Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

1985. július 13. / TOLNA \ Képújság 7 Elöljáróságok az út elején Akik helyzeti előnnyel kezdenek Gyönk hat társközségében 3665 lakos él, a nagyközségi közöt tanács székhelyén 2463 állandó, és 125 ideiglenes la­kót számlál. Ez együtt 6128 lélek, de ha a közelmúltban mégis a 3665-ről esett több szó, nem hogy nem véletlen, a lehető legtermészetesebb dolog. Miszla, Varsád, Udva­ri, Szárazd, Szakadát és Di- ósberény huszonkét nemrég megválasztott tanácstagja az összesen 35 főt számláló kö­zös tanácsban úgy foglal he­lyet, mint lakóhelyének elöl­járósága. S az alakuló ta­nácsülésen megválasztott elöljárók egy kivétellel a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának is tagjai: A kivétel — akinek nem jutott hely a kilencta­gú végrehajtó bizottságban — udvari elöljárója, Varga Ernő. A miszlaiak elöljárója Völgyi József, a varsádiaké Kótai László, a szárazdiaké Waffenschmidt Ibolya, a sza- kadátiaké Varga Ferenc, a diósberényieké pedig Binder Mátyás, aki egyúttal a leg­fiatalabb tanácstagok közé számít. A választásokat meg­előző jelölőgyűlésen őt az édesapja, Binden Simon he­lyett jelölték, s íme az ered­mény: „A fiú kiváltotta az édesapját a közéletből” — mondják a diósberényiek és hozzáteszik, hogy a család­ban maradó, apáról fiúra szálló bizalom nem a vélet­len műve. „Simon sokáig dol­gozott értünk, folytassa most a munkát a fia. Az apa min­tának is jó, és segítőnek is” — vélik a félezernél alig több lakót számláló társköz­ségben, és az a véleményük, hogy máris biztosan nyerő fogadást lehet kötni arra, hogy az ifjú Binder se gyűjt nagyközségi tanács- és vb- tagként. községi elöljáróként kevesebb közmegbecsülést, mint amennyit az édesapja gyűjtött. Rövid délutáni megbeszé­lés Gyönkön a nagyközségi közös tanács inkább mun­kára, mint hivalkodásra al­kalmas elnöki szobájában, ahol Körcsönyei József el­nök előtt vaskos irattartók tornyosulnak. Az irattartók­ban tervdokumentációk, út­építésre. Nem egyformán, de mind a hat társközségnek égető gondja a szilárd bur­kolatú utak hiánya. Ponto­sabban szólva az, hogy ami eddig épült a tanács — la­kosság — gazdálkodó szer­vek feszes összedolgozásával, „kevés az üdvösséghez”, ah­hoz, hogy a manapság oly sokszor citált lakosságmeg­tartó képesség megfelelő mó­don növekedjék. Ha jobb lesz az úthálózat, többen vállal­ják a helyben lakást, mun­kába járást, mint eddig. Az utak, járdák mellett, vagy még előtte a jó ivóvíz, a ke­reskedelmi ellátás az idős­korúak sorsának lehetőség szerinti egyengetése volt ed­dig is és marad ezután is napirenden mint legfonto­sabb tennivaló. — Szeretnénk szebb napo­kat élni — mondják egybe­hangzóan az elöljárók, akik arra határozták magukat, hogy a lakossággal az eddi­gieknél is jobb összhangot teremtenek. Mert ugyan mi­re lehet menni akkor, ha az ember nincs a lehető leg­szorosabb, legharmoniku- sabb kapcsolatban a körü­lötte élőkkel? A szándék az újabb értékek teremtésére nem nélkülözi az előzménye­ket. Gyönk és hat társközsége valóságos gyakorlóterepe volt az elöljáróságoknak. A lejárt mandátumú közös tanács társközségének tagjai ugyan­is korábban tanácstagi cso­portot alkottak. Ezeknek a csoportoknak volt vezetőjük, együtt sok, most jól haszno­sítható tapasztalatra tettek szert, és úgy akarnak dolgoz­ni elöljáróságként, hogy mun­kájukat siker kísérje, erősöd­jék tovább az érdekképvise­let. A tét nem új, felelnek nem kevesebb, mint 3665 em­ber sorsának jobbításáért. A mostani helyzet tehát új is, meg nem is. Itt ezért nem gond azoknak a másutt el­szabadult téves eszméknek az eloszlatása, miszerint az elöl­járóság