Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

© KÉPÚJSÁG

1985. június 8.

— A laikusok — magamat is közéjük sorolom, bár igazságügyi tudósítói pályafutásom során egy s más ragadt rám — hajlamosak úgy vélekedni, hogy könnyű az ítélkező bírónak, hiszen ő az asztalnak azon az oldalán ül, amelyen az államhatalom helyezkedik el törvényeivel, tekintélyével, hatalmával. Van ebben valami, Molnár elvI társ?

— Kétségtelen, hogy a bíráskodás hatalmi tevékenység. De ez csak az egyik oldala. A másik oldal, hogy szakmai jogalkalmazó tevékenység, amely magas szintű szakmai ismereteket igényel. A harmadik, hogy emberi viszonyokat alakító, konfliktusokat feloldó, nevelő tevékenység.

— Hadd álljak meg egy pillanatra a konfliktus kifejezésnél. A bíró is szubjektum, nem eredményezhet-e egy- egy eset nála is konfliktushelyzetet?

— Természetesen igen. Számos esetben keletkezik belső konfliktus. A törvény elég tág teret ad a mérlegelésre. A döntés meghozatalánál a saját megérzés nagyon jelentős. A törvény a társadalom ilyen irányú cselekvéseinek általános és tipikus eseteit tartalmazza. A konkrét jogi esetek ettől nagyon gyakran kisebb-na- gyobb eltérést mutatnak. Ahány jogi eset, annyiféle. Nincs két egyforma ügy.

— Nos, a bíróságok működése, akár a sajtó jóvoltából, akár anélkül, a legszélesebb nyilvánosság előtt történik. Az egyes ítéleteket nagyon sokféleképpen kommentálják az emberek. Mi a véleménye, hogyan állunk az úgynevezett jogi műveltséggel, ha szebben hangzik, jogi kultúrával?

— Általános megítélés — az enyém is az —t, hogy a lakosság jogi tájékozottsága elmarad a kívánatostól. A tájékozottságnak a hiánya számos esetben emberi konfliktusok, pereskedések eredője. Ez a tájékozatlanság, a társadalmi életben való eligazodás képességének hiánya annak is oka, hogy a különböző demokratikus fórumok nem mindig a kívánt színvonalon működnek. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egy fórumon mit lehet és mit kell elmondani, és mit, milyen formában nem lehet elmondani. Emiatt inkább hallgatnak.

— Valamikor jogásznemzetnek mondtak bennünket. Elmondható ez most is, elnök elvtárs véleménye szerint, mert az előbbiekből ennek ellenkezője derül ki?

— Ez az elnevezés akkor sem volt igaz, ma sem lenne az, ha elhangzanék. Nekem a jogászszövetségben vessző- paripám annak hangsúlyozása, hogy a jogismertetésben a megyénkben meglévő szellemi kapacitás nincs eléggé kihasználva.

— Molnár elvtárs a Magyar Jogászszövetség Tolna Megyei Szervezetének elnöke is...

— Igen, ezt ebbőil a helyzetemből mondom és mindjárt konkrétan úgy fogalmaznék, hogy a bírák, ügyészek, a szövetségi tag rendőrtisztek, tanácsi szakemberek, szóval a jogásztársadalom tagjai sokkal több ismeretterjesztő előadást tarthatnának, mint eddig. A jogászok részéről erre megvan a készség, sokkal több igényt ki tudnának elégíteni, mint amennyi jelentkezik.

— Bizonyos, hogy a jogismeret növelése az állampolgárok cselekvését Is helyesebb irányba orientálná, s talán nem is csak a szigorúan vett jogi rendelkezésekhez való viszonyt javítaná.

— A jogtudat és az erkölcsi felfogás összhangja — sajnos — nem minden esetben valósul meg. Azt hiszem, erre nem szükséges példákat mondanom, elég ha a társadalmi tulajdon megsértésére, vagy akár az ittas járművezetésre gondolunk. Ezekben az esetekben — de sok másikban is — a jogalkalmazás szigorúbb, mint az erkölcsi megítélés.

