Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
198S. június 1. NÉPÚJSÁG 7 Unokáknak építve Toborzó az uszodáért Tíz kérdés Varga Imre paksi tanácselnök-helyetteshez í. — Uszoda épül Pakson? — Olyan sokáig kellett várni, hogy ez a három szó kérdőjel nélkül leírható legyen. Igen, uszoda épül Pakson. További kérdéseire nem mint tanácselnök-helyettes válaszolok, hanem az uszodaépítő operatív bizottság tagjaként. Nézze, Duna-parti városban élünk, ahol az úszás és strandolás lehetőségei az elmúlt néhány évtizedben évről évre romlottak. A jelenleg is használt dunai balparti homokstrand már a múlt században nagy népszerűségnek örvendett. Egy dunai fürdő létesítése már 1883-ban felmerült, amit végül 1926-ban valósított meg Hága József nyugalmazott hajóskapitány. Kétmedencés, úgynevezett kosaras, nyíltvízű uszodája, esztétikus fafelépítményével, a Duna-parti korzóhoz való kapcsolódásával méltán volt népszerű és hasznos. A második világháború alatt teljesen elpusztult és ezzel Pakson a fürdőélet és a szakszerű úszásoktatás megszűnt. 2. — Mikor kezdődtek meg az érdemi előkészületek az uszoda építésére? — Miután az ivóvízéllátá- si gondokat megoldottuk, 1981-ben. A beruházás előkészítésére a tanács három tisztségviselőjéből szervező bizottság alakult, tevékenységük nyomán negyven magán- személy és huszonhárom jogi személy — vállalat, szövetkezet — 1983. június 23-án megalakította a Paksi Uszodaépítő és Fenntartó Egyesületet. Nemcsak paksi, de vidéki vállalatok is részt vettek az alapításban. 3. — Mit vállaltak az alapitó tagok? — Egyebek között azt, hogy évente 600 forint tagsági díjat fizetnek személyenként. A szövetkezetek és vállalatok 60 ezer forintot, a nem paksi székhelyűek pedig évi 30 ezer forint tagsági díjat fizetnek. Az egyesület felhívást tett közzé, amelyben belépésre szólította a lakosságot. 4. — Miért éppen ott épül az uszoda, ahol? — Ebben a kérdésben viták voltak. Ügy merült fel, ho<w a lakótelepen legyen, vagy a régi városrészben. Végül is az döntött, hogy az uszoda kétezer fős strandfürdővé bővíthető ki több ütemben és összekapcsolható a Dunaparton később létesülő szabadidő központtal, ha a Táncsics Mihály utcát választjuk. így a Konzervgyár, Páli árok, 6-os út által bezárt területet szerepeltettük a város általános rendezési tervében. 5. — Folyamatosan vagy szakaszosan épül? — A realitások figyelem- bevételével szakaszosan. Első ütemben a fedett uszoda megépítése a fontos, a külső medencék csatlakoztatási lehetőségeinek biztosításával. Varga Imre 6. — Milyen méretei és milyen költségei lesznek az uszodának? — A fedett uszoda költsége körülbelül 30 millió forint. Lényegében ez egy két- hajós, 29 méter széles és 60 méter hosszú, acélszerkezetű csarnok, aludonga tetőzettel. Magába foglal egy 18x8 méteres kismélységű tanmedencét, egy 25x8 méteres normál mélységű, feszített víztükrű úszómedencét, egy kör alakú pancsolót, öltözőket, gépészeti berendezést stb. 7. — Távlati célkitűzés? — Az, hogy a fedett uszoda vízgépészeti berendezéseire — vízforgatók, vízszűrők — támaszkodva, egy 50 méteres, versenyméretű medence épüljön, ami később lefedhető. Hangsúlyozni kell tehát, hogy az első ütemen „csak” tanuszoda épül. 8. — Fedett uszodáról lévén szó, hogy oldják meg a víz melegítését, és a légtér fűtését? — Kezdetben a konzervgyári kazánok szabad kapacitásával számoltunk, de kiderült, hogy ez korlátozott mértékű. További vizsgálatok eredményeként maradt, hogy a távvezeték meghosz- szabbított gerincéről a szakmunkásképző és az uszoda hőellátása is megoldható. 9. — A kivitelezés tehát folyamatban van. Mennyi a szerződéssel lekötött munkák értéke? — Már az induláskor több vállalat kapcsolódott az építésbe, és folyamatosan lépnek be újabbak. Nevüket most ne soroljuk, de köszönet illeti valamennyit, hiszen a munka értéke 9 millió 198 ezer forint. Jelentős a társadalmi munka is, 1984-ben 1,5 millió forint volt. Bérfelajánlások és befizetések is történtek. 