Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

6 NÉPÚJSÁG 1985. július 13. Múltunkból — Gyönyörű szép környe­zetben vagyunk, egy elegán­san berendezett budai villá­ban. Cégük neve Mezőgaz­dasági Ügyvitelszervezés! és Számítástechnikai Közös Vál­lalat — biztosan ezért gon­doltam, hogy egy irodaház szokványos igazgatói szobá­jában találkozunk. Ráadásul éppen akkor érkeztünk, mi­kor a tudósokból álló bizott­ság meghallgatott és értékelt egy kandidátusi értekezést. — Egyiptomból érkezett négy éve a MÜSZI-hez az az aspiráns, aki ma védte meg a kandidátusi értekezését. A szójatei rnelés technológiájá­ból és ökonómiájából kandi­dált. Ami ezt a villát illeti, higgye el, nem olyan nagy öröm itt dolgozni, mint ahogy az kívülről látszik. Sajnos a vállalat főosztályai öt helyen dolgoznak, s ez a széttagoltság nagyon komoly szervezési, belső koordinálá­si problémát jelent. Szívesen elcserélnénk ezt a villát, és a többi munkahelyet is egy irodaházra, ahol együtt dol­gozhatnánk valamennyien. — Nemrégiben alig egy hét leforgása alatt kétszer is ta­lálkoztunk Szekszárdon, illet­ve Tolna megyében. Megle­g ett, milyen sokan ismerik nt, s nemcsak azok, akik a különböző hivatali apparátu­sokban dolgoznak. Sok a dol­ga nálunk, szereti a me­gyét, vagy véletlen, hogy ép­pen Tolnában nagy az is­meretsége? — Valóban nagyon sok ba­rátom van a megyében. En­nek ellenére nem jutok el olyan gyakran Tolnába, mint ahogy kellene, illetőleg sze­retnék. A szakemberek zö­mét valóban ismerem, és azokat az üzemeket, ame­lyek vagy nagyon jók, vagy nagyon gyengék. Legutóbb francia vendégeinket vittük Tolna megyébe, azért, mert a megye mezőgazdasága az országban a legjobbak közé tartozik, szinte minden ága­zatban az elsők között áll. Gyönyörű a búza, a kukori­ca, a szőlő, s jól prosperál a háztáji. Egyszóval olyan ez a megye, mint Magyarország — kicsiben, s nyugodtan meg lehet mutatni bárkinek. — A névjegykártyáján ol­vasom, hogy amellett, hogy igazgató, a közgazdaságtudo­mányok kandidátusa, és cím­zetes főiskolai tanár. On tu­lajdonképpen közgazdász, mezőgazdász, vagy számítás­technikával foglalkozó szak­ember? — Ha a munkám lényegét tekintem, azt kell monda­nom, hogy tulajdonképpen menedzser vagyok. A válla­latnál háromszázan dolgo­zunk, kétszáz ember rendel­kezik diplomával. Sok olyan szakterület van, amihez én értek talán a legjobban, vi­szont vannak kollégáim, akik a saját szakterületükön nálam jóval otthonosabban mozognak. Ebből következik, hogy az a legfontosabb dol­gom, hogy a munkájukat előkészítsem, a kapcsolato­kat kialakítsam, az anyagi és szervezeti ügyeket össze­fogjam, a vállalatot vezes­sem és irányítsam. Négy diplomám van: agrármérnö­ki, vállalatgazdálkodási, köz- gazdasági, politikai, megsze­reztem a mezőgazdasági dok­tori címet, és a közgazdasá­gi témakörben kandidáltam. Igazán nem azért jártam vé­gig ezeket az „iskolákat”, hogy a papírokat halmoz­zam, hanem azért, hogy sok­irányú és elmélyült szakmai tudásra tegyek szert. — A MÜSZI nevét és tele­fonszámát valamikor a het­venes évek elején jegyeztem föl a naptáramba. Azóta is egyfolytában kiváncsi va­gyok arra, hogy miért kell külön foglalkozni a mezőgaz­daság ügyvitelszervezésével. Külön ügyvitelszervezési in­tézetet tart fönn az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és az agrárágazat? — Minden egyes népgaz­dasági ágazatban van egy hasonló jellegű intézet, eze­ket az Ipari, a Belkereske­delmi Minisztérium, a SZÖ- VOSZ, az OVH hozta létre. A mezőgazdaság az egyedü­li, ahol nem