egy kis tanács. Nem az. Gyönk és társközségeiben tudják ezt az emberek. így nincs olyan félreértés sem, hogy az elöljáróság nem je­lent se önálló gazdálkodást, se legalább egy vagon pénzt. Másutt a várakozás bizony öltött ilyen fordulatokat is. így nem kevés kistelepülésen gondolják, hogy csiri-biri-bá, a megválasztott elöljáró ve­zette 2-3-6 tagú elöljáróság most villámgyorsan elővará­zsolja mindazt, aminek eddig hiányát látták. Lesz jó ivóvíz, szilárd útburkolat, javul az alapellátást biztosító bolthá­lózat, szóval „egycsapásra le­het rendet vágni”. Hát per­sze, igazuk van azoknak, akik mostanában azt mondják, hogy Gyönk és társközségei rászolgálnak a kivételes jel­zőre, mert esetükben valóban szilárd közigazgatási ellátási képviseleti egységről beszél­hetünk. Ez hosszú évek mun­kájának az eredménye. A „hetek” nemcsak összeszok­tak, összefogásban is sike­resen tették próbára egymást. Vegyük a mindenütt legfonto­sabb gondok egyikét, az út­építést. A hatodik ötéves tervben eddig közel hétmilli­ós költséggel készült el tizen­egyezer négyzetméter szilárd útburkolat. Az utóbbi két év­ben épült 83 új lakóház, éhből tizenegy a társközségekben, ahol a nagy elnéptelenedés éveiben lehetett harmine- negyvenezer forintért egészen jó állaDotú házakat vásárol­ni. Azóta fölszökött az eladó házak ára, most százhúsz— százhatvanezerért is akad vá­sárló. Üjabban pestiek vásá­rolják az eladó ingatlanokat, és a hozzá tartozó kertet hét­végi pihenőhelynek. Miszlán például éppen mostanában három ilyen városi gazdára talált parasztházat nádaznak újra. De van hétvégi igazán pihentető remeteségre, kert­re, falusi csöndre, békesség­re vágyó új lakója Szárazd- nak, és majd lesz valahány társközségnek is. » •Kol'tai László a varsádi- ak elöljárója 1958 óta ta­nácstag. A tanácstagi cso­portot is vezette, végrehaj­tó bizottsági tag is volt. „Ki­próbált. harcos” — mondják róla. ö saját magáról nem szívesen beszél, a társai ne­vében annál szívesebben. Va­lahány társközségnek a la­kossága elöregedett. A 385 lakosú Szárazdon például minden negyedik ember hatvan év feletti. Ez különö­sen nagy érzékenységet kí­ván az elöljáróságoktól. Egy­részt azért, hogy magukra- hagyottnak ne érezhessék magukat az öregek, másrészt pedig azért, hogyha lassan is, de biztosan javuljanak a kisközségekben élők élet- feltételei. Legyen miért ott­hon maradni vagy visszajön­ni a fiataloknak a falujuk­ba, nemcsak lagzira, disznó­öléskor és búcsúkor. Kottái Lászlónak egyébként szilárd meggyőződése, hogy „Varsá­don száz év múlva is élni fognak emberek”. A kijelen­tést szívből fakadó derű és helyeslés fogadja. Rövid ide­ig azt latolgatjuk, miként lehetne megszervezni e ki­jelentés ellenőrzését. A szó a kereskedelmi ellá­tásra fordul, hogy azon van bizony még mit javítani és nagyon jó lenne ha a Köp— Ka Áfész Szárazdot és Ud­varit kerítené most sorra. Egyáltalán több rugalmas­sága lesz szükség ahhoz, hogy a nem múlt költség- igényes megoldások kéznél legyenek a kisebb de a la­kosság közérzetét mégis erő­teljesen befolyásoló problé­mákra. * Szeptemberben Udvari il­letve az udvariak elöljáró­sága lesz a házigazdája a nagyközségi közös tanács vb első kihelyezett ülésének. Tu­lajdonképpen ez a helyszí­ni tanácskozás sem új a kö­zös tanács gyakorlatában, de tartalmi, „a gazdálkodás nemcsak lehetséges, szüksé­ges is”. Az elöljárók legaláb­bis erre számítanak, továb­bá arra, hogyha meghívják a tanácskozásokra a nem taná­csi szervek képviselőit, azok szívesen fogadják meghívá­saikat és a nekik címzett ész­revételeket, javaslatokat nem piszkálódásnak könyve­lik el. így hát a várakozás nem csekély. Itt a „hetek” viszonylatában is új szakasz kezdődik a tanácsok történe­tében, de munkával megala­pozott előny birtokában. László Ibolya A munkaközvetítő irodában jártunk A röviden csak munkaköz­vetítőként ismert hivatal, a Szekszárd Városi Tanács VB Munkaügyi Szolgáltató Iro­dája nem él ma még a köz­tudatban. Vonatkozik ez a megállapítás nemcsak a la­kosság többségére, de a munkaadók egy részére is. Igaz, nem tekint vissza még távoli múltra, hiszen 1983 januárja óta működik. Mégis elgondolkoztató a helyzet. Különösen, hogyha az utóbbi időszakot vesszük figyelem­be, amikor a gazdasági sza­bályozók változásával, a nagy átszervezésekkel, munkaerő- létszám-leépítésekkel egyre égetőbb szükség lenne az egységes közvetítő tevékeny­ségre. Megnövekedett volna az irodák felelőssége ebben a kényelmetlen helyzetben? Szó sincs róla. Csupán a köz­vélemény fordult sokkal na­gyobb érdeklődéssel feléjük, mintegy tőlük várva a gyógy­írt. Vagyis a fentebb tett megállapítás az „ismeretlen­ségről”, elszigeteltségről egy folyamat végét, s egyúttal egy új szakasz kezdetét is jelezte. Erről beszélgettünk Kis Pál Istvánnéval, a szek­szárdi iroda vezetőjével. — A megyében egyetlenek, mégis a városi tanácshoz tartoznak szervezetileg. Nem okoz ez nehézséget a tevé­kenységükben? — A városokban és kisebb településeken hasonló mun­kát csak a tanácsok ügyfél­szolgálatai végeznek. Hang­súlyozom, hogy hasonló, nyil­ván nem lehet egyenértékű az ittenivel, nem is ez a pro­filjuk. Velük nem túl szoros a kapcsolatunk. Az igények­nek megfelelően, sőt annak felkeltésére azonban már megpróbáltunk kimozdulni. Egyelőre a megyeszékhelyhez közeli településekkel igyek­szünk kapcsolatot kialakítani, Bátaszéken, Tolnán keresünk fel üzemeket vállalatokat. — Milyen metódus szerint történik a kapcsolatfelvétel hivatalosan a munkaadók­kal? Vagyis van-e bejelen­tési kötelezettségük, vagy önöknek kell utánuk járni? — Elvileg kötelesek beje­lenteni munkaerő-igényüket, ami nálunk nyilvántartásba kerül. A hozzánk forduló ál­lampolgárokat e szerint tájé­koztatjuk a lehetőségeikről. A folyamatos változásokról persze informálni kellene irodánkat a felesleges admi­nisztráció, de elsősorban a munkavállaló megtett feles­leges kilométerei, elpazarolt ideje miatt. — Előfordul ebben a kap­csolatban zárlat? — Igen. Nem törölteti mondjuk igényét egy adott munkakörre, mi pedig to­vábbra is küldjük az érdek­lődőket. Felesleges, buta idő- pocsékolás és presztízsvesz­teség is. De ez még mindig kedvezőbb, hiszen már vala­milyen kapcsolatot tételez fel. A másik véglet, amikor egy­általán nem jelentik be a munkaadók igényüket, an­nak ellenére, hogy a munka­törvénykönyv ezt előírja. Hirdetés útján vagy az ut­cáról veszik fel az embere­ket. — Kivel állnak igazán jó partneri kapcsolatban? — Néhányat csak felsoro­lásszerűen ... A műszergyár­ral, Patyolattal, Mezőgéppel, Kis Pál Istvánná: „A vál­lalatok elvileg kötelesek be­jelenteni munkaerőigényü­ket a sütőipari vállalattal, bőr­díszművel, a Városgazdálko­dási Vállalattal és a PATEX- szel van naprakész informá­ciócserénk. — Hányán fordulnak önök­höz egy ügyfélfogadási na­pon? — Ez nagyon változó, átla­gosan 10—15 érdeklődő ér­kezik naponta. Rengeteg té­nyező függvénye: mikor van fizetésnap, jutalom vagy pré­miumosztás, milyen az idő­járás ... Nyáron a szünidő­ben például jelentősen meg­növekszik a fiatalok száma. Nem annyira a szünidei mun­kára jelentkezőké, mint a pályakezdőké. Egy részük időben keres fel bennünket, számukra így többnyire meg­felelő helyeket tudunk java­solni őszre, a munkakezdés­re. Sokan vannak, akik az utolsó vakációt élvezve meg­feledkeznek errőlv késve