10. — Azok, akik nem kívánnak tagok lenni, de anyagilag hajlandók támogatni az építkezést, mit tehetnek? — ők úgynevezett téglajegyet vásárolhatnak 100 forint névértékben, ami az uszoda megnyitása után egy alkalommal belépőjegyül is szolgál, de szép kivitele miatt emléklapként is megőrizhető. A támogatásra nagy szükség van. A befejezésig komoly összefogást igényel. Ezt kívánja a ma élő nemzedéktől gyermekeink és unokáink jövője, egészsége. Tudomásul kell venni, hogy az úszni- tudás és a vízbiztonság megszerzése gyermekkorban és szervezett oktatás keretében lehet csak tömeges méretű. Ezért épül uszoda Pakson DECSI KISS JÁNOS Negyven év a gyerekek között Két dolog miatt csodálom Molnár Jánost, a szálkai iskola igazgatóját. Az egyik, hogy már negyven éve — Gárdonyi szerint a fejekbe. Váci Mihály szerint a láb elé világító — lámpás, a másik, hogy ezt a szerepet egy munkahelyen, Szálkán viszi, immár négy évtizede. Az iskola nevelői szobájával közös igazgatói irodájában a pályaválasztás időszakát elevenítjük fel először. A hatgyerekes grábóci parasztcsalád legkisebb sarjának, mint megannyi fogékony kortársának, két lehetőség adódott annak idején: vagy a papi pályát választja, vagy tanító lesz. özvegy édesapja ösztökélésére, valamint a volt „jó tanítók példája” nyomán az utóbbit választotta. A hat elemi után a szekszárdi polgári iskola, majd a bajai tanítóképző következett, ahol 1945-ben végzett. Még ebben az évben sikerrel pályázta meg a szálkai római katolikus iskola egyik üresen maradt állását, ugyanis az egyházközségi képviselő testület megválasztotta tanítónak. — Három tanerős iskola volt 1945- ig — emlékezik —, de a Volksbund miatt két tanítónő elment. Mikor idekerültem, csak a betegeskedő Pápai István volt egymaga. Az államsegélyes oktatási intézményben a kolléga betegsége miatt a kezdő tanító mindjárt a munka sűrűjébe cseppent. Szeptember 9-től a karácsonyi szünetig egyedül tanította a 160 nebulót. — Fizetést csak 1946 márciusában kaptam — visszamenőleg — először — mondja. — Nem is tudom, mennyi millpengő volt... Arra emlékszem, hogy bementem Szekszárdra és elköltöttem. Kaptam érte két zsebkendőt és egy nyakkendőt. Beszélgetünk, és megelevenedik az iskola, de vele együtt a település története is. A „tiszta sváb” község nyugalmát az 1946-os ki- és betelepítések zavarták meg. A kétszázharminc üresen maradt házba Hevesből, Er- dőkövesdről, valamint Szek- szárdról „jöttek” a lakosok, akik közül a hevesi „summá- sok” nem is hosszú ideig maradtak a településen. Nagy gonddal járt ekkor a beiratás, hiszen a kidobolás ellenére is alig-alig jöttek. Molnár János ezért kollégájával — szombat, vasárnap — végigjárta a falut. Az iskolák 1948-ban történt államosítását — amikor a görögkeleti szerb iskola is hozzájuk került — csak érintjük, de azt megtudjuk, a mindenkori fenntartó mindig gondoskodott arról, hogy meglegyen a négy tanterem és ezzel együtt a délelőtti tanítás lehetősége is. Az „államosításkor” vezető tanítói, majd igazgató-tanítói, később pedig igazgatói titulust viselő Molnár Jánossal ezután a szálkai iskolában végbement változásokat vesz- szük sorra. Az 1960 61 -es tanévtől indult a német, hat évvel később az orosz nyelv oktatása. Az 1972/73-as tanévben költözött a jelenlegi helyére az iskola, ahol egy tanterem építésével és a közfalak átalakításával megoldódott a négy tanulócsoport — 1—3., 2—4., 5—6., 7—8. osztály — elhelyezése. A következő évek a fejlődés újabb állomásai voltak: 1973-ban tornaszobával, 1974-ben 100 adagos napközis konyhával — ott főznek az óvodásoknak is —, ebédlővel, 1981-ben bitumenes sportpályával gazdagodtak. A központi