Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1985. június 1.

C TOI.N*'', _

©“népújság

Varjas Jánossal, a Hazafias Népfront Tolna megyei titkárával

— A pedagógusnap alkalmából szeretettel köszöntőm — kezdhetném a beszélgetést, ha ez húsz évvel ezelőtt történik, ugyanis akkor pedagógusként dolgozott. Nem keltek ezekkel a szavakkal nosztalgikus érzéseket?

— Egyáltalán nem, hiszen a pedagógusoktól nem szakadtam el. Mindig is szoros kapcsolatom volt velük. Arról már nem is szólok, hogy a családban többen- ezt az élethivatást gyakorolják.

I

— Ügy tudom, hogy a Sárközből indult.

— Igen, apám Decsen volt napszámos, majd tsz-tag lett, onnét ment nyugdíjba. Sajnos, a szüleim már nem élnek, így a szülőfalummal sem olyan szoros már a kapcsolatom. A szekszárdi Garay Gimnáziumba bejáró tanuló voltam. Az érettségit követő évben képesítés nélkül Kakasdon kezdtem el tanítani. Tanítottam és tanultam. Elvégeztem előbb a tanítóképzőt, később az esti egyetemet és a szakosítót, majd Szegeden az egyetemet. Kakasd után Kéty és Felső- nána következett. Ott voltam iskolaigazgató, amikor 1967- ben megyei úttörőtitkárnak hívtak Szekszárdra.

I

— Innét kezdve már végig a mozgalomban dolgozik.

— Igen, 1971-ben a KISZ megyebizottságának első titkárává választottak. Ezután a megyei tanácson dolgoztam ifjúsági titkárként, majd a szekszárdi városi pártbizottság titkára lettem. Most tavasszal kerültem a Hazafias Népfronthoz.

| — Nem idegen helyre . ..

— Nem, ugyanis a korábbi munkaköreimnek is szoros kapcsolata volt a népfronttal.

I

— Ügy tűnik, meglehetősen egymásba fonódnak a különböző szálak.

— Ez így igaz. Különösen akkor szembetűnő, ha még azt is hozzáteszem, hogy Kéty és Felsőnána körzetéből választottak annak idején megyei tanácstagnak. Onnét, ahol a tsz mai vezetői közül valamikor sokan a tanítványaim voltak.

I

— Kiterjedt ismeretségi köre lehet.

— Van, hál’ istennek, sok kedves, jó barátom. Szívesen összejárunk.

\ — Tanyázni?

— Ha a sora úgy hozza, akkor arra is, a leányvári szőlőmben van egy kis tanya. Jókat lehet ott beszélgetni.

— Ez a sok kapcsolat elő* nyös a jelenlegi munkakörében is.

— Az. Igaz, a munkaterület alapos, teljes megismeréséhez még idő kell.

I

— A világért sem vizsgáztatni akarom, csupán az olvasóink tájékoztatása miatt kérem, hogy beszéljen a Hazafias Népfront megyebizottságának felépítéséről.

— A negyedévenként ülésező megyei bizottságunk 61 tagú. A demokratizmus szigorú betartásával választás útján hívják életre. Képviselik benne magukat a társadalmi és tömegszervezetek, valamint olyan társadalmi

aktivisták a tagjai, akiket a városi és az alsóbb szintű népfrontbizottságok javasoltak.

— Az elnökségünk 15 tagú, másfél-kéthavonta tartjuk az üléseket. Munkatervek alapján dolgozunk mi is, és a munkabizottságaink is. Ma például a nőbizottság családvédelmi kérdésekkel foglalkozik, a múlt hét péntekén a gazdaságpolitikai munkabizottságunk az „árnyék- gazdaság” kérdéseit boncolgatta.

I

— Ide a csúszópénz, a hálapénz, a borravaló és társai tartoznak?

— Igen. Az ember nem is hinné, hogy milliárdok mozognak ebben a szférában.

— Térjünk vissza még a bizottságokhoz.

