Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-11 / 135. szám
2 ‘KÉPÚJSÁG 1985. június 11 A pótválasztások háttere Tovább a demokratizmus útján SZM BT-küldöttség érkezett hazánkba A választások befejezése után, a pontos adatok birtokában a választások értékeiről, a választási rendszer fejlesztéséről kértünk interjút dr. Molnár Bélától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárától, aki az Országos Választási Elnökség titkára is volt. — Negyvenöt képviselői választókerületben, vagyis 8 százalékos arányban egyet, len jelölt sem kapta meg a kellő szavazatmennyiséget. Hogyan értékeli ezt a jelenséget? — Ez a demokratizmus természetes jelensége. Sőt, 849 tanácstagi választókerületben — ez pedig 4,5 százalékos arány — ugyancsak pótválasztást kell kiírni. Mi az oka a viszonylag sok pótválasztásnak? — Előre látható volt, hogy azokban a képviselői és tanácstagi választókerületekben, ahol három, de még inkább ahol négy jelölt indult, a szavazatok annyira megoszlanak, hogy senki sem éri el a törvényben megkövetelt 50 százalék és egy fő arányt. Mindenütt ilyen választókerületekben szükséges a pótválasztás. Ahol kettős jelölés volt, sehol sem szükséges. Ezeken a helyeken azonban a választási eljárást teljes egészében meg kell ismételni. Már ezen a héten sor kerül a jelölőgyűlésekre. — Mi a véleménye az ellentétes hatású folyamatokról, hogy tudniillik a hármas, négyes jelölés a demokratizmust növeli, de éppen emiatt megoszlanak a szavazatok, tehát a demokratizmus működése a pótválasztások miatt lassúbb? — Ez kétségtelen. De eny- nyi ellentmondást vállalnunk kell a demokratizmus érdekében. Hiszen a 8 százalékos képviselői és 4 százalékos tanácstagi pótválasztás a demokratizmus sokszínűsége, természetes velejárója. A választások politikai győzelmét jelenti, hogy a választópolgárok óriási többsége elfogadta és él azzal, hogy legalább két jelölt közül választhasson. A pótválasztások ilyen aránya nem teheti vitássá a többes jelölést. — Hogyan vált be az újítás, hogy nem volt szesztilalom? — A tilalom feloldása nem a szabadosságot jelenti, hanem a józan megfontolást. Hiszen korábban éppen a szesztilalom miatt nőtt meg az előző napok alkohólvásár- lása. Nincs szükség tilalomra. — Negyedszázada elterjedt a nyugati politikai irodalomban a „homo apoliticus" elmélete, a nem politizáló, a közélettől távolmaradó, elidegenedő állampolgárok számának növekedéséről. A szombati magyar választások után mint vélekedik erről a társadalmi jelenségről? — A magyar társadalomban is van olyan ember, aki szombaton kimegy a természetbe, elhagyja a nyüzsgő társadalmat, csak a magányt szereti, s a politika, a közügyek iránt közömbös. A mostani választások azonban pontosan körülhatárolták ennek a rétegnek az arányát: az erre jogosult lakosság 94 százaléka szavazott, választott. Tehát nálunk a közügyek iránti közömbös réteg igen vékony. Bár ez igen jó arány, mégsem akartunk megbékélni ezzel sem. Közülük is sokat megnyerhetünk a köz érdekében, csak még nem találtuk meg hozzájuk az utat. De a magvar társadalom jelentős része a közügyek iránt nem közömbös, ezt a mostani választások világosan megmutatták. — Megválasztottak 285 pótképviselőt és 30 885 póttanácstagot. Hogyan tevékenykedhetnek a „pótemberek”? Hiszen a testületek csak együttesen hozhatnak jogerős határozatokat, gyakorolhatnak jogot. De a pótképviselőknek, és a póttanácstagoknak is jelentős tömegük van, s visszatetsző számukra csupán megválasztottak halálára, lemondására várni, hogy a helyükbe léphessenek! — Az eredeti cél is az volt, hogy a pótképviselőkkel és póttanácstagokkal bővíteni kell a tevékeny közéleti személyiségek körét. Hiszen az ő szavazati arányuk mögött