I

— Persze, ennek ellenpéldájával is találkozhatunk.

— Valóban. Éppen ezért hangsúlyozom az összhang megeremtésének szükségességét. Alapvető a jog önkéntes követése. Az a kívánatos, hogy az állampolgárok ismerjék az alapvető jogi rendelkezéseket. Ez váljék egyben erkölcsi normává is. Ezzel nagyot tudnánk előbbre lépni a megelőzésben. A hatóságok közbelépésére csak másodsorban kerüljön sor, amikor megsértették a jogszabályokat.

— Nagyon sok szó esett eddig a tájékoztatásról, a felvilágosítás fontosságáról. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, magam sem vagyok ez alól kivétel, hadd kérdezzem meg, Molnár elv- társ, jónak, helyesnek, szerencsésnek ítéll-e meg a sajtó Ilyen irányú tevékenységét?

— Jelentős segítséget kapunk a sajtótól. Nem azért mert elfogult vagyok a mi lapunkkal szemben, de a Népújságot ebben külön kiemelném. Sokat tud segíteni a sajtó. Az is jó, ha esetenként a bűnügyekről ad tudósítást. A visszatartás, a nevelés szempontjából hasznosak ezek az írások. De az a kívánatos, hogy csak erre alkalmas ügyeket tegyenek közzé és a tudósításban legyenek messzemenően tárgyilagosak.

— Molnár elvtárs, amellett, hogy a Tolna Megyei Bíróság elnöke, elnöke a Magyar Jogászszövetség megyei szervezetének is. Legutóbbi közgyűlésükön magam is jelen voltam — nem mint jogász, hanem mint tudósító —, akkor láttam, hogy rendkívül széles körű szervezetről van szó.

— Mint a megyei szervezet elnöke szívügyemnek tartom ezt a munkát. Szervezetünknek, amely a jogászok politikai, szakmai, érdekvédelmi szervezete, jelenleg több mint 250 tagja van. Egyre inkább a jogászság társadalmi szervezetévé válik. Sajátos szerepet tölt be a jogásztevékenység társadalmi, politikai rendszerünkben. A politika és a jog szoros kapcsolatából következik, hogy a jogász- értelmiség jelentős része olyan munkaterületeken dolgozik; amelynél fogva szakmai tevékenysége az államhatalom gyakorlásához kapcsolódik. Ez egyként érvényes a tanácsi, belügyi, ügyészségi, bírósági szerveknél dolgozó jogászokra. Vannak nem állami területen dolgozó jogászok, akik más társadalmi szférákban fejtik ki tevékenységüket, például társadalmi, politikai szerveknél dolgoznak, de szervezetünk tagjai. Van aztán olyan rétege is a jogásztársadalomnak, amelynek tagjai az állampolgárok vagy gazdálkodó szervezetek jogi képviseletét látják el.

I

— Ezek szerint nyugodtan mondhatjuk, hogy a jogászi munka igen sok tekintetben politikai munka?

— Igen. Az állami akarat a törvényekben jelenik meg. Hatályosulásában való közreműködés a jogászok elsőrendű feladata. Az élet igen sok területén megtaláljuk a jogászokat. Mégis azt mondjuk, hogy van jogászi hivatás. Vannak közös feladatok, közös célkitűzések, amelyek a jogásztársadalmat összetartják.

| — Például...

— Példának egyet-kettőt. A közös felelősség a törvényesség érvényesüléséért. Az állampolgárok jogtudatának megfelelő alakítása. A szakmai tevékenység színvonalának emelése. Közös jogi kultúránk, haladó jogi hagyományainak ápolása.

— Igen, de szabadjon közbevetnem, hogy a megközelítés nem ugyanaz mindig és nem minden oldalról. Egy pillanatig sem kétlem, hogy például egy bűnügy tárgyalásánál mind a vád, mind a védelem az ierazságot keresi és akarja szolgálni. Az ítélkező bíró úgyszintén a legteljesebb igazságra törekszik, hiszen végül is emberi sorsok felett dönt. A meeköze- Htés azonban nem teljesen azonos.