fűtés 1983-ban készült el, az elektromos hálózatot pedig tavaly korszerűsítették. Egy alsós napközis csoport van, minden igényt ki tudnak elégíteni, és a felsőtagozatos gyerekek étkeztetését és a heti nyolc órás tanulószobai foglalkoztatását is meg tudják oldani. Az eltelt évek alatt gondot fordítottak a felnőtt- oktatásra, az 1961/62-es tanévtől kezdve négy éven keresztül „ment” a dolgozók iskolája. Közben kialakult a „majdnem” állandó tantestület, egy nevelő kivételével mindenkinek van saját háza, és így könnyebb megismerni a hatvanhét tanuló családi hátterét is. Az egymást váltó oktatási reformok, tantervi módosítások közepette is eredményes munka folyt(folyik) Szálkán. Az igazgató az anyakönyvek segítségével néhány adatot közöl ennek igazolásául. Az 1945-től napjainkig a nyolcadik osztályból kikerült tanulók harmincegy százaléka középiskolát — 85 személy —, hét százaléka — 20 személy — pedig egyetemet vagy főiskolát végzett. A végzősök negyven-ötven százaléka választja — átlagban — a középiskolát, és ott meg is állják a helyüket. Ha ezeket a tényeket összehasonlítjuk a felszabadulás előtti adatokkal, miszerint négyen végeztek középiskolát, illetve egyetemet, akkor elmondhatjuk, eredményes munka folyik Szálkán. Molnár János annak örül legjobban, hogy a továbbtanulók többségéből pedagógus lett (lesz). Nem mondja, de könnyen kitalálható, hogy mindez a személyes példa hatására történt így. * Az előző, fejlődést tanúsító tényekből könnyen kideríthető, még ha az igazgató ezt el is hallgatja, hogy a nevelőoktató munka feltételeinek megteremtéséhez mennyi köze van az agilis vezetőnek. Ez a négy évtizedes tevékenység egy kicsit az embert is jellemzi. A kép korántsem teljes azonban, ezért szükséges kiegészíteni. — Tanítói képesítésem van — közli, aztán nem mentegetőzésként mondja, hogy megpróbált szakosodni 1951/52-ben, de a katonáskodás miatt félbemaradt, így aztán matematikát, fizikát és németet tanítva, igyekezett megkedveltetni a tantárgyakat, a tudást táplálni a szálkai gyerekekbe. — Szívesen fogadtam a kezdő pedagógusokat, hogy megmutassam nekik a pálya szépségeit — töpreng el, aztán hagyja kiprovokálni az esztétikumot, mondván, ha a tanító szereti a gyerekeket, akkor örömét leli a munkában. Természetesen a tanuló is észreveszi, hogy ki az a pedagógus, aki szeretettel közeledik felé. Ezt viszonozva, jó kapcsolat alakul ki a nevelő és nevelt között, és így akkor könnyű a munka. Márpedig, ha valami könnyen megy, akkor azt az ember élvezettel csinálja. Különbséget nem kell tenni köztük, hiszen minden gyerek ügyes valamiben, de ezt a valamit fel kell fedezni. A megváltozott pedagógusmunkára tereljük a beszélgetést. Máskor a tanító is szegény volt, ma az anyagiasság látszik. Valamikor nem volt gond a vasárnapi rendezvényeken való részvétel, de a köznapokon is mindenre jutott idő. A mai képzés „túl tudományos” és hiányoznak az apró „módszertani dolgok” is. A mammutiskolákban nehéz elképzelni, hogy gyerekközeibe kerüljön a tanító, de képtelenség az is, hogy megismerje a családi hátteret. Ennyi az összevetés eredmé nye tömören. Molnár Jánost a gyerekek és a falu szeretete tartotta meg negyven évig, s tartja meg ezután is — az új tanévtől már nyugdíjasként — Szálkán. A terve kész: eldolgozgat családi háza kertjében, vezeti a kultúrotthont, nagyokat sétál, aztán ha a szükség úgy kívánja, és egészsége is engedi, akkor besegít az iskolai munkába. De addig még néhányszor a katedrán áll, és ma (június 1-én) munkájáért — melyet Illyés Gyula szavaival lehet legjobban jellemezni: „Attól, mit javított, s csinált, örömöt kapott a világ” — átveheti a megérdemelt kitüntetést. Ekés László Fotó: Gottvald Károly „Aki szereti a gyerekeket, örömét leli a munkában” A 20-os számú Építőipari Vállalat végzi a medencék betonozását