is választói akarat van. Most gondolkodunk azon, hogy milyen tevékenységi kört ajánljunk a pótképviselőknek és póttanácstagoknak. Hiszen a megüresedés — halál, lemondás — a tapasztalatok szerint elenyésző számú. A cél, hogy ők is állandó jelenlévői legyenek az adott terület közéletének. De természetesen nem jogellenesen, tehát nem a képviselő, a tanácstag jogállásában, s nem azokkal párhuzamos, azonos munkát végezve. De semmiképpen sem tartható fenn az a helyzet, hogy a képviselő, a tanácstag esetleges haláláig, lemondásáig közéletileg tétlen, mellőzött emberek maradjanak. A szellemi értékkel történő ilyen pazarlást egyetlen ország sem engedhetné meg magának. Ezért kerüljük, hogy a „pót” jelző csupán formális cím legyen, mert a mögöttük álló szavazati arány tekintélyes társa- delmi megbízatást jelez és igényel. — Hallottunk a választási rendszer finomításának a szándékáról. Ez mit jelent? — Semmiképpen sem jelenti a legalább kettős jelöléstől való visszalépést. Minden változtatás csak a választási törvényben már testet öltött demokratizmus továbbfejlesztése lehet. Én úgy érzem, hogy módosításokra, pontosításokra inkább a végrehajtási utasításban van szükség. Például a jelölőgyűlés helyének és időpontjának megszervezésében, hogy ne egy világbajnoki futballmeccs órájára essék. Hiszen a lakosság döntő többsége hitet tett a mostani választási rendszer mellett, csupán sezrvezésre vonatkozó panaszok adódtak, például a közzétételre. Magát a törvényt alapvető módon igazolta a választás. FÖLDESSY DENES Katonai tanácskozás Budapesten A Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői éves tervének megfelelően hazánkban tartják tanácskozásukat a tagállamok hadseregei személyügyi szerveinek és katonai tanintézetének vezetői. Az értekezletre hétfőn Budapestre érkezett a bolgár néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg, a lengyel néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a román néphadsereg, a szovjet hadsereg és az egyesített fegyveres erők törzsének küldöttsége. A külötteket a baráti hadseregek személyügyi főcsoportfőnökei, illetve csoportfőnökei vezetik. Elismerés a választások közreműködőinek Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása június 8-án, a törvényes előírások megtartásával, a szavazásra jogosult állampolgárok nagyfokú aktivitásával, kiegyensúlyozott, jó politikai légkörben, példás rendben folyt le. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elismerését fejezi ki és köszönetét mond a választási elnökségekben és a szavazatszedő bizottságokban közreműködő valamennyi párttag- és párton- kívüli aktivistának, a párt szerveinek és szervezeteinek, a népfrontbizottságoknak, a társadalmi szervezeteknek, a tanácsok, és más állami szervek dolgozóinak, a képviselő- és a tanácstagválasztások zavartalan lebonyolításáért, sikeres és eredményes megszervezéséért. (MTI) Filipp Jermasnak, a Szovjetunió Állami Filmbizottsá- ga elnökének, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnökének vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az SZMBT küldöttsége, amely részt vesz a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A Szovjet—'Magyar Baráti Társaság küldöttségét a délelőtti órákban a Barátság Házában fogadta Apró Antal, az MSZBT elnöke, s tájékoztatást adott a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tevékenységéről. A találkozón a vendégek tájékozódtak a hazánk felszabadulása és a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának tiszteletére szervezett jelentősebb MSZBT-rendezvények programjáról is. Délután Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára a KB székházában fogadta a Filipp Jerrnas vezette SZMBT-küldöttséget. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cseréltek a baráti társaságok sokirányú, tartalmas tevékenységéről, fejlődő kapcsolatairól. Mai kommentárunk A túsz-ügy A Közel-Kelet változatlanul világunk egyik vibráló feszültséggóca. A legutóbbi jelentésekből összeálló szomorú kép megint csak arról tanúskodik, hogy — nagyon nincs béke a biblikus hangulatú olajfák alatt. A világ — a libanoni halottak és sebesültek mellett — most elsősorban a túszként elfogott finn ENSZ- katonák sorsáért aggódik. 1 A véres közel-keleti porondon már sokfajta gátlástalan tettre került sor az elmúlt viharos esztendők során, de a világszervezet kéksisakosai ellen foganatosított „akció” még itt is új — és gyorsan tegyük hozzá: aggasztó fejleménynek minősül. Maga a történet közismert: A1 Kantara térségében az úgynevezett dél-libanoni hadsereg (izraeli zsoldban álló alakulat) csellel bekerítette és elfogta az UNIFIL, a nemzetközi rendfenntartó és ellenőrző egység huszonnégy finn nemzetiségű tagját. Kettőt közülük a támadók szabadon engedtek, de közölték: a náluk maradt huszonkettőt csak akikor engedik el, ha az Amal nevű síita szervezet (amely mostanában véres harcot vív palesztin menekülttáborok lakói ellen) elenged tizenegy elfogott, a „dél-Mhanoni hadsereghez” tartozó milioistát. A semleges és világszerte nagy erkölcsi tekintélyt élvező Finnország katonáinak elfogása világszerte nagy tiltakozást váltott ki, és a jelek szerint Tel- Avivnak is kellemetlen. Az dk nyilvánvaló. Mivel az egész világ tudja, hogy az Antoine Lahad által vezetett .túszszedők egyértelműen izraeli befolyás, sőt, parancsnókság alatt állnak (mint az AFP francia hír- ügynökség közölte, még Lahadék telefonjait is izraeliek kezelik), érthető, hogy a világ nem a kezet, hanem a fejet teszi felelőssé a térségben történtekért. Mind a túsz-ügy, mind az izraeli halogató taktika, mind az összlibanani veszteséglista (egy hónap alatt 534 halott és 2260 sebesült) azok hangját erősíti, akik a térség egész, egyre kuszább problémahalmazának rendezését követelik, egy minden érdekeltet bevonó nemzetközi konferencia asztalánál. HARMAT ENDRE Palme latogatasa Mennyit tudunk Svédországról? Egyszerre sokat és keveset. Nevét hallva mostanában az ember először arra a konferenciára gondol, amelynek résztvevői 33 európai és két tengerentúli állam képviseletében a helsinki folyamat továbbviteléről, a nemeztközi bizalom és biztonság erősítéséről tanácskoznak 1984. januárja óta. Aki érti s átérzi az európai biztonsági és együttműködési folyamat jelentőségét, annak természetes, hogy odafigyel a stockholmi konferencia eseményeire. Aztán Svédországról eszünkbe jut Olof Palme, a nagy tekintélyű szociáldemokrata politikus, aki most hazánkba látogat. Ez lesz az első magyar—svéd kormányfői találkozó, amely minden bizonnyal ösztönzést ad majd kétoldalú kapcsolataink fejlődésének. S felötlik, persze, hogy felötlik bennünk a „svéd csoda”, amelyről széltében-hosszában írtak-beszéltek éveken át, és nyomában a kérdés: vajon a svédek a válságterhes világ- gazdasági időkben is olyan jól élnek, mint egykor? Csodák és prózai szempontok Svédország Európa negyedik legnagyobb állama, lakóinak száma 8,3 millió, akik ma is a világ egyik legmagasabb életszínvonalával büszkélkedhetnek. A gazdasági viharfelhők ugyanakkor őket sem kerülték el, s ezért a csaknem fél évszázadon át kormányzó szociáldemokratákon csatta/nt az ostor: a választók hat esztendőre megvonták tőlük a bizalmat, és csak 1982-ben helyezték újra a kormányrudat Palme pártja kezébe. Szeptemberben a svédek újra szavaznak, és a választási csata már javában zajlik. A mindent eldöntő kérdés — úgy tűnik — ezúttal is a gazdaság