— Akkor igazságos az íté- let, ha az abban megállapított tényállás az objektív valóságnak felel meg, ha maradéktalanul megfelel az alkalmazandó jogszabályoknak, a jogpolitikai elveknek. Az objektív valóság megismerését könnyíti, ha azt több oldalról próbálják megközelíteni, ami a bírósági büntetőeljárásban azt jelenti, hogy a vád és védelem tesz erőfeszítéseket ennek érdekében. Vagy a polgári peres ügyekben az ellenérdekű felek ellentétes oldalról felsorakoztatják bizonyítékaikat. Mindez lehet, hogy lassúbbá teszi a bírósági eljárást, de biztosítja, hogy a bíró a valóságot helyesen lássa.

I

— Szó esett már eddig a jogalkalmazás társadalmi viszonyokat alakító, állampolgárokat nevelő szerepéről, kérem folytassuk ennél a témakörnél a beszélgetést.

— Itt abból indulnék ki, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában melyek azok a legszembetűnőbb negatív társadalmi jelenségek, amelyekkel a jogalkalmazásnak számolnia kell, és velük kapcsolatban feladatokat kell vállalnia.

Három csokorba szedném ezeket. Egyik a családi kapcsolatok sajnálatos lazulása. Világjelenség, de nálunk is érzékelhető, és számos negatívum forrása. Feltétlenül növelni kell a házasságban a házastársak egymás iránti, a gyermekek és nem utolsósorban a szülők iránti felelősségét.

A polgári peres ügyek hatvan százaléka családjogi természetű. A megye bíróságain évente több mint ezer bontóper indul. Mindez növeli a családjogi ítélkezés felelősségét.

I

— Elnézést, hogy közbevágok, de úgy érzem, hogy életmódunk sokszor elmarad a szocialista követelményektől.

— Sajnos, így igaz, éppen ezért most rátérek a másik területre, ahol a jogalkalmazás szerepe növekszik. Ez pedig a szocialista életmód normáinak, ezen belül a szocialista elosztási elvek erősítésének igénye. Arra neveljük az embereket, hogy a törvény által biztosított jogaikkal éljenek és ne visz- szaéljenek.

I

— En keményebben is fogalmaznék ezzel kapcsolatban...

— Nos, én is. Az elosztási viszonyok alapja a munka. A jogalkalmazásnak is oda kell hatnia, hogy az emberek is ezt tekintsék vezérelvnek. Nem tűrhetjük a munkakerülő életmódot, a munka nélkül szerzett jövedelmeket.

Érdekes jelenség, hogy a polgári Deres ügyek száma megyénkben meghaladja az évi négyezret, s ez a szám évről évre növekszik. Egykét okot is említek: a személyi tulajdon gyarapodása, ház, hétvégi ház, kert stb. sokszor forrása a szomszédok közötti békétlenségnek. A szerződési fegyelem lazasága is gyakran peres eljáráshoz vezet. Ezekben legfeljebb az a pozitívum, hogy a felek bíznak a bíróságok igazságosságában. Természetesen néha előfordul alaptalan, nemegyszer konok pereskedési hajlamra visszautaló pereskedés is.

Ugyancsak jelentős feladat hárul a jog- alkalmazásra a bűnüldöző, igazságszolgáltató szerveknél a bűnözés alakulása kedvezőtlen tendenciának visszaszorításában. Határozottan fel kell lépni a bűnözés új jelenségeivel szemben. Ilyen például a gépkocsival elkövetett mozgó bűnözés, vagy a szocialista erkölcsöt messzemenően sértő pornográfia terjedése — hogy csak ezt a kettőt emeljem ki a sorból.

I

— Sajnos, a terjedelem határt szab a beszélgetésnek. Azzal köszönöm meg Molnár elvtárs fáradozását, hogy alkalomadtán folytatjuk beszélgetésünket, valamennyiünk ismereteinek gyarapítására.