eg" központi szerv, hanem a szövetkeze­tek hívták életre a maguk intézetét, illetőleg közös vál­lalatát. Mi nem kapunk költségvetési támogatást, az árbevételeinkből tartjuk fenn magunkat, és a partne­reink igényeit kötelesek va­gyunk kielégíteni. így aztán ha nem szolgáljuk a reális üzemi szükségleteket, akkor tönkrementünk. Jót kell te­hát adni, és olcsón, mert tő­lünk ugyan nem kötelező venni, csak szabad. | — Mennyi a belépődíj? — Minimum 100 ezer fo­rint, de van olyan üzem, amelynek a vagyoni betétje négy-ötmillió forint. A 17 százalékos kamat végül is csábító — messze meghalad­ja a bankkamatot. Jelenleg 210 résztulajdonosa van a MÜSZI-nek, de 1700 a part­nerünk az országban: vala­mennyi szövetkezet, az álla­mi gazdaságok, a termelési rendszerek, közös vállalatok, élelmiszeripari, és kereske­delmi vállalatok, dolgozunk a Skálának, s különböző iparvállalatoknak is. I — Tolna megyében, úgy tudom, minden mezőgazda- sági üzemmel van szakta­nácsadási szerződésük, s 13 mezőgazdasági szövetkezet a résztulajdonosa a vállalatnak. — Rajtuk kívül kitűnő a kapcsolatunk a KSZE-vel, az AGLAB-bal. Gondolom, azért vagyunk jó partnerei egymásnak, mert elégedet­tek a szolgáltatásainkkal. Azok a cégek, amelyek ered­ménnyel alkalmazták a szak­tanácsainkat, előbb-utóbb tulajdonosai is lesznek a vál­lalatnak. I — Mit kapnak az üzemek a MllSZI-től a pénzükért? — Vannak olyan szolgál­tatásaink, amelyeket csak a tulajdonosok részére vég­zünk, ők anyagi, műszaki el­látottság tekintetében elsőd­legességet élveznek, része­sülnek a nyereségből, ezen­kívül minden szolgáltatás mentes a forgalmi adótól. Ezen túl kívánságaikkal meghatározzák a fejlesztés irányát. A kapcsolatunk te­hát kölcsönös. Az alapítók számára végzett szolgáltatás a kapacitásunk ötven száza­lékát tesz ki, a mezőgazda­ság részére végzett munka aránya pedig 85 százalék. Szaktanácsot adunk az ügy­vitelszervezésben, az ügyvi­tel gépesítésében, a géptípu­sok vásárlásában, munkahe­lyek és munkamódszerek ki­alakításában, segítünk a számvitelben, a munkaügyi szabályzat megszervezésé­ben, a beruházások előkészí­tésénél, megvalósításánál és üzembe helyezésénél. A dön­téselőkészítés, az elemzés- korszerűsítés hatékonyabbá tétele érdekében a személyi számítógépek forgalmazását és programozását is meg­kezdtük. Segítünk a fővárosi telephelyek szervezésében, budapesti képviseletet válla­lunk, az igényeknek megfe­lelően gazdasági, piaci in­formációkat gyűjtünk, szak­mai segítséget adunk az in­novációs tervek megvalósí­tásához. Készítünk monográ­fiát, marketing-szolgálatunk működik, reklám-stratégiai terveket dolgozunk ki, és tanfolyamokat szervezünk. Kéthavonta gyorstájékozta­tót és különböző kiadványo­kat jelentetünk meg, az év végi zárás előtt fórumokat rendezünk a MÉM, a TOT, a bank részvételével. A ren­dezvényeink meglehetősen népszerűek, hisz soha nem marad szék üresen. — A szövetkezetben dolgo­zó szakemberek többsége ma már magasan képzett, ezen­kívül számtalan szakmai ki­advány, tájékoztató jelenik meg, problémáikkal fölkeres­hetik a megyei tanács illeté­kes osztályát, vagy éppen a TESZÖV-öt. Akkor hát miért éppen Önökhöz jönnek? — Nemegyszer akadnak úgynevezett határesetek, ér­telmezési problémák és gon­dok. Van olyan dolog is, amiben nincs állásfoglalás, vagy belső utasítás. Ezekben az esetekben segítünk mi, hisz nemcsak az üzemek, hanem az országos szervek is jó partnereink. I — Milyen megoldást tud­nak ajánlani például egy olyan szövetkezetnek, amely a tönk szélén áll? — Az egyik alföldi