Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám
1985. június 10. NÉPÚJSÁG 3 Tolna megyei körkép - 1985. június 8. Érezte és érzi minden választópolgár az országban, hogy milyen jelentőséggel bírt a június 8-a, a választás napja, természetesen beleértve az előkészítés időszakát, azaz az új választási törvény megalkotását, a jelölőgyűléseket, melyek alkotó légkörben zajlottak, s mindenütt meghatározó volt a jobbítás szándéka. Körképet állítottunk össze e napról, mégpedig azzal a szándékkal, hogy írásaink és fotóink a nap hangulatát, atmoszféráját tükrözzék. S hisszük, hogy tükrözik is, hiszen azt tapasztaltuk jártunkban-keltünkben mindenütt, hogy a „nem kötelező” választás ellenére nagyon sokan járultak az urnákhoz, megfontoltan választottak az emberek. Kuriózumok? Nem voltak. Legfeljebb olyanok, hogy több helyen 'már reggel öt órakor kinyitottak a szavazóhelyiségek, hogy 9 órára a legtöbben leszavaztak, hogy pontosan az említett idő jelentette a csúcsforgalmat, hogy az atomerőműben is lehetőséget biztosítottak mintegy 1800 — az ország különböző részein élő — dolgozónak az országos listára való szavazásra, hogy a családok jórészt együtt mentek szavazni, együtt gyakorolták demokratikus jogaikat. Avagy Pakson, a Munkásművelődési Központban ötkor nyitott három sza- vazókörzet, hogy az atomerőmű 700 dolgozója hat órakor munkába állhasson. A kisbíró Hanák László és felesége az elsők között lépett a drapériával borított fülkébe. Azért kellett kora reggel az urnához menni, mert a választás napján, szombaton ígért segítséget egy ácsmester házuk tetejének megjavításához. Egyszerűen csak Laci bácsinak szólítják a valamikori kisbírót. Ebben a funkcióban ismerte meg valójában az egész falu. Valamikor ő tette közzé, amit a tamácsházán tudtára akartak adni a lakosságnak. Pergett a dob, röppenteik harsányan a szavak. A zenével mélyebb kapcsolata is volt, hiszen hosszú éveikig prímtamburán játszott zenekarban. így jutott a televízió képernyőjére is, amikor a Röpülj páva vetélkedő volt. — Egy kicsit rosszul látok olvasni — fordul a szavazólappal a jelenlevő bizottsági taghoz. — Nekem most már mindegy ám, hogy kit választok, csak tenni akarjon valamit ezért a faluért, Becsért. Én már nem sok mindent kívánok, hiszen hetvennyolc éves vagyok. Az utcánkban az árkot nagyon meg kellene csinálni, hogy elfolyjon a víz, mert ha lesz egy nagy zápor... Na, de ezt majd a tanácstagunkkal közösen megoldjuk. Ha még azt is el tudná intézni, hogy építhessek egy kis kulipin- tyót a Karaszi-foknál, a Dunán ... Kár, hogy egyiket ki kell húzni. Elférnének ott a tanácsban, van ott hely, meg akad munka a faluiban ... Születtek: 1966-ban A cím márip válaszol arra a kérdésre, hogy a következő sorok kikről is szólnak. Tehát: az először választókról. Általános tapasztalatunk: a fiatalok pontosan és jól érezték a választás jelentőségét, s többen is fogalmaztak úgy, hogy „nagykorúak lettünk”. Bizonyos, hogy valamilyen formában határkövet jelentett e nap életükben. Még akkor is, ha ezt egymás között nem is szögezik le ilyen határozottan. Vagy mégis? Mit mond Hajdú Csaba, a 11. Számú Volán Vállalat sofőrje — pontosan segédvezetője, mégpedig mától, hiszen ma kapja meg jogosítványát, s „igaziból” mától vezetheti a ZIL-t. — A társadalom ezzel is elismeri, hogy mi is létezünk — valahogy így fogalmazott a fiatalember, hozzátéve azt