Letenyei György

Múltunkból

Az utóbbi időben többször is jelent meg cikk, hír, képes riport a Tolna Megyei Népújságban arról, hogy felújítják, tatarozzák a megyeházát. Korábban már befejezték a várfalak felújítását, folyamatban van az épület körüli park rendezése. Helyére került a kőből faragott megyei címer. Az épület udvari része — ha felemás módon is —, de elkészült, a külső falak előtt állnak még az állványok, itt-ott látható is, hogy dolgoznak (hosszú időn át csak elhagyatottan állt az állványzat) — de belátható időn belül azok is elkerülnek a falak mellől. Ha igaz, hamarosan teljes szépségében fog pompázni a megyeháza. Az eddig elmondottakat sokan látták és látják. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ma már dolgoznak az épület központi fűtés tervein is, s csak idők — és pénz — kérdése, hogy a terv megvalósuljon, korszerűsítsék az épület energiaellátási rendszerét. Ennek megoldása nagyon időszerű, már csak azért is, mert ahány szerv van az épületben, szinte annyiféleképpen oldják meg az irodák fűtését.

Babits András „Az északmecseki kőszénbányászat a feudalizmus korában” című művében arról olvashatunk, hogy mintegy 140 esztendővel ezelőtt is napirenden volt a megyeháza fűtésének korszerűsítése. A fafűtésről a szénfűtésre kellett áttérni. Mondanunk sem igen kell, hogy nehezen ment az ügy előre. Akkor is, miként napjainkban is, a gazdasági mutatók voltak a fontosak. Akkor azt igyekeztek bizonyítani, hogy olcsóbb a fafűtés. A megyei hatóság a saját soraiból alakított bizottság segítségével vizsgálta a kőszén használatának előnyeit és hátrányait. Sokan voltak, akik nagy reményeket fűztek az új energiahordozóhoz, mert a kőszén fűtőértéke a fával szemben minden kétséget kizáróan nyilvánvaló volt. De még többen voltak azok, akik a változatlanság mellett kardoskodtak. Az ügyről Babits András, a Tolna megyei Levéltár iratainak felhasználásával a következőket írta:

„Tolna megye, amely az észak-mecseki kőszén használata tekintetében a legérde- keltebb volt, bár a bányák egy része Baranyához tartozott, 1846-ban kapott utasítást a kísérletek elvégzésére. Még ebben az évben bizottság vizsgálta meg a megyeháza fűtési viszonyait, de az eredmény a kőszén használatával kapcsolatban igen lehangoló volt. A bizottság tagjai elismerték, hogy Pécsett pl. jól alkalmazzák a lakóházak fűtésére a kőszenet, de ez főképpen azért van — mondották —, mivel Pécsett egy bécsi mérő kőszén csak 30 krajcár, Szekszárdon — a fuvarköltség következtében —

1 forint 30 krajcár. (Pécsett akkor egy ölfa árán 20, Szekszárdon pedig csak 10 mérő kőszenet lehetett vásárolni.) -Tehát ami egy helyen haszonnal alkalmaztatik, más helyen tsak kárral utánozható« — írta jelentésében a bizottság. Ezt a tényt tartották a kőszénfűtés első akadályának. A másik okot abban nevezték meg, hogy kályháik nem alkalmasak a kőszén tüzelésére. Ebben az irányban végzett kísérletek — a megyeiek örömére — nem sikerültek. -“A közönséges cserép kályhákban a kő szén legnagyobb szükségbe — és szinte kényszerűségből használható tsak, mert a Bűz-Gőz és nyomasztó szag oly annyira fejlődik a szobába, hogy az abbani való •lakás igen is kellemetlen, de majd tsak tűrhetetlen« — hangzott a Választmány jelentése.”