szövet­kezetben 3-4 éven át komoly mérleghiány volt, 16 millió forint. Ebben a téeszben alapjaiban kellett rendet tenni, a vezetéstől kezdve a vetésszerkezetig — minden beruházás .nélkül. Egy év alatt 17 millió forint lett a nyereség. Rá kell jönnünk végre, hogy a legolcsóbb be­fektetés az, ha számolunk, és hasznosítjuk a szakmai tudásunkat. Szükség volt a külső segítségre, hisz a si­kertelen évek után az ott dolgozók már önmaguknak sem hittek. Mindig mindent javasoltunk, több változat­ban, de a döntés joga és koc­kázata a szövetkezeté volt. — Mint említette, a számí­tógépes program elterjesz­tése fontos feladatuk. Tolna megyében, Dombóváron és Kaposszekcsőn működik már a téeszben számítógép, s tu­domásom szerint a közeljö­vőben Pálfán, Ozorán és Szekszárdon vásárolnak szá­mítógépet. Azzal, hogy a szövetkezetben hallatlan gyorsan terjed a számítógép alkalmazása, alapjaiban meg­változik az ügyvitel rendje. Nem kell tehát soha többé ceruzával franciakockás pa­píron számolni? — Az ügyviteli rend ott, ahol logikus, és jól felépített, nem változik meg, másutt viszont az alapoknál kell rendet tenni. A számítógé­pes program mindig igazo­dik a szövetkezet igényéhez, felkészültségéhez, az ott dol­gozók szakmai felkészültsé­géhez. Ügy gondolom, hogy a mezőgazdasági üzemekben megéri a számítógépek al­kalmazása, hisz minthogy több azonos jellegű progra­mot dolgozunk ki, olcsó is. Ezeknek az alkalmazásánál nincs kockázat, hisz már 'ki­próbáltuk és teszteltük azo­kat a referenciaüzemben. Az alkalmazásuk feloldja azt az ellentmondást, ami a kor­szerű termesztéstechnika, a magas hozamok és az infor­mációs rendszer között fenn­áll. Aki a számítógépes prog­ramból most kimarad, be­hozhatatlan veszteségeket szenved... A kockás papír meg a ceruza azért kell még, de lényegesen kevesebb, mint korábban. I — önök mindent vállal­nak? Vállalják például azt, hogy eladják a piac hiánya miatt eladhatatlan, de jó mi­nőségű bort? — Ha elfekvő készlet, ter­mék, szabad munkaerő, gép­vagy raktárkapacitás van, a számítógépben lévő listánk alapján ajánlatot teszünk arra, hogy kivel kössenek szerződést. Ez a fajta szol­gáltatásunk kiterjed például az elfekvő és romlandó napi árura is. Az üzletet nem mi kötjük meg, csak javaslatot adunk. I — önök igen jól informál­tak tehát, s ezért kérdezem: mit érdemes jelenleg termel­ni az üzemekben? — A lehetőségeket a sza­bályozók határozzák meg. Mi nem tudunk mást tenni, mint jelezni a MÉM-nek és a TOT-nak, hogy gond van a szarvasmarhával, a tejjel, a sertéshússal, kevés lesz idén a bor. A napraforgó és a búza minden más növény­nél jobban jövedelmez. An­nak ellenére, hogy a szőlő piaci pozíciója most nem a legjobb, már az idén gond lesz a hazai és a külföldi piaci igények kielégítésével. Rosszul teszi, aki most építi le a tehenészetét, hisz előre látható, hogy idővel a tejter­melés is jő üzlet lesz. A ku­korica árát emelni kell, a sertéstartást fenntartani — véleményem szerint ezek a dolgok már a jövő évi ársza­bályozókban szerepelnek. •Nem látszik sajnos viszont javulás a zöldség- és gyü­mölcstermesztésben — a ter­melés, felvásárlás, tárolás és értékesítés tendenciái ezt mutatják. — Itt az intézetben van számítógép? — A szövetkezeti számító- központot mi kezeljük. Itt van egy R—22-es számító- központ, memóriabővítéssel, aztán egy Dán RC 3600-as nagy számítógép. Több mű­szakban üzemelnek, és nagy adatmennyiséget tudunk raj­tuk tárolni és feldolgozni. — Meg tudná mondani, hogy a mi hét végi beszél­getésünket I hányán fogják