jel­zik igényüket, amikor már a jobb lehetőségek elkeltek, a kedvezőbbnek tűnő helyeket betöltötték. Legnagyobb számban 19—30 év közöttiek jönnek. Iskolai végzettségük széles skálán mozog. Az ösz- szes jelentkező 45 százaléka közép, 6 százaléka felsőfokú végzettséggel érkezik. — Kik fordulnak általában az irodához? — A legkülönfélébb embe­rek fordulnak meg nálunk, vagy tárcsázzák fel telefon­számunkat. Utóbbiak száma különösen magas, többnyire gyors információt kérnek, őket nem is vesszük nyilván­tartásba. Nagyon sok fiatal­korú kéri segítségünket, őket különösen nehéz elhelyezni, a vállalatok, üzemek inkább a felnőtt dolgozókat részesí­tik előnyben. A szakmunká­sok helyzete még valamivel jobb, a szakképzetleneknek azonban nehéz helyet találni. Viszonylag sok kereskedelmi szakközépiskolát végzett je­lentkezik), akik szakmai gya­korlaton szerzett tapasztala­taik alapján más területen, főként alkalmazotti munka­körben helyezkednének el. Aztán a gimnáziumból kike­rülő lányok egy része, eset­leg már felvételi vizsga után érdeklődik mintegy bizton­sági tartalékként. — És a felnőttek? — A néhány diplomásnak könnyen találunk helyet, ugyanúgy jók a betanított munkásként elhelyezkedők lehetőségei is. Gondot jelent a fiatal kisgyermekes anyák elhelyezése, többnyire ugyan­is két műszakban foglalkoz­tatnák őket. — Mi a helyzet a rehabi­litációval? — Feladatunk lenne, hogy a megváltozott, csökkent munkaképességű dolgozók­nak könnyebb munkalehető­séget találjunk. Sajnos, erre ritkán kerül sor, a rehabili­tációs bizottságnál megjele­nők nagyrészt súlyos betegek, betegségük miatt nehéz mun­kába állítani őket. — Melyek a hiányszakmák? — Irodánk tavaly 45 hiány­szakmát tartott nyilván. En­nek túlnyomó többsége épí­tőipari szakmunka, de gyako­ri más szakmák elhagyása is, mint például a mechanikai műszerész, elektroműszerész, szerszámkészítő. A pályaelha­gyás oka főként az alacsony jövedelem. Előfordul azonban hogy kedvezőtlenek a munka­körülmények), vagy a mun­kaidő-beosztás. — Hányán keresnek alkal­mi munkát, másodállást, és hányán vannak, akik egyál­talán nem tudnak elhelyez­kedni. — Ilyen jellegű foglalkoz­tatást, illetve bedolgozást ta­valy 174-en kerestek, igényt azonban erre nem jelentettek be a vállalatok, segíteni nem tudtunk. A júniusi statiszti­kai adatok alapján egyébként munkába helyezésre hetve­nen várnak, ezt a számot a pályakezdők jelentkezése emeli meg. — Üj szolgáltatásokkal bő­vítették tevékenységüket. Melyek ezek? — Tavaly decemberben kezdtük el a munkajogi ta­nácsadást. Minden szerdán két órán át fogadja dr. Bre- bán Valéria jogász a hozzánk fordulókat, akik szép szám­ban jönnek. Rövidesen be­indulhat a számítógépes adatrögzítés is, ami nemcsak a mi munkánkat könnyíti meg, de az ügyfélnek gyor­sabb tájékoztatást is nyújt. Munkaidő után pedig a mű­szaki áruház egyik kirakatá­ban a televízió képernyőjén adunk programokat. — Hányán végzik ezt a munkát? — Az iroda jóváhagyott létszáma három fő, ami a megnövekedett feladatokhoz is kevés lenne. Nehezíti a helyzetet, hogy egyik kolle­ganőm jelenleg gyes-en van. a helyén lévő szerződéses munkatársunk is oda készül. — Talán nem túlzás azt állítani, hogy azoknak, akik itt dolgoznak, egy kicsit pszi­chológusnak, pedagógusnak, jogásznak kell lenniük. Kü­lön egyéniség megfelelő ha­bitus szükséges ehhez... — Biztosan. Örök életem­ben munkaüggyel foglalkoz­tam, emberekkel álltam kapcsolatban. De azt hiszem, a legfontosabb itt a türelem. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: BAKÓ JENŐ Szolgáltatások bővítése A munkaadó és -vallóié érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents