramozdítót köszöntének. Aztán adják sátorról sátorra. Azt még az elnök mondja el, hogy a téeszhez integrált háztáji kertészetben körülbelül háromszázan ma nemcsak Mözsön szüretelik a paprikát, hanem Fad- don is. Itt már ez a harmadik szüret, eddig körülbelül 75 mázsa ment le a fóliás paprikából. Zömmel a Fehér özönből, ami nevéhez méltó módon fizet — özönnel, nem úgy azonban a piac! Erről később... Az öntözőfürtre telepitett „sátorfaluban” áprilisban került fólia alá a paprikamag. — Eddig csak csipegettük — mondják. — Ez az első igazi szüret. Ami a pénzt illeti? Jobb arról nem szólni semmit, mert elmegy az ember kedve még az élettől is. Tavaly a térségben átlag 25—28 ezer forintot hozott a (Folytatás á 2. oldalon) Gemenc! Hlcagydij es casting CB Rangos nemzetközi versenyeknek adott otthont a hét végén Tolna megye. Szekszárdon tizenegyedik alkalommal vetélkedtek a Szekszárdi Spartacus SE hagyományos nemzetközi kerékpáros-versenyén. A nyolc nemzet 123 Rorfelhő-lovagjának küzdelméből a dubnicaiak kerültek ki győztesen. { : Tamásiban a III. serdülő és ifjúsági casting Eurő- ; pa-bajnokságon nagysze- rű magyar sikerek születtek. Két regölyi és egy j tamási versenyző nyert ; fényesen csillogó Európa- ; bajnoki aranyérmet. Tudósításaink az 5. és : a 6. oldalon. A Gemenc! Nagydij összetett egyéni versenyének legjobbjai a dobogón Anyuka meg a lányai