elolvasni? Tolna megye la­kosainak száma közel 260 ezer, a mi lapunk pedig 37 300 példányban jelenik meg. — Akad, aki a kezébe se veszi az újságot, mert nem ér rá olvasni, annyi a dolga. Mások viszont végigolvassák a lapot. Megítélésem szerint 85-90 ezer ember olvassa el ezen a szombaton a Tolna Megyei Népújságot. D. Varga M. Éppen száztíz éve annak, hogy a képviselőválasztások miatt az urnákhoz szólítot­ták azt a kevés embert, aki­nek választójoga volt a me­gyében. A sajtó — az érdek­lődést felkelteni igyekezvén — mindent megtett, hogy fel­hívja a figyelmet a válasz­tási törvény néhány passzu­sára. Hiába. Az érdektelen­ség teljes volt. Azon a bizo­nyos 1875. évi júliusi vá­lasztáson alig mozdultak ki az emberek. Kesergett is a Tolnamegyei Közlöny. Idéz­zük: „A szegzárdi kerület vá­lasztása folyó hó 5-én elszo­morító lefolyású volt. A de­rék választási elnök gondos­sága kitűnően teljesítő az előmunkálatokat. 4 elnök és 4 jegyző mellé még 6 írno­kot rendeltetett ki, s hogy a választás díszét és rendét biztosítsa, a községi és já­rási rendőrséget, úgy a hely­beli katonaságot is sorakoz­tatta. Ily pompás személy­zettel nyitotta meg reggel nyolc órakor elnökünk a vá­lasztást, de egyetlen egy vá­lasztó sem volt jelen. 20 perc telt el, mikorra 4—5 választó beszálíinkózott és dr. Diczen- ty Pál az ajánlást benyújtotta Szluha Benedeket képviselő­nek jelölvén. Nyolc és fél órakor az egyedül ajánlott jelölt országos képviselőnek kijelentetett, ekkor a hivata­los személyzettel együtt 33 választó volt együtt, tehát annak leszámításával a 2400 választó 1 százaléka! El­csüggesztő volt a közöny ily óriási mérvűsége. Leverő annyival is inkább, mert ke­reskedő, iparos egy sem, föld- mívelő egyetlen egy, az egy­házak hivatalnokai közül szinte egy volt jelen, s így e közöny a társadalom minden osztályánál megnyilvánult.” Egyetlen százalékkal így le­hetett egykor Magyarországon képviselő valaki. Pedig az 1875. évi választásoknak igen nagy volt a jelentősége. A Szabadelvű Párt ekkor ke­rült hatalomra, lett kormány­zópárt, s negyven esztendőn keresztül megőrizte ezt a szerepét. Csak 1905-ben ve­szített, s ezt követően fel is bomlott. De térjünk vissza az 1875-ös választásra. Az emlí­tett cikk a választási aktust követő eseményekről így írt: „A választás befejezte után czintányér — dob és trombita zaj — mintegy 200 embert összecsődített, kiknek szintén lohasztá kedvét — a város­házon lengő, a választást ominózusán beárnyékoló fe. kete zászló.” (A fekete zászló azért lengett a középülete­ken, mert 1875. június 29-én meghalt V. Ferdinánd.) A megye többi részében lényegesen többen járultak az urnákhoz és adták le szava­zatukat. Az egykori tudósítás szerint Pakson Szeniczey Ödönt választották meg Si- moncsics Béla ellenében 204 szótöbbséggel. Kölesden Vi­zsoly Gusztáv nyerte a sza­vazást Perczel Vilmos ellené­ben, 182 szótöbbséggel. Bony- hádon nem volt vitás Perczel Béla igazságügyi miniszter győzelme. Nem volt ellenfele. Szakcson Perczel Lajos győ­zött 114 szótöbbséggel, Cséry Lajos ellenében, és Pincehe­lyen Hecs Károly részére ter­mett babér a választáson 220 többséggel Busbach Péterrel szemben. A tudósító meg­jegyzi, hogy mindenütt bé­késen folyt a választás, att- rooitásra sehol sem került sor. Ez utóbbi nem csoda, ha oly nagymérvű volt az érdekte­lenség, mint Szekszárdon. Azt sem árt tudni, hogy a ma­gyar parlamentbe még soha senki — a fenti esetet kivéve — nem került be 1 százalékos választási „eredménnyel”. Verekedés csendőrök és a járhatatlan