— Van művelődéspolitikai, környezetvédelmi, béke- és barátsági bizottságunk, amelyiknek éppen a napokban volt több jól sikerült rendezvénye, és nópfrontbi- zottságként működik a fogyasztók tanácsa.

— Egy-két bizottság munkájáról ha fél mondat erejéig is, szó esett most, de a népfront legfontosabb feladatát ma alighanem az ország- gyűlési képviselő- és tanácstagi választások adják.

— Pontosan így van. Hatalmas munka ez, ahol szoros együttműködésben kell dolgoznunk a siker érdekében, a párt- és tanácsi szervekkel. Hadd mondjam el, eddig sikeres volt az együttműködésünk velük is, és más társadalmi szervekkel a KISZ-szel, a szakszervezettel is, hogy csak néhány példát említsek.

I

— A választási törvény sok új elemet hozott a munkájukba.

— Sokat. Az 1983. évi III- as — köznapi nevén a választási — törvény sok újat hozott. Ilyen például, hogy a képviselő vagy tanácstag jelölésének joga a jelölőgyűlésé, ahol legalább két jelöltet kell állítani.

— A jelölőgyűléseken a népfront tett ajánlatot a jelöltekre. Elfogadták ezeket?

— Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy a jelölő- gyűléseket mi sikeresnek, jónak értékeljük. Megyénkben 18 jelölőgyűlésen volt országgyűlési képviselő-jelölés. Mindenhol elfogadták a népfront jelöltjeit, a 6-os és 9-es kerületben három-három jelölt neve került fel a listára.

Jelölőgyűlésenként átlagban háromszázan voltak jelen.

Az 1481 tanácstagi választókerületben, közel ötvenegy és fél ezren, a választásra jogosultak 26 százaléka jelölt kerületenként legalább két tanácstagjelöltet, de 76 körzetben hárman, három körzetben négyen kerültek fel a listára.

159 esetben tettek javaslatot újabb jelölt listára vételére, közülük hatan nem kapták meg a szükséges sza- vazatökat. 79-en a népfront jelöltjei mellé, 74-en pedig a népfrontjelölt helyére kerültek.

Négyezren szólaltak fel, a megjelentek 8 százaléka. A felszólalásokban szóba került

4300 téma feldolgozása folyamatban van. A megválasztásra kerülő tanácsok feladata desz, hogy az első munkaülésen feladattervet dolgozzanak ki a megvalósítható javaslatok teljesítésére.

— Mit tartalmaztak a hozzászólások?

— A felvetések fele út-, járda-, csatornakérdéseket feszegetett. De szóba került a kereskedelmi ellátás javítása Dunaföldváron, Decsen, Pálfán, Tengelicen, Szakoson; a közlekedés javítása Bogyiszlón, Dunaszentgyör- gyön, Fürgédén; az ivóvíz kérdése például Kölesden, Tamásiban, Faddon, Szek- szárdon. A csapadékvíz-elvezetést Decsen, Pincehelyen, Pálfán, Tevelen szorgalmazták. Az áramellátás ügye Bölcskén, Kocsolán, öcsény- ben vált téma. Több helyen szóba került az egészségügy, a közművelődés, az oktatás néhány gondja, Szek- szárdon és Bonyhádon a gázellátás ügye iránt érdeklődtek.

I

— Egyszóval benyújtotta a számlát a lakosság?

— Ez így nem igaz. Ügy pontos, hogy szóvá tették az előbb-utóbb megoldásra váró gondokat. Több helyen a hozzászólók azt sorolták, hogy saját maguknak mit kell tenni a körülményeik javítása érdekében. Az árkok tisztításával, a környezet tisztaságának gondosabb megóvásával, parkok, kertek létesítésével önerőből sok he. dyen sokat javíthatnak közérzetükön. Több társadalmi felajánlás is született, és ahogy tudom, a tanácsok néhány olyan dolog megvalósításához hozzá is kezdtek, aminek a megoldásához nem kell jelentősebb idő vagy pénz.

_ — A jelölőgyűléseket vá| lasztási gyűlések követték.