is: — Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal a választásról beszélgettünk, de azt igen, hogy nem egyszer került szóba. Igaz? — kérdi barátjától, akivel együtt jöttek választani Szekszárdon, a Mérey óvodába. — Így van — válaszolja társa, Mészáros Csaba, aki a mérőműszergyár műszerésze. — És kinél nem volt ez téma a héten? — tárja szét a kezét, de óvatosan, nehogy letörjön a szekfű feje. Mindkét Csaba kapott a szavazatszedő bizottság elnökétől egy-egy szál virágot — no és emléklapot. Egyébként a megyeszékhelyen a Költségvetési Üzem kora reggel 3500 szál szekfűt juttatott e szavazóhelyiségbe. A virágokat azok kapták, akik most választottak először, illetve az öregeknek is átnyújtottak egy-egy szálat — a tisztelet jeléül. Kézbe kellett venni a ceruzát Korán kelt a szombati választások miatt szinte egész Váralja. Reggel öt óra húsz perckor már kinyitott mindkét szavazóhelyiség. Apró cseppekben szemerkélt az eső, a szél sem • hagyta pihenni a nemzetiszínű zászlót. A VI-os számú választókörzet szavazatszedő bizottságának elnöke, Szabó Sándor mondta: — Itt ma mindenkinek kézbe kell vennie a ceruzát. Nem haragból, hanem azért, hogy a listán szereplő két jelölt közül a neki tetszőre szavazzon. Az első váraljai szavazó Petz János volt, aki elmondta: — Egyik munkatársamhoz igyekszem dolgozni, hogy mielőbb megkaphassa a lakhatási engedélyt. A vörös drapériával leterített asztalon virág, ami a szavazatszedő bizottság nő tagjainak figyelmességét dicséri. Rences Károlyné, Ihász Sándomé, Reitinger Anna és Kiamik Aranka segítette a munkát. A VII-es választókörzet szavazatszedő bizottsága a kultúrházhan volt. Itt Pali János, az általános iskola igazgatóhelyettese fogadta a választókat, akiknek közben még arra is módjuk nyílt, hogy az emeleten megtekintsék a váraljai népi együttes tárgyi emlékeiből összeállított állandó kiállítást. Nagymányokon öt választókörzetben várták az állampolgárokat, és a nagyközségi .tanácsházán lévő „főhadiszálláson” megtudtam, reggel nyolc órára már leszavazott a választásra jogosult lakosság harminc százaléka. Teleki István tanácselnök és Incze József tanácstitkár egyszerre ült autóba, hogy a lakóhelye szerinti választókörzetben — a nagymáAz összeállítást írták: V. Horváth Mária, Decsi Kiss János és Szabó Sándor. A képeket Gottvald Károly és Kapfinger András készítette. nyoki óvodában, illetve Bonyihádon — leadhassa szavazatát. A délutáni órákban hatalmas záporeső zúdult Váraljára és a szőlőben rekedt idős Schmidt Györgyből így lett a VI-os szavazókörzetben utolsónak érkező szavazó, aki ugyan megázott, de el nem ázott... Egy beszélgetés töredéke Kávé van, üdítő van .,S kell is, hogy legyen, mert bizony jól jön egy-egy pohár hideg gyümölcslé a szavazatszedő bizottság tagjainak. Amikor ,holtidő” van, míg várakoznak, beszélgetnek ... És érthető, hogy a téma elsősorban a választás. Az egyik szekszárdi szavazatszedő bizottság beszélgetését jegyzetelte az újságíró, s közlése természetesen az ő hozzájárulásukkal történik. (Gondolom, hogy tapasztalataikat úgyis összegzik majd hivatalosan, mely hasznos lesz a következő választások további finomításához.) A szavazatszedő bizottság elnöke itt dr. Kiss Mária,. az S2MT egészségügyi megye- bizottságának titkára. — Jó lett volna, ha a helyi tanácstag-jelöltekről is készítettek volna fotót, s azt megmutathattuk volna a