utak Maradjunk még a száztíz évvel ezelőtti eseményeknél. A Tolnamegyei Közlöny hosz- szabb hírt közölt a csendőrök brutalitásáról, s bármily hi- hetelennek tűnik, ezt össze­kapcsolta a járhatatlan utak­ról szóló megjegyzéssel. íme: „Hercher Jakab alsónánaí lakos az ottani csendőrök ál­tal úgy megveretett, hogy fel- gyógyulásához kevés a re­mény, s így bekövetkezhető halála előtt történendő ki- haggatása, a bűnvizsgálat si­keres befejezhetése tekinteté­ből szükségessé vált. Alsó Nána — tudvalevőleg — a bonyhádi kir. járásbíróság területén van, miután azon­ban az ottani járásbíróság ki. küldötte az utak járhatatlan- sága miatt képtelen volt oda eljutni, Pózner József kir. járásbíró távirati úton ke­reste meg a szegzárdi kir. já­rásbíróságot, hogy Hercher Jakab kihallgatását, miután Szegzárdról Alsó-Nánáig kö­vezett út van, így hozzáfér­hető, a helyszínén eszközöl­je.” Erőszakos magyarosítás Kölesden is — mint másutt — az iskolai évet vizsgával zárták már 1875-ben. A vizs­ga nyilvános volt, ezért a plébános, néhány ügyvéd és más személy megjelent az ünnepélyes aktuson. Valami azonban nem tetszett az egyik tudósítónak, és hosszabb írás­ban bírálta az esetet. Idézünk a cikkből : „ ... hát a vizsga megtar­tatott. Eredményével meg le­hetett elégedve bárki is, aki tekintetbe veszi azon nehéz­ségeket, amelyekkel a taná­rok és a tanulók nagy részé­nek, különösen az alsó két osztályban meg kell küzdeni, míg annyira haladnak, hogy ebben a német városban, hol alig lehet egy öltözet ruhát és lábbelit rendelni, a ma­gyar nyelvet elsajátítják a helybeli és a közel vidékről beadott fiúk. — Az értesítő ugyan azt mondja, hogy 100 tanuló közül 83-nak volt az „anyanyelve” magyar és csak 16-é német. Azonban kár az igazgató úrnak magát és kö­zönségét is állatni. Azt akar­ja az igazgató úr talán mon­dani, hogy 16-.an vannak csak még, ezeknek is a fele első osztályban, kik éppen nem, vagy igen keveset tud­nak magyarul, a többi 83-nak is legalább fele Bonyhádon, itt a gimnáziumban tanult meg magyarul, amennyire megtanult. így aztán az igaz­gató úr egy csapásra két le­gyet ütne: valót mondana és az intézet magyarító érdemét is kiemelné. Most azonban, ha a vidéki ember bemegy a vizsgára, az értesítő adatai­nak adva hitelt, azt fogja mondani, hogy itt még a ma. gyár „anyanyelvű” fiúk szó­kiejtése is elnémetesedik.” Nem vitaható, a tudósító kifogásolja, hogy nem haladt kellő eredménnyel előre az erőszakos magyarosítás ügye, azaz az iskola nem tudta megtanítani a németül be­szélő gyermekeket a magyar nyelvre. Ehhez hasonló írás gyakran jelent meg az egy­kori újságok hasábjain. Ar­ról is tudósítottak, hogy a tanügy megyei képviselői gyakran osztottak jutalmakat azoknak a pedagógusoknak, akik — véleményük szerint — sikereket értek el a ma­gyarításban. Véres fej és törött borda 1875-ben jó volt a szüret. Az emberek olykor-olykor többet emelték a poharat, mint ildomos lett volna. Szóvá is tette egy Szabó Mi­hály nevű tudósító, aki Kop- pányszántóról küldött tudó­sításának végén ezeket írta: „Hogy az Isten az idén egy kis bőszüretet adott, ugyancsak felhasználja az alkalmat az ifjúság; egyre- másra lakodalmaznak, dári- dóznak, és verekszenek. Na, de az már a magyarnak vé­rében, hogy ha egy kissé töb­bet iszik a kellettnél, szeret dulakodni és erejét próbál­gatni. Hiszen egy kis ártat­lan huza-vona megjárná, ez pótolná a tornászától, hanem biz legtöbbnyire beütött vé­res fej, vagy elütött oldal­borda a végkimenetel.” K. Balog János

Next

/
Thumbnails
Contents