— Ezekről is azt mondhatom, hogy a Hazafias Népfront választási felhívásának szellemében zajlottak. A képviselőjelöltek alkalmat kaptak arra, hogy elképzeléseikről tájékoztassák a választókat. Komoly, megfontolt számvetések voltak ezek, az üres ígérgetésnek, a rosszízű kortességnek nyoma sem volt.

— Ha jól számolom, ezrekkel mérhető azoknak a száma, akik a népfront megbízásából ezekben a napokban közszereplést vállaltak. Vagy úgy, hogy gyűléseken elnököltek, előadók voltak, jelöltséget vállaltak .,.

— ... vagy úgy, hogy a választás napján lesznek tisztségviselők, szavazatszedő bizottsági tagok.

I

— Tehát beszélgetésünkben elérkeztünk a választás napjához, június 8-hoz. Gondolatban pörgessük előre az órát: reggel 6 óra.

— Ha reggel 6 óra, akkor a megyében valamennyi szavazóhelyiség kinyitott. Megkezdődhet a választás, aminél az a célunk, hogy aki meg tud jelenni, az amint teheti, adja le az érvényes szavazatát.

— A gyakorlatban ez hogy néz ki?

— Az értesítést minden szavazásra jogosult állampolgár megkapta. Ezzel és a személyi igazolvánnyal a nap folyamán föl kell keresni a lakóhely szerinti szavazóhelyiséget. Itt az érkezés sorrendjében, a szavazatszedő bizottság előtt a választópolgár igazolja magát, és kap három szavazólapot, valamint egy borítékot. Az első lap kék. Rajta az országos listán induló 35 személy neve. Ez az egész országban egységes. A másik lap rózsaszín, ezen az országgyűlési képviselőjelöltek neve van. Tamási és Paks térségében három, máshol két jelölt közül kell egyet kiválasztani. Akit kiválasztunk, annak a nevét érintetlenül kell hagyni, a többi nevet át kell húzni. Fontos, hogy a jelölés félreérthetetlen legyen. A tanácstagra sárga színű szavazólapon adjuk le szavazatunkat. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a rózsaszín lap esetében: egy névnek kell érintetlenül maradni, a másikat, illetve több jelölt .esetében a többit át kell húzni.

Í

— A szavazás titkosságát természetesen biztosítják.

— Igen, mindenhol rendelkezésre áll a fülke, ahol a választópolgár a már említett néváthúzásokat elvégezheti. Ezt követően a szavazólapokat borítékba téve, be kell ^obni az urnába.

I

— Mi van a betegekkel, és azokkal, akik elutaznak?

— A betegeknek kérésükre kiviszik a mozgó urnát. Aki elutazik, az előtte keresse fel a lakóhelye szerint illetékes tanácsot, ahonnét megkapja azt az igazolást, amellyel az ország területén egy szavazóhelyen az országos listára leadhatja szavazatát.

I

— Ki tekinthető megválasztottnak?

— Aki az érvényes szavazatok több mint felét megkapta.

I

— £s ha egyik jelölt sem kapta meg?

— Akkor június közepén újabb jelölőgyűlést, majd 22. én pótválasztást kell rendezni az adott választókerületben.

I

— A választás napjáig mivel foglalkoznak?

— Ezen a héten széles körben ismertetni szeretnénk a szavazás módját. Azt szeretnénk elérni, hogy félreértés miatt ne legyen érvénytelen szavazat. Azután elő kell készíteni az első tanácsüléseket, ahol a tanácsi tisztségviselők, a népi ülnökök, a népi ellenőrök megválasztására is sor kerül.

I

— Gondolom, a választások időszakában tevékenykedő aktivisták, és a meg nem választott jelöltek ezt követően sem mennek „nyugdíjba”.

— Szó sincs róla. Mi aktivistaként tartjuk számon őket, kérjük a munkájukat, számítunk rájuk. Ugyanis nem árulok el titkot, ha elmondom, lassan esedékessé válik a Hazafias Népfront- bizottságok újraválasztása is.

I

— Hát akkor a további munkához kívánunk személy szerint Önnek és a népfront valamennyi aktivistájának jó egészséget, sok sikert.