állapota lesz. Palméék csaknem három éve ambiciózus terveket dolgoztak ki a válságjelenségek felszámolására. A kormányrúd átvétele után rögtön 16 százalékkal leértékelték a svéd koronát. Ezt egy középtávú feileszté- si program megvalósításával párosították, amelynek eredményeként — igaz, nagyon Olof Palme óvatosan — ismét „svéd csodáról” beszélnek a világban. A bruttó nemzeti érték tavaly több mint három százalékkal, az ipari termelés pedig nyolc százalékkal növekedett. A svédek azonban sokkal prózaibb szempontok alapján döntenek majd a szavazóurnáknál. Nyugtalanítja őket a munkanélküliség, amely a foglalkoztatottak — nyugat-európai méretekben elenyésző — három százalékát sújtja, a mintegy hét- százalékos infláció, amely a jobboldali kormányzás idején két számjegyű volt. Mindemellett idén májusban a svéd állami szektor történetének legnagyobb sztrájkjára került sor, amely kompromisszumos bérmegállapodással ért véget. Előzőleg a Palme-kabinet a bérkövetelések mérséklését kérte a szakszervezetektől, s cserébe azt ígérte, hogy az esztendő végére három százalékra szorítja le az inflációt. Ma már nyilvánvaló, hogy sem a bérkövetelések visszafogását, sem a drágulás ütemének jelentős csökkentését nem sikerül elérni. Stockholm - jelkép A kérdés az, hogy szeptemberben mi lesz fontosabb a svéd polgár szemében: a hetvenes évek első felében megélt szociális biztonság iránti nosztalgia,, vagy az a kemény, gyakorta népszerűtlen munka, amellyel a szociáldemokraták —a jobboldal megrázkódtatásoktól terhes országlása után — biztosították a talpraállást. A tapasztalat azt mutatja, hogy a svédek gyakorlatias emberek, nem döntenek könnyelműen, világosan látják napjaink politikai és gazdasági realitásait. A megfigyelők hajlanak arra, hogy az őszi választásokon fontos szerepe lesz majd a külpolitikának is. E külpolitika alapja a semlegesség, értékét 170. háborúktól mentes év bizonyítja. Ezért is tekintenek elismeréssel a Palme-kormány ténykedésére, amely több pozitív javaslattal és kezdeményezéssel próbált hozzájárulni a leszerelés és az enyhülés előmozdításához. Számukra is jelkép lett fővárosuk. Stockholm neve: a feszültség enyhülését, a fegyverkezési hajsza megfékezését várják az Európa-konfe- rencián dolgozó európai és tengerentúli diplomatáktól. Stockholm, a Segel tér esti kivilágításban Ablak - hazánkra Bár Svédország és Magyar- ország messze van egymástól, kapcsolataink jól fejlődnek. A magyar és a svéd vállalatok eddig mintegy 50 együttműködési szerződést kötöttek. Több mint másfél évtizedes kapcsolat szálai fűzik egymáshoz az AB Mec- mant és az Egri Finomsze- relvénygyárat, s e közelmúltban született megállapodás a bükfürdői gyógyszálló építésében való svéd részvételről. Együttműködésünk eredményes területei közé tartozik a szerszámgépgyártás, a műanyagipar, a szállító berendezések gyártása, s kihasználatlan lehetőségek sora mutatkozik a harmadik piacokon való közös fellépésben. „Ablak Magyarországra” címmel az esztendő elején iparunk, mezőgazdaságunk mutatkozott be Malmőben, azért ott, mert a skandináv állam déli része a magyar termékek fő vásárlója, Svédországba irányuló exportunk csaknem a fele odakerül. Ígéretesen alakulnak kapcsolataink az élet más területein is. A Magyar Tudományos Akadémiát és a Svéd Királyi Tudományos Akadémiát több mint tízéves, kölcsönösen jól hasznosítható megállapodás fűzi egymáshoz. Magyar szakos svéd tanár-jelöltek töltötték szakmai gyakorlatukat Szombathelyen. Kölcsönös az érdeklődés egymás zene- és filmművészete iránt. Kiragadott példák ezek, arra azonban alkalmasak, hogy a magyar-svéd kormányfői találkozó küszöbén bepillantást nyújtsanak kétoldalú kapcsolatainkba. Kocsi Margit