választópolgároknak. Hiszen sokan az arcra emlékeznek inkább, mint a névre. S a választásikor előfordult, hogy soknál nem ^ugrott” be a a névhez az arc ... Egyébként igen jó a hangulat... Az előbb egy 94 esztendős néni volt itt, s bejelentette, hogy a „hugi" — aki 86 éves — beteg, nem tudott eljönni, majd menjünk el hozzá... Volt olyan idős ember, aki alig tudott járni, de eljött ... S még valami. A tömegtájékoztatást elismerés illeti, hiszen a legtöbben tudták a szavazás menetét, s, ha megkérdeztük, honnan az információ, elmondták, hogy vagy az újságból, vagy a rádióból, vagy a tévéből. Alig akadtak olyanok, akik ne tudták volna, hogyan kell választani. „Őrségváltás” A legtöbb választási körzetben — elsősorban ahol két vagy több választási helyiség is volt — a szavazatszedő bizottságon kívül úgynevezett fogadóbizottság is teljesített „szolgálatot”. Az utóbbinak a tagjiai a kapuban fogadták a választópolgárokat, köszöntötték őket, s megnézve értesítőlapjukat, irányították őket a szavazóhelyiségekbe. Volt szerencsénk végignézni egy „őrségváltást”. A korábbi informátorok a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat doLgozói voltak, most pedig a Tolna Megyei Távközlési Üzem képviselői irányítanak, persze, csak miután átvették az utcák nevét, épületek számát tartalmazó listát, mely munkájuk mankója. — Meglehetősen jó az emberek hozzáállása a választáshoz — mondja Bombái Zoltán hálózatos osztályvezető. — A hangulat is jó, sokan még kifelé menet is megköszönik a segítségünket ... Szívesen vállaltam ezt a kis — nem is — munkát — hiszeft ezzel is segítettem a választás zökkenőmentes bonyolódását. S miként vélekedik a hangulatról Somokért Erzsébet, aki a szekszárdi XXIX. választókörzet szavazatszedő bizottságának a tagja, egyébként pedig a csecsemőotthon osztályvezető gondozónője: — Nem először vagyok bizottsági tag, így van összehasonlításul szolgáló élményem ... összefoglalva úgy fogalmazom meg benyomásaimat, hogy az idén az emberek talán lelkesebbek és szívesebben jönnek választani (!) mlint korábban tették. És érzik a felelősséget! Talán ez a legfontosabb. Az idősebek, úgy tűnik, mintha kifejezetten kötelességüknek éreznék a választást! Egyébként a választás menetét szívesen magyarázzuk el mindenkinek. Dilemma Szekszárdon, a Mikes utcai szavazóhelyiségben a soromra várok. Az elhúzott függöny meglibben, egy idős néni int menjek közelebb. — Tessék mondani, melyiket húzzam ki? — Ezt magának kell eldöntenie. Ebbe én nem szólhatok bele! — Mégis melyiket gondolja? — Az egyiket ki kell húznia, mert csak így érvényes a szavazata. — Tudom én lelkem, de nekem mind a kettő megfelelne. Sajnálom kihúzni akármelyiket is. — Pedig választania kell. — Tudom. De nehéz! De nehéz! De nehéz! — hallom az elhúzott függöny mögött. (Sz.) A szavazatszedö bizottság tagjai Dalmandon is elmagyarázták a választás menetét Először szavaz Schützné Balogh Anna Hőgyészen, a Il-es számú választókerületben Csúcsforgalom Tolnán, a 9-es számú szavazókörzetben Szekszárdon a Kálvin téri könyvtárban is várták a választókat Tamásiban már 9 órára leszavazott a többség öt óra előtt öt perccel a szavazólapokat rendezik a bizottság tagjai Pakson a Munkásművelődési Központban: Gallyas János elnök, Kővári Istvánná titkár és Fazekas Lajos, valamint Kungel István a szavazatszedő bizottság tagjai. Grnazárás Pakson, a művelődési központban