— A nevükben is köszönöm.

FEJES ISTVÁN

Múltunkból

Az alispán néhány napi munka után elégedetten tette le a tollat. Sok-sok oldalon át rótta a sorokat. Fárasztó volt a munka, noha könnyíthette volna dolgát, hogy a járási főszolgabírók és más szervek vezetői, tisztségviselői ugyancsak nemzeti érzéstől ihletett szövegű jelentést küldtek, telve voltak az események részletes leírásával. Az alispán elolvasta ezeket a forrásokat, de aztán félretette, s ő állt neki a fogalmazásnak, a jelentés írásának. Régebben a beérkezett jelentéseket összeollózta, s az egészet, mint az alispáni időszaki jelentést, nyomdai sokszorosításban beterjesztette a vármegyei törvényhatósági bizottságnak.

1919. november 29-i ülésen a törvényhatósági bizottság olvashatta az alispán által önállóan fogalmazott jelentést. Helytörténeti jelentőségűnek kell nevezni ezt az ülést. Ez az az időpont, amelyre azt mondhatjuk, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után befejeződik megyénkben is a tőkés restauráció. Visszakerült a szocializált nagybirtok a földbirtokos kezébe, a gyárak ismét a tőkéseké lettek, a pénzintézetek újra a bankárok érdekében tevékenykedtek. A közigazgatás ismét működött. A forradalmak idején — főleg 1918. novemberében — elűzött, népellenes magatartásé jegyzők, főjegyzők egy kivételével, elfoglalhatták egykori pozícióikat. A munkásmozgalom elveszítette országos és megyei vezetőinek többségét. Gyilkosságoknak estek áldozatul, emigrációba kényszerültek, mások internálótáborba kerültek. Az életben maradt kommunisták illegalitásba kényszerültek, a szociáldemokrata párt szervezetei szétverve, és nem működhettek a szakszervezetek sem. A főispán kormánybiztos rendeletileg tiltotta meg a munkások szervezeti életét. A munkásszervezetek könyvtárait, irodai felszereléseit lefoglalták.

Nos, ilyen körülmények között ült le megírni a jelentését az alispán a törvény- hatósági bizottság részére. Miről írt az alispán? Megemlítette, hogy utoljára 1918. október 30-án ült össze a bizottság. A következő napon kirobbant Budapesten a forradalom. A vármegye tisztikara még aznap állást foglalt a Nemzeti Tanács programja mellett, és csatlakozott a Nemzeti Tanács pártjaiból alakult kormányhoz.

„A forradalmi láz teljesen hatalmába kerítette a népet”, s ez teljesen aláásta a törvényes rendet és a hatóságok tekintélyét”- Megállapította, hogy „kisebb-nagyobb mérvű zavargásra” került sor Faddon, Gerjenben, Duna- kömlődön, Györkönyben, Nagydorogon, Dunaföldvá- rott, Tamásiban, Ozorán, Tengődön, Szabályban, Felsőnyéken, Felsőiregen, Pincehelyen. Gyönkön, Simon- tornyán, Hőgyészen, Pálfán, Gyulajon, Szakoson, Döbrö- közön, Bátán, Szedresen és Gindlicsaládon. A „zavargásban” résztvevők földosztást, téli időszakra élelmet, munkát, tüzelőt követeltek, és magasabb részesedést a betakarítandó terményekből. '(Az alispán a jelentésben azt állította, hogy részelés nélkül kívánták az emberek betakarítani a termést — a levéltári források cáfolják az alispáni állítást).

„Mindezekkel szemben a hatóságok az első napokban teljesen tehetetlenül álltak, mert ez a meglepetésszerű rendfelbomlás készületlenül találta őket, a csekély számú csendőrség elégtelennek bizonyult, s a kormány is karhatalmi erő hiányában képtelen volt az első napokban mindenüvé segítséget küldeni” — írta az- alispán. A felkészületlenség csak annyiban igaz, hogy valóban nem tudták megakadályozni a néptömegek színre lépését, de a kormány, a főispán, az

alispán a levelek, intézkedések sokaságát juttatók el a járási főszolgabírókhoz, a

községi elöljáróságokhoz, amelyekben az orosz hadifoglyok figyelését, a radikális szervezkedés megakadályozását, az idegenek figyelését és igazoltatását, a

sztrájkmozgalmak erőszakos elnyomását adták utasításba. Mindennek ellenére ...