Azt is megtudjuk az idézett műből, hogy a megye vezetői kiszámították: egy kályha fűtésénél a fával szemben havonként 3 forint 45 krajcárt takaríthatnának meg, de ez kevés, mert 66 cserépkályhát kellene kicserélni vaskályhára. Ez pedig nagy költséggel járna. A megye vezetői azonban nem akartak mereveknek látszani, ezért elhatározták, hogy vesznék egy (!) Vaskályhát a próbafűtések elvégzésére, annál is inkább, mert tudják, hogy a kőszén a vaskályhákban beválik. Arra az álláspontra helyezkedtek, ha a próbafűtés beválik, akkor amilyen ütemben a fafűtéses kályhákat ki lehet selejtezni, olyan mértékben fogják alkalmazni a szenet. Nem kívánták elherdálni a fafűtéses kályhákat, használni kívánták mindaddig, amíg azokat egyáltalán használni lehetett. Ha majd ki kell dobni őket, akkor jöhet az új. Arra már nincsen adat, hogy mikor került ki az utolsó fafűtéses kályha a megyeházából.

A dombóvári járási rendőrség szervezése

A dombóvári nemzeti bizottság 1945. február elején tárgyalta a járási rendőrség megszervezésével összefüggő tennivalókat. Előkészítésként ipártközi bizottságot jelöltek iki (Stocker Ádám, Bánlaky István, Papp Sándor és Asztalos Imre). A pártközi bizottság elkészítette a javaslatát. A bizottság, amelynek munkájában részt vett a főszolgabíró és a volt csendőrség, rendőrség képviselője is, a nemzeti bizottság elé a következő javaslatot terjesztette be: Dombóvárott 20, Üjdambóvárott 4, Szakcson, Döbröközön, Gyulajon 8—8, Kundon 6, Nakon, Lápafőn, Várongon 8, Kocsolán, Csib- rákan 8, Mucsiban 4 főből álló rendőrőrsöt állítsanak fel, egy-egy örsparancsnök vezetésével. A tervezetet a Tolnamegyei Hírlap 1945. február 10-i száma ismertette. A cikkben a többi között a következő olvasható:

„Az egyes őrsök parancsnoki székhelye Dombóvár, ahol a járási parancsnok intézi a járás közbiztonsági ügyeit. A rendőrség a főbíró hatáskörébe tartozik, ellenőrzést működésük felett a Nemzeti Bizottság három tagja gyakorol. Az egyes őrsök anyagi szükségleteit az illetékes községek fedezik. Fizetésük: újoncok 250, volt csendőr, illetve rendőr tagjai havi 300, parancsnokuk 400 pengő fizetést kap. A bűn- cselekmények kivizsgálására külön nyomozó csoportot állítanak fel. A rendőrség tagjait toborzás útján, katonaviselt, és politikailag megbízható egyénekből kívánják megszervezni, felfegyverzésükről az orosz katonai parancsnoksággal karöltve kíván gondoskodni.”

A beterjesztett javaslatot a nemzeti bizottság elfogadta, s elkezdte a 25—45 éves férfiak összeírását. Meg is alakult a járási rendőrkapitányság, de egyelőre nem kapott fegyvert, a szovjet városparancsnok ehhez nem járult hozzá. Megjegyezzük, hogy a csendőrség és a rendőrség volt tagjai csak ideiglenesen lehettek az új rendfenntartó erő tagjai.

Közmunka az elhagyott kórházak takarítására

1945. február 8-án Szekszárdon a közmunkahivatal vezetője a következő felhívást tette közzé:

„Felhívom Szekszárd város közmunkára kötelezettjeit, hogy mindenki, aki munkajegyet kap, az azon feltüntetett napon reggel hét órára pontosan jelenjen meg (hozzon magával két pengőt), annál is inkább, mert aki nem jelenik meg, elő lesz vezetve, és fogházbüntetéssel lesz sújtva, ahonnan másnap robotra lesz előállítva. A későn megjelenők napidíjukat nem vehetik fel, de robotra ők is kötelezve lesznek. Közlöm még, hogy jelenleg csak taka. rítási munkák folynak az elhagyott kórházakban, miért is a nők seprűt és törlőrongyot, a férfiak pedig lapátot hozzanak magukkal. A munkát a hivatal névsorral ellenőrizni fogja. Az elbocsájtás délután 5 órakor történik.”

K. BALOG JANOS

bc$$éf00^^^

Dr. Molnár Istvánnal, a Tolna Megyei Bíróság elnökével