......a forradalmi hangulat

é

szrevétlenül átcsúszott teljesen az anyagi és szellemi vagyon nélkül való (értsd: a vagyontalan és szellemi képességekben korlátozott) felelőtlen, nemzetközi eszmékkel telített népelemekre, s a folyó év első hónapjaiban a vezetés és hatalom úgy a hatóságok, mint az értékes józan polgárság (értsd: vagyonos emberek) kezéből kezdett kisiklani és folyó évi március hónapban teljesen át is terelődött.”

Az alispán, amikor a jelentést készítette, nem nézte meg saját irattárát. így történhetett, hogy a főispán kormánybiztos elmozdítását március 23-ra teszi, noha az már március 14-én megtörtént. Nem volt olyan szervezet sem, amely a Tolnavármegyei Népbiztosok Tanácsa nevet vette volna fel. S ettől kezdve keverednek a jelentésben a megtörtént és az elképzelt, tartalmában meghamisított események. A tanácsrendszert kaotikusnak nevezi, amelyben a rendelkezések egymást keresztezték, s irat alig maradt, amely „a tulajdonképpeni kommunisz- tikus működést írásiban megörökítette volna”. (A Tolna Megyei Levéltár ma is mintegy 5 méternyi iratot őriz, amelyben olvashatta volna az alispán a szocializálással, az államosításokkal, a szociális gondoskodással, az ország fegyveres védelmével, az iskolarendszer fejlesztésével stb. foglalkozó iratok sokaságát)

Zokon vette az alispán, hogy a közéletből — legalábbis részben — eltávolította a forradalom a dzsentriket, és helyettük a dolgozó nép soraiból kerültek az ügyek intézéséhez. Becsmérlően írja, hogy

„... vármegyénk egyik legnagyobb járására vonatkozó, és hozzám beterjesztett névsor alapján a következő statisztikai adatok szolgálnak irányadóul: a járásnak munkástanácsbeli és egyéb mindenféle bizottságbeli tagjai voltak 452-en. Ezek foglalkozásra nézve így oszlattak meg: földmíves 1—20 hold birtokig 266, napszámos és földmunkás 64, iparos 64, értelmiségi 31, egyéb foglalkozású 25 és nagyobb vagyonú egyén 2. Az értelmiség között volt 13 tanító, 10 községi alkalmazott, 3 gazdatiszt, 2 ügyvéd, 2 telekkönyvezető, és egy postamester. A járási központi tanács tagjai voltak: 28 földmíves, 6 napszámos, 13 iparos, 5 tanító, 4 alsórendű hivatalnok és 2 egyéb foglalkozású. A járási intézőbizottság tagjai voltak: 3 földmíves, 3 napszámos, 4 iparos és egy tanító. A járási birtokrendező bizottság tagja pedig 4 napszámos volt.”

Ezeket az embereket nevezi az alispán a jelentésében „népsalaknak”, „szellemi vagyontalanoknak”, „tudatlan, alsó nópréteg”-nek, „középkori martalócok”-nak, „legalsóbb népréteg”-nek.

Szörnyűlködve állapítja meg, a kommunizmus egyik elve, hogy „minden egyén bármiféle, akár szellemi, akár testi munkát végez, és bármiféle állást tölt be a társadalomban, nemi különbség nélkül, egyenlő joggal bír többi embertársával”, s ezért eltörölték a régi címeket, (a sérelmek közül elsőként említette ezt az alispán!)

A jelentés nélkülözi az események tárgyilagos megítélését. Ez érthető: az alispán is érzékelte: valami új jelent meg a magyar történelemben, s neki ez ellen tűzzel- vassal — és írással is — védekeznie kell!

K. BALOG JÁNOS